NU - KL Sentral

Ha Kuala Lumpurban járt valaki, elkerülhetetlen hely volt a KL Sentral állomás. Ide ér be és innen indul a gyors KLIA vonat járat és a buszok is innen indulnak a reptérre, Genting Highlands-re és úgy általánosan a városba is, továbbá nagy KTM csomópont, vonat  megy Szingapúrba és az LRT is itt fut. Repjegyet, vonatjegyet, LRT jegyet, KLIA jegyet lehet venni... Egyszóval valóban központ.

Ez a KL Sentral épülete, a nagy üres jobb oldali parkoló helyére került a NU, és itt még ugyan ezen oldalt, alul a buszpályaudvar nyitott. A két magas épület két híres hotel lánc tagja, a Hiltoné és a Le Méridiené és persze látni a KL Towert és az ikertornyokat is.

Az épület maga nem meghatározó, nagy pályaudvar jelleg, alul a föld alatt egy részt a KTM és a KLIA expressz, aztán a nagy csarnok ami mindig tele, mindig zajos jegyvásárló sorokkal teli, sok (számomra piszkosnak tűnő) gyors-éttermi lehetőséggel és és felette a házon belül elhúzó LRTvel. Mindehhez még számoljuk hozzá a már kívülről megközelíthető igencsak utált részt a buszpályaudvart. Az utálatra rászolgált, mert zárt rész volt, a buszok eleve hangosak voltak hiszen a motorjuk folyamatosan járt, a elhajtók el el kiabálták magukat, hogy éppen hova megy a buszuk, aztán ott volt az építkezés, ami még több koszt és hangot hozott.

Pedig a rész megkerülhetetlen volt, ha a KL Sentrál másik kapcsolódó részét a monorailt akartuk elérni vagy Little Indiát szerettük volna megtekinteni. Át a buszokon, át az aluljárószerű részen egy keskenyebb járdán ami mindig tömve volt, aztán még kordonok között is, brrr.

Az a lépcső már az új NU Sentral a központi pályaudvarról nézve, s még látható egy kis lila rész az LCCT-hez vezető vonalhoz, na igen nem csak a KLIA nemzetközi reptérre megy innen a vonat, nem árt tudni hova is szeretnénk menni :)

De eljött a nap és a kordonok megszűntek, az építkezés zaja eltűnt sőt már le se kell menni a buszokhoz, ha a monorailt vagy kis Indiát szeretnénk elérni, megnyílt a NU, Kuala Lumpur jelenleg legfrekventátabb helyén épült bevásárló központ. Az épületbe össze fogja kötni (kész de még nem nyitották meg az utolsó kis szakaszt, de már így is kikerülhetők a buszok) a két Sentrál állomást így utcaszint felett kényelmesen átsuhanhatunk a monorailhez. Az épület hatalmas, belül kellemesen tagolt 7 emelettel, elveszni maximum a mérete miatt veszhetünk el, de alaprajzilag jól követhető, friss, lendületes, egy jó magas irodatornyot is építettek hozzá és hotel is van benne (mellette ALOFT Kuala Lumpur Sentral).

kis hidak kötik össze az elemetek két oldalát és sok ücsörgő hely is van

A nyitás kicsit ugyan késett és olyan igazán helyire sikeredett, hogy be-be kell csukni a szemünket, hogy a csilivili plázában itt ott még hiányoznak a burkolatok, vagy éppen befejezetlen a gipszkartonozás. Szép lassan majd elkészül miközben belakják, merthogy a boltok 90%-a a nyitás utáni napokban is csak névileg szerepelt az épületben, az elfalazott terek mögött szorgosan dolgoznak. A maradék 10% ami megnyitott, annak nagy része étterem, ami jó, mert végre normális kulturált körülmények között lehet enni, ha a Sentrálon vagyunk kénytelenek várakozni. Így mi is bekaptunk egy kis sushit és indultunk is tovább, elvégre ez is csak egy mall a sok közül ami itt Malajziában van.

a makett, ahogy most kinéz a KL Sentral, a NU Sentrallal a nagy hotelekkel és még néhány friss épülettel. A város folyamatosan változik.

Csomagolás

így karácsony táján annyira nem meglepő, hogy csomagolunk. Az viszont, hogy nem ajándékot, hanem táskákat és bőröndöket ... hát kevésbé kellemes időtöltés.
Otthon, tudjuk sokan nagy szeretettel és várakozással várnak már minket, ami nagyon jól esik, mégse könnyebb. Sőt a "felkészültetek már az útra?", meg a "vágjátok a centit" kérdések most kifejezetten rosszul esnek :(.

Mikor nekiindultunk KL-nek semmiről nem volt fogalmunk, arról, hogy hol fogunk lakni, hogy hol fog k dolgozni, hogy lesznek e barátaink. Csak egy volt biztos, a repülőjegy oda, meg vissza. Aztán lett hol lakni, lettek barátok, ismerősök, lett munka, és lett terv, mely szerint a karácsonyi haza út csak hazalátogatás lesz. Ez így is volt, aztán lett egy kis újra tervezés és sok gondolkodás. Terveztük, hogy esetleg K visszajön áprilisig, de el lehetett volna mondani a karácsonyt (na ilyet ki hallott már? mi se gondoltuk jónak, ha már mindenki erre készült) sőt maradhattuk volna még sokáig, csak néhány új helyzettel kellett volna megbarátkozni. Ezt én nem vállaltam, bár szívem szakad közben, hogy a visszaútra várni kell.

Pozitív, hogy K-t várják vissza és nagyon megkedvelték. A lakás tulaja szintén vár vissza. Az ismerősök úgy köszöntek el, ma, hogy újra látnak. Szóval minden rendben, és mi is pozitívan és nagy várakozással állunk a jövő előtt. Persze bízunk benne, hogy visszajövünk.

Lili már alszik, legújabb babájával amit a szomszédunk hozott neki karácsonyra, K úton a reptérre, én meg lassan végzek a csomagolással. Kicsit szanaszét vagyunk ma, és ugyan egy napon utazunk, csak elfelejtettük, hogy a 0:30 és a 23:30 között az a 23 óra mégis elég nagy különbség. Így mire K hazaér mi elindulunk a reptérre egy szomszédunk segítségével, hiszen sok a csomag. Holnap még megfőzöm az ebédet, majd szépen elmosogatok, eltörlök mindent, elteszek mindent ami a mienk a megbeszélt kamrába, ami várni fog ránk. Valahol mindig várnak ránk :) S valahogy mindig nehéz az elválás, sose sikerül megúszni könnyek nélkül, én már csak ilyen vagyok :)

Addig is egy elő karácsonyi képpel búcsúzom innen Malajziából. Visz lát KL, Helló Budapest!

A blog nem szűnik meg, lesz még bejegyzés arról ami kimaradt, akár mennyire is szerettem volna leírni mindent, nem sikerült ez alatt a röpke 8 hónap alatt. Aztán ki tudja lehet, hogy az újabb utazás tervezésével folytatom.

Penang-i kirándulás

Réges-régi elhatározás, hogy ellátogatunk Penangra. Valahogy mindig más felé alakultak a heteink, s csúszott az utazás egészen az elmúlt hétvégéig.

Mikor nekikezdtünk nézelődni, hogyan is menjünk, éppen lecsúsztunk egy remek 3 Rm/fő Airasia repülőjegyről, aztán halogattuk, hátha lesz még, azt eltelt az október, majd a november ... Egy véletlen során kiderült hogy K és TZ régi munkatársak, így adva adódott az alkalom, hogy megkérje nézzen nekünk valami remek kis hostelt.
Persze végül nem hostelben kötöttünk ki, hanem TZ és családja fogadott be minket 3 változékony időjárású, de annál remekebb napra.

Indulásunk előtti napon, délelőtt Lili még lázas, majd délben bevágott egy adag ebédet, után még egy kicsi ez, majd az is kellett, s a vége az lett, hogy láznak szerencsére nyom veszett, de helyette egy huncunt lányka maradt aki délután 4-7 ig aludt. El lehet képzelni, hogy este mikor tért nyugovóra. A láz viszont véglegesen megszűnt, ki lehetett jelenteni, hogy kutya baja sincs a gyereknek, lehetett pakolni, mindet éjfélkor, és gyorsan  aludni egy kicsit egészen 6ig. Iszonyatosan korán volt a kelés. Bár ez Magyar szemmel nem kirívóan korai időpont, de itt Malajziában ahol a nagy áruházak is 9 kor nyitnak, a kis boltok meg nemritkán 11 kor és az első "BKV" 6 kor indul, szóval itt ez egy nagyon korai időpont.

A busz odafelé viselhető volt, még aludtunk is egy kicsit, bár tudtunk volna jóval többet. Az állomáson, pedig ott várt minket TZ, s irány a lakás. Lili elsőre megszeppent, Dorkától, Barnitól és Anditól, de nem kellett sok idő és jött ment, otthon érezte magát, csacsogott, játszott és mesét nézett a gyerekekkel.

Persze igyekeztünk nem csak a lakásban ülni, hanem felfedezni a várost. Ezt az igyekezetünket azonban az időjárás állandóan keresztül húzta. De láttuk az indiai negyedet, sajnos csak este, terv maradt, hogy megnézzük nappali is, és még jó néhány nevezetességet és érdekességet. Csak az az idő ne lett volna olyan rövid és olyan esős (első alkalom, hogy Malajziában fáztam is :( ). Na majd legközelebb.

Cserébe finomakat ettünk, és kicsi adventoztunk is.

Aztán utolsó nap egy kis tengerpartos sétálós, nemzeti park megtekintős délelőttön vettünk részt. Az idő mikor elindultunk gyönyörű volt, végre gondoltuk....

Aztán ahogy haladtunk az úton előre megjelentek a fekete felhők,

s ez az utolsó percben készült az eső előtt, ami alatt szó szerint mindenki bőrig ázott.

Persze a legszerencsétlenebbnek az ázott kisveréb Lili tűnt, aki ült a babakocsiban, hogy gyorsabban haladjanak az esőben amiben a végére egy kisebb medence alakult ki. Egyben azért ő volt a legszerencsésebb is, az egyetlen akinek volt teljes garnitúra száraz váltóruhája.

Gyors szárítkozás, és finom ebéd után kicsit fájó szívvel indultunk vissza a fővárosba, jó lett volna még egy kis idő, még egy kicsit nézelődni. De várt a város és a rengeteg teendőnk. Nagyon köszönjük a szállást, a remek társaságot és a kalauzolást a városban.

Várt KL, meg mi is a buszra. A buszokkal eddig a néha erős légkondit leszámítva nem volt gondunk. Most azonban késett, a kezdet fél óra volt. Majd ez után már szokatlan módon (nem jellemző ez, általában várnak mint a birkák) mindenki türelmetlen volt, de nem is csoda. A busztársaság kirendel mindenkit az indulás előtt fél órával és a plusz fél óra késés már így 1 óra várakozássá nyúlt, úgy hogy még senki se tudta mivel megy el a tömeg KL-ba. Végül az egyik buszosnak be kellett adnia a derekát és 4 helyett 3/4 5 kor el is indultunk. Szépen haladtunk egészen Ipoh-ig, ahol egyszer csak letértünk az autópályáról be a városba. Mindenki lesett, mert mindenki KL-ba tartott, de a város szépsége ezen fél órás áthajtós szakaszon is megcsillantotta magát. Ipoh gyönyörű. Igaz se tengerpart, se magas házak, viszont voltak hegyek, mit hegyek sziklák és sziklába vájt templomok. Nem kétséges ide is el kell majd látogatni. De a busz csak ment ment, megtankolt és ment. Megálló? Na az volt a tankolás alatt, hiszen mindenki már ki volt "éhezve" rá. S csak felháborodást váltott ki, hogy utána 15 perc múlva újra megállt a sofőr, ej, ha szólt volna korábban. Plusz fél óra. Na végül csak megérkeztünk KL Sentrálra fél 11 kor, és soha soha többet Plusliner.

Itthon Lili bevetette magát az ágyba, nem hiába otthon édes otthon, mi pedig megkezdtünk a kicsomagolást amit hamarosan újra becsomagolás követ.

Melaka

Melaka, vagy Malacca, de lehet még Melakka is, egy a lényeg szép tengerparti kisváros.

A hétvégén ott jártunk, s tegnap ahogy a Merdeka naphoz olvastam Malajzia történelmét még inkább felértékelődött bennem az amúgy megkedvelt város. Az első mondatomhoz azonban kiegészítést kell tennem, mert a tegnerpart itt nem azt a szép homokos partot jelenti, kihasználtsága csak a hajózásra koncetrálódik. A kisváros pedig annyira nem is kicsi, sőt, de az a része ami az óváros, ami lényeges és érdemes a látogatásra az bejárható gyalogszerrel.

A városmag nagyon hangulatos, megtartották a régi épületeket, színesek, vidrálóak, folyó kacsakaringózik a házak között, kis gyalogoshidakkal. Megtalálható a kínai hutong, a maláj magas lábakon álló ház és az angolszász építkezés néhány holland minimalommal, s mindezt kifestették india összes színével kéket zölddel és pirossal társítva, vagy kicsit visszafogottabban, de mégis jellegzetesen. Nem maradhatott ki a sorból az anglikán templom és az óratorony sem, piros lett mind a kettő.

A sok színt jótékony hatását az esti kirakodóvásár a finom chicken riseball-al, chendol-al, kínai zöldteával és a szállásunk emelte még meg. A vásárról a másik blogon olvashatsz, a chendolt és a chicken riseball-t most nem taglalom részletesen, elég legyen annyi, hogy mennyei és nem szabad kihagyni annak aki arra jár!

A szállásunk teljesen elbűvült, s hogy miért? Egy home&stay vendégházban szálltunk meg, ami igazi kínai hutong mintára épült, belül minden felé csecse-becsével, maláj textilekkel, s a város színeivel kékkel, zölddel, sárgával, pirossal. Betekintést nyerhettünk egy picit az életükben, az által hogy az otthonuk egyben a kiadandó szobáik is. Mind e mellé hihetetlen barátságosak és segítőkészek. Mi kell még? Újra elmenni ide, és újra látni :)

Utazás - Singapore 2

A singopore-i út leírásának folytatása ez. Megkaptam a reklamációt, hogy olvastátok volna még tovább,  de annyi minden látnivaló van azon az egyetlen kb Margitszigetnyi területen, hogy soknak tűnt egy napra. Éppen ezért aludtunk egyet előtte :)

Ha pedig alvás, akkor pár szóban említést teszek a singapore-i szállásokról. Drágák. Ezzel el is lehetne intézni. Néhány visszajelzésben olvasható, hogy a szoba nagyon kicsi volt egy bőrönd se fért be, vagy zajos volt, vagy nagy a szoba, viszonylag kedvező árú, de utcalányokkal teli piroslámpás környéken van a hotel, esetleg a légkondi leállíthatatlan és éppen a párnára vagy a fejre csepeg. :(

Azt tudtuk, hova nem, piroslámoás kizárva, s valljuk meg az egy éjszakára 20-30000 Ft-tól induló szobaár (kivéve piros lámpásban) nem éppen pénztárca barát, ezért ezeket is ki zártuk. Azt viszont tudtuk, hogy a Little India nevű kerület kellemes és árban is "eléhetőbb". De nem tudom azt mondani, hogy sokkal olcsóbbat találtunk, mert az átlagár 100 SGD, azaz 16000 Ft, ezt csak max a közös nagy termekben való (dorm) ágyakkal lehet lejebb vinni, ami hátizsákos turistáknak, s annak aki ezt bírja jó, de ennél kicsit finnyásabbak voltunk régen, s most a gyerek eleve kizáró tényező. Hohó, gyerek, volt ahova nem is lehetett volna vele szállást foglalni, mert eleve nem lehet a szálló vendége. Azért nem keseredtünk teljesen el, de nem kaptuk a nyakunkba a világot szállás nélkül, hanem előre foglaltunk.

Hotel 81 Dickson-ra esett a választás, ami egy hotellánc legújabb tagja. Volt néhány "olyan pici a szoba, hogy egy bőrönd se fér be" típusú visszajelzés, de belevágtunk, mondván annyira nem lehet kicsi. Nem is volt. Szép, új, nem túl nagy, de elférhető modern szobát kaptunk, csendes utcában, tiszta környéken. Itt aludtuk ki az első nap és az utazás fáradalmait és vehettük nyakunkba újra a várost. Irány Sentosa szigete, irány Ázsia legkedveltebb játszótere!

singapore-i metró

A sziget folyamatos építés, fejlesztés alatt áll, ezért valószínű sok sok évig lesz még mindig valami új, ami várni fog ránk. Az elérésére a metrót ajánlom (HarbourFront MRT megálló), s innen lehet menni busszal vagy közvetlen magasvasúttal s ha kész lesz a felújjítás akkor ismét lehet majd Cablecarral is. A buszon kívül bármelyik választás sokkal izgalasabb.

magasvasút vs cablecar

A sziget bejárható gyalog is, de akár a belső kisvonatszerű alkalmatosság, akár a busz, de még a Sentosa magasvasút is sokat segíthet nekünk. A programlehetőségek száma nagy sok, ezért nem tudok részletesen mindent bemutatni, sőt biztos ki is marad jópár érdekesség, de aki a szigetre szeretne látogatni az keresse fel a Sentosa weboldalát, vagy fogjon a Sentosa állomáson egy ingyenes térképet és böngéssze végig.

Lehetőségek:
Vadregényes, őslény és sárkánycsontokkal kirakott úton sétálhatunk, majd egészen a partig csúszhatunk a kalandparkkal, ahol szépen el lehet gondolkodni, hogy a kivessük magunkat a fehér homokos tengerpartra, pirulni, vagy ha már egyszer itt vagyunk nézzük meg a vízalatti világot az Underwater World Sinagpore parkban. Nem érdemes kihagyni,  menni kell és simogathatunk már az előtérben teknőst és ráját, majd láthatunk az tengeri élőlényeket, sokat sokat! A külső medencébe pedig rószaszín delfinek mutatványoznak. Rózsaszín! Világosan él bennem a négy évvel ezelőtti kép amikor még egy másik nyílt öbölben voltak ezek a delfinek, tűzött a nap, alig álltam a lábamon és azon gondolkodtam a delfineket nézve, hogy hogyan festették be őket rózsaszínre. Azt hiszem megsüthetett a nap, s észbe zártam hogy kalapot vigyünk legközelebb :)

Most a part csakis a strandolóké, a fürdőzőké, a strandröplabásoké. Gyönyörűen kiépített tiszta zuhanyzókkal és öltözőkkel, csomagmegőrzővel, éttermekkel és büfékkel, s ha véletlen nem hoztál volna magaddal fürdőruhát a parti boltban gyorsan beszerezhetsz egyet. Szóval jó kis tengerparti srtand ez.
Ráadásul több nagyobb öblöt alakítottak ki, így aki kicsit csendesebb helyre vágyik választhat abból is. A nem csendesebb Palawan Beachről egy kötélhídon át az ázsai kontinens legdélebbi pontjára jutunk. Azért egyáltalán nem biztos hogy ez a legdélebbi, vagy ez a kontinens legdélebbib része, tudván Singapore is egy sziget amit egy majd' 1 kilométer széles szoros  választ el Malajziától, de legyen.

A látnivalók között van még oroszlános körút amit most se láthatunk, mert vagy már megint vagy még mindig felújjítják, de nem kell aggódni van helyette hatalmas torony ami évről-évre más sörmárka nevét viseli, s most éppen a Tiger a szponzor. Fentről körbenéztetünk a szigeten, láthatujuk a közeli hajókat, kikötőt, s a távolabbi olajfinomítókat. Választhatunk ott is hogy merre menjnk tovább.
Lehet pillangóparkba menni, segway-t próbálni, libegőzni, gocarttal leszáguldani a dombról, 4D-s moziba menni, hullámlovagolni, golfozni vagy meg is szállhat itt. De akinek mind ez nem elég ... menjen el az UNIVERSAL stúdióba és még egy napnyi program várja.

Bevallom nem tudom mennyi idő kellene az egész sziget és az összes létesítmény kipróbálására, de saccra legalább 3 nap. A másfél éves viszont leginkább a vizet értékelte, nem is a tengert. Kiépített pancsolótavak várták időszakosan fel fel törő vízzel. Megúnhatatlan volt számára mint a parti homokozás.
Ez Sentosa egy hatalmas kaladsziget, ami élvezetes a gyerekek és felnőttek számára egyaránt.

Ami viszont kimaradt nem ettünk még sehol semmit (na jó ettünk, de itt a blogon még nem). Ez a nehezebbik kérdés. Az árak csillagászatiak, ha meg nem találjuk a megfelelő helyet. Ez eddig mindig az utolsó pillanatban sikerült, a továbbindulás előtt, szó szerint néhány órával. A nyugati ételek nagyon drágák (helyi, maláj és thai viszontlathoz képest még inkább), az indiai méreg erős nem nekünk való, és drága, a kínai "csak" 2,5 szer annyi mintha Malajziában ennénk kínait, de jó helyen kapisgáunk. A Little Indiától nem messze, át a Silom centerhez (itt lehet venni az olcsó fényképezőgépeket, tartozékokat, laptopokat és sorolhatnám) és ott mögött már hamarosan megláthatjuk a kínai teplomot és a piacot. Itt van elfogadható áru étel és ital egyarát és az európai írlésnek is megfelelő.

Singapore-tól való búcsúzás képpen pedig még néhány kép a városról. A városról ami nagyon tökéletes,  nagyon tökéletesen szabályzott... mégis jó ide utazni!

Utazás - Singapore 1

A múlt héten egy kis utazás tettünk Szingapúrba, a városba ahol ismerni kell a szabályokat.

Rengeteget gondolkodtunk mivel és hogyan és mennyi időre menjünk a szomszédos országba, ami egyetlen város. A lehetőségek:

Repülőgéppel csak 45 perc az út Kaula Lumpur és Singapore között, s a két helyi fapados légitársaság (AirAsia és JetStar) nagyon kedvező árakkal szállít.  Az egyetlen bibi, hogy a reptér a várostól 60 kilóméterre található, melyhez vagy taxit fogunk, s amit nyerünk a réven vesztjük a vámon, vagy buszra szállunk mindössze fejenként 9 Rm-ért a KL Sentralról induló reptéri járatra és egy óra alatt kint is vagyunk. Ha kiszámoljuk, hogy egy óra a busz, s a reptérre az indulás előtt legalább 1-1,5 órával orábban ki kell érni, továbbá a leszállásnál jön a határátlépéses várakozás akkor látjuk, hogy az a röpke 45 perc levegőben töltött időért legalább 2-3 órát vártunk buszon vagy transzferben, azaz a teljes út közel 4 óra lesz. Ráadásul a kedvező jegyek hajnali vagy késő esti járatok ami jelentősen megnöveli az utiköltséget, hiszen akkor tájt tömegközlekedés még vagy már nincs és marad a taxi ami kb annyiba kerül mint maga a repjegy.

vonat ágyak az éjszakai vonat kétszemélyes kabinjában: az alsó két székké alakítható, a felső felhajtható

Vonattal: több járat, de leginkább az éjszakai az ami érdekes lehet. Este 8 kor indul a KL Sentralról és másnap reggel 8 ra ér Singapore központjába. Az elhelyzés vagy 2 ágyas-fürdős kabinokban vagy közös hosszú fülkében ahol sorra vannak egymás mellett az ágyak. Az ár nem vészes, 4 éve kb 14000 Ft volt az oda-vissza út, de ezt egyben Kuala Lumpurban vettük meg. A két oszrágban egyforma az ár azaz 7000 Ftnyi Ringi mostani számítás alapján kb 100 Rm KL-ban, és 100 SGD (szingapúri dollár) Singapore-ban, csak annyit nem szabad elfelejteni, hogy a két pénznem között egy kettes szorzó volt (mostmár nagyobb az szorzó). Szóval utikönyvek és ismerősök hívták fel a figyelmünket rá, hogy egybe vegyük meg a jegyeket itt KL-ban!

Busszal 4,5-5 óra az út határátlépéssel együtt (ezt lentebb kifejtem bővebben). Bár nekem sehogy se akaródzott először busszal menni,  visszagondoltam a régi kénylemetlen Görög buszos utakra, s irtóztam tőle. Ha csak ketten felnőttek vagyunk, nincs a félellem, de az örökmozgó másféléves kihívás ad ezeknek az utaknak. Számos busztársaság szervez utat a két ország között, s az árak és szolgáltatások minimális eltérésűek. A válassztott társaság a FirstCoach lett, s telejsen meg voltunk vele elégedve. Aki megnézi az oldalukat egy hatalmas hátradöntött űlést lát meg először, majd elgondolkodik. Képről nősülni? Ázsiában? Na nem, ez biztos nem ilyen, nem lehet ilyen. Pedig de, az ülések pont ilyenek, nagyon, szélesen és kényelemsek. Egy sorban csak 3 ülés, ami tágasságot kölcsönöz, hatalmas lábtér, felhajtható lábrész, nem kicsit dönthető ülés. Ráadásul a gyereknek nem számoltak fel semmiféle helyárat ami a légitársaságoknál akár az akciós jegy duplája is lehet. Az út kényelmesen telt, az utasok aludtak, egy idő után Lili is. Fél út 20 perc pihenőt tartottunk, lehetett enni inni, pisilni... kultúrált tiszta volt minden.

A határ. Sok minden nem vihető be az országba, ezt szívesen bemutatnám akár képpel is milyen tilótlista van, de a határon nem lehetett fényképezni. Viszont élesen emlékszem a 4 évvel ezelőtti utunkra amikor vonattal jöttünk és a határon csomaggal együtt le kellett szállni, a falon pedig hatalmas piktogrammal a tilótlista és az elrettengtés a fegyveres határőrökkel, miszerint aki drogot visz be azt azonnak lelövik. Nincs fotó sem, nincs nincs. A határon most is minden csomaggal együtt le kellett szállni a híd egyik,Maláj, majd másik, Singapore-i oldalán, s mint egy reptéri vizsgálatnak megfelelő szintű csomag átnézés és okmánykezelés várt. Alapból 90 nap amit túrista Magyarként Singapore-ban lehet tölteni, ennyi a Maláj is.

A hátárok átlépése után hamarosan elkezdőtek a lakóházak, rögtön sokemeletes tömbök, majd egy egy kisebb foltban kertesházak és végül nagyon-nagyok, magasak, tornyok és toronyházak, azaz a belváros.

Igyekszem feleveníteni a régi benyomásokat is, hogy teljes legyen a kép erről a városról. Leginkább azt tudnám elmondani, hogy ez a város sokunk álma, de sokunk rémálma. Erősen szabályozott élet, város.

Csak néhány példa amit nem szabad és amiért igen kemény bűntetés, pénzbírság jár. Utcai cigarettázás nem kijelölt helyen, szemetelés, rágógumizás teljesen be van tiltva, nem is lehet kapni, piros lámpán áthajtás, vagy átkelés gyalogosként, és akkor itt van a tömegközlekedés tiltótáblája, ezen talán egy kép van amit magyarázni kell, a jobb alsó ami egyszerűen csak tilos duriant ("helyi" gyümölcsöt) szállítani a metrón. (a "helyi" szó kifejtése lejebb). A város a sok tiltásnak és szabályoknak megfelelően nem csak hogy ázsiai szempontból, de még európai szempontból is nagyon nagyon tiszta!

Az árak, ha úgy nézzünk minden olyan mint KL-ban, azaz ami ott 1Rm , az itt 1 SGD. Igen mint a vonatjegynél. S míg 1 RM=70 Ft, addig 1SGD=160 Ft, ami így nézve már elég combossá teszi az utat, s teljes hajtépés azoknak akik eddig olcsó árakhoz szoktak. De ennek is megvan a miértje, még hozzá abban az apró "hazai" szóban. Mert itt olyan ételben és italban nincs, minden import, még az ivóvíz is! Sigapore az elektronikáról, fotó és számítógépek olcsóságáról és a kikőtőiről híres, ez a helyi termék.

Bár az elektronikai cuccok is Kínából jönnek már nagyrészt, ez volt az egyik iparág amitől Singapore elérte azt ami most, s kezdte meg hatalmas fejlődését. Az ország a napokban, augusztus 9-én ünnepli függetlenségét, elszakadását Malajziától. Az ünnepre való készülődét már egy héttel előtte is jól lehetett látni a minden lakásból! (értsd úgy hogy egy-egy társasház szó szerint MINDEN lakásának LEGALÁBB egy ablakából ott lógott a zászló) Büszkék is lehetnek az országra, aki a történelmükre egy kicsit is kíváncsi annak ajánlom a Wikipediat, de rákeresve a neten nagyon jó dolgozatokat, írásokat is lehet olvasni.

A város látnivalókaban dúskál és élmény egyszerűen mertózni is, még gyerekkel is. Nincsnek hatalmas távolságok, hamar elérhetjük gyalogszerrel is az egyik vagy másik látványosságot, akár a föld felett akár alatt. Felette az impozáns és színes házak adnak látnivalót, alatta pedig egy olyan világ amit el se tudtam addig képzelni míg meg nem érkeztünk. Feltűnő volt, hogy hogyan lehet jobb ez a város KL-nél, ha nincsenek fedett járdák? Hát így, a házak és a metrókijáratok hatalmas forgalamas föld alatti utcákkal vannak összekötve. S mint minden utcában itt is minden van, üzlet, étterem de még kiállítás is. Gigászi méretű alagutak és terek vezetnek a metróhoz is, ahol egy egy föld alatti csomópont nem féne be a Pesti plázákba. Az semmi, hogy lift van benne, ami működik és simán közlekedhetünk babakocsival, vagy kerekesszékkel az is semmi, hogy a vakoknak is végig pálya van a kőbe építve, a mozgójárdára is lehet legyinteni, de a méretekre? Azonon csak csodálkozni és ámulni lehet. A metró is szélesebb, dupla ajtóval nyílik a balesetek ellen (ám hibának írható, hogy a szerelvény és a peron között nagy a rész így egy gyerekláb simán belelép, sajnos tapasztaltuk egyszer :( ) a kocsik ajtaval egyszerre nyílik az egész peronon végigfutó üvegfal ajtaja is. A bemondó több nyelven közli a következő állomást, de akinek ez se lenne elég ledes tábla mutatja az ajtók felett melyik állomás lesz a következő.

A tájékoztatás magasfokú, a kiírások egyértelműek és informatjvak, mi kell ennél több egy túristának?

Látnivaló! Az van bőven, bár az idő rövidsége most viszonylag kevés felderítenivalót tett lehetővé, de annyira nem is bántuk, volt már ebben részünk, ráadásul a 1,5 éves gyereknek mindegy hogy Budapesten, Kuala Lumpurban vagy éppen Szingapúrban látta az állatkeretet.

De mégis, ezt nem szabadna kihagyni annak aki először jön ide! Sőt ha már ott van, időzítse délutánra a látogatást, hogy utána az éjszaki állatkertet (nem ugyan az a terület, de egymás mellett található a kettő) is megnézhesse.
Aztán nem hagyható ki a hosszú, öblökkel tagolt part sem (sorba így látható),

a durián formájú színházzal,

az óriáskerékkel (ha valaki nem tériszonyos annak jó, utoljára a Práterben ülten az óriáskerékre fel, de az idő legnagyobb részét középen a padon töltöttem várva a végét, ennek ellenére kipróbálnám :) ),
vagy az alatta, körülötte, már augusztusban készülő F1 pálya.

öböl panorama

Érdekes, meghökkentő látnivaló a legújabb hotel aminek tetején egy hajóalakú építmény van, s nem messze tőle az oroszlán szobrot is meg kell nézni, ami Singapore jelképe.

Egész napos, vagy akár több napos program a Sentosa, ami egy csodasziget.
De azt hiszem éppen olyan (nagyon) hosszú lett a bejegyzés, hogy ember legyen a talpán aki végigolvassa, ezért Sentosa-t, a szálláshelyzetet és az étkezést egy következő bejegyzésre hagyom.

Mennyivel megy a busz?

Tömegközlekedéssel járunk, ami a buszokra 1-4 RM (maláj ringi, 1 RM=kb 70 Ft de sokáig csak 55 volt, és nem azért mert a malájoknak mostmár jobban megy ...) attól függően hány körzeten mész keresztül. Eddig sikerült max 2,5 et fizetnünk, de ezért mentünk vagy 40 percet. (újdonság ismét 1, 2, 3, 4 és hasonló számokról beszélni kerekítés nélkül, és hogy még a Fillérnek is van megfelelője nagy élmény!)

Éppen busszal utaztunk amikor feltünt de jó milyen gyorsan hazaérünk.

Én: jó gyors ez a busz. 

K: Igen

Én: mennyivel megy?

K: Megnézem (rá látott a műszerfalra)! ÖÖÖÖ, nullával :)

Én: az jó :)

A buszokra egyébként első ajtónál van felszállás, a többin le. A buszon így mindenki fizet, de azt hiszem ha a néhány megállóra kb 70 Ftot kellene kifizetni otthon is senki se bliccelne.

A buszok egyébként hűtöttek, klimatizáltak, ennek okán nem is állítják le a motort akkor se ha éppen 15 vagy 20 percet várnak  végállomáson (Budapest Vár effektus). Ami viszont meglehetősen furcsa a buszos közlekedésben, hogy a megállók nincsenek mindig egyértelműen jelölve. Ahol mi szoktunk leszállni ott például csak egy fa áll, de itt ez is egy megálló a kiépített pados fülkésekkel együtt. Inteni a sofőrnek viszont feltéten szükséges a megállóban, különben ha nincs éppen leszállója nem fog megállni és megkérdezni vele akarsz e menni. 

Szóval mennyivel is megy a busz? 1-2 ringi és néhány km/h-val :)

Utazás

Az új blog arról, hogy az élet most kicsit másfelé sordort és más az ami hajt előre. Otthont kell teremteni egy új országban távol az eddigitől, távol a családtól és a barátoktól.

Hogyan jutottunk ide, azt magunk se tudjuk. Volt egy kósza elhatározás majd számolgatás, újratervezés és végül hirtelen eljött az idő amikor összepakoltunk és felszálltunk a repülőre.

Előtte sokat olvastunk és tájékozódtunk róla hogyan és miként lehet utazni repülőn kisgyerekkel, de mindig mindig annyi féle kimenetele és megoldása lehet ennek, hogy nincs rá tökéletes recept.

Az előkészületek során felmerült, hogy van e bulkhead ágy amibe alhat Lili, hogyan pakoljam össze a kézipogyászt, mert ő nem kap külön ételt a gépen és mennyi lehet az a súly ami egy egy táskába bepakolható és persze a szokásos kérdés a milyen kénylemes több rétegű ruhában utazunk.

Több légitársaság járatai közül választhattunk ami budapesti idulású: Lufthansa, KLM, Egyptair. Árak az elsőtől az utolsóig jönnek lefelé, bár az első két társaság között minimális árdiffenecia van indulási idő és átszállási időben a KLM felelt meg a leginkább nekünk.

Egyptair Kairóban 4 órás átszállást ígért oda és 7 órást vissza, a Lufthansa Frankfurton át 2-2 órás átszállással míg a KLM Amszterdamon át 45 perc és 3 órát ígért. 

3+12 óra várt ránk. Budapest-Amszterdam + Amszterdam- Kuala Lumpur. Aki még nem tudja hogy van Kuala Lumpur azzal sincs semmi gond. Ez Malajzia fővárosa, dél-kelet ázsiában, Tájföld és Szingapúr között, de az ország kiterjedése elég nagy széltében. Lakosságát illetően pedig elég vegyes mert az őslakos Maláj kiegészül jókora adag Indiai és Kinai lakossággal, mégse Kína és mégse India ahol vagyunk! A nagy közös nyelv pedig az angol.

Az út idáig. A repülőtéren kellő felvilágosítást kaptunk előzőleg, hogy a feladandó csomagok mekkorák lehetnek (ebben jókora váloztás van a március 28 után váltott jegyeknél) és mekkora és milyen mennyiségű a kézipogyász aminek számát én nem láttam hogy valaha át tudta volna bárki reptéri személyzet látni és követni azok összsúlyát. Helyette a beltartalom annál fontosabb volt. Kikerült a laptop, és az összes folyadék, ezek külön vizsgálatra kerültek, érdekes módon s számomra kétes fém tartóba bele se kukkantottak, ebbe volt a tápszer, helyette azonban vacakoltak a popsikrémmel amiből végül kenni kellett a kezemre, na bumm, és a gyerek teája ami éppen kevesebb volt mint 1 deci, de ezt meg ő itta meg. Ez volt itthon. Amszterdamban rá se hederítettek ezekre, az éppen előtte elkészített kb 2 deci tápszer és a frissen feltöltött tea a cumisüvegben gond nélkül átjuott a popsikrémmel és minden egyébbel együtt, azonban a reptéren vásárolt víz a kukában landolt.

Maga az út első perce igen viszontagságos volt. Ahogy beléptünk a szűk kis gépbe (kb 150 embernyi, MALÉVval közös járat) Lili rákezdett, hogyő bizony ki akar innen szállni. Nem tetszett neki, hogy annyira zárt. Persze a 2x3 ba rendezett ülések közül legbelülre kerültünk amiben jó volt, hogy kilátott az ablakon, de rossz, hogy a dugig zúfolt gépen szinte lehetetlen volt a kikérdzkedés. Ráadásul mivel Lili a kezdeteknél sírt, a kísérő segített a csomagokkal való lavírozásban és néhány apróság elővételében. Itt tényleg csak Lili szükségeleteit néztem és az enyhe megfázásom a légnyomás különbséggel együtt rendesen megfájdította és bedugította a fülem. Ahogy felszálltunk le se lehetett szakadni az üvegről, nagy élmény volt Lilinek, de valamivel később kitört az ordítás ismét, hiába itattam, hiába etettem, fel is álltunk végül ő csak az ajtó felé mutogatott. Végig is szaladt bennem, hogy ó a nagyja mg előttünk áll mi lesz ha a hosszú út is ilyen lesz. De elaludt és szinte végig aludt is.

Az átszállásnál megnyugodott, éppen átértünk egyik géptől a másikig és már szállhattunk is be (mozgó járdákkal együtt kb 25 percre volt egyik gép a másiktól + gyors cserebere pelustájt és kaja készíés 15 percben). A sírás az ajtóban megismétlődött, de szerencsére mellettünk egy fiatal holland pár üldögélt egy 10 hónapos kisfiúval. Ő nem sírt. Lilinek megtetszett Fin és innentől kezdve minden rendben is ment. 

Kaptunk Bulkhead ágyat neki, ez olyan mint egy új fajta textil kosár azaz az oldalait fel lehet nyitni így alakul ki a keret. Ezt fel szokták tenni az ülés előtti falra és abban aludhat a gyerek . Aludhat, ha elég kicsi még kilóra és elég kicsi még hosszra. Lilii éppen csak belefért de nem volt kényelmes ha teljesen kinyitottam. (A fal szükségletnek megfelelően a kisgyerekesek általában az első sorban a fal előtt kapnak helyet)

Maradtunk végül a félig nyitott állapotnál, azaz a fej része kinyitottam s így kaptam egy védett ki zugot ami alul nyitott de merev párnázott az alja és a lába felé lejt. Persze hogy ebben nem akart elaludni, sokkal jobb volt rajtam. aludt így keresztbe, hosszába, oldal és hason, de még a hátán is. Azért ha méllyen aludt bele bele tettem mégse jó ha a 10 órát amit aludt a gépen rajtam tölti. Így egy kicsit nekem is sikerült pihenni, bár szinte az összes felszolgált étel alatt rajtam aludt, de a holland pár nagyon rendes volt és sokat segítettek, főleg kisasztallal és szabad kézzel :)

Végül az út utolsó szakaszában Lili is felébredt, még néztünk egy kis mesét, ettünk egy finom reggelit, majd átöltözött és frissen szálhattunk ki a gépből. Ő nagyon frissen én éppen frissen :) Ilyen volt kettesben utazni kisgyerekkel. 

A gépszemélyzete rendkívül kedves és segítőkész volt nem csak a fekhely, a gyerekre kötendő külön biztosnági öv elmagyarázásánál, hanem ha a tápszerhet melegvíz vagy üdítőnek valami folyadékot alma vagy más levet kértünk rögtön hozták is. 

Mindkét reptér lenyűgőzően nagy és érdekes, míg Amszetrdamben egy út felett megy el a repülő a leszállást követően a terminálhoz addig Kuala Lumpurban gyorsvasút visz a termináltól a főépületbe. Nem szokványos megoldás egyik sem.

A képen Lili a város egyik nevezetessége előtt, de a napon csak éppen hogy kint volt, mert nagyon meleg van. A hosszú lenge poló is a nap elleni védekezést segíti. Aki viszont vasalja a haját hogy egyenes legyen az ne erre jöjjön, mert az állandóan magas páratartalmom miatt az egy szem pillantás alatt az eredeti állapotába visszaugrik. Így van az is, hogy az eddig egyenesre száradó babahaj most szépen begöndörödik :)