Még az is lehet, hogy újra születnek ide bejegyzések.
Ha visszatekintek egy évvel ezelőtti magukra fel sem merült bennünk a kérdés, hogy ne legyen vissza út. Ma, mikor már hátunk mögött van sok sok itthon töltött hónap, a megszokás magával ragad és nem akar olyan könnyen engedni. Ami akkor vágy volt, most félelemmel vegyül. A szívem a torkomban a gyomrom görcsben, hiába szeretném is ...
Mert megint új lesz, megint más lesz.
Kell majd egy támasz Lilinek, hiszen ő fogja legkevésbé érteni miért a változás és neki nagy lesz. Kell egy, hogy otthon minden rendben legyen, hogy K ne a nyávogásunkra jöjjön haza. Pati a legkönnyebb, remélem. S nekem támasz? Jaj.
Lista készül az elvégzendő dolgok sora hosszú az idő pedig ...
2 megjegyzés:
AMÁZLISTA!!!!
...ilyen közel már? Nem jó úgy elindulni, hogy te aggódsz - tudod, hogy a kicsik ezt nagyon megérzik :( . Támaszként megfoghatatlan, de sokat tud segíteni a virtuális világ, és persze másodjára menni már nem annyira nehéz, hisz van tapasztalatod, ismerős terepre lesz. Talán csak a közelgő kaland izgalma jár át :)
Megjegyzés küldése