Szabadnapok, ünnepnapok

"Malaysia day" van ma, mely ünnepet 2010 óta tartanak itt Malajziában, munkaszüneti nap.

 Malajzia egyik nevezetessége is lehetne a rengeteg ünnepnap. Erre az évre összesen 46 munkaszüneti nap jut. A dologban nehezítés, hogy nem mindenhol munkaszüneti nap az adott nap, azaz nem ennyi jár mindenkinek - ez államonként teljesen eltérő. Az ünnepnapok 2 részből tevődnek össze: állami és nemzeti ünnepekből.

Azaz ha mondjuk Kuala Lumpurban lakunk de Selangorban dolgozunk, akkor a Selangori munkaszüneti napok vonatkoznak ránk. Hogy még nehezebb legyen átlátni a naptárt, több államban péntek és szombat a hétvége és vasárnappal kezdődik a hét. Azonban ha az adott munkaszüneti nap pont a két pihenőnap (péntek vagy vasárnap) valamelyikére esne akkor jön a 'helyettesi ünnepnap' fogalma. Ez úgy működik, hogy a soron következő munkanapot is munkaszüneti nappá (pl. hétfő) nyilvánítják. Ha esetleg az már eleve munkaszüneti lenne, akkor pedig az azt követőt (pl. kedd). Szombat esetében ilyen nincs.

De még ez sincs kőbe vésve. A kormány vagy a helyi állami vezetők ezt módosíthatják, és például választások után ha a hatalmon levő part nyer az államban, extra szabadnapot szoktak adni. Ugyanígy fontosabb sporteseményekre is rá szoktak ígérni egy-egy nappal, ha győzne a csapat.

De akkor mégis hány szabadnappal számolhat egy malajziai?
A fenti eset miatt fix szám erre nincs. Egy Selangorban dolgozó például 6 Selangor állami, 11 nemzeti ünnepnappal kalkulálhat. Ez ennél lehet kevesebb ha az pont szombatra esik. Erre jön rá az éves 14 nap hivatalos szabadság és a helyiek által közkedvelten fel is használt 12-14 nap betegszabadság. (Ha mar úgyis fizeti a biztosító miért ne használnánk ki alapon.) Szóval egy ideális esetben ez az idei bruttó 260 munkanapból 45 napnyi szabadnapot jelenthet.

A valóság azért persze ennél jóval ridegebb. Nagyon sok munkahelyen egy heten 7 napot kell dolgozni. Nem ritka akar irodai munkánál sem hogy a 7-ből 6 nap az irodában tölt hivatalosan a dolgozó. Az is bevett gyakorlat ha a cég központja máshol van (pl. USA vagy Szingapúr) akkor a munkavállaló naptárát is a másik országhoz igazítja a cég.


***


Érdemes követni minket Mindennapi Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Mooncake (holdsüti) készítése

Ahogy egyre több malajziai év áll mögöttünk úgy leszünk egyre rutinosabbak az ünnepek eljövetelében, ünneplésében. A mid autumn fesztivált tartjuk javában, mely alkalommal megkóstolhatjuk a mooncake-t.
A boltban megvehetjük, s meg is tettük, meg is ettük minden évben, pl itt, de most ennél kicsit tovább merészkedtünk.

A mooncake-t nem lengi körül akkora hókuszpókusz mint a macaront, de kell hozzá bőven tapasztalat és gyakorlás, így jobbnak láttuk egyéni kísérletezgetés helyett elmenni egy tanfolyamra, ahol a számunkra különlegesebb alapanyagokat is jobban megismerhetjük.

A fesztivál szeptemberben van, de a mooncake már augusztustól kapható és a tanfolyamok is hozzá kizárólag augusztusban vannak. Ez egy olyan sütemény amit évente egyetlen egyszer készítenek el, sose máskor, így aki lemarad aki várhat egy teljes évet. Gyors kutakodás és kérdezősködés az ismerős sütős boltokban, s végül találtunk egy jó kis helyet ahol kitanultuk a csínját-bínját.

A hagyományos sütemény több mint egy évig is eláll hűtés és mélyhűtés nélkül is, mindenféle tartósítószer nélkül. Ez köszönhető a válogatott alapanyagoknak, így ha eltérünk a hagyományostól csökken az eltarthatósági idő is. A mooncake ma már megannyi ízben kapható, találunk még marcipánost vagy sajtos töltelékűt is, de az eredetieket kizárólag lótusz, vörösbab pasztával töltötték, s sós tojást tettek a közepébe.
Mi a hagyományt követve készítettük el a süteményeket, de a saját készítésű paszta helyett a boltban is megvásárolhatóval dolgoztunk.

A helyi boltokban egyébként minden hozzávaló és forma is megkapható, ezek között is bőven válogathatunk, hiszen minden formán más más karaktert találunk, s ha nem akarunk beruházni fából faragott formára akkor se kell üres kézzel távoznunk, hiszen ma már műanyagból is gyártanak megannyi félét. Egyébként a tanfolyamon is műanyag formákat használtunk (sajnos ilyet nem találtam még) amiből nem ki ütni kell a tésztát hanem egyszerűen kinyomni. A fába miután belenyomtuk a masszát ki kell ütni a belőle, s egyben egy rosszul sikerült ütéssel tönkre is tehetjük a művet, ezért használtunk mi is kinyomósat.

A tészta:
100 gramm liszt
2 evőkanál Golden Syrup (ez tulajdonképpen a mézhez hasonló állagú szirup, boltban beszerezhető, sajnos hogy miből is készül rejtve maradt számunkra)
30 gramm mogyoró olaj (az aromáját is ez adja így ne cseréljük másra főleg ne oliva olajra!)
1/2 teáskanál alkaline víz (teljesen új összetevő számunkra, de nem helyettesíthető mással)

Az összes hozzávalót összedolgozzuk egy kanállal majd kézzel, de nem túl sokáig mert akkor túl puha lesz, kezünktől túlmelegszik ..., meg közben kóstoljuk jó e az arány (pfff ezt nem egy két gyúrásból lehet megtanulni) majd fóliába csomagoljuk és szobahőmérsékleten pihentetjük addig míg elkészül a töltelék.

A töltelék:
A lótusz pasztát magunk is elkészíthetjük, ha egy éjszakán át a lótuszmagokat beáztatjuk, megtisztítjuk, áttörjük, vízzel elegyítjük, majd főzés közben cukrot és maltózt és mogyoró olajat keverünk hozzá. E helyett mi megvettük, s ehhez a kész pasztához kevertünk apróra vágott magokat, és szintén apróra vágott kandírozott gyömbért. Ez a gyömbéres keverék ízlett nekünk a legjobban mert a gyömbér semlegesítette az édességét a pasztának, a magok pedig kellemesek voltak benne.
Ezen kívül még használtunk pandan pasztát és készítettünk sok sok magos tölteléket is rengetegféle frissen pörkölt magból.

Az elkészítés
Miután a töltelék és a tészta is kész. A formát finoman megolajozzuk, hogy ne ragadjon bele véletlen se a massza. A töltelékkel kezdjük, ebből készítünk egy golyót (ha sós tojást is teszünk bele akkor a tojásra tesszük körbe a tölteléket). Az a töltelékrész adja tulajdonképpen a sütemény javát. E köré súlyban kb ugyan akkora tészta fészket készítünk a kezünkkel melyet finoman ráigazítunk és folyamatosan beborítjuk bele a tölteléket. A sütemény akkor finom, ha a tészta éppen csak egy vékony, de folytonos réteget képez a töltelék közé. Kinyújtani olyan vékonyra és úgy beborítani a tészta állaga  miatt lehetetlen.
Szóval ha megvan a réteges gombócunk picit hengeresre igazítjuk, hogy amikor a formába helyezzük ne karcoljuk le rögtön a tésztát az oldaláról. Belepréseljük, majd ha alaposan tömörítettük ki nyomjuk a formából vagy kiütjük.

Sütés.
előmelegített kb. 170 fokos sütőben sütjük a süteményt 6 percig, majd kivesszük. Ekkor kicsit pihentetjük, várjuk hogy hűljön 5 percet. A várakozás közben egy tojást felverünk és a pihenő elteltével nagyon finoman, hogy a mintázatot ne sértsük fel és nem úsztassuk meg a tojásban megfestjük a sütemény tetejét. Visszatesszük a sütőbe és további 10 percig sütjük őket míg el nem érik a szép aranybarna színt.

A mooncake nem azonnal fogyasztható, várnunk kell 1-2 napot minimum, hogy a töltelék belül összeérjen.  

Ezt a másik receptet a neten találtam, alapjában ugyan az mint amit fent leírtam.
A formákba gyerekeknek szoktak zseléből vagy rizslisztből a tésztába szintén lótusz tölteléket téve nem sütős mooncake-t készíteni.

A tanfolyam megérte az árát, készítettünk fejenként 6 darab mooncake-et két méretben, egy jó társaságban voltunk, jó tanárral. Ha csak az alapanyagot nézzük ezekből nem lehet kis adagot venni azaz nagyobb beruházás lett volna otthon magunk nekiállni.

Nem állítom, hogy mooncaket fogok gyártani :) de jó volt kicsit belelátni, hogy is készül.

***

Érdemes követni minket Mindennapi Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Az ünnep elkezdődött - CNY

Tavaly sok mindent megírtam már a kínai új évről itt, itt és itt is, de minden évben kapunk valami pluszt, valami élményt, amit érdemes megosztani. 

Idén nagyon korán kezdőik a kínai új év (bonyolult számításokkal határozzák meg a kínai új év kezdetét, de ez mindig január 21 és február 21 közé esik). Még javában gyönyörködtünk a néhány napja felállított karácsonyfánk szépségében mikor ismerősöm már bontotta is azt. Kellett a hely az új díszeknek.

Míg a boltban én bizonytalanul nézegettem a sok piros arany lámpást, fali képeket és egyéb dekorációt ő magabiztosan válogatott, vásárolt és végül délután már mutatta is a kész művet. 

Melyik mit is jelent? A díszek kivétel nélkül piros alap színben pompáznak mely bőség, szerencse és gazdagság színe. Az ajtóra kerülő dekoráció a jólétet, a betű dekorációk szintén jólétet és szerencsét hoznak. A piros lampionok pedig melyeket sokszor az ajtóba akasztanak, vagy barackfa ágra (itt maximum mű barackvirágos ágra) elűzik a gonoszt. Megannyi barkát, rügyező bambusz ágat és mandarin fát árulnak szintén ebben az időben. Nem merészkedtünk bele a dekorálásba nagyon, de elirigyeltünk a szomszéd fiúk lovát és magunk is beszereztünk egyet, melyet a bejárati ajtónkra ragasztottunk. A barka és barackfa ág majd húsvétra jönne jól, meglátjuk akkor mi kapható még belőle :)

A bevásárló központok színes látványos új dekorációt állítottak fel, mint például a KLCC Suria óriás aranyszínű 3 méter magas ágaskodó lova. Nem is lehet eltéveszteni, hogy a ló éve jön. A boltok roskadásig tele, és mennek az akciók, és mennek vásárolnak mint karácsony előtt mi tesszük. Verik a dobot, öltöznek be a táncot járó oroszlánok (Lion Dance). 

A különböző szolgáltatók mailban, SMS-ben és levélben kívántak már jó előre boldog új évet, kínálva például az új évet megelőző takarításhoz akciós tisztító szereket (Tesco), jó utat (Mytaxi és Waze) vagy osztottak kuponokat a 8as szám jegyében. 

Takarító szerek. Nos ez az a pillanat amikor ha kínai lakásba látogatnánk el biztos, hogy csillogna. Új év napjára ugyanis mindennek tisztának kell lennie, rend a lelke mindennek egy ilyen nagy ünnep előtt. 

Persze az ünnepre új ruha is kell, qipaok sora lógott már december végén a fogasokon, mi meg csak elhaladtunk mellette. Aztán persze utolsó előtti nap eszméltem, hogy lehet a 4 éves ruha már nem jó az idő közben 5 évessé avanzsált gyerekre, rajta próba, jé ez kicsi, venni kell egy újat :) Mondhatni szerencsénk, hogy a kínaiak a precizitásban nem járnak elől és a kb. két tucatnyi már leakciózott ruha között marad egy 8 évesnek címzett ruha ami 6 éves méretnek felelt meg, azaz az én 5 évesemre éppen jó (általában 1 évvel idősebb gyerekek egymagasságúk az enyémekkel).

A gyerek az utolsó héten minden nap kapott valahonnan mandarint, majd jött az irodából is haza jó néhány, a barátoktól, szomszédtól és azt hiszem most egy darabig mi magunk nem veszünk mandarint, hanem megpróbáljuk megundorodás nélkül elpusztítani a készletet. 

Visszaszámlálás:

Szerda délután (péntek azaz ma az új év napja) már érezhető lazulás, korábbi végzés az irodából és újabb mandarinos kartonokkal jelennek meg már rövidnadrágban és láthatóan a munka világától minél távolabb kerülő ismerősök. Óriási sorok a busz- és vonatpályaudvarokon, jegyért vagy már az utazásért. KL Sentrál járhatatlan. 

Csütörtök fél nap munka. Munka az ilyen? A kollégák verik a blattot és hangosan nevetgélnek. Az iskola már zárva, legközelebb jövő hét szerdán 6 nap múlva lesz újra tanítás. Még az utolsó simítások a lakásokon vagy már csomagolás és irány a szülőváros. A kisebb éttermek bezártak, nyitás 5 nap múlva. Végre szünet van nekik is, azoknak, akik egyébként egy héten hét napot dolgoznak. 

Az utak megtelnek autókkal, aztán egy idő után elhalkulnak, szinte kihalnak. Megszűnt a mindennapi dugó. Csend van. Kínait csak hébe-hóba látni. A kínai illetőségű boltok zárva, a plázák nyitva, de itt is akad üzlet ami legalább 1 napra jan 31 re bezárt. Most ez lesz pár napig, s számítsunk rá, hogy friss áru se igen, max. a multik kínálata, vagy talán a maláj piacokon, ha a beszállító ott nem kínai. Állítólag ilyenkor felmegy a hús és az élelmiszer ár. 

Mi lesz a menü?

Az elkövetkező pár nap erős ünneplés, nekünk "idegeneknek" kellemes pihenés. 15 nap amit ünnepelnek, a családnál és otthon telik. Lesz sok steamboat (vagy hívják még hot pot-nak is), állítólag ez az ünnepi étel mind a 15 napra - de eszik ez hétköznapokon is- amire kaptunk meghívást a barátokhoz, ami egyébként egyáltalán nem szokás (mármint barátot meghívni). Lesz remélem megint jó kis ünneplés itt is nálunk a condominiumban, oroszlántánccal, versennyel, kínai ruhába öltözéssel. A gyerekek kapják a kis piros borítékokat, az ang paot- amit nem is gondoltam, hogy egy előre meghatározott táblázat alapján "töltenek" meg pénzzel. 

Aztán lesz még lanter fesztivál és sok sok minden napra jutó tűzijáték! 

Aki a ló évében született az szerezzen egy piros karkötőt, és úgy általában mindenki viseljen piros bugyit qipaoja alatt, kerülje a negatív dolgokat ma, ne sírjon, ha beteg kelljen ki az ágyából, halálról ne essen szó és ma már ne takarítson mert kisepri a szerencsét. 

Boldog Kínai Új Évet!

Gong Xi Fa Cai!

Keong Hee Huat Zai!

Thaipusam 2014

Ha valaki hosszabb időt tölt Malajziában és ezen időbe beleesik a Thaipusam, akkor ki nem hagyható élményben lehet része. Most Fehér Katalin barátnőm hosszú de izgalmas beszámolóját osztom meg.

"BATU CAVES – 2014 januar 17.

A reggeli első vonattal mentem. Nem tudtam, mekkora tömeg lesz, mire számítsak. Sötét volt még. Az állomáson már voltak, a nők szép ruhában, a férfiak hétköznapiasan, maximum ing. Minden megállóval többen lettünk és a korai időpont miatt végig volt ülőhely. Hihetetlen pillanat volt megérkezni. Akkor kezdett világosodni (7 óra), és itt gyorsan világosodik. Az egész őrület még csak levegőt vett a kezdéshez, kómás készülődés volt de mar tengernyi szemét: eldobott zacskók, poharak, flakonok, papír kajás dobozok. 

A feljáró lépcsősort még sikerült úgy látnom, hogy lámpákkal külön megvilágítottak. Ott mar tömeg volt és lassan haladtak felfelé a 272 lépcsőfokon a mészkőbarlangból kialakított szentélybe. Körben árusok, hangosbemondóban egész úton hallottam, csak mondják és mondják. Azt nem értettem, mit. Akik edényekkel a fejükön vagy terheket, oltárokat cipelve és kifestve, fejüket bekenve haladtak felfelé, hangosan mormolták, mint az imamalmot, hogy ‘vevé’. Ha jól értettem. Néhányan a nyálukat csorgatták míg felértek, mások a nyelvüket mozgattak a levegőn, volt, aki a szemet forgatta mindehhez, de hörgések is hallatszottak. 

Ez az a nap, amikor a thai hónapban Pusam csillaga a legmagasabban ragyog az égbolton és áldozatot mutatnak be Siva isten fiának, Murugan szellemének, akinek a a lépcsősor aljától a barlang bejárat magasságáig emeltek arannyal bevont szobrot Batu Caves-en.

Először a kordon mögött haladókat néztem, a napsárga ruha volt a legjellemzőbb, de a piros és más élénk színek is megjelentek. Pávatoll mindenütt. Nem tudtam megállapítani, valódi vagy sem. Van ennyi pávatoll? Mentem a sorral, a kordonon kívül. Hülye turistaként azt kereste a szemem, amiket neten láttam: átszúrt bőrű embereket. Hát nem voltak. Picit csalódott is voltam, gondolkoztam is, meddig érdemes maradni. Ahogy láttam, kiszámíthatatlan, mennyi idő alatt érek fel a barlangig, ez lehet egy óránál több is simán, s kérdéses, hogy egyáltalán fehér embert felengednek-e. Néztem a sok száz, sok ezer papucsot szanaszerte, amit lent hagytak halomba, aki mar jött lefele, beletúrt, s kereste a sajátját. Elsőként a pár egyik felét… A szandálomról nem mondanék le, gondoltam. Bár amennyi szemét, kajamaradék és mindenféle kiömlött folyadék volt mindenfelé, mezitlábbal nem is akartam vállalni a sétát. Szóval álltam ott, ahol mögöttem már sok százan. A kordon másik oldalán centiről centire haladtak előre, a papucs- és cipőhalomnál láttam egy “szervizutat”, de onnan pl. hordágyon hoztak le valakit mentősök, nem akartam ott bekéredzkedni. 

Az unatkozó-várakozó-támaszkodó arcokat néztem, készítettem egy fotót. Vártam. Talán csak egy jelre.

A következő percekben ugyanis az egyik kordonelem résnyire nyitva volt, s volt, aki bement rajta. Érzésből döntöttem: bemegyek én is, amíg nyitva van! Így lett. Mikor már bent voltam, akkor eldöntöttem, ha fehérségem vagy szandálom vagy bármi miatt kizavarnák, akkor is megpróbáltam. A kordonon belül lenni testközelből látni a vonulást, felvenni a ritmust, érezni az emberszagot, ezt akartam. 

Óvatosan körbenéztem és visszafogottan rámosolyogtam a most mar velem centiről centire haladókra. Kedves, támogató mosolyokat kaptam. Néztem, volt más is, akin cipő maradt. Kezdtem beleengedni magam a helyzetbe. Belém hasított, hogy 4 hónapja élek itt, mennyi hindu szertartást láttam, s mar nem úgy vagyok itt klasszikus értelemben vett turista, nem azzal az idétlen vigyorral megyek, hogy huh, mintha filmben lennek. Pedig ez az érzés is megvolt. De az is, hogy ember vagyok, fotós vagyok, s itt élek köztük. Bármelyikük lehetne a kollégám vagy barátom Malajziában. Akik mellettem állnak, orvosok, ügyvédek, tanárok, bolti eladók vagy bármi. Csak ma más miatt léteznek. Ezek az érzések és a szó szerint szűkké vált környezetem megerősítése hagyta, hogy feloldódjak egy nagy jelenetben.

Arra kezdtem el figyelni, hogy mitől függ, hogy éppen haladunk vagy állunk. Rá kellett jönnöm, hogy nemcsak a kordonon kívül, magaslati pontról, napernyővel figyelnek helyi rendőrök, mentősök, hanem közvetlenül a kordonok mellett és egyes szakaszain is vannak irányítók, valamint azok, akik többen együtt haladnak egy nagyobb teherrel (erről majd később), azoknak is külön irányítójuk van. Néha kiabálva, néha futballírós síppal, néha kötelekkel állítanak meg embereket és engednek el másokat. Lépésről lépésre haladtunk vagy álltunk. Ezt a ritmust át kellett venni és hagyni az időt a maga útján. Sietni, tolakodni senki nem akart.

Elkezdtem megfigyelni a ruházatokat, a díszítőelemeket és a terheket, amiket cipeltek. A napsárga ruhák mellett rengeteg női öltözetet láttam, díszes, szép, elegáns, színes, csillogó elemekkel díszített változatban. A kontyokat, eltűzött tincseket friss fehér virágok díszítették. A pötty a homlokon, az ünnepi smink gyönyörűvé tett minden korosztályt. Meg azokat is, akik nehezebben mozogtak, mert idősebbek vagy betegek. A férfiak egy része meztelen felsőtesttel, másik része ingben, vagy akár supermanes polóban jött el. Férfiaknál néha a piros arcszínezés, a pirosra festett nyelv is megjelent, a nyelvet ilyenkor kint tartottak, mozgattak, szinte az őrület jeleivel. A többség mezítláb járt, a nőkön a díszes lábgyűrű, bokalánc is sokféle volt. Henna díszítés tömegével, főként kézen könyöktől ujjhegyig, de sok helyen bokánál is. A férfiak és a gyerekek egy részének borotvált feje sárgás, mészszerű vegyülettel volt bekenve, ez szárazon sárgás színben díszítette a sötét bőrű fejtetőt.

Férfiak és nők is sokan tartottak kis ezüstös edényt a fejükön, napsárga textillel lefedve. Később visszafelé ezeket már üresen hozták. Voltak, akik félkör alakú miniszentélyeket vittek, ezeket nőknél láttam. Néhány férfi azonban hihetetlen terhet cipelt: embermagas építményeket és tákolmányokat, rajtuk különböző figurákkal, láncokkal, virágokkal, pávatollal. A színes emelvények mellett, amit négy tartórúddal szereltek fel a felső testükre, vállaikon külön teher volt. Ezeknek a tehercipelőknek külön csapata volt, mint a boxolóknak és segítették őket. Amíg haladtak, utat csináltak nekik. A teher viszont akkora volt, hogy néha meg kellett állniuk, akár még lent a tömegben, akár a lépcsőn felfelé egy-egy kisebb pihenőfokon. A segítők széket tettek alájuk, hogy megpihenjenek, fehér színű folyadékot (tejnek láttam) vagy vizet adtak nekik, néha gyümölcsöt, masszírozták a lábukat pihenő helyzetben, s amikor haladtak, hangosan biztattak őket.

Ahogy haladtunk, egyszer csak ott volt előttem-mellettem egy háton végigszúrt ember. Gyümölcsökre raktak kampókat és a kampó másik végét a hát bőrébe akasztottak. Először ámultam, már nem érdekelt, hogy turistaként többek között ezért jöttem. Annyira közel volt, hogy egyrészt forgott a gyomrom, merthogy a test sérüleseire érzékenyen reagálok, ha nincs vészhelyzet, másrészt a rengeteg helyen átszúrt test közelsége egyszerűen lenyűgöző: sorminta, mint a henna, csak máshogy, másért. És hihetetlen látni, hogy mennyi tehertől csak milyen kicsit nyúlik a bőr. És nem vérzik.

Mint megtudtam, a szertartás előtt komoly önmegtartóztatáson mennek keresztül: 48 napos böjtöt tartanak, gyümölcs és tej a táplálékuk, illetve tartózkodnak a testi örömöktől. Ezzel próbálják csökkenteni a fájdalomküszöböt és elkerülni, hogy vérezzenek a beavatkozásoknál.

Ahogy sűrűsödtünk a barlang felé, egyre több ilyet láttam, ahogy egyre több olyan embert is, aki felfelé végig a nyálát csorgatta fokozatosan ki az állán keresztül. Arra gondoltam, most ők itt vannak így, tegnap pedig mondjuk meg a munkahelyükön dolgozva mennyire más szerepben voltak. Egész pici babákkal, kisgyerekekkel is jöttek családok. Egy fehér családot is láttam, őket egyedül gyerekkel, a kisfiú az anya nyakában, a kislány az apáéban, a gyerekek totál fegyelmezettek voltak, a szülők pedig elszántak.

Felértünk végül a barlangbejáratához. Ha eddig lassan mentünk, akkor most nagyon lassan. A barlang magasságából itt-ott víz csöpögött lefele, s mindenki türelmesen várt. Próbáltam beljebb jutni, hogy cserélődjenek körülöttem az emberek, többet lássak és tapasztaljak. Néztem, ahogy családtagok figyelnek, hogy egy ritmusban menjenek. Sokszor ez is lassította a haladást. S néztem, ahogy gyerekek adnak a szüleiknek kitartó energiát.

A barlangban halk alapzaj volt, amihez a hangosbemondó adott kontrasztot. Elindultunk a barlangon belül lefelé. Voltak, akik pénzért vettek jegyet a belső szentélyhez, mások csak mentek tovább, páran pedig a kordonon kívül próbáltak jutni, főleg alul átmászva, ismerősökhöz, családtagokhoz. Ott lazábban lehetett közlekedni, kevesebben voltak. Pontosabban, lehetett szabadon közlekedni. Bejutottam. Fellélegeztem. Innentol szabadabban bolyonghattam, fotózhattam.

Megnéztem, ahogy a bőrből kiszedik a felhozott kampós gyümölcsöket és más kellékeket, s a hegeket egy porszerű anyaggal bekenik. Egy segéd ilyenkor mindig tartotta a másikat, hogy ne essen össze. Néztem, ahogy sokan az úttól fáradtan csak ülnek, vagy a lerakott papírokon alszanak a nedves koszban, szép ruhájukban, egymáshoz bújva. Ekkor egy őrült fura figurára lettem figyelmes, aki mindenkinél magasabbnak látszott, virágokat dobáltak rá, kékre volt festve az egész, hihetetlen vékony teste, s olyan villát tartott a kezében, mint Odüsszeusz. Aki odament, azt megáldotta, elbeszélgetett vele. Ami félelmetes volt, az a pózolása. Nem egy szerény, szentséget sugárzó valaki volt, hanem büszke, fejet magasan tartó, a fotózkodásban fürdoző, a pózban tetszelgő, néha egészen ripacs megnyilvánulású. Nagyon kontrasztos volt az egész egy átszellemült, néha fáradt és ásító, néha felemelő közegben.

Felmentem még a barlang felső teraszáig, ahol szinten volt egy pici szentély, mellette a rengeteg szemétben emberek ültek, ettek, kakasok járták őket körül. Lefelé már éreztem a telítődést. Hátul mentem a pihenők és alvók között. Mikor kiértem, rájöttem, milyen jó döntés volt a korai érkezés. A tömeg még nagyobb volt felféle és tűzött már a nap rendesen. Lefelé menet még meg-megálltam, megnéztem felülről is, hogy jön ez a sokfelé ember a barlang felé. Amikor leértem, mar nagyon éhes és szomjas voltam. Találtam egy helyet, ahol megkóstoltam az új kedvenc kaját: a poorit. A lángost juttatta eszembe első ránézésre, de annál sokkal pufibb, belül levegővel, nem zsíros. Kinyújtják kerekre a tésztát, beledobjak az olajba, rá hirtelen az olajat, felkapjak szűrőkanallal, az olaj ki is folyik, átfordítják, közben – nem tudom hogyan – belül megtelik levegővel és kész is. Az egész, nyújtással együtt nincs egy perc, a sütés kb. 10-12 mp. Néztem, ámultam és kértem. 

Ezutan hazaindulást, már csak kifele menet körülnézést terveztem, mert iszonyatosan tűzött a nap. Ehhez képest megint magával rántott a tömeg, amiben átszúrt nyelvű nők is voltak már, s gyerekek terhet cipelve, kislányok kis szentélyt vállukra véve. Döbbenetes volt. Idősebb emberek biztattak őket, volt, aki az egyik 7 éves forma kisfiú alá bekuporodott, hogy a gyermek rá tudjon ülni. A kisfiú fáradt volt, látszott, nem tud mit kezdeni azzal sem, hogy ennyire megbámuljak. Észrevettem, hogy most van körülöttem is a legtöbb kamera, nagy videokamerák is. Újabb átszúrt testek. Egy nő az örömtől ragyogó arccal, arcán és nyelven több helyen átszúrva haladt, lábára tejet locsoltak. Más tehercipelő lábát is így mosták, majd a földig hajolva csókoltak.
Haladtam velük újra. A bejáratig. Fel mar nem akartam menni ismét, ott átkéredzkedtem a kivezető sávba. 

Hosszú volt az út kifelé, a tömeget magam mögött hagyva szeméthalomban mentem. A vonatra tengernyi ember várt, a jegyvásárlás fél óra (nem érdemes autóval menni a parkolóhelyek korlátozott száma miatt- blogger), további 15-20 perc a vonatra várva. A szervezés jó volt olyan szempontból is, hogy itt mar ponyvák alatt lehetett várakozni. Bár ájulások miatt mindig szólt valami jelzőhang, és vitték hordágyon az embereket. A vonatnál türelmesen vártunk a magas rácsok mögött. A szerelvény érkezésénél, a rácsos kapuknál őrt állóknak egy sípszóval adtak a jelet, hogy egyszerre nyíljanak ki a kapuk. Az emberek egymást taposva rohantak az ülőhelyért vagy hogy egyáltalán felférjenek. Fent voltam. Elindult a vonat. Behunytam a szemem és belül pihentem. Rengeteget láttam ma is. Egy másik világ kapuján beléphettem megint. Olyan tömény élmény, hogy ebből valóban elég évente egy, még a helyieknek is."

A hangulat felidézéséhez a tavalyi bejegyzést is ajánlom, amikor mi jártunk a helyszínen. 

Malaysia Day - szeptember 16.

Augusztus utolsó napján ünnepeltük a függetlenség napját, most pedig Malajzia államünnepét. Persze megtanultunk egy-egy új szót is ezen ünnep kapcsán

saya sayang Malaysia  - szeretlek Malajzia

Szeretjük Malajziát mert *,
- jó az idő!
- igazi multikultiba cseppenünk ahol a maláj, az indonéz, a kínai az indiai kultúra keveredik
- fantasztikus sokszínűsége van az ételeknek csak győzzünk válogatni és próbágatni
- barátságosak az emberek
- egyszerű az élet
- gyönyörű tájakat fedezhetünk fel
... sorolhatnám még, de csak annyit mondok, szeretem Malajziát minden hibájával együtt :)

A videót hozzá valamiért nem sikerült betenni : https://www.youtube.com/watch?v=12Qzb1nNTJQ

*az itt élő külföldiek nagy része is ezért szereti

Merdeka

Holnap Merdeka.
Az utcákon zászlók még az autópályán is és láttam ma egy krapekot aki talpig Maláj zászlóba öltözve robogott a motorján. Liliék az oviba zászlót készítettek rizsből kirakva.
Szóval holnap reggel úgy 5 felé kezdődik az ünneplés a Merdeka téren.  

Wesak day

Azt kell mondjam, hogy itt Malajziában elég nehezen lehet egy egy fesztiválról, utcai programról információt szerezni. Legtöbbször az újságból vagy a TVből látjuk, hogy ma éppen egy remek felvonulás, összejövetel, bemutató ... volt a város valamely pontján. 

Ha még valami apró információnk is van róla, hogy hol és mi lesz a mikort, már biztos hogy köd fedi. Amit viszont megtapasztaltunk, hogy utcai felvonulás, verseny stb vagy a kora reggeli órákban vannak 7-8 körül, vagy este 8-9 tájt. Lehet még nem találtuk meg a megfelelő információs csatornát, de kutatjuk folyamatosan :)

Szerencsére tudtuk hogy hol és a nagyjából időpontot is a pénteki Wesak Day-i felvonuláshoz. A Pasar Seni megállónál este 8-fél 9 körül kezdődik minden évben és most is ez a különleges, fényes, zenével kísért látványosság.

A buddhista ünnepen a bika havának teliholdját ünneplik. Az ünnep mottója "Látok, és amikor a Szem kinyílik, minden fény". 

 Egy világító autó áramigényét a mögötte jövő trafó-teherautó szolgáltatja. Elöl fény, hátul áramkábel amit az emberek visznek vagy állnak körbe át ne essen rajta senki.

 A kocsikon papok pálma ággal vizet szórtak, de volt olyan is ahol krizantém virágot mártottak vízbe ennek az illata is finom volt.

 Papok és hívők

A felvonulás körülbelül egy órát tartott, a végén egy hatalmas buddha képet nyitottak szét és hullámoztattak.  

Buddhista ünnep, tőlünk északabbra, tájföldön még nagyobb az ünnepség.

Születésnapok

Jönnek a születésnapok, a névnapok, ünneplünk mint otthon tennénk és ünneplünk másokkal ahogy ők szokták.
Mivel a condominium nagy közös terét ki lehet bérelni különböző események, mint például a születésnap megrendezésére elég gyakran látunk, gyerek zsúrt. A nyitott tér feldíszítve, a műanyag asztalok, székek szép ruhába öltözve várják az ünnepeltet. Az étel leginkább svédasztal jellegű ahova minden meghívott hoz valamit, de persze ha nagy a társaság akkor berendelik a sokfélét ők is inkább.

A kínaiaknál ilyenkor előkerül a kosár egyszínű piros tojásokkal -mint nálunk húsvétkor. Persze mint minden kínai hagyományban ez is valaminek a jelképe, mégpedig a boldogságé, a termékenységé a jószerencséé. 

A malájok ünneplésében hosszú ima előzi meg a gyertyagyújtást és az indiaikhoz hasonlóan a tortából kézzel etetik az ünnepeltet, majd az ünnepelt eteti tovább a vendégeket. Persze a kínai és a magyar egyből villáért kiált, főként, hogy a helyi torták rendkívül könnyűek. Alap, hogy szinte minden amit sütnek sütemény szivacsszerű, azaz nagyon könnyű - sajnos ez alól a kenyerük sem kivétel. A töltelék sem vajas cukros, inkább habos így akár egy fél tortát is simán be lehet vágni :) Áruk kb 35-60 RM között mozog, de persze vannak drágább amerikai torták is, répatorta, sajtkrémtorta, vagy éppen nagyon maláj ízvilágú durián vagy sárkánygyümölcs torta ezek inkább már 90-100 RM körüliek. De lehet sütni is magunknak, amit a helyiek 99% egyáltalán nem tud.
Miután felfaltuk a tortát borítékban némi pénzt csúsztatunk az ünnepelt kezébe, persze ha az már nagykorú, ha gyerek akkor a szülők kezébe, de itt azért játék is nyugodtan jöhetett.  

esküvő, házasság

Pár hónapja éppen a játszótéren lézengtünk és beszélgettünk mikor az egyik Pakisztánból származó anyuka megkérdezte az óvónőt, hogy mikor megy férjhez? Az óvónő válasza, hogy talán jövőre. Mire jött a kérdés, hogy és már van választott? Van, mosolygott az óvónő. És a szülei választották? kérdezte a pakisztáni anyuka. Nem, nem felelt az óvónő.
Nekem felettébb érdekes a szülők által elrendezett házasság ami Európában manapság elképzelhetetlen, de itt Ázsiában ma is működik. Guba a gubához, suba a subához elven működik a nem elrendezett házasság is. Kínai a kínaihoz, természetesen megfelelő vallásúhoz, a maláj a malájhoz és az indiai az indiaihoz.

K kollégája éppen januárban utazott haza Indiába és szólt a szülőknek, hogy jövőre szeretne megházasodni, keressenek neki megfelelő asszonyt. Valóban így megy. A szülő kiválasztja, az anyagiakat elrendezi ... nos mondanom se kell a fiús család visz mindent. Az összeboronálás előtt van némi próba időszak, amíg összeszoknak és működik (lássuk csak a jót ...). Az itt élő indiai ismerősök mindegyike ilyen elrendezett házasságban él boldogan. Persze biztos van boldogtalan házasság is, de hát a saját választásunk is lehet rossz, nem véletlen a megannyi válás :(
Nagyon megörültem, mikor nem sokkal a játszótéri beszélgetés után meghívót kaptunk egy indiai esküvőre, mely éppen a múlt hét végére volt esedékes.

A meghívó alapján két részre osztott esküvő első része a szertartás, második része a vacsora. Két különböző napon, különböző városban. Minket a szertartás érdekelt, mely 7-9 ig volt hirdetve egy közeli  iskolába. A meghívott vendégek száma 700 Fő, ami egy indiai esküvőnél nem is olyan sok, főként, hogy minél több a meghívott annál több az áldás a frigyre.

Mikor megérkeztünk a násznéppel találkoztunk, a vőlegény családja ült kint a "kapuban" üdvözölt mindenkit és illatos vízzel szórtak be miközben áthaladtunk a csillogó alagúton, mely közbe fehér drapériával bélelt, benne a fém szerkezetet zöld növénnyel tekerték körbe, melyet lelógó fehér orchideák és üvegkristályok díszítettek, mesés volt!

 
A szertartás elejére érkeztünk, 7 re, így elég üres volt még a terem, de folyamatosan töltődött fel és végül 3/4 8 ra mondhatni megtelt. Addig egy férfi kántált miközben dob és duda szólt. A rokonság pedig ki be járt a terembe és fel-le a színpadon ahol a szertartás zajlott.

  

A szertartás hosszan zajlott s sajnos indiai "tolmácsom" nem volt aki elmagyarázza mikor mi történik, így csak a hangulatát tudom átadni néhány rövid videóval.

Itt a videó lesz hamarosan! csak nem engedi a rendszer :(

Egy röpke vacsora is az estéhez tartozott finom vegetáriánus és némi hús tartalmú de igen csípős ételek kerültek felszolgálásra hozzá piros színű üdítőt (syrapot) ittunk, majd némi puding szerű desszert jött ami négyünk közül csak egynek ízlett.

A ifjú pár megköszönte a jelenlétet és utána megkezdődött a vendégek felsorakozása a jókívánságok és borítékok átadására és egy egy közös fotó készítésére.

A hangulat és a látvány magával ragadó volt. minden vendég némi virágcsokorral a kezében tért haza mert a színpadig vezető utat végig övező rózsa és orchidea halmokat a vendégek a távozás során megbontották és szedtek magunknak belőlük kedvük szerint.

Gong Xi Fa Cai - CNY - ünneplés

A kínai új évre készülésről és annak első napjáról már írtam, az ünneplés azonban itt nem egy napig, sőt még nem is egy hétig tart. Kicsit olyan mintha ennek sose lenne vége :) Ezt a bejegyzést pedig már egy hete elkezdtem írni, 2 napja meg ideje lett volna közzé is tenni, de ugye se eleje se vége nem volt, éppen úgy mint ennek az ünnepnek.

Az ünnepi tűzijáték minden napra megadatott, idén elég gazdag volt az esti látnivaló, amit a gyerekek nagyon élveztek. Persze mi is és a helyiek is, mivel ez az év választási év és idén szabad a tűzijáték. Nem boncolgatom tovább érhető gondolom, eddig tilos volt, most szabad. Még 25.én is volt egy kis maradék valahol mert bár 24-ével vége a kínai újévi buliknak és a bevásárló központok megszabadulnak az eddigi díszítésüktől, az éttermek az újévi menütől. Mi még a hétvégén itt nálunk a condoba ünneplünk egy kicsit, a kislányoknak kínai ruhás verseny lesz, a nagyoknak meg süti verseny :)

Az ünnep egyébként most érezhetőbben ünnep volt mint eddig bármely másik munkaszüneti, pirossal vastagon szedett nap. A Plázák ugyan nyitva, de benne jó pár bolt zárva volt, az újév első két napján és a vásárló közönség is jóval kevesebb volt az első napon. A boltok egyébként egyszerűen kiragasztottak egy lapot, hogy 11 és 12-én nem lesznek, vagy éppen nyitva vannak, csak kassza nincs :) Ettől függetlenül vásárolni még így is lehetett, sok étterem és bolt így is nyitva volt és nem kellett 3 napnyi (1 hónapnak megfelelő) élelmet felhalmozni. Persze a kínai tulajdonú üzletek és éttermek zárva, nálunk is a belső kis kínai étterem 4 kemény napra bezárt. Sose láttam még tőlük ilyet! A belső bolt is bezárt, persze ő is kínai, de a beszállítók se nagyon dolgoztak. Legszebb, mikor a lejárt tartós kenyeret az egyébként maláj beszállító nem cseréli le az újévi pihenésre hivatkozva és mindezt alaposan elmagyarázza a kínai tulajnak. Mulatságos.

Nos kínai újév nem telhetett el nálunk se mandarinok és borítékok nélkül. Szépen összegyűjtöttünk néhány szép kis piros borítékot benne friss ropogós (csakis új bankjegyet illik beletenni) bankóval.
Remélem a hétvégi bulin még lesz egy kis sikerélményünk, bár már az is az lesz, hogy egy fehér lányt láthatunk sok sárga lány között qipao-ban. Piros bugyit pedig addig igyekszünk beszerezni :)

Vízkereszttől a kínai új évig

A karácsonyfa kibírta eddig. Így éppen a hagyománynak megfelelően vízkereszt napján bontottuk meg, adtuk vissza neki a természetes egyszerűségét és a gyerekek nagy bánatára búcsút mondtunk neki.

A karácsonynak nyomait a plázákban is felváltotta az új évi készülődés. A kínai új évé! Mintha egy véget nem érő akciós időszakba csöppentünk volna, az amúgy is szürreális nyári karácsonyunk egy nagy mindent eladni és mindent felvásárolni szándékozó hullám egyik csúcsa csak, valahol a maláj ünneptenger közepén.

A boltokat kezdik ellepni a kínai újév kellékei, lampionok és papír díszek melyek igen ismerősek lehetnek az otthoni kínai büfék berendezéséből. Sárkány fejek nyitható szájjal, kis díszes borítékok, tálak, virágok, és sok sok ünnepi pirosas dobozba csomagolt sütemény és ajándékcsomag várja hogy megvegyék.

Még nem tudjuk milyenek is lesznek a kínai új év napjai, csak meséket hallottunk róla és abból próbáljuk felépíteni a tudásunkat. Ami biztos emlékezetes lesz, és hol van még? Bő egy hónap. De megadják a módját. Egy hónap karácsonyra, egy hónap kínai új évre, közben némi indiai ceremónia, utána egy kis valentin-nap...és az újságok és a boltok tényleg folyamatosan akciókkal bombáznak felesleges is szétszedni az ajándék kosarakat, csak új szöveg kell föléjük és más színű masni rájuk. S így fordulhat elő, hogy a (kis)boltban ahol a karácsonyfa égőket vettem - e mellett sok egyéb más hasznos konyhai, barkács felszerelést és haszontalan gagyi műanyag játékot, lego utánazatot lehet kapni - egyszerre szólt a jingle bells és valami, talán indiai nóta.

Vízkereszttől a farsangi időszak veszi kezdetét, ezt gyorsan kapcsoljuk össze a kínai új évvel és ki is lehet találni, hogy a nagyobbik aki óvodás korú és kedveli a maszkarás bulikat, minek is szeretne beöltözni? Hát persze, kinézte magának az újságból a tradicionális kínai ruhát ... ha már (karácsony)fánk nincs, fánk lesz.

Karácsony

Kicsit megkésve, de boldog karácsonyt kívánok mindenkinek innen Malajziából! Hogy milyen is volt itt a karácsony? Gondolom erre kíváncsi mindenki, hogy hogyan oldható meg egy idegen kultúrában távol a családtól ez az ünnep ami a szeretetről, a családról és a nagy zabálásról szól. Mert ha karácsony, akkor mindenkinek az ugrik be, hogy fehér karácsony, hó, sok hó, bentről a kandalló mellől nézve, közben forralt bort kortyolgatva melengetjük a kezünket, fenyőfa illata keveredik narancsos fahéj illattal a levegőben és mézeskalácsot ropogtatunk vagy a hóesés helyett nézzük a szép karácsonyfánkat ami roskadozik a díszektől és a szaloncukroktól. Várjuk a vacsorát a halászlével a bejglivel a mézes zserbóval meg a rántott hallal ...

Nos a karácsony Malajziában kicsit másképpen zajlik. Lévén mondhatni dög meleg van, délelőtt szokás szerint játszunk egyet a medencében, aztán nagy nehezen felmegyünk a lakásba és egy kis ebéd után ejtőzünk :) na ez utóbbi azért elmaradt mert hogy készülni is kell egy kicsit, s munkanap lévén és a karácsonyi izgalom miatt nem alvó gyerekkel egyedül minden kicsit lassabban megy. A halászlé már reggel elkészült. Hal van itt bőven és frissen csak tudjunk választani a számunkra ismeretlen fajtákból. Halászlébe azért lehet kapni halat mert itt is készítenek halból valami leves félét, így csak annyi a dolgunk, hogy megkérdezzünk melyiket is szokták főzni és a bemutatott néhány típusból a számunkra szimpatikusat kiválasztjuk. Hal kiválasztva, fejét kérem dobja ki, belsőséget viszont kérném. Halárus szeme kerekedik, a jót kidobatjuk (létezik itt kifejezetten halfej leves, a helyiek nagyon szeretik ahogy rájuk kacsint a hal, brrr) a szemetet meg elvisszük (sajnos ikra vagy haltej nincs a belsőségben szóval ott is hagyható szerintem). A halászléhez azért sok sok köszönet a Knorrnak aki kockába rejtette a magyar halászlé javát így csak beletettük a tiszta halat rá a víz meg a kocka és máris kész. Jó lett, és nagyon jó halat sikerült bele választani. (A nevét senki ne kérdezze mert fogalmunk sincs róla :) ) A menü további része rántott hús (haha disznóból természetesen nem halal, így a piac disznós zugából) na meg süt hal némi rákkal (felháborítóan olcsó). A desszert azonban merően eltért a szokásostól, némi mandulás kifli és csokis narancsos keksz ugyan próbált egy kicsit utalni a karácsonyra, de a joghurt torta maximum díszítésében és mint maga a torta ünnepélyességében volt karácsonyi. Bejgli és zserbó kilőve. Sárgabarack  lekvár hiányában a bolti jammal nem akartam próbálkozni, dió, és méz ugyan van, de mák az nincs. Mézeskalácsot tudnánk csinálni, de ebből van egy kis tartalékunk még otthonról, s ezt itt úgy is csak esszük. Fára sajnos ez itt nem kerülhet.

Na akkor a fa és a díszítés. Szóval az itteni szép élő (nagyon különleges ám itt hogy élő fenyőnk van és éppen ezért jönnek is megnézni megcsodálni) fenyőnkre lehet ám sok díszt kapni gömböket, csillagokat, égőket, boákat... de nálunk a gömböket némi törhetetlen filc dísz egészítette ki, no meg az égősor és a szaloncukor (idén nem kísérleteztem sk szaloncukorral, hanem egyszerűen még megvettem otthon és elhoztam egy csomag az igazi zselést). Mint említettem a mézes nem lett a fa dísze mert a nagy páratartalom miatt egy nap után a szemétbe kerülne. Így a készletünk is jól záródó dobozokban fekszik de még így is szív magába egy kis nedvességet így gyorsan meg kell enni a maradékot.
A meghittség a négy főnél azért sikeres volt. Szóltak a karácsony énekek, a gyerekeket hajtotta a kíváncsiság és látszott rajtuk az öröm, hogy ami érkezett az telibe talált. Az internet pedig segített közelebb hozni a szeretteinket bár csak hangban de ez is nagyon jó esett mindenkinek. Míg mi már túl a vacsorán és az ajándék bontáson otthon még az előkészületekkel foglalatoskodtak érdekes volt kicsit másképpen látni az otthoni készülődést.

A karácsony itt egyébként ajándékozásról szól meg bulikról. A házban lakó ismerősök közül sokan meglátogattak és ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek. Persze mi is vittünk már előző nap ajándékot, s meglepetésünkre még több ajándékot kaptunk vissza (ez az állandó überelés ...), a gyereket elárasztották édességgel és kaptak játékokat is és nekünk is hoztak egész vacsorányi süteményt és sültet ami egyben azt is jelentette hogy mi, magyar szokáshoz híven másnap már nem főztünk hanem feléltük a maradékot :)

Most pedig egy héttel később bár még állnak a karácsonyfák és szólnak a karácsonyi zenék itt már igazán az új évrek készülnek, a 2013 asra és a kínai új évre!
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

ünnepi kiegészítés

Fényekkel és mécsesekkel fejeztem be az előző bejegyzést, ezzel is folytatnám, csak magyarul. Azaz magyarul Malajziában, ha már itt vagyunk és november eleje volt, magyarul próbáltunk megemlékezni elhunyt szeretteinkre.

Az, hogy a  malajziai lakosság nem egységes, azaz vannak a malájok, a kínaiak, az indiaiak, az indonézek (, néhány magyar) és a ... sorolhatnám még hány fajta nemzet (bár egy nemzetnek akarják ezt az egészet alakítani) az már tudott. Az ünnepek is annyi fajták ahány fajták az emberek, s ezeket az ünnepeket mind munkaszüneti napppal ünneplik. Van belőle bőven, a hét elején, közepén, végén mindenhol, de hozzá kiadott plusz napok nincsenek mint nálunk. Azaz, pl. ha keddre esik az ünnep attól hétfőn még meló van. De valakinek aznap is munka van. A bevásárló központok nyitva vannak, s a boltok is. Egyedül a kínai új év olyan nagy és van annyira hatással a gazdaságra, hogy nem nyit ki pl a Giant csak fél napra! El tudja ezt valaki képzelni? Mi elsőre jó szokás szerint ünnep előtt bevásároltunk, aztán szóltak, hogy, á nem kell strapálni magunkat, úgy is nyitva lesz minden. Igazuk volt.

a kép kis csalás, mert 4 éve készült, de lesz ám friss 2010es is majd!

Szóval aki karácsony táján érkezik ne aggódjon, tuti nyitva lesz bolt ahol vásárolni tud. S ha már karácsony, megkezdődött a karácsonyi díszbe öltöztetése a boltoknak és a bvk-nak. Fantasztikusak! Lesz itt karácsony hangulat én tudom, zenével, fenyő imitációval, ajándék dobozokkal és minden egyéb szükségessel, csak éppen a hideg marad el. De nem nekünk, mert karácsonyra mi is otthon leszünk!

Boldog deepavalit!

A világon elég nagy számban élnek indián kívül is Indiaiak, itt Malajziában körülbelül 2 millióan. Az ő ünnepük a Deepavali vagy Diwali. Érdekes, hogy nem csak a hinduk, de a szikhek is ünneplik ez a több napos fesztivált.  

Látványos, hiszen az egyik legnagyobb és leglátogatottabb hindu templom együttesénél, a Batu Cavesnél, ilyenkor hatalmas ünneplés és az európai ember számára hajmeresztő (kampókkal átszúrós) mutaványok láthatók. Hát erről lemaradtunk, de egy apró gyereknek ez nem is lett volna való.

Helyette viszont láttunk hatalmas kirakodó vásárokat, -hiszen ilyenkor új ruhát vesz az ünnepre mindenki- és falatnyi ételeket árusító pavilonokat- ezzel kínálják a rokonságot, hennafestést, és a bevásárló központokban gyönyörű színes képeket készítettek a földre. Ezen kívül nem maradhatott el a tűzijáték és rengeteg mécses gyújtása sem.

ősz+hold=mid autumn festival avagy hold ünnep

- Gyere, nézd meg a holdat! 

- Milyen nagyra nőtt, milyen fényes! Telihold van? 

- Nem, még nem, majd holnap, szeptember 23.án lesz telihold. Ma még csak 22. szerda van, s ez a kínai holnaptár 8. hónapjának 15. napja, a legfényesebb hold.

- Nagyon szép.

- Mesélek a holdról! Időszámításunk előtt, körülbelül 2170 ben, a Föld körül tíz Nap keringett és versengett azért, hogy megvilágítsák őt. Egy  napon mind a tíz Nap egyszerre jelent meg s a Földet rettenetesen felmelegítették. Hou Yi, a hős íjász azonban jól célzott és a tízből kilenc Napot lelőtt, s a Föld megmenekült. Hou Yi azonban ellopta az Istenek életelixírét és zsarnokoskodott a Föld lakói felett. Gyönyörű felesége Chang Er, hogy megmentse az embereket férje gonosz zsarnoki szabályaitól megitta az életelixírt, de abban a pillanatban lebegni kezdett a Hold felé és felrepült rá. Huo Yi mivel nagyon szerette csodaszép feleségét nem lőtte le a Holdat. Chang Er az egyik jelképe a közép őszi fesztiválnak, a hold ünnepnek.

- Őszi fesztivál, pontosan mit is jelent ez?

- Ez az ünnep egy családi ünnep, olyasmi mint nyugaton a hálaadás. Hisznek benne hogy ilyenkor a legkerekebb és legfényesebb hold a bőséget és a teljességet jelképezi. A gyerekek gyertyákat és lampionokat gyújtanak a sötétben, s közben a család és az ismerősök megvendégelik egymást különböző ételekkel. Az ételek általában pirosas színűk, mert szerencsét hoz. Így kerül tányérra a homár, a lazac, az alma, a gránátalma, a pörkölt mogyoró vagy a pomeló (ez ugyan sárgás de mégis hagyományos étel ilyenkor). Aztán ott vannak a sütemények. Szeptember elejétől a boltok telis tele vannak mooncake-kel amit erre a napra árulnak. Áruk 10-15 ringi között mozog (vagy 10-50 dollár/4 darab), kb. 10 centi ámérőjűek és 4-5 centi vastagok és tradicinálisan készítettek. Áruk a különleges töltelék és a folyamatos újjítások függvénye.

- Nagyon különlegesek.

- Annál is inkább, mert ezek története a 1300as évek környékére nyúlik vissza, amikor Kínában a Yuan dinasztia uralkodott. Az őket megelőző dinasztia a Szung vezetők azonban elégedetlenek voltak az ország új veztésével és felkelést terveztek. A közelgő közép-őszi fesztivál kapóra jött, s a támadás minden tervét a Mooncake-ek tetejébe sütötték, s ezzel mindenkit rejtve tájékoztattak. A felkelés a holdünnep éjszakáján sikerrel járt és megalakulhatott a Ming dinasztia.

Most pedig lássuk mi is történik lent a kertben!

A fények pedig azóta kialudtak, a gyerekek ágyba kerültek, s már szépet álmodnak a holddal... :D

Hari Raya

A hosszú, egy hónapos Ramadán lezárásaként hatalmas ünnepet csapnak a malájok, ez a Hari Raya.

Az ünnepléshez készülődést már egy héttel előtte megkezdik, hiszen mindenki elutazik a családjához, néhányan csak a szomszéd kerületbe, d legtöbben vidékre. Balil kampung = vissza a faluba. Ennek megfelelően az autópályákon a kifelé áramlás folyamatos volt 1 héten keresztül, múlthét péntektől e hét csütörtökig.

Az, hogy itt valóban vége a Ramadánnak a fő-fő mágusok döntik el azzal, hogy felnéznek az égre. Ha látják a teliholdat, vége, ha nem, hát folytatódik a böjt még 1-2 napig. Csütörtök este teli hold volt, s a hatalmas böjt utáni (zabálást) vacsorát, már a Hari Raya szellemében töltötték, s pénteken a Hari Raya munkaszüneti nap. 

Az, hogy Malajziában a munkaszüneti napon is simán nyitva vannak a boltok, azt megszoktuk, de most még a kínai és az indiai is bezárt, bár a kínai kinyitott 4 órára. Lakóhelyünk nyüzsgő népe péntek este elcsendesült, a forgalmas utcán alig jártak az autók. Az esti sétánál karácsonyi hangulat tört ránk. Az a fajta mikor a legkisebbel lent kell addig keringeni a játszótéren a decemberi hidegben amíg egy ügyes és gyors kéz fel nem díszíti a fát. Na most se hideg, se fa, a hangulat mégis nagyon hasonló. 

S mindez a meglepő csend folytatódott szombaton is. A malájok férfiak selyem (pizsamába) hosszú selyem nadrágba, hosszú ujjú, nyak részen hasítékkal ellátott felsőbe, Bajuba öltözve fejükön fekete merev kis fejfedővel, míg a nők a szokásos stílusú de sokkal díszesebb hosszú szoknya, hosszított fazonú blúz és selendang vagy tudung (fejkendő vagy speciálisan fejre varrt kendő) kombinációban libbentek az utcára. 

Bemerészkedünk mi is a városba, tartva attól hogy mindent zárva találunk, kicsit szkeptikusan várunk a buszra. Az egyik közeli, de eddig belülről fel nem fedezett bvk-ba menekülünk a forró nap elöl. Meleg van, lelkünkben nyoma sincs a karácsonynak, s az ünnepi hangulatot odabent is csak a sok leárazás mutatta. Tadám, az üzletek 90%-a nyitva, leárazás 30-70 %.

Persze közeledik a vasárnap, az élet megy tovább. A forgalom is érezhetően élénkül vissza estefelé, s csúcspontja holnap biztos ki is teljesedik, de nem maradunk ünnep nélkül hamarosan itt a következő nagy Maláj ünnep a Malajzia nap, s kínai lakosság is ünnepel, sok-sok finom sütivel :) 

Merdeka - függetleség napja

Ma, azaz augusztus 31-én ünnepli Malajzia a függetlenségének napját.

Független, és a ma is ismert állammá, föderális únióvá vált 1963-ban, az után, hogy 1957-ben Malájföld megszabadult az utolsó idegen fennhatóságtól is, az angoloktól, majd csatlakozott hozzá Sabah és Sarawak (és Szingapúr is, de ő nem sokkal később békésen kivált). Malajzia törnténelme kacskaringós úton vezetett idáig, befolyások indiai, kínai, indonéz területekről, majd a portugál, a holland és az angol gyarmat része volt, mire eljutott függetlenségéig.

S hogy ünneplik ezt a függetlenséget?
Kicsit felemásan. Nemzeti ünnepnap, munkaszüneti nap, de a boltok egy része nyitva, az éttermek is nyitva, még ha rövidített nyitvatartással is, de mégis. Ünnep van ugyan, ott vannak a zászlók a házakon, az autókon, csak a parádé kevesebb vagy kevesebb róla a hír. Azt hihetnénk nincs nemzeti tudat. De van.

Reggel, a város szélén Bukit Jalil-i stadionban húszezreket vártak az ünnepségre. Csak a TV-n keresztül szemléltük a tömegeket mozgató műsort, ahol fiatalok ültek a stadion egyik felében, egyen szín ruhában és sapkában, kezükben egy táska különböző színű zászló. Vezényszóra kerültek elő, majd tekeredtek újra hengerré, s formáztak tartományizászló-mintákat, szövegeket. Középen fényjáték, és képek, majd szónoklat, fogadalom, nemzeti himniusz. Éltették a Maláj népet, a Maláj nemzetet.

Az ünnep részről ennyi, kisebb, alacsonyabb költségvetésű ceremóniát rendeztek idén. Rossz nyelvek szerint, nincs pénz, mások szerint lopják, ki tudja, nem a mi dolgunk. A medence ugyan azt a hűs vizet adta ma is mint máskor, csak annyi különbséggel, hogy szokatlanul többen voltunk benne. Nem csak mi nem éreztük magunkénak az ünnepet, sokan mások se, még akkor is ha az idei év mottója is az 1 Malajzia, 1 nemzet volt.