2011. május 22., vasárnap

Patrik Márk

Ő az a kisfiú aki minden korábbi terveinek felborította, akire vártunk. Örülök neki hogy itt van, hatalmas boldogság és csak nézem és nézem őt legszívesebben. Patrik 2011. május 17 én 14:16 kor született 2940 grammal és 52 centivel. Szerencsére úgy ahogy szerettem volna, simán, komplikáció és vágás mentesen, egy más ismerős szülőszobán.

Korábban nem írtam a miértről, arról, hogy miért döntöttünk meglévő munkahely, lakás és végre elrendezett világunk ellenére a hazaköltözése mellett, még akkor is ha itthon nem várt se munkahely, se ovi, csak keresés és költözés.

Azonnal tudta a férjem, hogy lesz ő. Bár én kételkedtem először, de aztán 2 hét múlva be is bizonyosodott. Aztán vártunk, tudakozódtunk és döntöttünk. Mivel az országban minden orvosi ellátás fizetős gyorsan kiderült, hogy egy szülés igen csak zsebbe nyúlós történet, nem is beszélve arról, ha valami komplikáció van a további kórházi kezelés.

A terhesgondozást tőlünk 500 méterre lévő KJMC-ben kezdtük meg, mert ez egyrészt közel volt, másrészt nem láttam a többi helyen sem sokkal több információt. Ára a hazaival azonos. Nem találtam sehol se nyomát annak, hogy hogyan lehet intézni nyakiredő szűrést, kombinált tesztet, AFP-t. Egyszerűen ezek a vizsgálatok hiányoznak a Maláj terhesgondozásból. Aggódó típus vagyok, szeretem tudni, hogy rendben van e vagy sem minden, s nem csak bízni és enni a halolajat.

Az egész gondozás alatt amit kint töltöttünk a 18. hétig alapból nem volt a havi ultrahang és vizelet vizsgálaton, a vérnyomás mérésen kívül semmi egyéb. Így magam kértem, hogy legyen nyaki redő szűrés, vérvizsgálat kombinált teszt. Ezért jócskán meg kellett fizetnem. Ha azt mondjuk, hogy itthon drága a kombinált teszt az igaz, de kint a tesztért kb 800 ringit fizettünk. De legalább lett a kezemen valami anyag, amiből kiderül a gyerek rendben, a vérképem rendben. A vérkép egyébként tartalmazott olyan részt is amit itthon nem adnak ki pl HIV tesztet is, és megtudtam azt is, hogy voltam rubeolás :)
Persze ezt nem helyben csinálták, hanem egy levél (kézzel írt kísérőlevelet kaptunk) kíséretében mentünk egy másik magán intézményben. Gondolom ez így ment volna tovább egészen a szülésig.
Az első benyomás és pénzügyi feltételek tudatában azonban ezt nem vállaltuk, s egy időre a hazatérés mellett döntöttünk.

Itthon aztán jöhetett minden ami kint elmaradt és még pótolható volt. AFP kimaradt, és így is maradt, nem is bántam, hiszen elég elavult. Rákszűrés, hepatitis szűrés, ellenanyagszűrés és minden ami kell a hazai intézményekben azt be kellett szerezni. Ez persze nem minden esetben derült ki azonnal, s többször szúrtak e miatt mint kellett volna, de szerencsére minden éppen időben meglett.

2011. május 4., szerda

Tej, kenyér, H szalámi

Oly rég íródik a fejben ez a post, hogy java része ez idő közben feledésbe merült, ami pedig megmaradt az is részletekben kerül leírásra.

Talán ismerős a reklám ahol egy kisfiú a parkban a padon csücsül és a bevásárló listájára ez a három szó van felírva. A történet Magyarországon játszódott, és mi hozzászoktunk mint minden napi betevő.

Azonban ezek az élelmiszerek mint a tej, a kenyér és a szalámi igazán kihívást jelentenek Malajziában. Kezdjük a lista végéről, a szalámi. Miből is készülne mint disznóból és mint ilyen ezért egyszerűen nem beszerezhető, vagy csak bizonyos pici elzárt részen kapható a piacon és a nagyobb áruházakban hasonló készítmény. Valahogy nem volt kedvünk sok tesztet végezni. Tudni kell, hogy itt mint füstölés nincs! A húst kínai látogatásunk óta tudjuk, hogy valamilyen más technológiával tartósítják így ami úgy is néz ki mint, ami az sajnos édes! Igen édes! Talán ez hirtelen nem olyan megrázó hiszen mi is eszünk néha gyümölccsel húst ami szintén édeskés lehet, de mondjuk egy kolbásznál ez már nem jelent semmi jót.

Kenyér. Na hát erről aztán lehetne írni, mert ami van az minden csak nem kenyérféle. Van ugye a roti ami kenyeret jelent, de ez inkább palacsinta jellegű, aztán van a kocka kenyér formájú szeletelt kenyér ami khm... hát valahogy édesebb mint várnánk, ott a bagett ami ugyanolyan olcsó amennyire hamar meg is szárad és ehetetlenné válik. Olyan igazi kenyér, na az hiányzik. Bár olvastam, hogy van európai pékség ahol lehet kapni, de az ára a csillagos eget veri. Ha ismét megyünk nem marad más hátra minthogy saját kenyeret készítsünk, azon alkalmakra mikor úgy ennénk egy szeletet. (Én és a kenyér egyébként itthon is jól megvagyunk egymás nélkül, de van akinek kell.) Gondolkodtam kenyérsütő gép beszerzésén Malajziában és itthon is. Minden ami úgy néz ki mint egy kenyérsütő az ott rizsfőző készülék :) Itthonról meg tényleg konténerrel lehetne csak költözni, ha mindent vinnénk. Szerencsére gép nélküli sima sütőben készülő kenyér receptet is sikerült találni már és Anyukámék javában tesztelték az év elején, oly annyira, hogy végül csak maguk sütötték a kenyeret. Tehát sütő kell majd a lakásba, ami egyébként ott egyáltalán nem alap felszereltség. Az anyukák nem sütnek süteményt és a lányok nem tanulják ezt el. Szerencsére élesztőt lehet kapni, éppen a piacunk mellett van egy nagy pékbolt, mindennel ami kellhet és még sütős tanfolyamokat is indítanak, ha netán a helyi sütik elkészíése érdekelne bárkit is.

Tej. Na ez már több szempontból is problémás terület. Ez az én részem, mert nálam a tej nagyon fogy, a többiek viszont max a többi tejterméket eszik. Krémtúró, túró felejtős, vagy készíteni lehet SK, amivel mi nem próbálkoztunk. Joghurt van bőven, és jó kis mangós ízzel ami Lilinek nagyon bejött. Annyira, hogy itthon is ilyet kért volna.

S akkor a probléma, az hogy Magyarországon megszoksz egy ízvilágot ez ugye nem kétséges, aztán megszokod a Maláj ízvilágot és keresed itthon is. Mikor kiérkeztünk a krémtúró és az otthon megszokott tápszeres turmix (tápszerből készült banánturmix) kiváltása volt a legnagyobb feladat a gyerek etetésben. Krémtúróról váltottuk joghurtra, a turmix helyett pedig sikerült egy nagyon finom ízesített tápszert találnunk amiből van bő választék csak egyik sem ismert számunkra. A maláj gyerekek sokáig isznak tápszert kb. 6-8 éves korig, mivel a tejtermékek választéka jóval kisebb mint a mienk, ráadásul sokan érzékenyek is rá. Persze megy is a reklám, hogy ezektől hiper okos lesz és hiper ellenálló a gyerek és mennyire szükség van rá már a kezdetek kezdetén.

Íme két népszerű termék reklámfilmje:

Így alakult, hogy a kezdetek kezdetére, azaz a terhesség alatt én is kipróbáltam ilyen tejet. Bizony itt a kismamáknak is ilyen a tápszerhez hasonló tejport kínálnak ásványi anyagokkal és vitaminokkal dúsítva. ezt a három mintát a nőgyógyász nyomta a kezembe az első látogatás során.

A fordulatot ugye a hazaérkezésünk jelentette. A hús és pékárutól újra felfedezése jó volt, a tej, tejföl szintén, de lettek hiányok. A kinti tápszerből hoztunk egy havi adagot, de egy hónap az ugye szinte semmi. Hamar el is fogyott, s jöttek a próbálkozások újra, és a kiöntött "tejek". A tejtől Lili gyomra hiába már két éves, hiába hígítottuk és próbálkoztunk praktikákkal, kikészült. Annyira hogy se kakaónak, se kávénak, se karamellnek, magában aztán meg még annyira se hajlandó meginni. Beleszagol és kész, meg se kóstolja. Ez a tápszer-tejmizéria tulajdonképpen 11 hónapos kora óta tart, amióta ezt kellene innia.

Aztán lett egy áttörés ami jó is lehetne... persze most fedeztük fel azt amiből kint szintén óriás volt a választék! Issza az ízesített szójatejet, már csak azt kell mérlegelni melyik a jobb számára a tápszer vagy a szója? A beszerzés már egy másik kérdés, mert itthon a szóját nehezebb, kint meg könnyebb. Meglátjuk, egy tesztet találtam árakkal egybekötve. Ez alapján anyagilag éppen ugyan ott lennénk a tápszerrel mint a szójával, de persze, ha sikerül jobb áron beszerezni kevesebb a csűrölés.

Kint olcsó volt a szójatej, ami K-nak nagyon bejött, ivott barnacukrosat meg rózsaízűt felváltva. Ebből a barnacukros Homesoy itthon is kapható. Az alpro és a Joya még szó-szó normálisabb áron. Nekem, hát maradtam a tejnél ott is itt is, bár maga s szójából készült tofu kint hihetetlen finom és össze se lehet hasonlítani az itthon kaphatóval.

Egy szó mint száz az itthoni ízvilág és a kinti alapos keverékében élünk, s ez már valószínű nem fog változni. Mindig lesznek vágyak, ízekre, ételekre, amik nem elérhetők itt vagy éppen ott.
Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.