Tej, kenyér, H szalámi

Oly rég íródik a fejben ez a post, hogy java része ez idő közben feledésbe merült, ami pedig megmaradt az is részletekben kerül leírásra.

Talán ismerős a reklám ahol egy kisfiú a parkban a padon csücsül és a bevásárló listájára ez a három szó van felírva. A történet Magyarországon játszódott, és mi hozzászoktunk mint minden napi betevő.

Azonban ezek az élelmiszerek mint a tej, a kenyér és a szalámi igazán kihívást jelentenek Malajziában. Kezdjük a lista végéről, a szalámi. Miből is készülne mint disznóból és mint ilyen ezért egyszerűen nem beszerezhető, vagy csak bizonyos pici elzárt részen kapható a piacon és a nagyobb áruházakban hasonló készítmény. Valahogy nem volt kedvünk sok tesztet végezni. Tudni kell, hogy itt mint füstölés nincs! A húst kínai látogatásunk óta tudjuk, hogy valamilyen más technológiával tartósítják így ami úgy is néz ki mint, ami az sajnos édes! Igen édes! Talán ez hirtelen nem olyan megrázó hiszen mi is eszünk néha gyümölccsel húst ami szintén édeskés lehet, de mondjuk egy kolbásznál ez már nem jelent semmi jót.

Kenyér. Na hát erről aztán lehetne írni, mert ami van az minden csak nem kenyérféle. Van ugye a roti ami kenyeret jelent, de ez inkább palacsinta jellegű, aztán van a kocka kenyér formájú szeletelt kenyér ami khm... hát valahogy édesebb mint várnánk, ott a bagett ami ugyanolyan olcsó amennyire hamar meg is szárad és ehetetlenné válik. Olyan igazi kenyér, na az hiányzik. Bár olvastam, hogy van európai pékség ahol lehet kapni, de az ára a csillagos eget veri. Ha ismét megyünk nem marad más hátra minthogy saját kenyeret készítsünk, azon alkalmakra mikor úgy ennénk egy szeletet. (Én és a kenyér egyébként itthon is jól megvagyunk egymás nélkül, de van akinek kell.) Gondolkodtam kenyérsütő gép beszerzésén Malajziában és itthon is. Minden ami úgy néz ki mint egy kenyérsütő az ott rizsfőző készülék :) Itthonról meg tényleg konténerrel lehetne csak költözni, ha mindent vinnénk. Szerencsére gép nélküli sima sütőben készülő kenyér receptet is sikerült találni már és Anyukámék javában tesztelték az év elején, oly annyira, hogy végül csak maguk sütötték a kenyeret. Tehát sütő kell majd a lakásba, ami egyébként ott egyáltalán nem alap felszereltség. Az anyukák nem sütnek süteményt és a lányok nem tanulják ezt el. Szerencsére élesztőt lehet kapni, éppen a piacunk mellett van egy nagy pékbolt, mindennel ami kellhet és még sütős tanfolyamokat is indítanak, ha netán a helyi sütik elkészíése érdekelne bárkit is.

Tej. Na ez már több szempontból is problémás terület. Ez az én részem, mert nálam a tej nagyon fogy, a többiek viszont max a többi tejterméket eszik. Krémtúró, túró felejtős, vagy készíteni lehet SK, amivel mi nem próbálkoztunk. Joghurt van bőven, és jó kis mangós ízzel ami Lilinek nagyon bejött. Annyira, hogy itthon is ilyet kért volna.

S akkor a probléma, az hogy Magyarországon megszoksz egy ízvilágot ez ugye nem kétséges, aztán megszokod a Maláj ízvilágot és keresed itthon is. Mikor kiérkeztünk a krémtúró és az otthon megszokott tápszeres turmix (tápszerből készült banánturmix) kiváltása volt a legnagyobb feladat a gyerek etetésben. Krémtúróról váltottuk joghurtra, a turmix helyett pedig sikerült egy nagyon finom ízesített tápszert találnunk amiből van bő választék csak egyik sem ismert számunkra. A maláj gyerekek sokáig isznak tápszert kb. 6-8 éves korig, mivel a tejtermékek választéka jóval kisebb mint a mienk, ráadásul sokan érzékenyek is rá. Persze megy is a reklám, hogy ezektől hiper okos lesz és hiper ellenálló a gyerek és mennyire szükség van rá már a kezdetek kezdetén.

Íme két népszerű termék reklámfilmje:

Így alakult, hogy a kezdetek kezdetére, azaz a terhesség alatt én is kipróbáltam ilyen tejet. Bizony itt a kismamáknak is ilyen a tápszerhez hasonló tejport kínálnak ásványi anyagokkal és vitaminokkal dúsítva. ezt a három mintát a nőgyógyász nyomta a kezembe az első látogatás során.

A fordulatot ugye a hazaérkezésünk jelentette. A hús és pékárutól újra felfedezése jó volt, a tej, tejföl szintén, de lettek hiányok. A kinti tápszerből hoztunk egy havi adagot, de egy hónap az ugye szinte semmi. Hamar el is fogyott, s jöttek a próbálkozások újra, és a kiöntött "tejek". A tejtől Lili gyomra hiába már két éves, hiába hígítottuk és próbálkoztunk praktikákkal, kikészült. Annyira hogy se kakaónak, se kávénak, se karamellnek, magában aztán meg még annyira se hajlandó meginni. Beleszagol és kész, meg se kóstolja. Ez a tápszer-tejmizéria tulajdonképpen 11 hónapos kora óta tart, amióta ezt kellene innia.

Aztán lett egy áttörés ami jó is lehetne... persze most fedeztük fel azt amiből kint szintén óriás volt a választék! Issza az ízesített szójatejet, már csak azt kell mérlegelni melyik a jobb számára a tápszer vagy a szója? A beszerzés már egy másik kérdés, mert itthon a szóját nehezebb, kint meg könnyebb. Meglátjuk, egy tesztet találtam árakkal egybekötve. Ez alapján anyagilag éppen ugyan ott lennénk a tápszerrel mint a szójával, de persze, ha sikerül jobb áron beszerezni kevesebb a csűrölés.

Kint olcsó volt a szójatej, ami K-nak nagyon bejött, ivott barnacukrosat meg rózsaízűt felváltva. Ebből a barnacukros Homesoy itthon is kapható. Az alpro és a Joya még szó-szó normálisabb áron. Nekem, hát maradtam a tejnél ott is itt is, bár maga s szójából készült tofu kint hihetetlen finom és össze se lehet hasonlítani az itthon kaphatóval.

Egy szó mint száz az itthoni ízvilág és a kinti alapos keverékében élünk, s ez már valószínű nem fog változni. Mindig lesznek vágyak, ízekre, ételekre, amik nem elérhetők itt vagy éppen ott.