Ez most több szempontból is lehetetlen lenne. Olvasom a Japánból írt blogokat és az ott élő emberek felé még nagyobb a csodálatom!
S, hogy kapcsolom most ezt a maláj bloghoz? Hiányoznak ízek amik kint megszokottak lettek, a friss ananász, a mini banán, a rendes tofu.
Be kell valljam a maláj konyha nem az én világom, de lehet hogy csak állapotom tette, de kifejezetten nem szerettem a túlfűszeres ételeiket. Helyette szívesen ettem kínait, vagy japánt.
Ma pedig elkészítettem itthon (kint lényegesen olcsóbban lehetett az alapanyagokat beszerezni) életem első sushiját. Nem lett tökéletes, sok benne a rizs de annak nagyon örültem hogy az íze pont olyan mint kell és hogy egybemaradt! Persze kint ettünk belőle sokat, még úgy is, hogy ott is idegen az a konyha, mégis egy jó rámen, vagy egy sushi vitt mindent a helyiek előtt. A Bandar Utama aljában fergetegeset tudtunk enni és Lilinek is mindig találtunk harapnivalót!
Ha pedig átsétáltunk a Curve-re Japán boltba* is tudtunk vásárolni. Na itt volt minden csoda és minden 5 ringiért. Érdemes volt betérni, még az utolsó nap is, s tudom, legközelebb az első napokban felkeresem annyi háztartási és kreatív dolguk akadt amit vittem volna.
Hajrá Japán!
*A link egy jó kis blogra mutat, a Visit Malaysia-ra, ami annak aki kint él vagy aki oda készül szerintem nagyon sok kincset rejt magába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése