2010. július 30., péntek

Pasar chow kit piac

Az előző kisebb piac után belevágtunk a sűrűjébe, a velejébe, a tetőtől talpig ázsiai piacba.

Nem kellett korán kellni és nem is volt akkora lelki készülődés, pedig érdemelt volna, mert egy merőben másfajta piacot láthattunk. Ilyet elsőre nem is ajánlok mindenkinek.
A piac helyileg a belváros közepén, néhány megállóra az üzeleti negyedtől helyezkedik el, hatalmas, de mégse könnyű megtalálni. A fő utcán sétálva el is haladhatunk mellette a nélkül hogy észrevennénk, pedig a jelek árulkodóak. Sok ember műanyag szatyrokkal a kezében jön kifelé egy teljesen normális utcából ami bejáratánál jópár italos és sütőspult takarja el a fő látnivalót, mint egy paraván.
Bent már annál inkább érezi a savát borsát a piacnak. A szagok erőteljesek a rengeteg fűszertől az árutól a kész ételektől, a fények sejtelmesek a fejünk fölé kihúzott lemezekből, műagyagokból, rongyokból és fémekből összeeszkábált tető résein átszűrődő fénytől. Már a bejáratnál tudható, hogy ez nem az a steril, patyolat piac. Tisztában is voltunk ezzel, s zárt cipőt húztunk a szandál és flip-flop helyett.
Zöldséggel és gyümölccsel kezd, bevezet a mélyére az út. Hatalmas a választék, az árusok hangosan kiabálnak a dúsan rakott pultok föltött. Friss édes a mangó 1 kiló 5 ringi hallom és már nyújta is felém a frissen vágott kostoló falatot. Hmmmm, mint a méz olyan édes! De rajta menjünk beljebb a végeláthatalan sorok között.
mi lehet ez a babszerű növény?
Az asztalok betonból épültek, 20-30 centivel magasabban mint a talaj, a lábunk alatt szintén beton közepén vízelvezető árokkal ami most még üres. Most még. A zöldségek és gyümölcsök között. Ahogy haladunk beljebb és beljebb kerülnek elénk a halak, először szárított változatban, majd éppen még élőben. Vannak rákok, tintahalak még cápauszony is. Jégen fekszenek addig míg el nem olvad alóluk és szépen a víz csöpög-csorog le a padlóra.
Itt már igazán jól érzem magam a zárt cipőben, elszigetelve minden a földön folyó létől, mely származása behatárolhatatlan, de nem nem nézem a földet csak a pultot. Már erőssen 10 óra van de ez a piac még javában áll. Látszik minden árun, hogy friss, a halak szeme szépen csillog, némelyik még mozog is. Az eladó éppen csikrét pörköl, az utolsó pihét is leégeti róla mielőtt kitenné a sorba.

Ugyan ezt a műveletett végzik a borjún is, előtte jól átsikálta a fejet.
Hatalmas, mint néhány giga kakas és tyúk amit persze mutogat nekem az árus, azt vegyem meg, ne csak fényképezzem! Á, dehogy! Olyan hosszú a lába mint egy zsiráfé, tuti, hogy ide tenyésztették, hogy csupákolhassanak rajta. De vágni már ma nem vágnak belőle, ezek ma úgy néz ki még este is kapnak egy kis tápot. Néhány friss zöldségárus már csomagol, papírt terít és rárakja a leveles kitudja milyen és mire való zöldjét és belehengergeti, áttekeri és már mehet is, de maradnak még bőven árusok így is.
Még egy kör a hús körül, na rajta. Ismét bevetjük magunkat közéjük. A marha már darabokban a halak és a rákok a pulton figyelnek, a pici kagylók magas púpba halmozva, mint a kavicsok. Azért ennyi talán elég is lesz, főleg hogy hopp, rossz időben rossz helyre néztem. Valami termestes 20 centis ott szaladt az asztalok alatt át az úton. Legyen ennyi a húsból elég, és ne nézzünk itt be az asztal alá. Kifelé menet sokkal szebb és tisztább újra a terület, ismét a zöldségek, mögöttük néhány műanyag és lakásfelszerelés árus, de van aki már pihen. Hosszú a nap, jó egyet aludni... az újságpapír alatt.
A helyiek is jót mulatnak a fényképen, és szívsen be is állnak egy egy fotó kedvéért.

Megéheztünk, a szélen a napsütésben frissen sült sütemények várnak. Ismét egy új ízt próbálunk ki ép, s bár kép nem készült a belsejéről, de finom ananásszal van töltve. Még forrón kézbekaptuk, s nem is vártunk hamm bekaptuk.

Lángos? az nincs, se sajttal se tejföllel, se üresen, fánk van. Lehet menni újra, holnap piacolni, más szemmel nézni.

2010. július 29., csütörtök

csomagolás technika

azaz papír VAGY zacskó VAGY porisztiroltálca ÉS befőttes gumi VAGY zsineg. Néha mind közrejátszik, de most lássuk a zacskó és zsineg összeállítást.

A forgalamasabb "ABC"-kben csütörökön és szombaton nem adnak zacskót a csomagoláshoz, ez OK. Ugyan itt többféle nagyon környezetbarát textiltáskát vehet, ami arra enged következtetni, hogy nagyon tudatosan vásárolnak errefelé.

A tudatosság hite azonban hamar átvált prakitkussággá, látván az alábbi csomagolás technikát.

Íme egy zacskó leves, takeaway, azaz elhozva.

Mi is kell hozzá?
- Egy zacskó , ebből rengeteg van minden ételárusnál és persze egymás mellett sorakoznak a különböző méretek is,
- Egy zsineg, amit "szabad" idejükben szépen felvágnak és összekötik, hogy alkalmas pillanatban a zacskó szájára hurkolják
- Belevaló. Itt éppen leves, de lehet ez akár ital is szívószállal. Ja már feltalálták a poharat? Valóban, de ezt bárhova fel lehet akasztani, vagy le lehet tenni és max annyira borulékony mint egy pohár, s ha nincs megtöltve kisebb helyet vesz igénybe.

Természetesen a zacskóslevest további zacskóba kell belenni amibe belekerül még a zacskózott tészta, és a csípős szósz is.
Tiszta Ázsia :), de az a jó, hogy ha elviszed az ételt még mindig tudhatod, hogy a zacskó tiszta volt és otthon szépen tiszta tányérből, tiszta evőeszközzel jót ehetsz belőle.

Az ételt egyébként mindig ott helyben előtted készítik el (mármint főzik ki a tésztát és a húsgombócot) és csomagolják, így akár utazhatsz is vele egy kicsit még mindig éppen olyan meleg marad az étel hogy azonnal eheted.

Jó étvágyat!

2010. július 23., péntek

Virág kiállítás

Néhány hete az újságban olvastam, hogy PutraJayában virág kiállítás lesz. Hurrá menjünk el, nekem ezt látni kell!

Kissé lehűtött K, hogy ő járt már arrafelé és nem egyszerű odajutni, de ettől még nem ment el a kedvem. Meg is néztünk, hogy az U43-as busz megy oda, és itt nálunk, Kelana Jayában fel is lehet szállni rá. Igaz nagyon ritkán jár, 7:15, 8, 8:30, 9:15, de még ez se vette el a kedvünket.

Korán keltünk, elmentünk az állomásra, még korábban is érkeztünk, nehogy lekéssük, így már 7:50 kor a padon ültünk. Na nem késtük le. Vártunk helyette még 1+ órát, mert jaja, hát majd jönni fog, NÉHA előfordul, hogy késik a busz-mondta az állomás személyzet. Már éppen azon gondolkodtam, hogy meddig is várjunk, mert magam még csak csak elvoltam, de a gyerek már mászókának használt, amikor befutott a busz 9:10 kor. Szívem szerint az összes átkot rászortam volna a késés miatt, de inkább felmentem, leültem és örültem, annak, hogy végre megyünk. Háromnegyed órás volt az út, át autópályán keresztül, kb Velence távolságba érkeztünk.

Az újabb feladat  megtalálni, hogy a sok várakozó busz közül melyik lesz az ami bevisz a városba éppen a fesztiválhoz. Putrajaya egy gyönyörű tervezett város, az épületei mind, egytől egyig precíen kivitelezve, hatalmas tereket hagyva egymás között, parkokkal, tavakkal, risztán, sterilen, egyedül a nyűzsgést hagyták ki a tervekből.

Az állomáson minimális nyelvtudású éppen induló buszok sofőrjei is segítőkészen kérdezgettek merre mennénk. A második már el is vitt, 2x0,5 Rm a díj, buszra fel, egy kis városnézés körbe majd 10 perc és a város központjánál találtuk magunkat mellettünk a kiállítással.
Virág, virág és virág mindenhol. Fromáztak képet belőle, készítettek szobrokat, vagy csak simán egymás mellé állították őket, a fényképezőgépek nem maradtak senki kezébe használatlanul. Ezernyi, szebbnél szebb virágok, persze rengeteg orchidea! Még verseny is volt és bárki megnézhette a díjazottakat. Meg vásár is volt és bárki megvehette a neki tetsző virágokat.

A vásár a virágok mellett a kézműves termékekről szólt, festett selymek, ruhák, táskák, bútorok. A fiatalok pedig az alkotó sátrakban ki is próbálhatták magunkat. Ami érdekes volt, hogy a tini fiúk ugyan úgy nekiültek selymet festeni, mint a lányok, vagy fém képet készíteni.

ezek a virágok bárhol megtalálhatók az utcán, a parkokban

A kiállítás folytatódott minikertekkel, majd ugrálóvárakkal, melyet érdekes módon tizen-huszonévesek használtak és nem kisgyerekek, nekünk pedig a kilátó lett az választott irány.

A kilátó is természetesen nagyon szép és nagyon megtervezett, spirálisan egy oszlop körül mentünk fel, de nem szabályos kör hanem mindenféle elipszises alakban. A korláton pedig végig 1400-tól egészen 2000-ig minden évnek vagy nagyobb eseményben az üvegbe gravízotott története látható.

Fentről pedig rá lehetett csodálkozni a steril város magjára.

Az idő rendkívül kegyes volt hozzánk, nem volt túl meleg (bár szakadt rólunk a víz a végére), felhős volt az ég de nem esett. Mire hazaértünk addigra pedig úgy elfáradtunk, hogy a "finom" melegben aludtunk egyet, s el is felejtettük milyen nehezen indultunk, csak ilyen szépre emlékezünk. Jó volt!

2010. július 21., szerda

eső

Éppen a száraz évszakban vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem esik az eső. Két naponta biztos akad egy kiadós égszakadás.

Megjelennek először a hatalmas felhők, nagyon sötétkékek, innen lehet már tudni, hogy ebből cseppet sem lesz vicc. A mozgásuk ráadásul nagyon gyors. Hét elemetet lemenni lifttel ugye nem egy hosszú idő, két hete ennyi idő kellett ahhoz hogy a fent még pont jónak itélt időből leérve már az esőt lássunk. Elképesztő sebességgel jönnek és mennek.
Ami viszont egyedülálló ebben a térségben, hogy az esők villámmal és mennydörgéssel érkeznek, szinte 100%ban! Ha belegondolunk hogy hányszor láttunk otthon villámos, mennydörgős esőt, és hányszor a csak megnyitják a csapot típusút akkor az utóbbi győz. De itt! Aki szereti a viharokat, a villámokat annak ez a paradicsom. Az ablakból szoktuk lesni, hogy villámlik majd dörög, majd ismét és ismét. Tegnap kb percenként csapott be fél órán keresztül, meg is örökítettem egy kis videóban az egyiket, ahogy a közelünkbe csapott le.

Persze eső is jön mellé rendesen. A forgalom nem áll le, csak a motorosok ritkulnak, tűnnek el a hidak, felüljárók alatt, vagy a megállókba leparkolnak és ott állnak egymás mellett a sofőrök a fedett váró alatt :)
A meleg miatt az eső után 1-2 órával már száraz lábon végigmehetünk az úton. Lehűlés általában nagyon kis mértékű, helyette viszont van pára!

2010. július 20., kedd

nyelvi kérdés

Kezdhetném úgy is a bejegyézést, hogy amikor ... még a pocakomban volt ... ez valami reklámszöveg, de éppen ide illik. Szóval amikor még olyan apró volt, hogy csak terveztük hogyan terelgetjük, felmerült a nyelvi kérdés.

Ismerőseinkkel mentünk hosszú hétvégére. A család teljesen Magyar, mégis anyuka angolul is beszélt születése óta az akkor már 13 hónapos gyerekhez. Értette mindkét nyelvet. Elgondolkodtatott. De én mégis csak én vagyok, nem is jutott végül eszembe, hogy az anyanyelvem helyett máshogy vagy máshogyis szóljak a megszületett babához. Azért annyit tettem egy idő után, hogy kisgyereknek szóló énekeket hallgattunk kínaiul és angulul.

Most viszont itt vagyunk, egy három nyelvű országban, ahol a saját anyanyelvünk a negyedik. A lakosság a saját nyelvét használja, a maláj a malájt, a kínai a kínait az indiai a tamilt vagy hindit, bár ők a leginkább angolosok. A nagy közös nyelv pedig az angol megannyi akcentusban, bár az ország hivatalos nyelve a maláj.

A nyelv tanítását már jóval iskola előtt megkezdik. Amikor a játszótéren együtt játszott az indiai, a kínai és a magyar gyerek, meglepődve kérdezték a helyiek, hogy Lili nem ért angolul? Nem, mondhattam, sajnos nem. Mert ugyan ebben a korban még működhet a metakommunikáció a gyerekek között, de ő már ért mindent magyarul, viszont a vele együtt játszó gyerekek nyelvét nem. Ért és próbál is kommunikálni, de most nem érti mások mit mondanak neki és ez a helyzetet kudarcba fullasztotta a kapcsolatteremtést az első időben.

A helyi gyerekek otthon már angolul is tanulnak, a szülőktől, vagy ha nem otthon akkor éppen az ovodában, bölcsödében. Például itt a mi kondominiumunk területén is működik egy bölcsi-ovi-iskolaelőkészítő ahol a gyerekekkel angolul beszélnek és a gyerekek aki műr 2-3 évesek gyönyörűen beszélnek. Játszi könnyedséggel ugrálnak az "anyanyelvük" és az angol között.

Persze, lehet, hogy ezt kívülről én látom csak így. Lehet, hogy nehezebb volt a kisgyerek korai nyelvi fejlődése, és később szólalt csak meg egy-egy nyelven, vagy keveri őket. Lehet. Saját, utazás előtti aggodalamam is ez volt, hogy vajon az éppen beszélni kezdő gyerekre milyen hatással lesz a más nyelv. Nem áll e meg a fejlődése és lesz "kuka" egy időre.

Az elmúlt egy hónapban nem kukult meg. Bár szókincse még könnyen összeszámolható, de napról napra les el magyar és angol szavakat és mondja utánunk. A legnagyobb meglepetés hogy az angol szavakat is használja, nem csak a magyar szavakat. Rendszeres, hogy veszünk toját, én mondom magyarul ő angolul. Persze könnyebb is az egg, mint a tojás szó.
S mi a vágy? Jó lenne, ha az angol, vagy a kínai alapokat magába szívná. Egyiket se bánnám, mert jó lenne ezen a téren, ha tovább fejlődne, s talán mi is továbbfejlődnénk az egyszerű "niháo"-n vagy a gyerekdalokon túl.



Gyerekdal! Ülünk a fent említett bölcsi-ovi-előkészítő  termében, körülöttünk sok gyerek. (A gyerekek vonzák Lilit így be szoktunk kéredzkedni egy kicsit) Játszanak, próbálják magukkal hívni Lilit is aki a szoknyámmögé bújva nem akar menni nélkülem. Dalolni kezd két kínai kislány, s ez megüti a fülem, hogy én ezt ismerem. Úgy hatott rám, mintha magyarul szólaltak volna meg, pedig nem, csak egy egyszerű kínai dalocskát adtak, adtunk elő.
A dalt erről a CDről hallgattuk, amit az Amazonról rendelt a férjem, de van egy DVD-nk is. Lili nagyon szerete nézni. A TV-t egyébként nem nézi, nem köti le, most se, egy picit sem. Kivéve a BBC Teletubbies műsora abban is a kisbaba aki a napban mosolyog és a Tikkabila.

Sajnos itt se DVD lejátszó, se BBC. TV adások között van maláj és van kínai. A kínai soksor kínai felirattal, de néha még rányomják az angolt vagy a malájt is. Szép mikor egymás alatt felett egybeúszó feliratok kuszálódnak össze. A malájok ennek megfelelően a TV3-as csatornát szeretik ami maláj, a kínaik kedvene pedig a TV7, de a legjobb mikor eredeti angol hanggal megy a film.

A maláj nyelvet olvasni egyébként könnyű. Szinte mindent úgy mondanak ahogy írnak. Tanulni is lehet bőven! Szóval lecke feladva, nyelvtanulás!

2010. július 16., péntek

fehér

Meghökkentő, hogy hőségben, mert az van, hogyan képesek hosszú újjú és hosszú szárú nardágban közlekedni a helyiek. A muszlimon még fejkendőt is hordanak, de ez vallási kérdés, érthető. Természetesen az öltözék kötelező kiegészítője az ernyő, napsütésben a nap ellen, esőben az eső ellen.
Megdöbbentő, hogy a reklámok és óriásplakátok nagy százaléka fehérítő krémekről szól, melyekkel barna esetleg pigment foltos bőrből gyorsan szép világos, fehéret varázsolhatunk. Faktorszámuk 50+, azaz biztosan védenek a naptól, dehogy fehérítenek is az kétséges. A legnagyobb gyártóknak szerepel fehérítő krémük a polcokon és ezek szépen fogynak is. Választhatunk a LANCOME, a Shiseido, a Clarins, az Estee Lauder, a Garnier, a Nivea és még sok csak kifejezetten erre szakosodott gyártó termékei közül. A reklámokban fehér bőrű európai arc vagy nagyon világos bőrű ázsiai lányok mosolyognak ránk. Fenti képen aki nem ismerné fel a népszerű mesehőst annak elárulom, ő hófehérke, amitől ilyen szép fehér az pedig ez a krém itt lent. Ez a kedvencem, mert papagája is van :)
Hogyan függ az előző két dolog össze? A fehér az ideális szín. Ez Európában természeres, de Dél és Kelet és Dél-Kelet Ázsiában a nők és sokszor a férfiak nagy része erre törekszik, s ezért sokat is tesznek.

Két mosolyogtató történet a bőrszínről:
A foci VB-n például Jeff az ételárus nem szurkolt az egyik meccsen a Dél-Ameriaknak, mert az ő bőrük sötét. Jaja, valóban, de ha valaki látná Jeff-et rájönne, Jeff is elégé, kb ugyan annyira sötét bőrű.

A másik alkalommal a kínai férfi ismerős felhúzta az inge újját és megmutatta karját!
-Nézd fehér! Olyan fehér mint a tied, én is fehér vagyok!- mondta.
(Haha)

Ez a fehérre való törekvés meglepő mikor mi, nyaralásból visszatérve szép aranybarnán szeretünk flangálini valami szép fehér ruhában, hogy még jobban mutassunk benne. De ha belegondolunk, hogy nyárra való készülésnél már olyan krémket is vásárolhatunk, ami eleve színezett, nem is olyan furcsa a színkérdés. Itt azonban éppen fordítva van minden.
 

2010. július 13., kedd

Piac


Korán keltünk, legalábbis a mostani viszonylatban korán volt a 6 óra, aki későn feküdt az talán éppen elcsípte a reggeli kelésünket.

Szóval miután 6 kor, még sötétben felkeltünk elkezdtünk készülődni a piacra. Izgatottan vártuk milyen is lesz?!

Sötétben indultunk, a nap csak 7 órakor kel és szép lassan emelkedik, egyszóval sötét és kellemes hűvös fogadott minket. A kapuban az újságáru előtt hatalmas köteg lap hevert. Ismertük már látásból őt, úgy 9 tájt látjuk, de akkor már alig van napilapja. A megállóban türelmesen vártak az emberek a buszra, mindenki frissen és szépen felöltözve. Ilyenkor talán még egy farmer is elhordható, s érthető, hogy a helyiek nagy része hosszúban van. Még kellemes a levegő, s ha beér a munkahelyére ott úgy is a légkondi és a ventillátor fog felette folyamatosan pörögni. A busz már meg is állt, alig kellett rá várni. Szépen nyugodtan mindenki az első ajtóhoz megy és miután kifizette a díjat már lép is beljebb. Csak egy megállót megyünk, de azért szinte mindenki leül. Meg is érkeztünk, nem volt talán csak 10 perc az egész út, és már szállunk is át a sokasággal az LRT-re. Hideg van rajta mint mindig, de ezzel is csak egyet megyünk. Pik-pak ott is vagyunk a piactól 5 percre, de azért még a megállóban egy helyi asszonytól veszünk egy olajban kisütött táskát. Csípős? Nem, mondja ő, de bizony azért ez nem mentes a fűszertől, de mégis nagyon jól esik. Krumpli és finom puha zöldségkrém lapul a félkör alakúra összehajtott sütiben, s mire elfogy már a látjuk is a piacot.
Nem nagy, kb a Tátra téri piac nyitott részének a fele az egész, de a választék gazdag, az áru pedig szép.Ráadásul nagyon izgalmas, pedig semmi különlegeset nem árulnak . Reggel 5-9 ig van csak nyitva, amig a hőmérsékelet is tűrhető, az áru frissességét tekintve pedig minden korábbi aggodalmunk elszállt.
A zöldséges standokon látható sok fajta termék közül csak néhányat tudunk azonosítani, de van itt minden, csak kicsit máskép. A fejes saláta csak kb 15-20 levélből áll és a javát a zsenge leveleket adják csak, nincs már félig elrohadt alsó levél. A padlizsán hosszú és vékony, de van paradicsom, karfiol, brokkoli, kaliforniai paprika (sajnos sima TV paprika nincs) és még sok sok zöldség, na meg gyümölcs is! ezek között már kevésbé könnyű eligazodni, mert az almán kívül semmi más nincs amit otthon átlagosan megkapunk. Van helyette sárkánygüymölcs, mangó, licsi és még ki tudja mi lehet az a lilás bogyó.


Tofu is van egy asztalnyi, mindenféle formában préselt, tudusos folyékony, szárított, meg még ki tudja milyen. Az íze valóban szójás és nem a  tartosítószert lehet rajta érezni.

Vannak halak, rákok, frissen,


aztán tovább menve csikrék már kopasztva fekszenek az asztalon, fejük lelóg. Hm, és fekete csirke is van! Most lehetne elbizonytalanodni, de csirke hangot hallunk. A pult mögött 3 ember szorgoskodik az egyik a kasból csikrét vesz elő, megfogja a nyakát és már kerül is a másik kasba. Mellette a másik éppen szétbont egy már csupasz pipit. A harmadik pedig kiszolgál.
A következő pult mögött a férfi éppen görnyedve kopasztja a csikrét miközben az eladónő árul, a vevő pedig láthatóan elégedett. Friss? Nem kérdés. Ha élve hozzák a piacra annál frissebb nem lehet.
Amint lépünk még kettőt előkerülnek a malacosok. Na ezt nem lehet minden boltban kapni, éppen az iszlám miatt, ez ugye egy nem tiszta állat. Pedig finom egy jó kis ránott hús, vagy brassói. A hölgy aki kiszolgál gyönyörűen beszél angolul, s meg is állapodunk, hogy melyik részből kérnénk, hogyan szeletelje. 3-4 perc mondja, addig nyugodtan nézzünk körbe és vmajd jövünk érte. A bárdjával finom vékony szeleteket hasított otthoni henteseket megszégyenítő ügyességgel. Profi volt. Jött még mellé egy kis karaj, és egy kis darált hús. Érdekesség, hogy ez itt 250 grammos kis csomagokba készítik elő, szóval ennyi hús egy családnak 1 adag. Ha belegondolok, hogy valóban amikor kínait eszünk az egész meg van rakva sok rizzsel, sok roppanósra párolt "nevenincs" zöldséggel és néhány, 5-6 falat hússal, rákkal. Mégis jól lakunk minidg.

A sor legvégén tojást árultak több méretben és több fajtát. Ez számunkra megfoghatatlan, hogy több fajta, de próbára vettünk mi is mást és meg is kaptuk az istrukciókat, hogy hogy kell elkészíteni. Ha ez meglesz beszámolok róla.
Miután ennyi minden alapanyagot láttunk és az a pici süti is elfogyott már rég amit még az állaomáson vettünk, ki kellett próbálni a helyi palacsintát. Egy fiatal fiú 3 seprenyőben sütött 3 fajtát: cukrosat, kukoricásat és pörkölt földi mogyorósat. A mogyorós készült éppen akkor el így két szeletet rögtön meg is vettünk még melegébe. Csak ajánlani tudom a piaccal együtt ami mindig egy érdekes a helyi életet bemutató tér! Tessék menni piacra, élmény!

2010. július 12., hétfő

vendégségben

Csütörtök este meghívást kaptunk a szomszédainkhoz ebédre. De jó, gondoltam megismerhetjük őket, bekukkanthatunk egy igazi maláj-kínai lakásba. Na ja, de ha megyünk vinni is illik valamit.


Mivel nem is olyen rég volt nekem a fősulin etikett órám, s milyen érdekes éppen a kínai etikettből írtam házidolgozatot tudtam egy csomó mindent nem illik vinni. Na de mégis mit vigyünk? Jöhet a mindenfél külföldi ital, szivar és egyéb. Hurrá, egy muszlim országban alkohol! Persze kreatív oldalam is elő-elő sandított, hogy de jó lenne valami kis kézi munkát vinni, egy hímzett kis házi áldást, lévén a vendéglátóink katolikusok. Az idő rövidsége azonban sajnos elvetette velem ezt az ötletet. Így végül, el mentünk a helyi "spárba" ahol külön sarok van a non-halal termékekek azaz az alkoholnak és néhány egyéb külföldi árunak ami nem felel meg az iszlám előírásoknak.


A választékban sok ausztrál, kevesebb újzéladi, néhány délamerikai és egy tucatnyi francia bor szerepelt amit kiegészített a whisky-k és likőrök sora. Meglepő, de ezek szinte egy árban voltak a borokkal azaz kb 40 és 200 RM között. Magyar bor vagy bármi párlat nem volt a kínálatban, így végül egy ausztrál fehérbort választottunk, aminek a cimkéjén egy ló szalad. Furcsa cimkéről választani, de mivel számunkra semmit nem mondanak az ausztrál borok, így maradt a kínai művészeteknek gyakran ábrázolt lóhoz való kötődésünk.


Miután bele is rejtettük egy borostasakba és szépen felöltöztünk a párom átment rákérdezni biztos áll e még a meghívás. Furcsa, de ennek itt van jelentősége, mert ez az első meghívásunk ami valóban akkor valósult meg amikorra el lett tervezve és nem hetekkel később. Jellemzően eddig 2-3 hetet mindig késett az előre egyeztetett találka. Éppen ezért arra is felkészültünk, ha mégse lenne most jó. Azaz ne legyünk éhesek, na meg ki tudja mit kapunk, szóval a biztosra mentünk és nem teljesen üres gyomorral vártunk. "Mehetünk", jött a válasz, és családot felkapva már mentünk is a kb 15 méterre lévő másik ajtóhoz.


Bent sok ember fogadott, az egész család ott volt aminek miértjét csak a vendégség végefelé értettük meg. Ott voltak a testvérek, sógorok és unokaöcs, aztán betoppan még egy kisebb csapat a nagymamával, szóval lettünk végül vagy tizenöten, s szépen forgott mindenki az asztal körül. Meg volt rakva rendesen elsőként négy fajta főétellel a nem csípőstől a nagyon csípősig. Ezekről sajnos képpel nem, csak leírással szolgálhatok. Előre kikészítettek egy-egy nagy tányérnyi sáfrányos rizst melyre szedhettünk a bundázott csikradarabokat (ezek csak kisebb részek, kb 4-5 centi nagyságúak, de a csirke szétbontása eleve eltér a megszoktottól, szóval látványra meghatározhatatlan, hogy éppen melyik részét kapod, de mind egy-két falatnyi és mindben van egy kis csont) ezek pikánsan éppen hogy citromfüves ízűek voltak, csípősebb rákok valamilyen számomra eldönthetetlen zöldséges paradicsomos csilis szószban, de ez is finom volt, jöhettek a csípős dizsnó és marha pörköltek, sok csilivel! Ez viszont amolyan cupákos volt, náluk ez a menő. Azért volt disznó is meg marha is mert volt muszlim tag is a családban aki csak a halat, csirkét és a marhát ette, ez egyértelmű. Kiegészítésként zöldséget kaptunk mellé mely egy hatalmas jénaiban világos húsleves színű enyhén savanyú folyadékba gazdagon rakott karfiolból, brokkoliból, répából és kaliforniai paprikából állt.


Enni kezdtünk, villával és kanállal, helyi szokás szerint, kést nem használnak az asztalnál. Aztán csatlakozott a háziasszony, aki elnézést kért, hogy ő kézzel eszik. Ez szintén helyi, de az arab világban is sokszor látható, hogy a jobb kéz három- néggy újjával kisebb falattá alakítják az ételt és így veszik a szájukba. Pálicika érdekes módon nem került elő, pedig számítottam rá, a kanál-villás megoldás pedig számomra még szokatlan.


A főétel után a desszertek, elsőként egy kis fagyi zselével. A zselé hatalmas népszerűségnek örvend errefelé a szivárvány összes színében, bár nem tudom mit esznek rajta. Nem gumicukor, nem cukrozott, egyszerűen mintha a gyümölcstortára öntött ízesített zselét formába öntenék és felvágnák. Szerencsére a fagyi több volt mint a zselé így egymáshoz adagolva kellemes volt. Jöhetett a sajttorta és tiramisu a háziasszony készítésében ez is finom volt. A főételek között is volt egy európai étel, de itt említem meg, mert ez nem kóstoltuk a lasagne-t.


Ennyi emberre kell is a sok étel, főleg, hogy kiderült ez egy születés napi összejövetel. Na nem kell hatalmas ajándékokra vagy bármi hasonlóra gondolni, elintézték egy egyszerű "Happy Birthday" énekléssel és gyertyafújással. De mi úgy éreztük, jó lett volna tudni ezt az apró részletet.

A hangulat persze emelkedett folyamatosan, hiszen ahogy telt mindenkenek a gyomra a lapátolás egyre lassabban ment, helyette egyre több lett a beszéd. Ismekedés a másikkal, információk a többi szomszédról és persze ha Magyarország akkor Puskás, és ha Puskás akkor a foci na meg a VB. A csapat hihetetlen focilázban ég, természetes hogy nézik a mecseket, de az hogy évtizednyire visszafelé tudják a melyik döntő hol és milyen eredményekkel zárult és, hogy a Magyar aranycsapatra is emlékezett az egyik családtag, az szívmelengető volt. Mint az is, hogy tudta, a fővárosunk Budapest és jól mondta! Persze ez egy a sokból, de mégis olyan jó ha ilyen távolságban tudják honnan jöttél.

Végül a kellemes 3 órás beszélgetés után amit végig az asztal mellett töltöttünk pikk-pakk felálltunk és kalap-kabát ott se votlunk. Semmi még három kört futunk az elmenetel előtt (itt nem szokás), jöttünk mentük, jól éreztük magunkat.  Jöhet a válasz ebéd, amire már gondolatban készülünk valami finom magyarossal, mondjuk egy gulyással. Meg látjuk mi fő ki belőle, mert a beszerezhető alapanyagok nagyban meghatározzák a menüsort!

2010. július 7., szerda

Petronas tornyok

Ki ne látta volna a Briliáns csapda című filmeSean Connery és Catherine Zeta-Jones szereplésével?! Éppen a Petronas tornyokban játszódott a lényeg jó 10 éve!

A két világhírű torony alatt hatalmas bevásárlóközpont található 4 emeleten + alagsorban. Van itt minden, ami egy ilyen hatalmas és frekventált helyen elhelyezkedő plázába illik, még Herendi porcelán is!



Ide bárki bármikor betérhet egy kicsit hűsölni, nézelődni, vásárolni. De természetesen mindenki a tornyokba szeretne feljutni. Lehet, s a belépés ingyenes! Egyetlen kritérium van, korán kell kellni. Ha a nyaralás egyik napján sikerül reggel úgy felkellni, hogy a 7re már a tornyok alatt mélyen -3. emeleten elhelyezkedő látogató központ elé menni akkor nyert az ügy. Ekkor már biztos hogy néhányan lesznek előttünk, de nagyon előkelő helyet kapunk, kb 30-40 ként is jó feljutni.
Reggel 8 kor megkezdik a sorszám és csoportba osztást. Nem kell egész nap ott állnod és várnod, a felajánlott időpontok közül kiválaszthatod mikorra szeretnél visszajönni. Ha tényleg korán kelltél akkor nem is érdemes elmenned, mert rögtön bemehetsz az interaktív területre ahol sok érdekes dolgot tudhatsz meg a tornyokról. Példaként néhány: mekkora a torony hozzád képest (lézerrel mérve),

mekkor a kilengése (székbe ülsz ami sínen mozog fel alá)
hogyan néz ki egy szint, amitől ilyen szép külsőt kap az épület




Ha a Te csapatodra kerül a sor még egy kisfilmet is bemutatnak az építkezés mozzanatairól és már irány is a híd. A lift kb 1 emelet/1 msp sebességgel felröpít, 
s itt megvártunk az előző csapat távozását.

Az épület közelről is nagyon szép

Lehetett fotózni, bámészkodni, kérdezősködni a fenn töltött kb 20 percben, aztán irány le. A tériszony ezen a magasságon eltűnik és csak körbe körbe lesünk. Látható alattunk a hatalmas park, bal oldalán egy medence ahol a gyerekek játszhatnak a vízben és a fák alatt a játszótér, kishíd, tó és rengeteg növény, hogy pihenni is lehessen a belváros szívében és egy művelődési, kongresszusi központ.
Belvárosi látkép felhőkarcolókkal.
A másik oldal, mi pedig valahol ott a távolban lakunk
Kellemes program. A szépséges pedig az egészben, hogy ha távolról is de a mi ablakunkból is láthatóak a tornyok :) Mellette a másik a TV torony.

Ugye gyönyörű?



2010. július 6., kedd

papaja

Álltam a Giantba, azaz a helyi SPAR-ban a zöldség és gyümölcs pultok előtt. lestem, hogy mennyi féle fajta van azt se tudom mivel mit kezdenék, mikor hirtelen megszólított egy bácsi:

Nézze meg, ez a jó!
Mi? -a alig eszméltem fel a saját gondolataim fogságából és a meglepetéstől, hogy megszólított.
Nézze, papaja! Ez a jó!
Melyik a sárgább vagy a zöldebb?
Ez, ez- mutatja és már vesz is elő egy kisebbet és egy nagyobbat - ez holnapra tökéletes lesz!

El is tettem a nagyobbat, aztán visszafordultam és kicseréltem e kisebbre, gondolván ez sokba fog kerülni, ráadásul nehéz is!

Sokba? Inkább sokkoló az, hogy árulnak hűtve is gyümölcsöt ananászt, papaját, mangót, dinnyét minden nagyobb forgalmú helyen szeletelve kis pálcikával megtűzve 1 RMért (70 Forint). Ezért a darabért meg fizettem 2,75 öt. Ej, hogy legalább 6 szelet kijön belőle. Ez az amikor azt hiszem olcsón vettem, holott van annál még olcsóbb is. Hiába a helyi árak megszokásához idő kell.

Másnapra tényleg nagyon finom lett! A külső héj nem volt puha, de jobban besárgult, annak ellenére, hogy a hűtőben volt végig. A gyümölcsöt kettévágtam, a kisebb borsónyi magokat kikapartam, meghámoztam, felszeleteltem, és hmmm....

Ilyen édeset még nem ettem sehol! 

Másnap egy néni szólított meg, hogy vegyek cukrot, mert holnaptól drágább lesz!
Na ezt nem vettem. Minek ide cukor mikor minden gyümölcs ilyen édes? :)

És cikken kívüli kérdés, van ötletem mit írjak ezzel nincs is gond és minden napra jut valami meglepő, de mégis Ti mire lennétek kiváncsiak? Legalább 30 kommentet várok :)

2010. július 3., szombat

Madárpark


Ha valahol a egy kedves helyen jársz ami nagyon tetszik, az indulás pillanatában nem merengsz el, hogy vajon visszajutsz e még újra ide? 

Az első héten egy remek helyre látogattunk el, 4 év után ismét a Madár parkba de mostmár hármasban. Ez a világ legnagyobb fedett madár parkja. 

A központból (Pasar seni állomástól) könnyen akár gyalog is 20 perc alatt megközelíthető a park ami egy dobon van de nem magas, de persze taxival is lehet jönni, aki nem szeret sétálni.

Nagy élmény, hogy a legtöbb madár szabadon garázdálkodik a hatalmas területen. A hely fedettsége csak madárhálóval van megoldva, tehát nem teljesen zárt térre kell gondolni. Annyira magasan is van, hogy nem is zavar semmilyen látványban. 


Lehet madarakkal fotózkodni, kisebb papagájokat etetni és 1-2 napos csibéket és kacsát fogni. 4 éve madarakkal fotóztak minket, de most inkább a kisebb papagájok etetését választottuk.


ez a kép egy kis csalás, mert ez 4 éve készült :)
Természetesen Lili is aktívan részt akart venni benne, egészen addig míg túl közel nem jöttek a papagájok, aztán végül rászálltak a fejére, a kezére, a vállára, s az egyik meg is kóstolta. Persze azóta is emlegeti, hogy a "papa-papa" és mutatja vállát, hogy rászállt és csip és elszállt. Ő talán egy picit pici még hozzá, de ettől függetlenül nagyon élvezte az egész kirándulást.

Ha valaki erre tervezi egyszer az útját érdemes eljönni! Ráadásul a parkkal szemben hatalmas orchidea és hibiszkus kert van és  kb. 10 perc sétára a pillangópark. Gyerekkel egyszerre egyet ajánlok, de felnőttként sorra lehet venni az összeset.
Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.