Ez elég sok mindenre igaz. Az emberek teljen más mentalitásuak, és lehet hogy ami neked természetes, az nekik nem. Lehet, hogy ami neked bukóságnak tűnik az ők észre se veszik.
Az egyik legrosszabb ilyen élményem mikor Kínában, Pekingből Xian felé utaztunk a vonaton és velünk szemben 45-50 es üzletember ült. Egészen az ebédidőig nem is volt vele semmi gond, olvasta az újságját ...na de akkor! Elővette a kis ebédjét és olyan módon szűrcsölve és csámcsogva ette, hogy egyszerűen nem bírtam végigülni míg megeszi. A csámcsogásra amúgy is hárklis vagyok.
Na nem szaladok vissza ennyire az időben és ráadásul más országba. Lássuk az első nagy feladatot ami még K dolga volt, mielőtt megérkeztünk volna: Lakásbérlés.
Hogy menne otthon: megveszed a helyi expresszt és kinézed a lakást majd felívod a tulajt, vagy felmész az internetre és egy közösségi oldalon megpróbálsz találni neked valót. Ez járható út.
Ezzel szemben itt ezzel KL-ban semmire se lehet menni.
Két lehetőség:
- vagy ügynököt fogadsz, aki megy és mutatja neked a szerinte jobbnál jobb ingatlanokat, a saját keretednél 2x többért, hiszen fehér ember vagy meg tudod fizetni. Van akinek bejött, nekünk éppen nem.
- elmész a kiszemelt helyre és megkéred a portást engedjen be, hogy kirakd a hirdetésed a faliújságra. Jaja itt jön néhány újdonság. Itt a nagyobb házaknak, házcsoportoknak úgynevezett Kondominiumoknak (röviden Kondóknak) saját örszolgálata van. Ilyet nagyobb gazdagabb magánházaknál is lehet még látni, de a kertesházaknál is figyelnek körbe motorozó rendőrök és/vagy van szomszédfigyelés (neighbourhood watch), amelyre a kapun kilógatott tábla figyelmeztet. A másik új dolog ami otthon is van de max a közös képviselő száma van kitűzve meg gy két gyorsan ugró víz-gáz szerelő száma a faliújság. Ami eladó ami kiadó és aki keres ide rakja ki a céduláját.
K. egy hét lakáskeresés után megkapta a helyi ismeretségtől a "hogyanra a választ" kitűzte az itteni házakba a nevét és a számát és nem telt el 1 óra máris csörgött a telefonja.
A lakásbéléshez még: ne lepődj meg ha a kiadó lakás hiredtésénél kiköti a tulaj, hogy csak maláj, csak kínai, csak indiai bérlőt fogad el! Hm, furcsa ez egy olyan országban ahol együtt élnek, együtt dolgoznak! (nem hasonlítható össze az otthoni nem dolgozó kisebbséggel) emberek, mégis így van. A malájok egyébként ritkán adják ki a lakásukat, a kínaiak viszont azt mondják akár az anyjukat is eladják jó pénzért :) Tény, hogy sokkal jobban üzletelnek és a cégek vezetőségében itt Malajziában is inkább kínaiak ülnek.
A lakásokról még jövök, hiszen semmi sem olyan mint gondolnánk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése