Utazás

Az új blog arról, hogy az élet most kicsit másfelé sordort és más az ami hajt előre. Otthont kell teremteni egy új országban távol az eddigitől, távol a családtól és a barátoktól.

Hogyan jutottunk ide, azt magunk se tudjuk. Volt egy kósza elhatározás majd számolgatás, újratervezés és végül hirtelen eljött az idő amikor összepakoltunk és felszálltunk a repülőre.

Előtte sokat olvastunk és tájékozódtunk róla hogyan és miként lehet utazni repülőn kisgyerekkel, de mindig mindig annyi féle kimenetele és megoldása lehet ennek, hogy nincs rá tökéletes recept.

Az előkészületek során felmerült, hogy van e bulkhead ágy amibe alhat Lili, hogyan pakoljam össze a kézipogyászt, mert ő nem kap külön ételt a gépen és mennyi lehet az a súly ami egy egy táskába bepakolható és persze a szokásos kérdés a milyen kénylemes több rétegű ruhában utazunk.

Több légitársaság járatai közül választhattunk ami budapesti idulású: Lufthansa, KLM, Egyptair. Árak az elsőtől az utolsóig jönnek lefelé, bár az első két társaság között minimális árdiffenecia van indulási idő és átszállási időben a KLM felelt meg a leginkább nekünk.

Egyptair Kairóban 4 órás átszállást ígért oda és 7 órást vissza, a Lufthansa Frankfurton át 2-2 órás átszállással míg a KLM Amszterdamon át 45 perc és 3 órát ígért. 

3+12 óra várt ránk. Budapest-Amszterdam + Amszterdam- Kuala Lumpur. Aki még nem tudja hogy van Kuala Lumpur azzal sincs semmi gond. Ez Malajzia fővárosa, dél-kelet ázsiában, Tájföld és Szingapúr között, de az ország kiterjedése elég nagy széltében. Lakosságát illetően pedig elég vegyes mert az őslakos Maláj kiegészül jókora adag Indiai és Kinai lakossággal, mégse Kína és mégse India ahol vagyunk! A nagy közös nyelv pedig az angol.

Az út idáig. A repülőtéren kellő felvilágosítást kaptunk előzőleg, hogy a feladandó csomagok mekkorák lehetnek (ebben jókora váloztás van a március 28 után váltott jegyeknél) és mekkora és milyen mennyiségű a kézipogyász aminek számát én nem láttam hogy valaha át tudta volna bárki reptéri személyzet látni és követni azok összsúlyát. Helyette a beltartalom annál fontosabb volt. Kikerült a laptop, és az összes folyadék, ezek külön vizsgálatra kerültek, érdekes módon s számomra kétes fém tartóba bele se kukkantottak, ebbe volt a tápszer, helyette azonban vacakoltak a popsikrémmel amiből végül kenni kellett a kezemre, na bumm, és a gyerek teája ami éppen kevesebb volt mint 1 deci, de ezt meg ő itta meg. Ez volt itthon. Amszterdamban rá se hederítettek ezekre, az éppen előtte elkészített kb 2 deci tápszer és a frissen feltöltött tea a cumisüvegben gond nélkül átjuott a popsikrémmel és minden egyébbel együtt, azonban a reptéren vásárolt víz a kukában landolt.

Maga az út első perce igen viszontagságos volt. Ahogy beléptünk a szűk kis gépbe (kb 150 embernyi, MALÉVval közös járat) Lili rákezdett, hogyő bizony ki akar innen szállni. Nem tetszett neki, hogy annyira zárt. Persze a 2x3 ba rendezett ülések közül legbelülre kerültünk amiben jó volt, hogy kilátott az ablakon, de rossz, hogy a dugig zúfolt gépen szinte lehetetlen volt a kikérdzkedés. Ráadásul mivel Lili a kezdeteknél sírt, a kísérő segített a csomagokkal való lavírozásban és néhány apróság elővételében. Itt tényleg csak Lili szükségeleteit néztem és az enyhe megfázásom a légnyomás különbséggel együtt rendesen megfájdította és bedugította a fülem. Ahogy felszálltunk le se lehetett szakadni az üvegről, nagy élmény volt Lilinek, de valamivel később kitört az ordítás ismét, hiába itattam, hiába etettem, fel is álltunk végül ő csak az ajtó felé mutogatott. Végig is szaladt bennem, hogy ó a nagyja mg előttünk áll mi lesz ha a hosszú út is ilyen lesz. De elaludt és szinte végig aludt is.

Az átszállásnál megnyugodott, éppen átértünk egyik géptől a másikig és már szállhattunk is be (mozgó járdákkal együtt kb 25 percre volt egyik gép a másiktól + gyors cserebere pelustájt és kaja készíés 15 percben). A sírás az ajtóban megismétlődött, de szerencsére mellettünk egy fiatal holland pár üldögélt egy 10 hónapos kisfiúval. Ő nem sírt. Lilinek megtetszett Fin és innentől kezdve minden rendben is ment. 

Kaptunk Bulkhead ágyat neki, ez olyan mint egy új fajta textil kosár azaz az oldalait fel lehet nyitni így alakul ki a keret. Ezt fel szokták tenni az ülés előtti falra és abban aludhat a gyerek . Aludhat, ha elég kicsi még kilóra és elég kicsi még hosszra. Lilii éppen csak belefért de nem volt kényelmes ha teljesen kinyitottam. (A fal szükségletnek megfelelően a kisgyerekesek általában az első sorban a fal előtt kapnak helyet)

Maradtunk végül a félig nyitott állapotnál, azaz a fej része kinyitottam s így kaptam egy védett ki zugot ami alul nyitott de merev párnázott az alja és a lába felé lejt. Persze hogy ebben nem akart elaludni, sokkal jobb volt rajtam. aludt így keresztbe, hosszába, oldal és hason, de még a hátán is. Azért ha méllyen aludt bele bele tettem mégse jó ha a 10 órát amit aludt a gépen rajtam tölti. Így egy kicsit nekem is sikerült pihenni, bár szinte az összes felszolgált étel alatt rajtam aludt, de a holland pár nagyon rendes volt és sokat segítettek, főleg kisasztallal és szabad kézzel :)

Végül az út utolsó szakaszában Lili is felébredt, még néztünk egy kis mesét, ettünk egy finom reggelit, majd átöltözött és frissen szálhattunk ki a gépből. Ő nagyon frissen én éppen frissen :) Ilyen volt kettesben utazni kisgyerekkel. 

A gépszemélyzete rendkívül kedves és segítőkész volt nem csak a fekhely, a gyerekre kötendő külön biztosnági öv elmagyarázásánál, hanem ha a tápszerhet melegvíz vagy üdítőnek valami folyadékot alma vagy más levet kértünk rögtön hozták is. 

Mindkét reptér lenyűgőzően nagy és érdekes, míg Amszetrdamben egy út felett megy el a repülő a leszállást követően a terminálhoz addig Kuala Lumpurban gyorsvasút visz a termináltól a főépületbe. Nem szokványos megoldás egyik sem.

A képen Lili a város egyik nevezetessége előtt, de a napon csak éppen hogy kint volt, mert nagyon meleg van. A hosszú lenge poló is a nap elleni védekezést segíti. Aki viszont vasalja a haját hogy egyenes legyen az ne erre jöjjön, mert az állandóan magas páratartalmom miatt az egy szem pillantás alatt az eredeti állapotába visszaugrik. Így van az is, hogy az eddig egyenesre száradó babahaj most szépen begöndörödik :)