2011. március 9., szerda

nyelvi felkészülés - avagy óvoda kérdés

Malajziát nem véletlenül választottuk anno, s az egyik éppen a nyelvek sokasága. A nyelv ami egyik részről hasznunkra válik, a másik részről alaposan megnehezítheti a helyzetünket.

Az előző kint létünkkor ez még annyira nem is volt befolyásoló, hiszen K nagyon jól és én is el boldogulunk a nyelvvel,  és Lilinek se kellett minden áron a nyelvet használnia. Azonban a helyzet ahogy az idő telik változik. 
Lili aki mikor kimentünk csak 10-20 szót tudott magyarul augusztusra már 150 szavas szókinccsel rendelkezett és novemberre 2-3 szavas mondatokat használt , ma meg már ... meg se próbálkozom megszámolni hány szót használ . Az angolja szintén nagyon jól  fejlődött, hiszen az alig 4 ovis hónap alatt tízig számolt angolul, és jó pár iránytó és egyéb szót megtanult és helyén használt. A nyelv megértése sem okozott gondot. Erre akkor mikor ismét kint leszünk nagy szüksége lesz, hiszen nem szeretném, ha megviselné, hogy nem tud senkivel se kommunikálni, s az ovi, bármilyenben is folytatja majd 3+ évesen már követelni fogja tőle ezt a tudást.

Éppen ez az amit itthon fenntartani elég nehéz, ezt a nyelvhasználatot, s azt hogy tudása ne kopjon, sőt esetleg tanuljon is. Már Malajziában elkezdtünk keresgélni milyen lehetőségeik lesznek itthon. Sajnos nem sok, vagy a távolság miatt, vagy az anyagiak miatt, ami elég elkeserítő.

Végül meglátogattunk két közelebbi két-háromnyelvű ovit ami a körön belül maradt. Az első Lilit egyből megnyerte, hiszen rengeteg volt a játék, kicsi a csoportlétszám 6 fő vele együtt azonos korban, egyedül esznek, és segítenek a bilizésben. Az angol sajnos elég kevés napi szinten, hiszen "még ők kicsik". Nem is tudtam mi tévő legyek, hiszen ez kevés, de az ovis csoport közé akikkel együtt van szinte egész nap az angolos, meg nem akarnám tenni, hiszen az egyértelmű, hogy a beszéde miatt akár átkerülhetne, de egyéb téren nem tart ott, hogy ez hasznára válna. Az ovi és bölcsi két csoportja azonban nincs elszigetelve egymástól, így bízni tudok benne, hogy kap annyi angolt ami segít neki.

A másik helyen angolt és kínait is tanítanak, de ide csak szeptembertől vennék be, nagyobb a csoportlétszám, a két nyelvre jutó idő összesen még kevesebb, távolabb is van és még és még ... Van pár indok, hogy végül az elsőnél döntöttünk. 

S a döntés nem a mienk volt egyedül, mert Lili aki korábban hozzászokott, hogy az oviban tanulnak is a következő napokban követelni kezdte, hogy menni akar. Ez az egész ovi dolog innen jött, hogy ő igényelte Malajziában, hogy bemenjünk, ott legyünk a gyerekkel. Eléggé bántónak találom azokat a feltevéseket amikor a kedves anyuka meglát és felcsattan, ja persze jön a tesó. A frászt! Eszembe nem jutna e miatt lepasszolni a gyereket, sőt ha nem lenne igénye rá nem is menne oviba.

Megyünk hát, elkezdtünk a múlt hét közepén. Beszoktatás, nulla, egyszerűen nem igényelte az ott együtt eltöltött nézelődős délelőtt után. Persze csak délig marad, pár órácska ez, de több mint a semmi, és az itthon töltött órákban is mindig csipeget valamit fel.
A TV gyerekműsora közül az eredeti angolt választjuk számára, bízva, hogy hasznára van. Kényszer nincs, az agya mint a szivacs olyan, amit vétek lenne nem kihasználni. Az elmondott szavakat utánozza, énekel egy még kint tanult dalocskát (twinkle twinkle little star ... ), és pár kínai szót is van amit használ (alma, banán, kutya, macska) a szintén kint is hallott dallal együtt.

Az, hogy mi lesz és mennyit profitál belőle kiderül, a lehetőséget igyekszünk megadni, azt amit ő kíván meg. Minden gyerek más, máskor kezd járni, beszélni, dalolni, verselni, igényt tartani mások társaságára vagy éppen délután többet vagy kevesebbet aludni, vagy azt elhagyni. Nekem most csak ő van, akit figyelek és aki körül forog a világ.


1 megjegyzés:

Rilla írta...

Helen Doron? Szerintem nagyon jó és eredményes :)
Persze nem ovi helyett, hanem nyelvtanulásnak.

Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.