Kampung Baru - vidék a város szívében

Utazgathatunk az országba ahhoz, hogy az igazi Maláj kultúrával és élettel találkozhassunk, de a néha kívánság sokkal egyszerűbben és gyorsabban megvalósítható mint gondolnánk.

Kuala Lumpurban van egy hely ahol eredeti maláj faházakban élnek még az emberek. A város szívében a KLCC-től éppen egy LRT megállónyira van Kampung Baru (ez az állomás neve is). A hely ahol mintha megállt volna az idő. A Petronas tornyok és a TV torony árnyékában igazi vidék hangulat fogad.

a válaszfal a régi és új között

A környék csendes, de lehet, hogy csak éppen jókor érkeztünk, hiszen vasárnap volt. A két városrészt a nagyon új, modern és csillogó, folyamatosan újuló belvárost egy autópálya választja el a régi, kampungtól. Az oszlopokon álló faházak sorakoznak egymás mellett. A háromnegyed embernyi magasságú oszlopok közé éppen berendezhető még egy nyitott nappali, vagy befér a családi autó, motor. A kertben a konyha, idős néni éppen a konyhájában áll, az asztal mellett,  mosolyogva fogadja kíváncsi tekintetünket. Katt-Katt.

Lányok az ablakon lesnek ki és integetnek. A fából készült házak "ablakai" zsalukkal záródnak, üveg nincs bennük. Faragott deszkakorlát teszi ajtó helyett ablakká, melyhez festett betonlépcső vezet fel, rajta sorba minden fokon egy egy papucs.

Csodálatosak a házak, nagy kár, hogy legtöbbjüket nem tartják karban se alapból se műemlékvédelemmel, pedig milyen nagyszerű hely is lenne. Néhány házat már kőből építettek, de még a hagyományos stílust megőrizve. Megérdemelne mind nagyobb odafigyelést és nem csak egy kaput építeni neki.

Ha valaki szeretne ilyen házakban megszállni van erre is lehetőség, vidéken sok homestay várja a vendéget. Mi 2010be Melakkán egy ilyen otthonba tértünk be, csak ajánlani tudom.

melakkai homestay hostel

melakkai homestay hostel

Melaka

Melaka, vagy Malacca, de lehet még Melakka is, egy a lényeg szép tengerparti kisváros.

A hétvégén ott jártunk, s tegnap ahogy a Merdeka naphoz olvastam Malajzia történelmét még inkább felértékelődött bennem az amúgy megkedvelt város. Az első mondatomhoz azonban kiegészítést kell tennem, mert a tegnerpart itt nem azt a szép homokos partot jelenti, kihasználtsága csak a hajózásra koncetrálódik. A kisváros pedig annyira nem is kicsi, sőt, de az a része ami az óváros, ami lényeges és érdemes a látogatásra az bejárható gyalogszerrel.

A városmag nagyon hangulatos, megtartották a régi épületeket, színesek, vidrálóak, folyó kacsakaringózik a házak között, kis gyalogoshidakkal. Megtalálható a kínai hutong, a maláj magas lábakon álló ház és az angolszász építkezés néhány holland minimalommal, s mindezt kifestették india összes színével kéket zölddel és pirossal társítva, vagy kicsit visszafogottabban, de mégis jellegzetesen. Nem maradhatott ki a sorból az anglikán templom és az óratorony sem, piros lett mind a kettő.

A sok színt jótékony hatását az esti kirakodóvásár a finom chicken riseball-al, chendol-al, kínai zöldteával és a szállásunk emelte még meg. A vásárról a másik blogon olvashatsz, a chendolt és a chicken riseball-t most nem taglalom részletesen, elég legyen annyi, hogy mennyei és nem szabad kihagyni annak aki arra jár!

A szállásunk teljesen elbűvült, s hogy miért? Egy home&stay vendégházban szálltunk meg, ami igazi kínai hutong mintára épült, belül minden felé csecse-becsével, maláj textilekkel, s a város színeivel kékkel, zölddel, sárgával, pirossal. Betekintést nyerhettünk egy picit az életükben, az által hogy az otthonuk egyben a kiadandó szobáik is. Mind e mellé hihetetlen barátságosak és segítőkészek. Mi kell még? Újra elmenni ide, és újra látni :)