2010. december 31., péntek

Boldog Új Évet!

Immár Magyarországról kívánok minden kedves blogolvasómnak és családjának álmok beteljesülésében és sikerekben gazdag Új Évet!

ui.
Utazásunk szerencsés volt egytől-egyig jól vagyunk, és csak egyetlen csomagunk keringett egy picit a reptereken, de másnap, a szentestei vacsora közepette azt is meghozta a futár. A napokban végiglátogattuk a családot, s most jönnek az ismerősök, de nem feledjük maláj napjainak, visszavágyunk, tervezünk!

2010. december 21., kedd

Csomagolás

így karácsony táján annyira nem meglepő, hogy csomagolunk. Az viszont, hogy nem ajándékot, hanem táskákat és bőröndöket ... hát kevésbé kellemes időtöltés.
Otthon, tudjuk sokan nagy szeretettel és várakozással várnak már minket, ami nagyon jól esik, mégse könnyebb. Sőt a "felkészültetek már az útra?", meg a "vágjátok a centit" kérdések most kifejezetten rosszul esnek :(.

Mikor nekiindultunk KL-nek semmiről nem volt fogalmunk, arról, hogy hol fogunk lakni, hogy hol fog k dolgozni, hogy lesznek e barátaink. Csak egy volt biztos, a repülőjegy oda, meg vissza. Aztán lett hol lakni, lettek barátok, ismerősök, lett munka, és lett terv, mely szerint a karácsonyi haza út csak hazalátogatás lesz. Ez így is volt, aztán lett egy kis újra tervezés és sok gondolkodás. Terveztük, hogy esetleg K visszajön áprilisig, de el lehetett volna mondani a karácsonyt (na ilyet ki hallott már? mi se gondoltuk jónak, ha már mindenki erre készült) sőt maradhattuk volna még sokáig, csak néhány új helyzettel kellett volna megbarátkozni. Ezt én nem vállaltam, bár szívem szakad közben, hogy a visszaútra várni kell.

Pozitív, hogy K-t várják vissza és nagyon megkedvelték. A lakás tulaja szintén vár vissza. Az ismerősök úgy köszöntek el, ma, hogy újra látnak. Szóval minden rendben, és mi is pozitívan és nagy várakozással állunk a jövő előtt. Persze bízunk benne, hogy visszajövünk.

Lili már alszik, legújabb babájával amit a szomszédunk hozott neki karácsonyra, K úton a reptérre, én meg lassan végzek a csomagolással. Kicsit szanaszét vagyunk ma, és ugyan egy napon utazunk, csak elfelejtettük, hogy a 0:30 és a 23:30 között az a 23 óra mégis elég nagy különbség. Így mire K hazaér mi elindulunk a reptérre egy szomszédunk segítségével, hiszen sok a csomag. Holnap még megfőzöm az ebédet, majd szépen elmosogatok, eltörlök mindent, elteszek mindent ami a mienk a megbeszélt kamrába, ami várni fog ránk. Valahol mindig várnak ránk :) S valahogy mindig nehéz az elválás, sose sikerül megúszni könnyek nélkül, én már csak ilyen vagyok :)

Addig is egy elő karácsonyi képpel búcsúzom innen Malajziából. Visz lát KL, Helló Budapest!

A blog nem szűnik meg, lesz még bejegyzés arról ami kimaradt, akár mennyire is szerettem volna leírni mindent, nem sikerült ez alatt a röpke 8 hónap alatt. Aztán ki tudja lehet, hogy az újabb utazás tervezésével folytatom.

2010. december 19., vasárnap

Penang-i kirándulás

Réges-régi elhatározás, hogy ellátogatunk Penangra. Valahogy mindig más felé alakultak a heteink, s csúszott az utazás egészen az elmúlt hétvégéig.

Mikor nekikezdtünk nézelődni, hogyan is menjünk, éppen lecsúsztunk egy remek 3 Rm/fő Airasia repülőjegyről, aztán halogattuk, hátha lesz még, azt eltelt az október, majd a november ... Egy véletlen során kiderült hogy K és TZ régi munkatársak, így adva adódott az alkalom, hogy megkérje nézzen nekünk valami remek kis hostelt.
Persze végül nem hostelben kötöttünk ki, hanem TZ és családja fogadott be minket 3 változékony időjárású, de annál remekebb napra.

Indulásunk előtti napon, délelőtt Lili még lázas, majd délben bevágott egy adag ebédet, után még egy kicsi ez, majd az is kellett, s a vége az lett, hogy láznak szerencsére nyom veszett, de helyette egy huncunt lányka maradt aki délután 4-7 ig aludt. El lehet képzelni, hogy este mikor tért nyugovóra. A láz viszont véglegesen megszűnt, ki lehetett jelenteni, hogy kutya baja sincs a gyereknek, lehetett pakolni, mindet éjfélkor, és gyorsan  aludni egy kicsit egészen 6ig. Iszonyatosan korán volt a kelés. Bár ez Magyar szemmel nem kirívóan korai időpont, de itt Malajziában ahol a nagy áruházak is 9 kor nyitnak, a kis boltok meg nemritkán 11 kor és az első "BKV" 6 kor indul, szóval itt ez egy nagyon korai időpont.

A busz odafelé viselhető volt, még aludtunk is egy kicsit, bár tudtunk volna jóval többet. Az állomáson, pedig ott várt minket TZ, s irány a lakás. Lili elsőre megszeppent, Dorkától, Barnitól és Anditól, de nem kellett sok idő és jött ment, otthon érezte magát, csacsogott, játszott és mesét nézett a gyerekekkel.
Persze igyekeztünk nem csak a lakásban ülni, hanem felfedezni a várost. Ezt az igyekezetünket azonban az időjárás állandóan keresztül húzta. De láttuk az indiai negyedet, sajnos csak este, terv maradt, hogy megnézzük nappali is, és még jó néhány nevezetességet és érdekességet. Csak az az idő ne lett volna olyan rövid és olyan esős (első alkalom, hogy Malajziában fáztam is :( ). Na majd legközelebb.

Cserébe finomakat ettünk, és kicsi adventoztunk is.

Aztán utolsó nap egy kis tengerpartos sétálós, nemzeti park megtekintős délelőttön vettünk részt. Az idő mikor elindultunk gyönyörű volt, végre gondoltuk....


Aztán ahogy haladtunk az úton előre megjelentek a fekete felhők,

s ez az utolsó percben készült az eső előtt, ami alatt szó szerint mindenki bőrig ázott.

Persze a legszerencsétlenebbnek az ázott kisveréb Lili tűnt, aki ült a babakocsiban, hogy gyorsabban haladjanak az esőben amiben a végére egy kisebb medence alakult ki. Egyben azért ő volt a legszerencsésebb is, az egyetlen akinek volt teljes garnitúra száraz váltóruhája.

Gyors szárítkozás, és finom ebéd után kicsit fájó szívvel indultunk vissza a fővárosba, jó lett volna még egy kis idő, még egy kicsit nézelődni. De várt a város és a rengeteg teendőnk. Nagyon köszönjük a szállást, a remek társaságot és a kalauzolást a városban.

Várt KL, meg mi is a buszra. A buszokkal eddig a néha erős légkondit leszámítva nem volt gondunk. Most azonban késett, a kezdet fél óra volt. Majd ez után már szokatlan módon (nem jellemző ez, általában várnak mint a birkák) mindenki türelmetlen volt, de nem is csoda. A busztársaság kirendel mindenkit az indulás előtt fél órával és a plusz fél óra késés már így 1 óra várakozássá nyúlt, úgy hogy még senki se tudta mivel megy el a tömeg KL-ba. Végül az egyik buszosnak be kellett adnia a derekát és 4 helyett 3/4 5 kor el is indultunk. Szépen haladtunk egészen Ipoh-ig, ahol egyszer csak letértünk az autópályáról be a városba. Mindenki lesett, mert mindenki KL-ba tartott, de a város szépsége ezen fél órás áthajtós szakaszon is megcsillantotta magát. Ipoh gyönyörű. Igaz se tengerpart, se magas házak, viszont voltak hegyek, mit hegyek sziklák és sziklába vájt templomok. Nem kétséges ide is el kell majd látogatni. De a busz csak ment ment, megtankolt és ment. Megálló? Na az volt a tankolás alatt, hiszen mindenki már ki volt "éhezve" rá. S csak felháborodást váltott ki, hogy utána 15 perc múlva újra megállt a sofőr, ej, ha szólt volna korábban. Plusz fél óra. Na végül csak megérkeztünk KL Sentrálra fél 11 kor, és soha soha többet Plusliner.

Itthon Lili bevetette magát az ágyba, nem hiába otthon édes otthon, mi pedig megkezdtünk a kicsomagolást amit hamarosan újra becsomagolás követ.

2010. december 10., péntek

gyerekbetegség

Vannak témák amiről nem szívesen írok. Amikor éppen beteg a gyerek minden ép gondolatomat felemészti a betegségének legyőzése, utána pedig szeretem mielőbb elfelejteni az egészet.

Azonban jön, és jön, valahogy mindig ugyan az tér vissza, a torokgyulladás, ami itt egy szokásos betegsége a kicsi gyerekeknek. Hogy miért, éppen ebben a jó időben, itt ahol nincs is hideg ami megfújná a torkát? Nem tudom, csak sejtéseim vannak. A kicsi gyerekek, általában 6 éves korig veszélyeztettek. Valószínű kimelegednek nagyon, ami miatt aztán egy pici hűvös is elég, hogy kész legyen a baj. De a medence vízét is szokták okolni, hogy amiatt lettek betegek. De az agyon hűtött járműveik is lehetnek hibásak.
Nos a valódi okot nem tudom. Miután igyekszünk mind ellen védekezni, de mindig visszatér így csak kezeljük a bajt. A bajt ami eddig kivétel nélkül egy-egy utazás előtt jött néhány nappal.

Nagyon tartottam tőle, hogy a hazaút előtt lesz megint beteg. Hát nem, kicsit előrébb hozta. Persze az sem, ez sem jó, de ezt az utat ha nem javul a helyzet még lehet sztornózni, azt nem.
Egyébként a helyzet most jónak mondható, bár Lilinél ilyet kijelenteni ... Októberben például elénk állt, hogy ő meggyógyult és éhes. Már azt hittük minden oké, mire éjjelre újra magas lázas lett.
Most valamivel jobbak a kilátások, eszik, iszik folyamatosan ami jó jel. Persze fel fel szökik a láza, de azon sem lehet csodálkozni, hiszen amint jobban van elkezd ugrálni, szaladgálni, énekelni és táncolni és be nem áll a szája. Így történt, hogy most délután, csak fél 4 kor volt hajlandó végre ágyba ugrálni.

Az itteni doktorbácsi (akit mi Marcinak hívunk, "Panninak van hat babája" című könyv doktorbácsija alapján) nagyon rendes, annak ellenére hogy szereti osztogatni az antibiotikumokat, mégis Lili integetve jön el tőle és el is köszön, és nem sír. Na ilyet otthon sose tett, mert ahogy beléptünk és amíg bent voltunk ordítás volt. Vizsgálat és gyógyszer ára 60 Rm. Az otthoni gyógyszereink azonban megfizethetetlenek, szerencse, hogy az otthoni doktornéni majdnem mindenre felkészített, annak ellenére hogy Lili csak egyetlen egyszer volt beteg.

Meglátjuk, mit hoz a holnap. Szeretnék egy gyógyult gyereket.

2010. december 9., csütörtök

karácsonyi hangulat a plázákban

Se hó, se hideg, szinte semmilyen általunk megszokott előjele nincs annak, hogy közeleg a karácsony, talán egyet kivéve a naptár dátuma. December van. Aztán, ha elmegyünk vásárolni egy furcsa keverék fogad minket a nagyobb boltokban, a szokásos áruválaszték karácsony girlandokkal és gömbökkel egészült ki, s a hangszóróból már nem csak az általános dalok, hanem egy-egy karácsonyi is meghallható.

A belváros plázái viszont gyönyörűséges ünnepi díszbe öltöztek. Ebből most kettőt említek meg, a két legismertebbet a Suria KLCC-t, az ikertornyok alatt és a Pavaliont.
két hete ilyen volt a központi tér
és a folyósók díszítése

A Suria-ba kb másfél héttel ezelőtt jártunk utoljára, akkor még csak a mostani díszek fele volt kitéve, tegnapelőtt azonban hatalmas karácsonyfák fogadtak minket.
kiegészült a díszítés a fákkal a pici boltok tetején
 A Pavalion nincs messze a Suria-tól, csak a megfelelő utat kell hozzá választani ami természetesen ázsiai szokás szerint sok minden más épületen keresztül vezet. Szóval 5 perces út az amit korábban kerülővel kb 30-40 perc alatt tudtunk megtenni. Lényeg: Suria C szintjén elmenni egészen az Aquariumig, majd ott fel a mozgólépcsőn s íme megérkeztünk a Convention Center előterébe. Szépen kimegyünk az ajtón, lesétálunk az utcára, s ha a szemközti járdát választjuk már le se kell róla térnünk. Kövessük egészen a kb 3 percre lévő gyalogos átkelőig. De ekkor már látjuk magunk előtt a Pavalion-t. Szóval átkelőn át, lépcsőn fel, felüljárón át és már ott is vagyunk a pláza hátsó oldalában.
Pavalion hátulról, oldalról megközelítve
majd a bejárat előtt hatalmas karácsonyi gömbök
gyönyörű fák, hót imitáló murva burkolat, jégcsapos-deres fák
Kitettek magukért itt is. Hó imitáció és rengeteg fa! Na meg télapó szánja rénszarvasokkal és maga a Mikulás is ott ült a gyerekek között.

aki jobban megnézi a télapót is láthatja egy picit, lent, középen
Persze minden fára rátettek egy táblát, hogy vigyázat, áram alatt, hiszen este minden kivilágított!
a legnagyobb fa!
Aki pedig valami apró kiegészítőt szeretne vásárolni a lakásba, magára kaphat még mikulást, hóembert, rénszarvast, vagy vehet angyalkás hajráfot és persze nyuszifüleset is, ami nem éppen karácsonyi, de itt Ázsiában ez is elmegy.

2010. december 6., hétfő

A maláj Mikulás

Ma reggelre erre is járt a Mikulás. Nem hiszem, hogy a környékünkön túl sok dolga lett volna, itt ezt a szokást nem ünneplik. Ráadásul szegény öreg valószínű eléggé meglepődött, hogy kis csizma helyett szandál és crocs várta :)

2010. december 5., vasárnap

Család

A "Kiasu" cikk révén előtérbe került a család kérdés. Mi is lehetne fontosabb mint a család, a karrier, a siker?

A család más alapokon nyugszik, kicsit máshogy működik, mint náluk. Van az anyukánk, az apukánk, testvérünk/testvéreink. Néha már fiatalon lehagyjuk a szülői házat, csak mehessünk, szabadulhassunk, ne szóljanak az életünkben. Lesz férjünk/feleségünk, lesznek gyerekeink. Ha szerencsések vagyunk élnek még a nagyszüleink, akivel nagy ritkán találkozunk, aztán ahogy fogy a rokonságunk döbbenünk rá, hogy mennyivel lettünk szegényebbek, s milyen jó lett volna akkor mégis időt szakítani a sűrűbb látogatásra.

A család itt összetartó. A gyerek nem azért kap jó nevelést és erős iskoláztatást, nevelik bele a Kiasu szellemét, hogy magas karriert érjen el, s ezért tudjon magáról gondoskodni, élje az életét. A gyerek azért tanul jól, hogy jó munkája legyen és tudja segíteni szüleit! Amíg gyerek ezért nincs is más dolga tanulni, tanulni. A szülők azok akik állják a beiskolázás költségeit ( itt igyekeznek a gyerek külföldre küldeni tanulni), és elvárják a jó eredményeket. Legtöbbször a család több generációja együtt lakik, s a szülők azok akik megveszik a gyerek első lakását, autóját. Nem a gyerek próbálja hitelből évek, évtizedek alatt összetenni az ingóságokat. De ennek is ára van, az időskori gondoskodás. A nyugdíjas korhatár itt 55 év (nem nem írtam el! ötven öt, amiről lehetne még külön cikket is írni, de ezt megtettem már helyettem K,  majd elkérem tőle). A szülő, aki e korban már általában nagyszülő pedig vállalja a frissen született gyermek gondozását miután az anyuka néhány hónap múlva visszatér a munkájába. Hogy is lenne ez megvalósítható, ha nem laknának közel egymáshoz?

Amíg nem ünnepeltük a moon cake fesztivált, addig számunkra teljesen ismeretlen volt ez a fajta családi összetartozás, együttélés.  Ezt az ünnepet mi, a tulajunkkal és annak családjával ünnepeltük, úgy 25-30ad magunkkal együtt. Mert itt lakik ugyan ebben a házegyüttesben a nagyapa, a testvér, az unokatestvér és azok gyerekei. Számíthatnak egymásra, segítik egymást. A család igenis fontos. Az alkalom pedig nekünk volt fontos, és elgondolkodtató. Örültünk, hogy részesei lehettünk. (Mindenki végiggondolhatja maga milyen messze is lakik a szüleitől, a nagyszüleitől vagy az unokatestvéreitől és őket milyen sűrűséggel látogatja, látják egymást)

K kolléganője 1 hónapja ment el a cégtől, mert hívta a család. Tanult, dolgozott, jól dolgozott és szerette a munkáját. A családnak van egy vállalkozása, amiben a vezető szerepet a lánynak adnák tovább, ehhez azonban szükség van arra, hogy mielőtt átveszi a vállalatot már ott dolgozzon. Éppen abban a korban van, 30 éves, amikor még elfogadják, hogy ha velük dolgozik és növi ki magát vezetőjükké. Nem volt választás, csak egy, a munkahelyen felmondani és elfoglalni a cégben kijelölt szerepet.

De nézhetünk nem anyagi kérdésről szóló történetet. Huszon éves fiatalon arra vágyunk mi otthon, hogy szülőktől függetlenül éljünk, a haverokkal vagy barátokkal eljárjunk szórakozni, nyaralni. Azt hiszem mindenkinek fenn akadna a szeme, ha egyedülállóként, de közel a harminchoz a szülei még kérdőre vonnák, hogy ő miért nem akar velük nyaralni, miért nem hívta meg a szüleit a barátaival tartott bulira. Pedig ez itt nem szokatlan.

Persze éppen a Kiasu kapcsán kaptam ismeretet a Szingapúri helyzetről is, ahol ez sokkal sokkal erősebben van jelen, mint itt Malajziában. A szülők a gyerekeket azért, hogy visszatérhessenek a munkába és többet és jobban tudjanak dolgozni általában cselédre bízzák. A szülő-gyerek kapcsolat ellaposodik, nem alakul ki a szoros kötődés és odafigyelés, hiszen a szülő nem figyel annyira oda a gyerekre, s a felnövő gyerek ezért is ugyanannyi figyelmet ad vissza szüleinek. Marad az idős szülő cselédre bízva.

Vasárnaponként, azaz ma is, family sunday van. Apa-anya-gyerekek együtt töltik az egész napot. Sok családban ez az egyetlen nap amikor mindenki otthon van, hiszen nem ritka a 6 napos munkahét. Így ki is használják a családi napot, s felkerekednek kirándulni, vásárolni, szórakozni.

2010. december 3., péntek

A befőtt és az örök nyár

Ha nyáron vagy ősszel valaki a konyhában tüsténkedik és befőz, biztos kezébe kerül egy-két befőttes gumi. Na most itt nálunk nincs befőzés, se olyan gyümölcs, se kedv nem lenne hozzá, hogy nekiálljunk. Minek is az örök nyárban mindig friss a gyümölcs - legalábbis a helyi. Mégis nap mint nap kezünkbe akad egy-két befőttes gumi.

Azt már egyszer bemutattam, hogy az ételeket zacskózzák, természetesen ennek a zacskónak a szájára is kerülhet gumi. De ha véletlen nem ide szánják akkor kerül a roti (vékony palacsinta vastagságú kenyérlepény) papírcsomagolására, vagy a műanyag ételszállító doboz köré, az összes zacskóra, esetleg a pénzre.
Igen, a pénzre. Itt ugyanis a nagy helyi bankban (Maybank), ha felveszünk pénzt azt nem a megszokott cég logójával ellátott borítékba pakolják, hanem szépen összegumizzák és átadják. Elsőre kicsit furcsa, de megszokható. Mint az is, ami a képen látszik, hogy nálunk csupa 1-es van összegumizva. Aprópénz gondolhatnánk, de nem, ebből itt rengeteg mindent lehet csinálni, ha nem is egyből, de nem kell hozzá sok tíz, húsz, meg száz, ezer meg végkép nem. Ez itt az utazó pénzünk. Jegyezd meg busz 1-el megy, vissza pedig nem ad a sofőr!

2010. december 2., csütörtök

Kiasu

Furcsa egy szó ez, Kiasu, amit ennyire hasonítani lehet a szingapúri és a maláj lakosságra.

Ha pontosan fordítanám akkor annyit tenne, hogy félelem a veszítéstől. Azaz csak nyerni, nyerni és nyerni lehet, s a legjobbnak, a legelsőnek a leg-nek lenni. Egy részét ez érthető, ha sportról van szó, hiszen a másodikat, harmadikat, sokadikat ki jegyzi meg? Viszont itt az élet minden területén fellelhető a kiasu "szelleme".

- Tipikus Kiasu - mondta Jet apukája mikor távoztak tőlünk, s meglátta a főbérlőnk (velünk szembe laknak) kislányát este 9 kor a zongora mellett ülni.
- Van testvére?
- Van, egy öccse.
- Sportol igaz, valami küzdősportot?
- Igaz.

Tipikus kiasu, ha a gyerek (márpedig itt a legtöbb család gyereke) sportolni jár ha fiú, és zongorázni vagy zenélni ha lány. Természetesen a tanulásban és az iskolában is elsőnek kell lenni, ezért bármily furcsa nincs súgás, hiszen azzal előnyhöz juttatnád a társad. Ha pedig kikerül az iskolából és várja a munkahely sokszor egy európai embernek furcsa, csak a munkájának élő emberrel találkozikunk, aki képes minden este késő éjjelig bent lenni és ebből szinte versenyt űznek (képesek családi vacsoráról visszamenni dolgozni), akinek segíteni nem lehet mert ő tudja azt csak jól, aki megosztani információt nehezen oszt meg, hiszen ha már te is tudod, ő mitől lenne több. Csapat munka, sokszor kizárva. De a munkájára büszke. Van ennek jó és rossz oldala is.
De számtalan esetet, magatartás van amit ezzel a szóval magyarázhatunk, vagy belemagyarázhatjuk, íme egy cikk még erről angolul, s tőlem két apró történet.

Karácsonyra készülünk, itt is, a muszlim országban, hiszen a multikulti lehetővé teszi, hogy minden vallás ünnepét ünnepeljük. Jasmin már feldíszítette a karácsonyfáját, mire kérdően néztünk rá.
- Nem korai még ez, így november végén?
- My nick name is Kiasu :). - jött a válasz.

Hétfő reggel korán keltem, s még mielőtt a többiek magukhoz tértek volna már felöltözve indultam a rendelőhöz. Korán volt, csak 8, s ők 9 kor nyitnak, de nem akartam órákat várni, s egy gyors sétával pár perc alatt elérhető tőlünk. 8.10 kor megkaptam az 0001 sorszámot, amit büszkén mosolyogva vittem magammal haza, s közben az jutott eszembe, kiasu. Lehet, hogy már elég időt töltöttem el itt ahhoz hogy egy picit szívjak a kiasu érzésből?

2010. december 1., szerda

vendégség

Ez kimaradt a sorból, pedig ígértem.

Szóval van egy ismeretségünk, akiknek éppen akkora a kislányuk, mint Lili. A két hancúrlány születésnapja között tényleg csak néhány nap eltérés van. Nyomon követtük hát mi is, ők is a lányok fejlődését a flickr-en. Ők figyelték Lilit, mi meg Jet-et és vártuk, hogy egyszer eljön a nagy találkozás.

Múlt hét szerdán, az ünnepnapon végül ellátogattak hozzánk egy vacsorára. A menü magyaros volt, amennyire itt az lehet, így került az asztalra Gulyás leves, Brassói aprópecsenye (eszik a disznót ezt előre letisztáztuk) és Császármorzsa. Szerencsére ízlett nekik, vagy csak voltak olyan jó vendégek, hogy mindent megettek. :)

A két lány pedig egymásra talált. Jet egy szívbéli lányka, aki szinte az első perctől feloldott és jött megölelni és puszit adni mindenkinek. Lili kicsit váratott magára, de onnantól... sinkongató, nevető szaladgáló lányokat láttunk csak magunk körül.

Az idő rövidsége és a lányokra tapadó szemeink egy alapos beszélgetést nem tettek lehetővé, azonban betekintést nyerhettünk az ázsiai nevelésbe közelebbről is.
A gyerek szó szerint arra lett trenírozva (tudom csúnya szó ez ezt egy gyerekre használni), hogy azt tegye amit az anyja mond. Neki ez az egy feladata van. Igen, szót kell fogadni nálunk is, lehet gondolni, csakhogy ez picit  mégis más. Szóval a gyereknek nem kell kanalazni az ételt, nem kell felemelni a poharat, egyetlen dolga van csak kinyitni a száját és nyelni. S ez az elv működik minden más téren is, úgymond semmi más dolga nincs csak tanulni, jónak lenni, elsőnek lenni ... Sokkal jobban vigyáznak rá, nehogy elessen, leessen, beüsse a fejét, bármi baja is legyen. Amúgy is már fogantatástól ez a központi kérdés náluk, hogy a gyerek okos, nagyon okos legyen, s ezért rengeteg reklám szól arról, hogy mit egyen a kismama, mit egyen a kisgyerek, hogy okos legyen.

Elég nehéz ezt pontosan leírni, megfogalmazni mitől is mások, miben mások itt az emberek, miért viselkednek másként a munkahelyükön, a boltban, csak annyit veszel észre, hogy furcsák. Van viszont egy szó ami sok mindenről lerántja a leplet, amit megtanultunk ezen az estén. Ezt fogom a következő alkalommal leírni.

2010. november 30., kedd

utolsó nap az oviban

Ez is eljött. Kicsit szomorú vagyok, mintha valamit elvesztettem volna. 
Még tisztán emlékszem ugyan erre az érzésre mikor először hagytuk ott az oviban Lilit, most pedig utoljára ment. Aki olvasta az ovis bejegyzést, lehet hogy csodálkozik, hogy a sok, másnak hátránynak tűnő különbség ellenére mi szerettük az ovit. Ami ott hiányzott azt itthon pótolni tudtuk, de a gyerekek társasága pótolhatatlan! Lili megtanult angolul jónéhány szót és ért rengeteg dolgot és számol, bár nem tudatosan angolul, szabályosan 1-10ig. Tudja a többiek nevét és a többiek is az Övét. 
Az óvodában a gyerekeket aranyosan beültették egy kupacba így készült el a csoportkép. 
Szeretni való kis csapat!

2010. november 18., csütörtök

Hari Raya Haji/Qurban/Aidil Adha

Most, november 16-án és 17én ismét nemzeti ünnep Hari Raya Haji/Qurban/Aidil Adha van Malajziában és ismét munkaszüneti nap. Mondhatnánk akkor igazán ráértem volna megírni aznap a posztot. De nem értem rá :) vendégség volt nálunk, amiről mindenképpen írni fogok.

Az ünnep az Áldozati ünnep, az iszlám világ egyik fontos ünnepe, melyet annak az emlékére tartanak, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát Istennek.  
Hagyományosan az Áldozati Ünnepet az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján tatják, körülbelül hetven nappal a Ramadán, és közvetlenül a haddzs (a muszlimok éves Mekkába történő zarándoklata) után.


November 17-e egyben a maláj iskolákban az első nap ami a hosszú téli szünet napja. Ez a szünet egészen január 2-áig tart, azaz olyasmi mint nálunk a nyári szünet. Míg a nemzetközi iskolák tartják magukat az adott ország rendjéhez, mármit hosszú nyári szünet a naptár nyáron, és rövidebb szünetek télen vannak, addig a maláj iskolák rendje ettől teljesen eltérő. Ezért nekik van egy hét szünet márciusban, majd júniusban és szeptemberben és 7 hét szünet novembertől januárig. Lehetne mondani, ja, de ez engem mint 2 éves forma gyerekkel rendelkezőt nem érint, azonban ez nagy nagy tévedés!
Az ovi az iskolához igazodik, és ha nincs iskola, nincs ovi se. Így már érthető ugye? 


Szóval oviszünet van, de felügyelet van az oviban, s így sikerült is megbeszélni velük, hogy legalább most november végéig menhessen Lili a társaságba. Az alku kezdete persze december második hete volt, mivelhogy mi még augusztus közepén kifizettük a szemeszterre a pénzt (szeptembertől decemberig, az augusztus két hetét meg ajiba kaptuk), s gondoltuk ezzel nem lesz semmi baj. Baj nem lett, csak attól még decemberben nem lesz ovi. Az ovi ajánlata, hogy fizessünk még 750 ringit és akkor a nov 18-tól december közepéig mehet Lili. Nem kellett sok gondolkodás, hogy ezt azonnal visszautasítsuk, hiszen az ovi díja havi 300 RM, és a pluszban bent töltött napok száma 14 lett volna! 
Végül maradtunk annyiba, hogy nem kell pluszt fizetni, s november végéig van hely Lili számára. Ez így már sokkal inkább elfogadható. 


Zárásnak pedig egy naptár ami az összes maláj ünnepet tartalmazza (vigyázat egy egy tartományban eltérés lehet!).


Ja TZ, nem tapasztaltam, hogy kiadták volna a hétfőt szabadnapnak ha hétvégére esett a munkaszüneti nap, de lehet, hogy csak K dolgozik rossz helyen :)

2010. november 15., hétfő

vasárnapi vacsora a gondolat olvasó szomszédtól

Vasárnap este éppen azon tanakodtunk, mi a bánatot vacsorázzunk. Az eredeti terv az volt, hogy délután elmegyünk csavarogni és a vacsora is ott ér majd bennünket. Igen ám, de esni kezdett, nem esni, szakadni és villámlott meg dörgött, ráadásul abba se akarta hagyni.
Szóval éppen arról beszéltünk mi is legyen az amit a gyerek elé is teszünk, mikor megcsörrent a telefon. Uncle Lerik, azaz a felső szomszédunk volt, akivel K hetente többször jóízűt beszélget. Pár perc és itt lenne egy kis vacsorával, jó? Naná, ezt a gondolatolvasást.
Szóval Lerik megérkezett két nagy adag nasi lemakkal és szatéval. Történt ugyanis, hogy előző nap K-val elmentek sörözni, olcsó volt a sör 10 ringi egy nagy üveg, és hozzá lecsúszott egy kis szaté (csirke darabok pálcikára húzva és megsütve), amiből eddig csak egy pocsék verziót ettünk. Mivel nekem csak a rege része maradt, el kellett hinnem, hogy finom is lehet. S valóban, finom volt. Gondolat olvasó volt a szomszéd, hála neki nem maradt éhen senki :)

Lili pedig bemutatta legújabb tudományát, a pálcikával való rizsevést. Hogy mikor leste el, nem tudom :)

2010. november 13., szombat

honnan jöttél?

Van a házunkban egy testvérpár, egy fiú és egy lány, úgy 8-10 éves formák lehetnek, bőrük sötétebb barna, szemük enyhén vágott. Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy indiaiak, míg nem egyik nap találkoztam az anyukával. Dél-Afrikából való, az apuka pedig koreai. Itt élnek Malajziában 3 éve, de most novemberben mennek is tovább, mert a papa új állást kapott. Vietnamban.

Ez itt Ázsia, a népek keverednek és sokasodnak, na meg vándorolnak. Nem véletlen, hogy Malajzia is ilyen sokféle.

2010. november 12., péntek

A változás szele

Az elmúlt hónapokban rengeteg dolog változott meg körülöttünk, s bennünk. Ezek egy életre kihatnak majd ránk, s nem szeretném, ha egy apró részlete is feledésbe merülne a megszokás által. Mert mindent meg lehet szokni, és túl hamar épülnek be ezek a másságok a mindennapokba.

Éppen ezért a blog néhány részletét meg változtatom. Nem, ez nem szól semmi törlésről, nem szól zárttá tételről, személyes vagy nem személyes írásokról, sőt. Eddig a blogot readerben csak néhány sornyi részletig lehetett olvasni, amit én se szeretek másnál. Leginkább arra ösztönöz, hogy csak akkor olvassam tovább, ha az első pár sok meggyőzött, s hiába esetleg lentebb egy nekem tetsző részlet, nem fogok róla tudni. Márpedig én readerben olvasok, s magamból indulok ki. 
Aztán a másik, hogy egy egy bejegyzést mindig nagyon körbe akartam járni, sokáig írtam, képeket tettem hozzá, utána olvastam, de erre nincs mindig ennyi idő és energia. Nincsenek mindig napok vagy hetek rá. Lesznek majd 2-3 soros írások és lesznek 20-30-asok is. Lényeg a megörökítésem azoknat amik nekem érdekesek voltak itt Malajziában, ahol mégis csak magyarul élünk, azaz "Magyarul malajziában". Magamat szeretném továbbra is adni követi azt az utat amit az elején kitűztem.


További jó olvasást kívánok!

Cili

(a régebbi kommenteket igyekszem ma, legkésőbb holnap megválaszolni, mert fontos, hogy Ti mit gondoltok, láttok ebből érdekesnek, vagy tudtok esetleg nekem segíteni)

2010. november 10., szerda

taska & tadika

Lassan másfél hónapja pihen ez a "mazsola és tádé"-ra emlékeztető című poszt a piszkozatok között. Átírás, pihentetés, majd az én négy hetes blogpihenőm jött, s most anyahajó osztrák vs. magyar bölcsi/ovi "összehasonlítása" megadta a végső lökést, hogy be kell fejezni.

Taska és tadika annyit tesz malájul óvoda és kis iskola (avagy iskola előkészítő), de itt kap helyet a bölcsőde is. Mivel otthon, még Lilivel nem jártunk se bölcsibe, oviban meg pláne, így inkább helyzetkép és régi emlékek felidézése alapján megy ez az összehasonlítás.

Lili ahogy megérkeztünk gyerekekre vágyott, s egyben folyamatosan az ovi (hívjuk csak így) ablakában csüngött és vágyott be. Bementünk, nem is egyszer többször is, ketten, mert elengedni bezzeg nem akart akkor, és most se mindig, mikor már néha jó lenne. 

A gyerekek nagy vegyes csoportban vannak, másfél évestől egészen 4 éves korig. Ez elég tág határ mind fejlettségben, mind foglalkozási igényben. Sajnos az hogy a gyerek önállóan eljátszon szinte a nullára van redukálva, ugyanis alig van játék a hatalmas szobában.  Nincsenek babák, kisautók, bármi fa vagy műanyag építő játék, szerepjátékot elősegítő kellékek, boltfelszerelés vagy minikonyha. Van egy habtapi szőnyeg amin áll egy habtapi ház ahova a gyerekek szívesen bekuckóznak, s tulajdonképpen a játék mennyiség itt véget is ér. Persze lenne még, könyv és vágyott kincsek, a másik szobába, ahol 6-8 gyerek délelőttönként kínai írást tanul, de ide az apróságok szinte csak ünnepnapokon szabadulhatnak be.

A közös térben marad a nagy étkezőasztal, ami köré minden csepp gyerek elfér és ami közepén minden gyerekenek ott vagy a kulacsa, esetleg cumisüveges, hogy kiszolgálja magát, majd a termem másik végében a foglalkoztató asztal. Vannak foglalkozások és fejlesztések, bár inkább 3 éves kortól , mint kisebbtől, így Lili ezekből úgymond csak elles. Sokat színeznek, a finom mozgásokat gyakorolják már az íráshoz (ezt mind csinálják). Számolni és betűket tanulnak olvasni és írni is! mindezt 3 éves kortól. Mindezt azért ennyire korán, mert a 4. évben elkezdődik az iskola előkészítő, ahol valóban tanulnak a gyerekek, s így mire lejutnak 6 éves korban az iskoláig már írnak, olvasnak, számolnak és még ki tudja mennyi tárgyat tanulnak meg.
A kedvencek színezése itthon, remélem, hogy az ovis termést is meg fogjuk kapni!

Lili aki úgymond még túl kicsi ezekhez a foglalkozásokhoz ellesi az információkat. Apró kézmozdulatokkal próbál színezni, majd jönnek a karikák és a vonalak rajzolása. A színezőkön először a kezek, lábak és a szemek kerülnek kifestésre, majd minden más. Próbál számolni. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy  az mondja "one, two, three, four, five, six, seven", s a betűk kezdték érdekelni. Néhány angol szót is használ, főleg az irányításunkra, mint "come, come here, sit down", na meg a minden rendben van ra az "ok" a óvatosanra a "careful" és a "careful la"! Na és itt az első helyi nyelvi érdekesség. *

Az óvodák személyzete helyiekből áll (2 kínai, 1 indonéz, 1 indiai), így lesz egy kis maláj-kínai "lá" akcentusa esetleg a gyereknek, de boldogulni fog az angollal, na meg elcsíphet néhány kínai szót is. Nem lenne baj az sem ugye? De az hogy mennyi marad meg benne az angolból mennyi az értése, most még nehéz levonni egy 21 hónapos gyereknél, aki ugyan magyarul gyönyörűen kifejezi lassan mondatokban magát, az angollal való ismerkedése csak néhány hónapra nyúlik vissza és az is csak napi 2,5 órában.

Igen csak két és fél órában. Lenne lehetőség többre, de az alábbiak miatt, na meg az anyai szív első elszakadása miatt jobbnak láttam, ha csak ennyi időt tölt bent.

Szóval negatívumok.

A játék hiánya mellett elég erős negatívum, vajon nem unatkozik a gyerek? Persze ott vannak a foglalkozások, a színezések, aztán jön a 10órai, s nem sok idő marad egyedül kallódni.

Ugyan a játszótér szó szerint egy ajtónyitásnyira van az ovitól a gyerekek egy pillanatot sem töltenek ott időt el, egész nap a bezárt, fejünk felett forgó ventilátoros szobában vannak. Ez elsőre nagyon nagyon zavart, mivel én rögtön fejfájást kaptam 30 percnyi propelleres ott tartózkodás után, de ezt idővel megszoktuk, sőt elviselhetővé tette a forró napokat.

A gyerekeket ebédnél etetik, kivétel nélkül minden gyereket szépen leültetnek egy-egy kisszékre, ők szembeülnek 4-5 kis gyerekkupaccal és sorban mint a madárkákat megetetik. Persze értem én, hogy így biztosan megeszi, meg hogy nincs idő felügyelni rá, meg így nem eszi le magát, de a sok önállóságra tanításuk nekem ott kezdődne, hogy tudjon magától enni. Egy szóval ebédre nem marad.

Az ebéd amúgy is a valamit visz a víz jellegű, naná, hogy rizsből és csirkéből (gondolva itt a muszlin gyerekekre is aki disznót nem ehetnek) és zöldségből áll, s változatosságot alig rejt magába. A gyerekek tízóraiznak is, ez általában valami pékáru, s semmi gyümölcs, meg joghurt, hogy picit több félét kapjon a gyerek.

Érdekességek mint pozitív vagy negatívum:
Beszoktatásnak nyoma sincs. Nincs az hogy anyuka ott ül napokig, meg lesi a távolból. Szerencsére az a jópár alkalom amit együtt benttötöttünk jól jött, de az első időben volt keserves sírás. Ez tartott  5 percig, aztán játszott. Persze a gondozók mindent bevetettek, hogy kedvébe járjanak és a legapróbbakhoz (néhány hónapos babák) elvitték, ő pedig rajong a pici babákért.

Picibabák. Egy külön szobában, hatalmas ablakkal fekszenek a legkisebbek. Ők valóban olyan picik, hogy egész nap szinte csak fekszenek és alszanak. Számomra, teljesen idegen, hogy egy 4-5 hónapos gyereket bölcsibe adjak, de ez itt más kultúra és meg se fordul a fejükben, hogy másképpen csinálják. A bent töltött időt meg aludják csak végig, mert külön nincs rá személyzet hogy velük foglalkozzon. Ha ettetési idő van, jön ki a kicsi a nagyokhoz, eszik aztán uzsgyi vissza. Ha már olyan nagy, hogy nem alszik végig akkor kiságyastól kitolják a nagyok közé. Szóval apuka reggel hozza, anyuka este 6 felé viszi az apró babákat.

A délelőtt nekünk 9-től tart egészen 11:30-11:45 ig (ekkor van ugyanis az ebéd), de tarthatna hosszabban, mert az ovi kaput reggel 7kor! nyitja és olyankor már vannak is bent és este 6:30 kor zárja. Ergó munkába járók is el tudják vinni, érte tudnak menni a gyerekért. Aki ezen az időn túl még nem visznek el, átviszik a másik intézménybe (itt ennek a "cégnek" két ovija van egymástól nem túl messze). Aki csak délelőttre iratkozik be, mint mi annak 8:45 - 12:45 ig tarthat az ovi.

A gyerekek szobatisztaságra szoktatása szinte teljesen hiányzik, így a csomagba minden nap bekerül a váltó pelenka és a váltó ruha, na meg a törölköző. A váltóruha nem amiatt kell, h esetleg baleset történik. Minden tisztába tétel egyben egy fürdés is, lemossák, lezuhanyozzák a gyerekeket tetőtől talpig, s így kapnak új pelenkát és új ruhát. Ez persze jó, s a nagy meleget is elviselhetővé teszi, bár nem tudom mennyire jó félig száraz hajjal a propeller felett rohangálni, de szerencsére Lilit nem öntik nyakon a vízzel.

Ugyanis a gyerekek zuhanyoztatására van egy kisebb nyeles táljuk, amivel szépen leöntik a gyerekeket fejtetőtől. Erre Lili kiverete a hisztit, amúgy se szerette hogy vizes lesz a feje, pláne így, szóval elég hamar megtanulták, hogy ezt ne csinálják vele.

Segítőszolgálat. Lehetőség van arra, hogy dadát fogadj az oviból. Történt, hogy egy kislánynak testvért vártak. Az anyuka minden este 6 kor jött érte és az ovi egy dadájával együtt mentek haza. Most hogy a kisöcs megszületett lányka újra jár a bölcsibe (Lilinél 2 hónappal idősebb) és este a dada jön az anyukával és a kicsivel érte, vagy csak az anyuka, míg a dada a kicsivel otthon várja őket. Nem kérdeztem, de elég sanszos, hogy egy idő után a kisfiú is bekerül a rendszerbe és a dadáját akkor már ismerni fogja. 
(A maláj rendszerben az anyák a gyerekekkel rövid időt, kb 2-4 hónapot töltenek otthon, utána várja őket vissza a cég. A cég aki sokszor állja a szülő egészségügyi költségeit, ami szülésnél elég magas, akár 1,5-2 millió Forintnak megfelelő ringi.)

Szabadnapok és ünnepnapok, na meg iskolaszünet. Az iskolaszünet az ovit is érinti. A helyiek november közepétől december végéig tartják a nagy, nálunk nyári szünetet, de lehetőség még ekkor is van a gyerekek elhelyezésére (kivéve, ha fél napos vagy, mint mi, na ez még egy megbeszélés lesz az ovival). A tényleges bezárás csak a munkaszüneti napokra vonatkoznak.

Minden érv és ellenérvet összevetve, örülök, hogy picit helyi társaságban van Lili.


*la egy olyan szócska ami nem rendelkezik külön jelentéssel, csak nyomatékosít,  mint nálunk a felkiáltójel.  

2010. november 9., kedd

Genting highlands

Egy nagyon meleg nyári (ööö, itt mindig nyár van, de ez igazán nyári, júliusi volt) napon, szomszédunk azt kérdezte tőlünk, miért nem megyünk fel a Genting highlands-re?
Hm, hát mert nem is hallottunk még róla.
Aki Malajziába jön, ellátogat egyszer KL-ba, aztán vagy tetszik neki vagy nem, vagy tovább indul országfelfedezésre vagy nem. Az útikönyvek 3-5 napba belesűrítenek mindent amit szerintük érdemes megnézni, de hol marad akkor a színfalak mögé látás és a mersz kipróbálni a helyi ételeket egy talpon állóban? 3 nap éppen arra elég, hogy jól boldoguljunk egy új városban, s ekkor jövünk rá, hogy az előző napokban mikor vertek át. Szóval útikönyvben benne szerepel ugyan, de turista alig látogatja ezt a helyiek között igencsak felkapott helyet, ami KL-től mintegy 60 kilométerre található meseszép helyen a felhők között. (Hm, aki motorral van erre annak ez az út igazi kanyar-paradicsom)

A hely szépsége, hogy hűvös van! Ez tegnap éppen annyira nem volt nagy szám, mert a lakás hőmérséklete is alaposan (27 fok) lejjebb hűlt az elmúlt néhány napban, s hosszú nadrágban sem dől rólunk a víz, ha simán sétálunk egyet az utcán. De 3 napos hétvége volt, s szerettük volna minden napját jól kihasználni irány tehát a hegy!
 A busz találó képpel illusztrálja is mi az ami itt nagy szám, KL 33, Genting 20 fok. Szuper, azt hiszem jó hogy elhoztam a kardigánomat. Hosszú nadrágot, zárt cipőt és zoknit is húztam. K persze rövid ujjú ingben flangált :) Na de a helyiek ... jót lehet mulatni a 20 fokban, ami ugye azért annyira még nem hideg, hogy kesztűt húznak, na meg kötött sapkát! S azt hiszem már azt is tudom, hol hordják a tollkabátokat amiket a bvkban lehet kapni.

Genting egy nagy játszótér, kaland és vidámpark és kaszinó egyben ami több napos szórakozást nyúlt a 76 centis legkisebbektől a legnagyobbakig. Vigyázat, itt a legkisebbek, azaz a 76 centisek bőven idősebbek mint nálunk, és a legnagyobbak is jó ha vigyáznak mert néhány játékon súly (max 75 kiló) és magassági korlátozás (204) is van. Azért az átlag mindenre fel tud ülni és az 1,5-2 éves gyerekeknek is van családi körhinta, ami nem csak a kicsik számára élvezetes.

Mivel a hegyen hatalmas komplexumot építettek a szórakozás és kikapcsolódás kedvéért, van lehetőség megszállni és másnap folytatni a felfedezést, mondjuk a snowworld-ben :)
(vagy feltölteni a fényképezőgép elemeit, mert lemerültek mielőtt kellett volna :( , de ez még csak csak, ám, hogy a skyway se működjön éppen ezen idő alatt, ej, szóval menni kell még egyszer :) )

Infó az út a 1 Utamától busszal az alsó táborba kb 1 óra, 4,6 RM innen busszal a központba 20 perc, 5RM skyway-jel majd kipróbáljuk, de nyitás nov 23-án.

2010. november 6., szombat

ünnepi kiegészítés

Fényekkel és mécsesekkel fejeztem be az előző bejegyzést, ezzel is folytatnám, csak magyarul. Azaz magyarul Malajziában, ha már itt vagyunk és november eleje volt, magyarul próbáltunk megemlékezni elhunyt szeretteinkre.

Az, hogy a  malajziai lakosság nem egységes, azaz vannak a malájok, a kínaiak, az indiaiak, az indonézek (, néhány magyar) és a ... sorolhatnám még hány fajta nemzet (bár egy nemzetnek akarják ezt az egészet alakítani) az már tudott. Az ünnepek is annyi fajták ahány fajták az emberek, s ezeket az ünnepeket mind munkaszüneti napppal ünneplik. Van belőle bőven, a hét elején, közepén, végén mindenhol, de hozzá kiadott plusz napok nincsenek mint nálunk. Azaz, pl. ha keddre esik az ünnep attól hétfőn még meló van. De valakinek aznap is munka van. A bevásárló központok nyitva vannak, s a boltok is. Egyedül a kínai új év olyan nagy és van annyira hatással a gazdaságra, hogy nem nyit ki pl a Giant csak fél napra! El tudja ezt valaki képzelni? Mi elsőre jó szokás szerint ünnep előtt bevásároltunk, aztán szóltak, hogy, á nem kell strapálni magunkat, úgy is nyitva lesz minden. Igazuk volt.
a kép kis csalás, mert 4 éve készült, de lesz ám friss 2010es is majd!
Szóval aki karácsony táján érkezik ne aggódjon, tuti nyitva lesz bolt ahol vásárolni tud. S ha már karácsony, megkezdődött a karácsonyi díszbe öltöztetése a boltoknak és a bvk-nak. Fantasztikusak! Lesz itt karácsony hangulat én tudom, zenével, fenyő imitációval, ajándék dobozokkal és minden egyéb szükségessel, csak éppen a hideg marad el. De nem nekünk, mert karácsonyra mi is otthon leszünk!

Boldog deepavalit!

A világon elég nagy számban élnek indián kívül is Indiaiak, itt Malajziában körülbelül 2 millióan. Az ő ünnepük a Deepavali vagy Diwali. Érdekes, hogy nem csak a hinduk, de a szikhek is ünneplik ez a több napos fesztivált.  
Látványos, hiszen az egyik legnagyobb és leglátogatottabb hindu templom együttesénél, a Batu Cavesnél, ilyenkor hatalmas ünneplés és az európai ember számára hajmeresztő (kampókkal átszúrós) mutaványok láthatók. Hát erről lemaradtunk, de egy apró gyereknek ez nem is lett volna való.

Helyette viszont láttunk hatalmas kirakodó vásárokat, -hiszen ilyenkor új ruhát vesz az ünnepre mindenki- és falatnyi ételeket árusító pavilonokat- ezzel kínálják a rokonságot, hennafestést, és a bevásárló központokban gyönyörű színes képeket készítettek a földre. Ezen kívül nem maradhatott el a tűzijáték és rengeteg mécses gyújtása sem.



2010. október 7., csütörtök

maláj vs magyar ételek

Aki egyszer is járt Ázsiában az tudja, hogy az utcai "éttermek" olcsóak, nagyon olcsóak. Annyira, hogy azokkal versenyezni árban nem lehet, még az otthoni főzéssel sem. Nem is feltétlen kell, hiszen nekem is sőt a gyereknek is vannak olyan ételei amit nagyon szívesen megeszik (semmi csípős), s ha a városban bent ér minket az ebéd eszünk ágába sincs western ételt enni.

Az otthoni főzésnél meg nekünk az otthon tanult főzőtudománnyal csak az ismert magyar ételek elkészítése lehetséges. A helyi piacokon kapható ezerféle sokleveles zöld növények felhasználási lehetőségeit és elkészítési módját nem ismerem, tanfolyam rá biztos van.

Piaci kép miközben férjem és a lakástulaj együtt vásárolnak:
- tudod mi ez?
- tudom.
- tudod hogy kell elkészíteni?

Ez a párbeszéd szinte minden zöldségnél felmerül, de aranyos volt a szitu mikor a kínai büszkén mutatta hogy barackot vett, férjem meg megkérdezte és tudod hogy kell elkészíteni? :)
Az hogy azonos alapanyagot vásárolunk még nem jelent azonos elkészítést sőt!

Az elmúlt héten összeírtam, hogy milyen magyar, magyaros vagy már otthon többször készített ételt tudunk itt is elkészíteni, íme a lista.
Levesek:
csirkehús leves, borsó leves, karfiol leves, gomb és gombakrém leves, fergeteges gombócleves MaiMónitól, tojás leves, gulyás leves, hagymaleves, paradicsom leves.
A levesekkel jól állunk, nagy leveses vagyok, s a helyi ételek nagy többsége is nálam ebbe a kategóriába tartozik.

Főételek:
borsó főzelék
brassói aprópecsenye
grillcsirke (helyi vétel)
krumpli főzelék
káposztás tészta (nehézkes de megoldható a tészta része)
Paradicsomos húsgombóc (sajnos sima TV paprika itt nincs így a töltött paprika hiányzik)
paradicsomos tészta vagy milánói
pörköltek csirke, gomba, marha
rizottó cukkinivel (tescoba kapható)
rizseshús
resztelt máj
rántott hús, máj (bár zsemlemorzsa nincs, de panírpor van és finom vele)
sült hal
zöldbab főzelék
tojásos nokedli
Lehet hogy másnál ez a lista hosszabb lehet, hiszen az alapanyagokból kijöhet még más is, de a személyes ízlés és a sütő hiánya sok mindent befolyásol. Így van az is, hogy a desszereteknél jól jönne egy sütő, de így is van azért pár elkészíthető finomság:
tejberizs (rizs van dögivel)
tejbegríz (tempung suji azaz dara a tesco utolsó sorában ahol az olajok is vannak ott található, és ez által van grízgaluskánk is levesbe nem csak cérnametélt vagy csipetke)
császármorzsa
madártej
palacsinta
fánk (bár ebben nagyon jók a helyiek és szerintem nincs értelme nekünk kínlódni vele)

Idő közben lett néhány savanyúságunk is mert találtunk a boltban csemege uborkát, és vettem céklát amiből salátát csináltam, nagyon finom lett.

A sütő lendítene még rajtunk mert a helyi kenyér borzalmas, édes. Lehet ugyan kapni bagettet de az csak aznap fogyasztható, pedig jó lenne egy kis kenőmájasos kenyér, vagy hortobágyi palacsinta, rakott karfiol, pogácsa .... és még sok sok süti hiszen van sütőpor és létezik élesztő is.

Az biztos, hogy ha hazamegyek sajtos rolót és túrórétest szeretnék enni, sokat, karácsonyra bejgli helyett :) is akár mert a sajt a tejföl és a túró eddig is elemem volt, s most hiányom.
Ezek a tejtermékek egy drágák, és sajnos legtöbbször nem is a várt ízt hozzák. Sajtból még nem sikerült sima igazán finom sajtot venni, de tejfölt már (Pauls - szintén tescos ausztrál) igen.

Az hogy a magunk ételeit készítjük természetes nekünk és lassan a környezetünknek is, mert ettek már palacsintát, császármorzsát és gulyás levest is tőlünk. Hiszen ha hoznak nekünk valamit, már pedig szoktak akkor azt illik viszonozni ha ízlett ha nem, ha fog neki ha nem. A császármorzsa pedig úgymond sikert aratott a mooncake fesztivál közös vacsoráján.

2010. október 5., kedd

játszótér

Nem, nem tudom, hogy a teljes Maláj, vagy akár csak Kuala Lumpur területén hogy vannak a játszóterek, nem végeztem kimerítő felderítő túrát de annyi biztos játszóterek vannak!

A környékünk egy kertvárosi rész, igen külváros, ahol a "kertes" helyiek inkább teraszos házak közé beékelődik néhány kondomínium (lakópark féle). A teraszos házak azok ahol éppen akkora csak a kert, hogy a család egy esetleg két autója beállva a kerítésen belülre elvegye az összes szabad teret. A jobb helyzetű sarokházak az egyedüli kivételek a zsebkendőnyi telekkel való rendelkezés alól.

Szóval a környék ilyen. A lakóparkok mindegyik rendelkezik a mindenféle felnőtt szórakozáson kívül (úszómedence, tenisz-, tollas-, fallabda páya és miegymás) gyerek szórakozási lehetőséggel azaz játszótérrel. Nem meglepetés ez és semmi különös nincs benne. Bár az jól esik, hogy a játszótér teljes területe le van burkolva gumi szőnyeggel. Hinta van, de bébi-hinta inkább csak a nagyobb helyeken, a hinta puha fenéklapja azonban szépen körbeöleli a már kapaszkodni tudó gyereket így kb. 1,5 éves kortól simán lehet benne hintáztatni. Mászóka is van, azaz inkább mászó vár és arról megannyi csúszda. Lehet egyenes, íves, dupla, zárt ilyen formaválasztékkal csak valami csúszdaparkban lehetne találkozni, de itt ez nem kunszt. Vannak rugós játékok is, na meg a rugós libikóka, de egy dolog nincs bármerre jártunk is homokozó. Az bizony teljesen hiánycikk errefelé. Szóval játszótér van bent, de van kint is. Ami számomra kellemes meglepetés, hogy maximum 500 méter gyaloglással elérem a következő játszóteret a külső, kertes házas részen is, ahol a játszótér felszereltsége a bentihez teljesen hasonló.

De van játszótér a bevásárló központban is. Milyen jó is míg anyu bevásárol (vagy apu), mert ugye ő tudja mit kéne főzni, fent a gyerek eljátszik a csúszdák között vagy az egyébként pénzt nyelő mozgó zenélő állatkák egyikén. Miért van itt ez ingyen? A kérdés inkább költői. Jó hogy van és élvezzük.
Sőt vannak nagy, nagyon nagy játszóterek! Ahogy utazunk az LRT-n sorra látjuk a nagy plázák mellett a nagy játszó és pihenő tereket. Az egyik vagy talán a legnagyobb éppen a belváros szívében található -ott ahonnan az első képet is készítettem anno érkezésünkkor- a Petronas tornyok lábánál. De ez a park tényleg kitesz magáért a szabad medencéjével együtt, szóval nem az átlagos.
ez egy átlagos nagyobb park, nem a mai darab már
Az átlagos játszótér átlagos felszereltségű és általában minden működik is rajta. Történt egy nap, hogy a szép átlagos játszóterünk egyik csúszdájának végét valaki összetörte. Egy lyukat ütött az aljára. Az, hogy ezt az esővíz lecsorgásának megkönnyítésére vagy egyszerű vandalizmusból követte el nem derült ki soha. Csak ott állt a csúszda egy lukkal az alján. A menedzsment látva a kárt rögtön le is szalagozta a csúszda tetejét, hogy azt senki ne használja, úgy is ott van helyette még két csúszda. Eltelt egy, majd két hét, s a csúszda még mindig lukasan állt, s már elkezdtem sajnálni na ez tönkrement, sose lesz megjavítva. Majd egyik nap körbekerítették a csúszdás várat és elkezdték szétszedni. Szépen lekaparták a fém korlátokról, kapaszkodókról a festéket és átfestették, majd jöhetett az új csúszdavég is és minden visszakerült a helyére. Lett nagy öröm és birtokba is vette mindenki a felújított teret. Lehetne így mindenhol.

2010. szeptember 29., szerda

beköszöntött az ősz

Igen, elért minket is az őszi időjárás, az esős. Pánikra azért nincs ok meleg van még mindig, de naponta legalább egyszer 1-2 órát esik az eső. 

Ha esik akkor pedig nagyon esik, mintha dézsából öntenék jön egyszerre felülről és alulról is. Volt már reggel, éjjel, este, de leginkább a délutáni eső a jellemző, utána pedig kellemes 26 fokos hűvös van. Már már egy hosszú nadrág is elkél ránk. A légkondit ami éjszakára volt éjfél és hajnal 3 közé programozva tegnap lekapcsoltuk. Fáztunk éjjel a 24 fokos lakásban. 

Tudom hihetetlen, de mégis. Hozzá vagyunk szokva a nagyon meleg 33-34 fokos magas páratartalmú levegőhöz és az hogy most hajnalban csak 24 fok van és a lakásban is csak 26 már olyan mértékű hűlésnek számít ami kikapcsoltatja velünk a légkondit és a mennyezeti ventilátort is csak a felmosás gyorsabb száradása érdekében használjuk.

De aki errefelé tart azért ne hozzon meleg ruhát csizmát meg főleg ne! Szeretni fogja az időt, az eső idejére pedig beiktathat majd egy kis sziesztát.

Az eső elöl bemenekülni valahova egyébként jó ötlet, csak ne már vizesen tegyük. Mert míg az eső meleg és a vizes ruhában nem fogunk megfázni kint se, egy légkondicionált helységben pl pláza tuti. Bőrcipőt sem érdemes viselni mert a hirtelen leszakadó égből nem tócsák hanem folyók és patakok és mindent elöntő víz keletkezik és kihasználásra kerülnek az út menti mély árkok. Legjobb viselet még mindig a flip-flop na meg a crocs és legyen nálunk esernyő is, még akkor is ha aznap már esett :)

2010. szeptember 23., csütörtök

ősz+hold=mid autumn festival avagy hold ünnep



- Gyere, nézd meg a holdat! 

- Milyen nagyra nőtt, milyen fényes! Telihold van? 
- Nem, még nem, majd holnap, szeptember 23.án lesz telihold. Ma még csak 22. szerda van, s ez a kínai holnaptár 8. hónapjának 15. napja, a legfényesebb hold.
- Nagyon szép.
- Mesélek a holdról! Időszámításunk előtt, körülbelül 2170 ben, a Föld körül tíz Nap keringett és versengett azért, hogy megvilágítsák őt. Egy  napon mind a tíz Nap egyszerre jelent meg s a Földet rettenetesen felmelegítették. Hou Yi, a hős íjász azonban jól célzott és a tízből kilenc Napot lelőtt, s a Föld megmenekült. Hou Yi azonban ellopta az Istenek életelixírét és zsarnokoskodott a Föld lakói felett. Gyönyörű felesége Chang Er, hogy megmentse az embereket férje gonosz zsarnoki szabályaitól megitta az életelixírt, de abban a pillanatban lebegni kezdett a Hold felé és felrepült rá. Huo Yi mivel nagyon szerette csodaszép feleségét nem lőtte le a Holdat. Chang Er az egyik jelképe a közép őszi fesztiválnak, a hold ünnepnek.
- Őszi fesztivál, pontosan mit is jelent ez?
- Ez az ünnep egy családi ünnep, olyasmi mint nyugaton a hálaadás. Hisznek benne hogy ilyenkor a legkerekebb és legfényesebb hold a bőséget és a teljességet jelképezi. A gyerekek gyertyákat és lampionokat gyújtanak a sötétben, s közben a család és az ismerősök megvendégelik egymást különböző ételekkel. Az ételek általában pirosas színűk, mert szerencsét hoz. Így kerül tányérra a homár, a lazac, az alma, a gránátalma, a pörkölt mogyoró vagy a pomeló (ez ugyan sárgás de mégis hagyományos étel ilyenkor). Aztán ott vannak a sütemények. Szeptember elejétől a boltok telis tele vannak mooncake-kel amit erre a napra árulnak. Áruk 10-15 ringi között mozog (vagy 10-50 dollár/4 darab), kb. 10 centi ámérőjűek és 4-5 centi vastagok és tradicinálisan készítettek. Áruk a különleges töltelék és a folyamatos újjítások függvénye.
- Nagyon különlegesek.
- Annál is inkább, mert ezek története a 1300as évek környékére nyúlik vissza, amikor Kínában a Yuan dinasztia uralkodott. Az őket megelőző dinasztia a Szung vezetők azonban elégedetlenek voltak az ország új veztésével és felkelést terveztek. A közelgő közép-őszi fesztivál kapóra jött, s a támadás minden tervét a Mooncake-ek tetejébe sütötték, s ezzel mindenkit rejtve tájékoztattak. A felkelés a holdünnep éjszakáján sikerrel járt és megalakulhatott a Ming dinasztia.
Most pedig lássuk mi is történik lent a kertben!



A fények pedig azóta kialudtak, a gyerekek ágyba kerültek, s már szépet álmodnak a holddal... :D

2010. szeptember 11., szombat

Hari Raya

A hosszú, egy hónapos Ramadán lezárásaként hatalmas ünnepet csapnak a malájok, ez a Hari Raya.

Az ünnepléshez készülődést már egy héttel előtte megkezdik, hiszen mindenki elutazik a családjához, néhányan csak a szomszéd kerületbe, d legtöbben vidékre. Balil kampung = vissza a faluba. Ennek megfelelően az autópályákon a kifelé áramlás folyamatos volt 1 héten keresztül, múlthét péntektől e hét csütörtökig.

Az, hogy itt valóban vége a Ramadánnak a fő-fő mágusok döntik el azzal, hogy felnéznek az égre. Ha látják a teliholdat, vége, ha nem, hát folytatódik a böjt még 1-2 napig. Csütörtök este teli hold volt, s a hatalmas böjt utáni (zabálást) vacsorát, már a Hari Raya szellemében töltötték, s pénteken a Hari Raya munkaszüneti nap. 

Az, hogy Malajziában a munkaszüneti napon is simán nyitva vannak a boltok, azt megszoktuk, de most még a kínai és az indiai is bezárt, bár a kínai kinyitott 4 órára. Lakóhelyünk nyüzsgő népe péntek este elcsendesült, a forgalmas utcán alig jártak az autók. Az esti sétánál karácsonyi hangulat tört ránk. Az a fajta mikor a legkisebbel lent kell addig keringeni a játszótéren a decemberi hidegben amíg egy ügyes és gyors kéz fel nem díszíti a fát. Na most se hideg, se fa, a hangulat mégis nagyon hasonló. 

S mindez a meglepő csend folytatódott szombaton is. A malájok férfiak selyem (pizsamába) hosszú selyem nadrágba, hosszú ujjú, nyak részen hasítékkal ellátott felsőbe, Bajuba öltözve fejükön fekete merev kis fejfedővel, míg a nők a szokásos stílusú de sokkal díszesebb hosszú szoknya, hosszított fazonú blúz és selendang vagy tudung (fejkendő vagy speciálisan fejre varrt kendő) kombinációban libbentek az utcára. 

Bemerészkedünk mi is a városba, tartva attól hogy mindent zárva találunk, kicsit szkeptikusan várunk a buszra. Az egyik közeli, de eddig belülről fel nem fedezett bvk-ba menekülünk a forró nap elöl. Meleg van, lelkünkben nyoma sincs a karácsonynak, s az ünnepi hangulatot odabent is csak a sok leárazás mutatta. Tadám, az üzletek 90%-a nyitva, leárazás 30-70 %.
Persze közeledik a vasárnap, az élet megy tovább. A forgalom is érezhetően élénkül vissza estefelé, s csúcspontja holnap biztos ki is teljesedik, de nem maradunk ünnep nélkül hamarosan itt a következő nagy Maláj ünnep a Malajzia nap, s kínai lakosság is ünnepel, sok-sok finom sütivel :) 

2010. szeptember 4., szombat

védőoltás

Amikor utazás előtt állunk ajánott kikérni egy oltóközpont véleményét mi is az amitől védekeznünk kell a cél országban. 


Érdemes nem csak Ázsiába, de akár a mediterrán országba való látogatás előtt ki kérni a véleményt vagy elolvasni hasznos oldalakat. A hepatitis A és B-t például sok szeretett tengerparti országba (pl. Horvátországba) javasolják. Persze ezen kívül még ránk tukmálhatnak jó pár hasznos vagy éppen itt kevésbé fontos oltást, de ezzel már kapunk egy alap védettséget.


Mit ajánlanak Malajziára?
Alap oltásként, azaz, ha simán város látogatunk és elkerüljük a kalandos dzsungel túrákat, akkor kerül képbe a diftéria, a tetanusz, a gyermekbénulás, tífusz és a már a fent említett hepatisz A és B (a lenti táblázatból látható lesz, hogy ebből a diftéria és a gyermekbénul alap oltás Mo.-on). Ha kalandvágyók vagyunk veszettség és malária ellen kell védekeznünk. A maláriára azonban csak gyógyszer van, de ennek olyan pszihoszomatikus mellékhatásia vannak ami miatt csak ha feltétlen szükséges akkor használják!


Magyarországra ezek közül szintén ajánlják a diftéria-tetanuszt, a hepatitisz A és B-t, továbbá kullancs elleni oltást.  


S mit kapnak a gyerekek?
A védőoltás rendszere Magyarországon fejlett, s oltást kapunk egyre több betegség ellen, sőt még jónéhányra kapunk javaslatot. Ki felejti el a folyamatos látogatásra az egészséges rendelőben, a sírást amint belépünk az orvoshoz vezető ajtón (bezzeg a váróban semmi baja a gyereknek) és a csimpaszkodó gyerek lefejthetetlen karjaival való küzdelmet. Persze nagyon örülök a védelemnek amit nyújtanak ezek az oltások, de a választható oltások elég megosztóak mind az orvosok mind az anyukák között.


A kötelező oltások Magyarországon:
Oltás beadásának idejeOltás fajtája
0-6. hétBCG
2. hónapDTPa-IPV-Hib
3. hónapDTPa-IPV-Hib
4. hónapDTPa-IPV-Hib
5. hónapnincs (2005-ig másfajta oltási rend volt, amely szerint 5 hónaposan is volt kötelező oltás, 18 hónaposan viszont nem)
15. hónapMMR
18. hónapDTPa-IPV-Hib
3. évDTPa-IPV
6. évDTPa-IPV
11. évMMR
14. évHepatitis B


E mellett pluszban adható a rotavíus elleni, a bárányhimlő, járványos agyhártya gyulladás és még és még és még ...elleni oltás.


Ehhez képest a Maláj oltási rend:
Oltás beadásának  idejeOltás fajtája
a kórházbanBCG + Hepatis B 
1. hónapHepatitis B
2. hónap
3.hónap
4. hónap
Triple & Polio & Hib
Triple & Polio & Hib
Triple & Polio & Hib
6. hónapHepatitis B
12. hónapMMR
13. hónapchicken pox, azaz bárányhimlő                                                             
14. hónapHepatitisz A
18. hónapTriple & Polio & Hib
20. hónapHepatisz A
6. évMMR, Double & Polio
12. évBCG


BCG:  tuberkulózis elleni oltás
DTP:  diftéria, tetanusz, szamárköhögés elleni oltás (korábban Di-Per-Te néven volt ismert)
Pa:     csak tisztított antigéneket tartalmazó szamárköhögés elleni komponens
OPV: szájon át adott, élő, gyengített vírustörzseket tartalmazó oltóanyag gyermekbénulás ellen
IPV:   inaktivált vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag
HIB:  Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyag
MMR: mumpsz, kanyaró, rózsahimlő elleni oltóanyagHepatitis B: fertőző májgyulladás elleni oltóanyag.


A két táblázatból kiderül, hogy ha a Hepatitisz oltásokat beadattuk, akkor csak a bárányhimlővel vagyunk elmaradva, s a rota és a járványos agyhártya gyullasás oltása itt is opció marad.


Az oltások kérhetőek a háziorvosnál, vagy oltóközpontokban. Arra azonban figyelni kell, hogy egy védőoltást sorozatban kell megkapni a védettséghez. A hepatitis A+B-re (már kapható kombináltan) például 2 oltást javasolnak a háromból az út megkezdése előtt, s a kettő között egy hónapnak kell eltelnie. 
Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.