Reggeli

A képet melyet az interneten találtam a "Maláj nép" alkotja: Nasi lemak (maláj), Pau (kínai) és Roti (indiai). Leginkább reggel készülnek ezek, de nem kizárt az ebédre és vacsorára evés sem, mivel itt mind a három főétkezés valami meleg, főzött.

Érdemes kipróbálni őket! A Nasi Lemak rizs és apró sült hal, csípős szambal szóssszal, mogyoróval és főtt tojással háromszög alakúra formálva banánlevélben vagy papírban. A Roti könnyű leginkább a palacsinta tésztára hasonlító lepény melyet ízlés szerint belemárthatunk currys szószba (a 4,5 éves kedvence). A Pau gőzőlt könnyű gombóc melyet a gyerekek is szívesen esznek, kapható vörösbabos (red bean), lótuszos, kaja (édes sárgás színű kókusz krém, ízében semmi kókusz!), zöldséges vagy húsos töltelékkel, nem lehet eltéveszteni hol kapható gőzpárától nedves üveges szekrényekben mindig megtalálható a kínainál. A tészta sárga, zöld vagy éppen teljes kiőrlésű is lehet nem csak natúr fehér.

Nálunk a két utóbbi kerül néha a reggeliző asztalra helyettesíve kenyeret, felvágottat és a piacnapi fokhagymás tejfölös lángost.  A nasit csak apa eszi :)

Rizs kérdés

Mikor először indultunk rizst venni, kissé elbizonytalanodtunk. Hogy miért is? Talán a kép elárulja :) Van áruház ahol külön személyzet segíti a tanácstalan vásárlókat a helyes választás meghozatalában.

Nos ez itt mind rizs 5 kilós csomagban! Az árak 15-40 RM, a basmati a legdrágább. Ennyi rizs nekünk 3 hónapig elég, hiszen eszünk még tésztát, krumplit ... a helyieknek egy négy tagú családnak 1 hétig. Mi hagyományos módon főzzük ki, ők rizsfőzőbe. Mi ebédre, vacsorára esszük, ők reggel, délben, este.

Tej, kenyér, H szalámi

Oly rég íródik a fejben ez a post, hogy java része ez idő közben feledésbe merült, ami pedig megmaradt az is részletekben kerül leírásra.

Talán ismerős a reklám ahol egy kisfiú a parkban a padon csücsül és a bevásárló listájára ez a három szó van felírva. A történet Magyarországon játszódott, és mi hozzászoktunk mint minden napi betevő.

Azonban ezek az élelmiszerek mint a tej, a kenyér és a szalámi igazán kihívást jelentenek Malajziában. Kezdjük a lista végéről, a szalámi. Miből is készülne mint disznóból és mint ilyen ezért egyszerűen nem beszerezhető, vagy csak bizonyos pici elzárt részen kapható a piacon és a nagyobb áruházakban hasonló készítmény. Valahogy nem volt kedvünk sok tesztet végezni. Tudni kell, hogy itt mint füstölés nincs! A húst kínai látogatásunk óta tudjuk, hogy valamilyen más technológiával tartósítják így ami úgy is néz ki mint, ami az sajnos édes! Igen édes! Talán ez hirtelen nem olyan megrázó hiszen mi is eszünk néha gyümölccsel húst ami szintén édeskés lehet, de mondjuk egy kolbásznál ez már nem jelent semmi jót.

Kenyér. Na hát erről aztán lehetne írni, mert ami van az minden csak nem kenyérféle. Van ugye a roti ami kenyeret jelent, de ez inkább palacsinta jellegű, aztán van a kocka kenyér formájú szeletelt kenyér ami khm... hát valahogy édesebb mint várnánk, ott a bagett ami ugyanolyan olcsó amennyire hamar meg is szárad és ehetetlenné válik. Olyan igazi kenyér, na az hiányzik. Bár olvastam, hogy van európai pékség ahol lehet kapni, de az ára a csillagos eget veri. Ha ismét megyünk nem marad más hátra minthogy saját kenyeret készítsünk, azon alkalmakra mikor úgy ennénk egy szeletet. (Én és a kenyér egyébként itthon is jól megvagyunk egymás nélkül, de van akinek kell.) Gondolkodtam kenyérsütő gép beszerzésén Malajziában és itthon is. Minden ami úgy néz ki mint egy kenyérsütő az ott rizsfőző készülék :) Itthonról meg tényleg konténerrel lehetne csak költözni, ha mindent vinnénk. Szerencsére gép nélküli sima sütőben készülő kenyér receptet is sikerült találni már és Anyukámék javában tesztelték az év elején, oly annyira, hogy végül csak maguk sütötték a kenyeret. Tehát sütő kell majd a lakásba, ami egyébként ott egyáltalán nem alap felszereltség. Az anyukák nem sütnek süteményt és a lányok nem tanulják ezt el. Szerencsére élesztőt lehet kapni, éppen a piacunk mellett van egy nagy pékbolt, mindennel ami kellhet és még sütős tanfolyamokat is indítanak, ha netán a helyi sütik elkészíése érdekelne bárkit is.

Tej. Na ez már több szempontból is problémás terület. Ez az én részem, mert nálam a tej nagyon fogy, a többiek viszont max a többi tejterméket eszik. Krémtúró, túró felejtős, vagy készíteni lehet SK, amivel mi nem próbálkoztunk. Joghurt van bőven, és jó kis mangós ízzel ami Lilinek nagyon bejött. Annyira, hogy itthon is ilyet kért volna.

S akkor a probléma, az hogy Magyarországon megszoksz egy ízvilágot ez ugye nem kétséges, aztán megszokod a Maláj ízvilágot és keresed itthon is. Mikor kiérkeztünk a krémtúró és az otthon megszokott tápszeres turmix (tápszerből készült banánturmix) kiváltása volt a legnagyobb feladat a gyerek etetésben. Krémtúróról váltottuk joghurtra, a turmix helyett pedig sikerült egy nagyon finom ízesített tápszert találnunk amiből van bő választék csak egyik sem ismert számunkra. A maláj gyerekek sokáig isznak tápszert kb. 6-8 éves korig, mivel a tejtermékek választéka jóval kisebb mint a mienk, ráadásul sokan érzékenyek is rá. Persze megy is a reklám, hogy ezektől hiper okos lesz és hiper ellenálló a gyerek és mennyire szükség van rá már a kezdetek kezdetén.

Íme két népszerű termék reklámfilmje:

Így alakult, hogy a kezdetek kezdetére, azaz a terhesség alatt én is kipróbáltam ilyen tejet. Bizony itt a kismamáknak is ilyen a tápszerhez hasonló tejport kínálnak ásványi anyagokkal és vitaminokkal dúsítva. ezt a három mintát a nőgyógyász nyomta a kezembe az első látogatás során.

A fordulatot ugye a hazaérkezésünk jelentette. A hús és pékárutól újra felfedezése jó volt, a tej, tejföl szintén, de lettek hiányok. A kinti tápszerből hoztunk egy havi adagot, de egy hónap az ugye szinte semmi. Hamar el is fogyott, s jöttek a próbálkozások újra, és a kiöntött "tejek". A tejtől Lili gyomra hiába már két éves, hiába hígítottuk és próbálkoztunk praktikákkal, kikészült. Annyira hogy se kakaónak, se kávénak, se karamellnek, magában aztán meg még annyira se hajlandó meginni. Beleszagol és kész, meg se kóstolja. Ez a tápszer-tejmizéria tulajdonképpen 11 hónapos kora óta tart, amióta ezt kellene innia.

Aztán lett egy áttörés ami jó is lehetne... persze most fedeztük fel azt amiből kint szintén óriás volt a választék! Issza az ízesített szójatejet, már csak azt kell mérlegelni melyik a jobb számára a tápszer vagy a szója? A beszerzés már egy másik kérdés, mert itthon a szóját nehezebb, kint meg könnyebb. Meglátjuk, egy tesztet találtam árakkal egybekötve. Ez alapján anyagilag éppen ugyan ott lennénk a tápszerrel mint a szójával, de persze, ha sikerül jobb áron beszerezni kevesebb a csűrölés.

Kint olcsó volt a szójatej, ami K-nak nagyon bejött, ivott barnacukrosat meg rózsaízűt felváltva. Ebből a barnacukros Homesoy itthon is kapható. Az alpro és a Joya még szó-szó normálisabb áron. Nekem, hát maradtam a tejnél ott is itt is, bár maga s szójából készült tofu kint hihetetlen finom és össze se lehet hasonlítani az itthon kaphatóval.

Egy szó mint száz az itthoni ízvilág és a kinti alapos keverékében élünk, s ez már valószínű nem fog változni. Mindig lesznek vágyak, ízekre, ételekre, amik nem elérhetők itt vagy éppen ott.

maláj vs magyar ételek

Aki egyszer is járt Ázsiában az tudja, hogy az utcai "éttermek" olcsóak, nagyon olcsóak. Annyira, hogy azokkal versenyezni árban nem lehet, még az otthoni főzéssel sem. Nem is feltétlen kell, hiszen nekem is sőt a gyereknek is vannak olyan ételei amit nagyon szívesen megeszik (semmi csípős), s ha a városban bent ér minket az ebéd eszünk ágába sincs western ételt enni.

Az otthoni főzésnél meg nekünk az otthon tanult főzőtudománnyal csak az ismert magyar ételek elkészítése lehetséges. A helyi piacokon kapható ezerféle sokleveles zöld növények felhasználási lehetőségeit és elkészítési módját nem ismerem, tanfolyam rá biztos van.

Piaci kép miközben férjem és a lakástulaj együtt vásárolnak:
- tudod mi ez?
- tudom.
- tudod hogy kell elkészíteni?

Ez a párbeszéd szinte minden zöldségnél felmerül, de aranyos volt a szitu mikor a kínai büszkén mutatta hogy barackot vett, férjem meg megkérdezte és tudod hogy kell elkészíteni? :)
Az hogy azonos alapanyagot vásárolunk még nem jelent azonos elkészítést sőt!

Az elmúlt héten összeírtam, hogy milyen magyar, magyaros vagy már otthon többször készített ételt tudunk itt is elkészíteni, íme a lista.
Levesek:
csirkehús leves, borsó leves, karfiol leves, gomb és gombakrém leves, fergeteges gombócleves MaiMónitól, tojás leves, gulyás leves, hagymaleves, paradicsom leves.
A levesekkel jól állunk, nagy leveses vagyok, s a helyi ételek nagy többsége is nálam ebbe a kategóriába tartozik.

Főételek:
borsó főzelék
brassói aprópecsenye
grillcsirke (helyi vétel)
krumpli főzelék
káposztás tészta (nehézkes de megoldható a tészta része)
Paradicsomos húsgombóc (sajnos sima TV paprika itt nincs így a töltött paprika hiányzik)
paradicsomos tészta vagy milánói
pörköltek csirke, gomba, marha
rizottó cukkinivel (tescoba kapható)
rizseshús
resztelt máj
rántott hús, máj (bár zsemlemorzsa nincs, de panírpor van és finom vele)
sült hal
zöldbab főzelék
tojásos nokedli
Lehet hogy másnál ez a lista hosszabb lehet, hiszen az alapanyagokból kijöhet még más is, de a személyes ízlés és a sütő hiánya sok mindent befolyásol. Így van az is, hogy a desszereteknél jól jönne egy sütő, de így is van azért pár elkészíthető finomság:
tejberizs (rizs van dögivel)
tejbegríz (tempung suji azaz dara a tesco utolsó sorában ahol az olajok is vannak ott található, és ez által van grízgaluskánk is levesbe nem csak cérnametélt vagy csipetke)
császármorzsa
madártej
palacsinta
fánk (bár ebben nagyon jók a helyiek és szerintem nincs értelme nekünk kínlódni vele)

Idő közben lett néhány savanyúságunk is mert találtunk a boltban csemege uborkát, és vettem céklát amiből salátát csináltam, nagyon finom lett.

A sütő lendítene még rajtunk mert a helyi kenyér borzalmas, édes. Lehet ugyan kapni bagettet de az csak aznap fogyasztható, pedig jó lenne egy kis kenőmájasos kenyér, vagy hortobágyi palacsinta, rakott karfiol, pogácsa .... és még sok sok süti hiszen van sütőpor és létezik élesztő is.

Az biztos, hogy ha hazamegyek sajtos rolót és túrórétest szeretnék enni, sokat, karácsonyra bejgli helyett :) is akár mert a sajt a tejföl és a túró eddig is elemem volt, s most hiányom.
Ezek a tejtermékek egy drágák, és sajnos legtöbbször nem is a várt ízt hozzák. Sajtból még nem sikerült sima igazán finom sajtot venni, de tejfölt már (Pauls - szintén tescos ausztrál) igen.

Az hogy a magunk ételeit készítjük természetes nekünk és lassan a környezetünknek is, mert ettek már palacsintát, császármorzsát és gulyás levest is tőlünk. Hiszen ha hoznak nekünk valamit, már pedig szoktak akkor azt illik viszonozni ha ízlett ha nem, ha fog neki ha nem. A császármorzsa pedig úgymond sikert aratott a mooncake fesztivál közös vacsoráján.

hogy ízlik?

Lássunk néhány ételt közelebbről is a ramadán-bazárból!

Murtabak, azaz leheletvékony tésztába currys zöldséges husos keverék töltve 

Ikan Bakar: BBQ hal a hátán két mély vágással ahova a csípős-édes fűszert töltenek be 

Kepak ayam: fűszeres csirkeszárnyak

Desszertek:

Kuih Talam: ragacsos rizsalapon pandan ízű "krém"

fent a zöld Onde Onde, majd jobbra lent Curry Puff és itt legelől vörösbabos gombóc

Pulut Inti: banán levélbe csomagolt rizs gúla tetején kókusszal

helyiek nagy kedvence a zselé több féle ízben

Tepung Pelita: pandan levélágyba töltött kókusztejes krém

Kiegészítés az ízekhez:

Murtabak: Maga a tészta annyira vékony és semleges ízű, hogy kisütés után, szinte nem is érezni, éppen csak azzal a funkcióval bír, hogy kordába tartsa a tölteléket. A zöldséges-husos keverék viszont annál ízletesebb a currytől, mentától. 

Hal: A hal olyan erős édes és egyben csípős keveréket kapott, hogy minden finom hal ízt elnyomott maga körül, sajnos. 

Csirkeszárnyak: semmi különös, annak aki szeretni leszopogatni a csontról a húst.

Megfigyelhető minden csikreételükön, hogy a csont az kell a húshoz, éppen ezért a csikreszárny kíváló választás a malájok számára. Azonban, hogy a csikre többi része se maradjon csont nélkül számunkra szokatlan módon bontják szét így minden részhez jár a cupákolható csont.

Kuih Talam: talán az egyik legfinomabb rizses sütijük. Az alsó rizses réteget rizslisztből és kókusztejből pici sóval készítik, míg a felső pandan réteg szintén kókusztejes rizsliszt ízesíve a pandannal (nem túl meghatározó ízű) és cukorral. Összességében finom, kellemes ízvilág.

Onde Onde: szintén pandanos ízesítésű (ettől a zöld szín) rizsmasszából készített, kókuszreszelékbe forgatott golyó, mely közepe egy kis pálmacukor szirup részt rejt magába. A rizs liszt egy különösen gluténos, ragadós fajtából van, amely azt eredményezi, hogy képes a szádban is úgy összeragadni, hogy nem tudsz tőle megszólalni 1-2  percig. Legalábbis addig nem, amig egy részt nem vagy képes a torkodon lejjebb terelni. Ez leszámítva nagyon finom és úgymond a magyar konyakos meggy maláj verziója lehet.

Curry Puff: olajban kisütött currys-zöldséges töltött párna.

Red bean golyó, minden amibe nálunk csoki lenne az itt a vörösbab mazzsa. Van aki szereti, van aki nem. Képesek olyan édesre elkészíteni, hogy teljesen megtévesztő. A színe a kész masszának sötét barna, tehát csokitöltelék helyett teljesen jól használható. Fánkokat sütiket töltenek meg vele. Itt a szezámmaggal borított fánk tésztájú golyó tölteléke. 

Pulut Inti: kellemes kókuszos ízű rizssüti kókuszos ízzel.

Zselék: több ízben, bár ebből egyetlent a kávésat sikerült csak felismerni. A zselé itt nem az általunk megszokott állati csontból, hanem tengeri moszatból készül. A boltban úgy néz ki mint egy csomag vastagabb műanyag zsineg, felirat szerint Agar Agar, na ebből készül kókusztej, cukor és esetleg gyümölcs hozzáadásával  a malájok által nagyon kedvelt zselé. Ez nekünk negyed annyira se ízlett. 

Tempung Pelita: kókusztejes krém ami picit édes picit sós, jellemző teljesen ez az ízpárosítás, csak számunkra szokatlan.

Aki van olyan vállalkozó kedvű és valamelyik ételt szívesen elkészítené, vagy böngészne a hozzávalók között annak ajánlom ezt a Malaysianfood.net oldalt tanulmányozni. 

Jóétvágyat kívánok!

csomagolás technika

azaz papír VAGY zacskó VAGY porisztiroltálca ÉS befőttes gumi VAGY zsineg. Néha mind közrejátszik, de most lássuk a zacskó és zsineg összeállítást.

A forgalamasabb "ABC"-kben csütörökön és szombaton nem adnak zacskót a csomagoláshoz, ez OK. Ugyan itt többféle nagyon környezetbarát textiltáskát vehet, ami arra enged következtetni, hogy nagyon tudatosan vásárolnak errefelé.

A tudatosság hite azonban hamar átvált prakitkussággá, látván az alábbi csomagolás technikát.

Íme egy zacskó leves, takeaway, azaz elhozva.

Mi is kell hozzá?
- Egy zacskó , ebből rengeteg van minden ételárusnál és persze egymás mellett sorakoznak a különböző méretek is,
- Egy zsineg, amit "szabad" idejükben szépen felvágnak és összekötik, hogy alkalmas pillanatban a zacskó szájára hurkolják
- Belevaló. Itt éppen leves, de lehet ez akár ital is szívószállal. Ja már feltalálták a poharat? Valóban, de ezt bárhova fel lehet akasztani, vagy le lehet tenni és max annyira borulékony mint egy pohár, s ha nincs megtöltve kisebb helyet vesz igénybe.

Természetesen a zacskóslevest további zacskóba kell belenni amibe belekerül még a zacskózott tészta, és a csípős szósz is.
Tiszta Ázsia :), de az a jó, hogy ha elviszed az ételt még mindig tudhatod, hogy a zacskó tiszta volt és otthon szépen tiszta tányérből, tiszta evőeszközzel jót ehetsz belőle.

Az ételt egyébként mindig ott helyben előtted készítik el (mármint főzik ki a tésztát és a húsgombócot) és csomagolják, így akár utazhatsz is vele egy kicsit még mindig éppen olyan meleg marad az étel hogy azonnal eheted.

Jó étvágyat!

Piac

Korán keltünk, legalábbis a mostani viszonylatban korán volt a 6 óra, aki későn feküdt az talán éppen elcsípte a reggeli kelésünket.

Szóval miután 6 kor, még sötétben felkeltünk elkezdtünk készülődni a piacra. Izgatottan vártuk milyen is lesz?!

Sötétben indultunk, a nap csak 7 órakor kel és szép lassan emelkedik, egyszóval sötét és kellemes hűvös fogadott minket. A kapuban az újságáru előtt hatalmas köteg lap hevert. Ismertük már látásból őt, úgy 9 tájt látjuk, de akkor már alig van napilapja. A megállóban türelmesen vártak az emberek a buszra, mindenki frissen és szépen felöltözve. Ilyenkor talán még egy farmer is elhordható, s érthető, hogy a helyiek nagy része hosszúban van. Még kellemes a levegő, s ha beér a munkahelyére ott úgy is a légkondi és a ventillátor fog felette folyamatosan pörögni. A busz már meg is állt, alig kellett rá várni. Szépen nyugodtan mindenki az első ajtóhoz megy és miután kifizette a díjat már lép is beljebb. Csak egy megállót megyünk, de azért szinte mindenki leül. Meg is érkeztünk, nem volt talán csak 10 perc az egész út, és már szállunk is át a sokasággal az LRT-re. Hideg van rajta mint mindig, de ezzel is csak egyet megyünk. Pik-pak ott is vagyunk a piactól 5 percre, de azért még a megállóban egy helyi asszonytól veszünk egy olajban kisütött táskát. Csípős? Nem, mondja ő, de bizony azért ez nem mentes a fűszertől, de mégis nagyon jól esik. Krumpli és finom puha zöldségkrém lapul a félkör alakúra összehajtott sütiben, s mire elfogy már a látjuk is a piacot.

Nem nagy, kb a Tátra téri piac nyitott részének a fele az egész, de a választék gazdag, az áru pedig szép.Ráadásul nagyon izgalmas, pedig semmi különlegeset nem árulnak . Reggel 5-9 ig van csak nyitva, amig a hőmérsékelet is tűrhető, az áru frissességét tekintve pedig minden korábbi aggodalmunk elszállt.

A zöldséges standokon látható sok fajta termék közül csak néhányat tudunk azonosítani, de van itt minden, csak kicsit máskép. A fejes saláta csak kb 15-20 levélből áll és a javát a zsenge leveleket adják csak, nincs már félig elrohadt alsó levél. A padlizsán hosszú és vékony, de van paradicsom, karfiol, brokkoli, kaliforniai paprika (sajnos sima TV paprika nincs) és még sok sok zöldség, na meg gyümölcs is! ezek között már kevésbé könnyű eligazodni, mert az almán kívül semmi más nincs amit otthon átlagosan megkapunk. Van helyette sárkánygüymölcs, mangó, licsi és még ki tudja mi lehet az a lilás bogyó.

Tofu is van egy asztalnyi, mindenféle formában préselt, tudusos folyékony, szárított, meg még ki tudja milyen. Az íze valóban szójás és nem a  tartosítószert lehet rajta érezni.

Vannak halak, rákok, frissen,

aztán tovább menve csikrék már kopasztva fekszenek az asztalon, fejük lelóg. Hm, és fekete csirke is van! Most lehetne elbizonytalanodni, de csirke hangot hallunk. A pult mögött 3 ember szorgoskodik az egyik a kasból csikrét vesz elő, megfogja a nyakát és már kerül is a másik kasba. Mellette a másik éppen szétbont egy már csupasz pipit. A harmadik pedig kiszolgál.

A következő pult mögött a férfi éppen görnyedve kopasztja a csikrét miközben az eladónő árul, a vevő pedig láthatóan elégedett. Friss? Nem kérdés. Ha élve hozzák a piacra annál frissebb nem lehet.

Amint lépünk még kettőt előkerülnek a malacosok. Na ezt nem lehet minden boltban kapni, éppen az iszlám miatt, ez ugye egy nem tiszta állat. Pedig finom egy jó kis ránott hús, vagy brassói. A hölgy aki kiszolgál gyönyörűen beszél angolul, s meg is állapodunk, hogy melyik részből kérnénk, hogyan szeletelje. 3-4 perc mondja, addig nyugodtan nézzünk körbe és vmajd jövünk érte. A bárdjával finom vékony szeleteket hasított otthoni henteseket megszégyenítő ügyességgel. Profi volt. Jött még mellé egy kis karaj, és egy kis darált hús. Érdekesség, hogy ez itt 250 grammos kis csomagokba készítik elő, szóval ennyi hús egy családnak 1 adag. Ha belegondolok, hogy valóban amikor kínait eszünk az egész meg van rakva sok rizzsel, sok roppanósra párolt "nevenincs" zöldséggel és néhány, 5-6 falat hússal, rákkal. Mégis jól lakunk minidg.

A sor legvégén tojást árultak több méretben és több fajtát. Ez számunkra megfoghatatlan, hogy több fajta, de próbára vettünk mi is mást és meg is kaptuk az istrukciókat, hogy hogy kell elkészíteni. Ha ez meglesz beszámolok róla.

Miután ennyi minden alapanyagot láttunk és az a pici süti is elfogyott már rég amit még az állaomáson vettünk, ki kellett próbálni a helyi palacsintát. Egy fiatal fiú 3 seprenyőben sütött 3 fajtát: cukrosat, kukoricásat és pörkölt földi mogyorósat. A mogyorós készült éppen akkor el így két szeletet rögtön meg is vettünk még melegébe. Csak ajánlani tudom a piaccal együtt ami mindig egy érdekes a helyi életet bemutató tér! Tessék menni piacra, élmény!

vendégségben

Csütörtök este meghívást kaptunk a szomszédainkhoz ebédre. De jó, gondoltam megismerhetjük őket, bekukkanthatunk egy igazi maláj-kínai lakásba. Na ja, de ha megyünk vinni is illik valamit.


Mivel nem is olyen rég volt nekem a fősulin etikett órám, s milyen érdekes éppen a kínai etikettből írtam házidolgozatot tudtam egy csomó mindent nem illik vinni. Na de mégis mit vigyünk? Jöhet a mindenfél külföldi ital, szivar és egyéb. Hurrá, egy muszlim országban alkohol! Persze kreatív oldalam is elő-elő sandított, hogy de jó lenne valami kis kézi munkát vinni, egy hímzett kis házi áldást, lévén a vendéglátóink katolikusok. Az idő rövidsége azonban sajnos elvetette velem ezt az ötletet. Így végül, el mentünk a helyi "spárba" ahol külön sarok van a non-halal termékekek azaz az alkoholnak és néhány egyéb külföldi árunak ami nem felel meg az iszlám előírásoknak.


A választékban sok ausztrál, kevesebb újzéladi, néhány délamerikai és egy tucatnyi francia bor szerepelt amit kiegészített a whisky-k és likőrök sora. Meglepő, de ezek szinte egy árban voltak a borokkal azaz kb 40 és 200 RM között. Magyar bor vagy bármi párlat nem volt a kínálatban, így végül egy ausztrál fehérbort választottunk, aminek a cimkéjén egy ló szalad. Furcsa cimkéről választani, de mivel számunkra semmit nem mondanak az ausztrál borok, így maradt a kínai művészeteknek gyakran ábrázolt lóhoz való kötődésünk.


Miután bele is rejtettük egy borostasakba és szépen felöltöztünk a párom átment rákérdezni biztos áll e még a meghívás. Furcsa, de ennek itt van jelentősége, mert ez az első meghívásunk ami valóban akkor valósult meg amikorra el lett tervezve és nem hetekkel később. Jellemzően eddig 2-3 hetet mindig késett az előre egyeztetett találka. Éppen ezért arra is felkészültünk, ha mégse lenne most jó. Azaz ne legyünk éhesek, na meg ki tudja mit kapunk, szóval a biztosra mentünk és nem teljesen üres gyomorral vártunk. "Mehetünk", jött a válasz, és családot felkapva már mentünk is a kb 15 méterre lévő másik ajtóhoz.


Bent sok ember fogadott, az egész család ott volt aminek miértjét csak a vendégség végefelé értettük meg. Ott voltak a testvérek, sógorok és unokaöcs, aztán betoppan még egy kisebb csapat a nagymamával, szóval lettünk végül vagy tizenöten, s szépen forgott mindenki az asztal körül. Meg volt rakva rendesen elsőként négy fajta főétellel a nem csípőstől a nagyon csípősig. Ezekről sajnos képpel nem, csak leírással szolgálhatok. Előre kikészítettek egy-egy nagy tányérnyi sáfrányos rizst melyre szedhettünk a bundázott csikradarabokat (ezek csak kisebb részek, kb 4-5 centi nagyságúak, de a csirke szétbontása eleve eltér a megszoktottól, szóval látványra meghatározhatatlan, hogy éppen melyik részét kapod, de mind egy-két falatnyi és mindben van egy kis csont) ezek pikánsan éppen hogy citromfüves ízűek voltak, csípősebb rákok valamilyen számomra eldönthetetlen zöldséges paradicsomos csilis szószban, de ez is finom volt, jöhettek a csípős dizsnó és marha pörköltek, sok csilivel! Ez viszont amolyan cupákos volt, náluk ez a menő. Azért volt disznó is meg marha is mert volt muszlim tag is a családban aki csak a halat, csirkét és a marhát ette, ez egyértelmű. Kiegészítésként zöldséget kaptunk mellé mely egy hatalmas jénaiban világos húsleves színű enyhén savanyú folyadékba gazdagon rakott karfiolból, brokkoliból, répából és kaliforniai paprikából állt.


Enni kezdtünk, villával és kanállal, helyi szokás szerint, kést nem használnak az asztalnál. Aztán csatlakozott a háziasszony, aki elnézést kért, hogy ő kézzel eszik. Ez szintén helyi, de az arab világban is sokszor látható, hogy a jobb kéz három- néggy újjával kisebb falattá alakítják az ételt és így veszik a szájukba. Pálicika érdekes módon nem került elő, pedig számítottam rá, a kanál-villás megoldás pedig számomra még szokatlan.


A főétel után a desszertek, elsőként egy kis fagyi zselével. A zselé hatalmas népszerűségnek örvend errefelé a szivárvány összes színében, bár nem tudom mit esznek rajta. Nem gumicukor, nem cukrozott, egyszerűen mintha a gyümölcstortára öntött ízesített zselét formába öntenék és felvágnák. Szerencsére a fagyi több volt mint a zselé így egymáshoz adagolva kellemes volt. Jöhetett a sajttorta és tiramisu a háziasszony készítésében ez is finom volt. A főételek között is volt egy európai étel, de itt említem meg, mert ez nem kóstoltuk a lasagne-t.


Ennyi emberre kell is a sok étel, főleg, hogy kiderült ez egy születés napi összejövetel. Na nem kell hatalmas ajándékokra vagy bármi hasonlóra gondolni, elintézték egy egyszerű "Happy Birthday" énekléssel és gyertyafújással. De mi úgy éreztük, jó lett volna tudni ezt az apró részletet.

A hangulat persze emelkedett folyamatosan, hiszen ahogy telt mindenkenek a gyomra a lapátolás egyre lassabban ment, helyette egyre több lett a beszéd. Ismekedés a másikkal, információk a többi szomszédról és persze ha Magyarország akkor Puskás, és ha Puskás akkor a foci na meg a VB. A csapat hihetetlen focilázban ég, természetes hogy nézik a mecseket, de az hogy évtizednyire visszafelé tudják a melyik döntő hol és milyen eredményekkel zárult és, hogy a Magyar aranycsapatra is emlékezett az egyik családtag, az szívmelengető volt. Mint az is, hogy tudta, a fővárosunk Budapest és jól mondta! Persze ez egy a sokból, de mégis olyan jó ha ilyen távolságban tudják honnan jöttél.

Végül a kellemes 3 órás beszélgetés után amit végig az asztal mellett töltöttünk pikk-pakk felálltunk és kalap-kabát ott se votlunk. Semmi még három kört futunk az elmenetel előtt (itt nem szokás), jöttünk mentük, jól éreztük magunkat.  Jöhet a válasz ebéd, amire már gondolatban készülünk valami finom magyarossal, mondjuk egy gulyással. Meg látjuk mi fő ki belőle, mert a beszerezhető alapanyagok nagyban meghatározzák a menüsort!

papaja

Álltam a Giantba, azaz a helyi SPAR-ban a zöldség és gyümölcs pultok előtt. lestem, hogy mennyi féle fajta van azt se tudom mivel mit kezdenék, mikor hirtelen megszólított egy bácsi:

Nézze meg, ez a jó!

Mi? -a alig eszméltem fel a saját gondolataim fogságából és a meglepetéstől, hogy megszólított.

Nézze, papaja! Ez a jó!

Melyik a sárgább vagy a zöldebb?

Ez, ez- mutatja és már vesz is elő egy kisebbet és egy nagyobbat - ez holnapra tökéletes lesz!

El is tettem a nagyobbat, aztán visszafordultam és kicseréltem e kisebbre, gondolván ez sokba fog kerülni, ráadásul nehéz is!

Sokba? Inkább sokkoló az, hogy árulnak hűtve is gyümölcsöt ananászt, papaját, mangót, dinnyét minden nagyobb forgalmú helyen szeletelve kis pálcikával megtűzve 1 RMért (70 Forint). Ezért a darabért meg fizettem 2,75 öt. Ej, hogy legalább 6 szelet kijön belőle. Ez az amikor azt hiszem olcsón vettem, holott van annál még olcsóbb is. Hiába a helyi árak megszokásához idő kell.

Másnapra tényleg nagyon finom lett! A külső héj nem volt puha, de jobban besárgult, annak ellenére, hogy a hűtőben volt végig. A gyümölcsöt kettévágtam, a kisebb borsónyi magokat kikapartam, meghámoztam, felszeleteltem, és hmmm....

Ilyen édeset még nem ettem sehol! 

Másnap egy néni szólított meg, hogy vegyek cukrot, mert holnaptól drágább lesz!

Na ezt nem vettem. Minek ide cukor mikor minden gyümölcs ilyen édes? :)

És cikken kívüli kérdés, van ötletem mit írjak ezzel nincs is gond és minden napra jut valami meglepő, de mégis Ti mire lennétek kiváncsiak? Legalább 30 kommentet várok :)

Mit eszünk ma?

A kérdés jó! Sőt nem is olyan könnyű eldönteni, mert a választék igen gazdag.

A helyi ételek közül lehet választani malájt, indiait és kínait. Képtelenség lenne egy posztban részletesen bemutatni ezeket, ezért mindig lesz ebből is egy pici meg abból is.
Ja nem lehet megfeledkezni, hogy van western azaz nyugati kaja és persze japán és vietnámi is, szintem minden kajakörzetben, ha véletlen valaki elbátortalanodna eheti az "otthoni" ízeket.

kertvárosi választék, kínai sor

Gondolhatnánk, hm kínai azt már ismerem. Na nem, ez nem az a szörnyű kínai (elnézést attól aki az otthoni vietnámi-mongol-kínaiiaktól és egyéb vidékről származó kinaiaktól kikerülő ételért rajong) hanem eredeti kínai kínai! Ha valaki ilyet szeretne otthon enni javaslom neki a Kínai piacot, na jó ez a legbrutálisabb, de a mellette lévő soron rengeteg kínai bolt és kifőzde van gőzgombócokal, vagy egy szintel feljebb lépve már beülős hely a VII. kerület István utcában, kb Hernád utca magasságában egy kínai büfé az utca bal oldalán (egyirányú az utca a Dózsa György út felé) a top pedig Wang mester éttermét (keress rá így a googliban meg fogod találni!). Na de vissza a maláj kínaiakhoz! Van itt minden rizs és tészta és minden féle hús és rengeteg zöldség. Van csípős és nem csípős és a nem csípős tényleg nem csípős, gyereknek is adható. Megnyugtató, hogy ott előtted hevítik a wokkot süti át ropogósra a húst és ott előtted forrázzák le a vékony cérnametélt szerű rizstésztát vagy a kézzel nyújtott vastagabbat. Két-három perc és már kész is a friss étel. Tesznek még mellé zöldséget, mi is lehet nem tudom, zöld és hasonlít alakjában a spenóra, és zöld ízű. Na majd meglesem a boltba mi is a neve. A legfinomabbak itt a tészták, rizst bárhol ehetsz.

tésztafőző néni napi 10-12 órában ezt csinálja, a helyi újsági is cikkezet az ételről

Például Indiai éttermekben. Tudni kell, hogy minden ami még nem is fűszeres az bizony az! Ha csíp az bizony nagyon! Valószínű éppen ezért nem tettem mély túrákat eddig az indiai konyhában mert nem bírom a csípőset.

Malájkonyhában elég nehéz meghatározni mi honnan lett vagy hova tartozik, mert nagy a behatás indiai, indonéz és egyéb konyhákból. Viszont az biztos, hogy sütnek mindent. Bő olajban vagy roston, lehet az zöldségféle, hal, vagy valami kevert tészta amit mártogatva esznek és apró halacskák vannak benne, a zöldségek kifejezetten finomak, van ami a pl rántott tökre hajaz. A nemzeti "gulyásuk" a Nasi Lemak ami rizs kókusztejben főzve, néha szárított hallal bekeverve, mellé mogyoró és uborka egy kis zöldséggel, fél főtt tojás és egy currys főtt csirke darab (combja, melle ami éppen érkezik). Ehhez az egészhez adnak pirosas színű Sambal szószt ami hagyma rákpaszta csili keveréke, és iszonyatosan erős.

lcyetbrlosa/wordpress.com

Na ezt sem én próbáltam ki :) Helyette tudom, hogy szinte mindent borsoznak, brrr. K nagy Mc-i rajongó (ez is brrr) na de itt nincs hagyma a szendvicsben és sóhelyett borsot adnak mellé.

Enni tehát van mit, lehet beülni étterembe, vagy van rengeteg foodcourt vagy az út szélén álló kisbódé, asztalka ernyővel felette.

kertvárosi foodcourt, olyan olcsó, hogy nem főznek otthon

Ehhez képest hihetetlen örömmel töltött el mikor a boltban megláttam egy üveg pirospaprikát. Nem is akármilyet, Hungarian style!

Azt vallom, hogy ha külföldön vagyunk együnk helyit, na de mi most kicsit más értelemben vagyunk itt. Ha nem lenne konyhánk persze csak a helyiből választhatnánk, de van. Így mikor elmegyünk és ebédre nem érünk haza helyit eszünk. Finom és olcsó, átlag 5-6 RMből ki lehet jönni, de 10-zel már az italnak is bele kell férnie. Ugyan ez plázában kicsit több, étel 10-15 RM.
Ha pedig itthon vagyunk akkor fözök, Malájból Magyart, amit lehet.

A boltok kínáltat elég széles. Rizsből pl annyi van mint egy bevásárló üzlet csak zöldség-gyümölcs standja, szóval van egy külön ember rá aki segít választani. Ha sikerült akkor még a mennyiségben is dönthetsz mert az 1 kilós rizs az semmi, van 5, 10 és 20 kilós zsák is. A nagy választék igaz még tésztára, persze rizstésztára, a zöldségekre is, de egészen másfajtáik vannak mint nekünk. Szerencsére az alap krumpli, hagyma, fokhagyma megvan :) Van rengeteg hal élő, frissen bontott (közel a tenger) és fagyasztott is, van csirke és marha, de disznót pl még nem láttam és ennek megfelelően bacont sem. A petrezselyem is csak a zöldjét növeszti errefelé, a gyökerét alig, de van.
Szóval főzök, Magyarosat, otthoni ízeket, ami tulajdon képpen nem is mindig otthoni, mert pl a rizottó vagy a penne nem kifejezetten Magyar étel. De Malájt nem főzök, mert nem tudok, meg különben is akkor már inkább lemegyek és veszek eredeti Malájt.

Megjegyzem nem tudom honnan vette "Ben nagybácsi" hogy itt aszltszilvás szószt esznek, de ha megfejtem megírom!