többnyelvűség

Ki ne szerette volna kihagyni a nyelvtanulás nehéz részeit, rögtön érteni egyik majd másik nyelvet.

Mikor Malajziába érkezünk rögtön szembetűnik, hogy a népek és kultúrák keveredése miatt itt bizony egyszerre jobb több nyelven is beszélni, vagy nézzük onnan, milyen remek lehetőségünk van több nyelvet is elsajátítani egy azon helyen. A helyi idősek rendkívül jól beszélik az angolt, a fiatalok változóan, hol csak egy nyelv van a maláj, de egy kínai csak kínaival nem megy itt semmire, minden ügyintézéshez kell a maláj. Az iskolák nagy részében az angol az alap már csak a minősége a kérdés. Az angol nyelv pedig nagyon színes ezen a tájon, kell némi kitartás hozzá, hogy rájöjjünk mi is amit mondani akarnak. (a gyerekek nyelvi fejlődése után némi videó a helyi angolról, ha a gyerek sztori nem is érdekel a videót nagyon érdemes megnézni)

A nyelvtanulás egyénfüggő, nem csak felnőtt korunkban gyerekként is.

A két gyerekünk azonos korban (1,5 évesen) érkezett Malajziába, mégis óriási különbség volt beszédük között. Hiába mind a ketten itthon csak a magyar hallották, lányom 20 hónaposan elkezdett beszélni és még nem töltötte be a kettőt folyékonyan beszélt magyarul, mondókázott, énekelt, s az angol alap utasításokat, szavakat is értette, mondta, számolt angolul. Ehhez képest óriási kétségbe esésben voltam mikor fiam már bőven elmúlt kettő és még csak néhány magyar, rosszul is képzett szónál tartott. Persze sokan mondják á fiú, meg majd egyszer csak elindul... azért elég nagy türelem kell az állandó mutogatások és kifejletlen szavak megértéséhez. Rengeteget utána olvasás és végül egy Magyar logopédus távsegítségével próbáltunk a gyereken és magunkon segíteni. Egy hónap alatt elértük, hogy abból az egy kézen megszámolható pár szóból ami a szókincse volt hónapokon keresztül végre továbblépett és gyarapodott a szókincs, majd fél év elteltével már kifejezte magát igaz fele angolul fele magyarul ment, az értés igen nehézkes volt.

Nagy nagy várakozással voltunk az otthoni nyaralás hatása előtt. Mivel itt Malajziában nem megoldható, hogy csak és kizárólag egyetlen nyelvet halljon felőlünk kicsit meg volt kavarodva szegény. Még hallásvizsgálatra is elmentünk nem e véletlen a miatt késik a beszéde. Szerencsére mire bejutottunk már tudtuk nagyon is jól hall a gyerek. A nyelvtanja még kíván csiszolgatást, de elég szépen kifejezi magát folyamatosan. A két gyereknek most már meg kell vívnia ki mikor beszél :)

Ahogy visszatértünk az addigi angol szavakat egyszerűen nem akarta használni. Mindent értett, kérdezték angolul erre válaszolt magyarul, kezdődött a második kör. Az oviba az első pár nap után rájött megértetni nem tudja magát ezért nem is akart bemenni. Szép lassan indult el az angol újra, először csak egy szó, majd még egy a tanár felé, a gyerekekkel valahogy kommunikált, el el kaptunk tőle rövid mondatokat és 3 hónap elteltével megszűnt az angol kommunikációs problémája.

A két gyerek játszik a nyelvekkel, hiszen az angol csak egy a három másik idegen nyelv közül ami körülveszi őket. Talán egy hónapja hogy megláttam a reménysugarat, hogy a kínai is menni fog, egymást tanítgatják a színekre, szavakra. Ez  után a maláj már nem lesz gond, csak most egyszerre sok a 6 éves gyereknek, a kicsi még nem tanul se malájt se kínait, csak amit tőlünk hall.

Milyen lesz az angoljuk? Malajziai még akkor is ha jelenleg jó tanárjaik vannak akik az angolt helyesen és tisztán beszélik ami nagyon nagyon sokat jelent. Korábban volt rosszabb tanárja és rögtön meg is érződött a gyerek beszédén is, annak dallamosságán és hozzá tett helyi szavain.... ja hogy nem értettem amit a tanár mondott pedig csak igent vagy nemet vártam?

Youtube-on remek példák vannak a malajziai angolra, személyes kedvenceim ezek:

nyelvi felkészülés - avagy óvoda kérdés

Malajziát nem véletlenül választottuk anno, s az egyik éppen a nyelvek sokasága. A nyelv ami egyik részről hasznunkra válik, a másik részről alaposan megnehezítheti a helyzetünket.

Az előző kint létünkkor ez még annyira nem is volt befolyásoló, hiszen K nagyon jól és én is el boldogulunk a nyelvvel,  és Lilinek se kellett minden áron a nyelvet használnia. Azonban a helyzet ahogy az idő telik változik. 

Lili aki mikor kimentünk csak 10-20 szót tudott magyarul augusztusra már 150 szavas szókinccsel rendelkezett és novemberre 2-3 szavas mondatokat használt , ma meg már ... meg se próbálkozom megszámolni hány szót használ . Az angolja szintén nagyon jól  fejlődött, hiszen az alig 4 ovis hónap alatt tízig számolt angolul, és jó pár iránytó és egyéb szót megtanult és helyén használt. A nyelv megértése sem okozott gondot. Erre akkor mikor ismét kint leszünk nagy szüksége lesz, hiszen nem szeretném, ha megviselné, hogy nem tud senkivel se kommunikálni, s az ovi, bármilyenben is folytatja majd 3+ évesen már követelni fogja tőle ezt a tudást.

Éppen ez az amit itthon fenntartani elég nehéz, ezt a nyelvhasználatot, s azt hogy tudása ne kopjon, sőt esetleg tanuljon is. Már Malajziában elkezdtünk keresgélni milyen lehetőségeik lesznek itthon. Sajnos nem sok, vagy a távolság miatt, vagy az anyagiak miatt, ami elég elkeserítő.

Végül meglátogattunk két közelebbi két-háromnyelvű ovit ami a körön belül maradt. Az első Lilit egyből megnyerte, hiszen rengeteg volt a játék, kicsi a csoportlétszám 6 fő vele együtt azonos korban, egyedül esznek, és segítenek a bilizésben. Az angol sajnos elég kevés napi szinten, hiszen "még ők kicsik". Nem is tudtam mi tévő legyek, hiszen ez kevés, de az ovis csoport közé akikkel együtt van szinte egész nap az angolos, meg nem akarnám tenni, hiszen az egyértelmű, hogy a beszéde miatt akár átkerülhetne, de egyéb téren nem tart ott, hogy ez hasznára válna. Az ovi és bölcsi két csoportja azonban nincs elszigetelve egymástól, így bízni tudok benne, hogy kap annyi angolt ami segít neki.

A másik helyen angolt és kínait is tanítanak, de ide csak szeptembertől vennék be, nagyobb a csoportlétszám, a két nyelvre jutó idő összesen még kevesebb, távolabb is van és még és még ... Van pár indok, hogy végül az elsőnél döntöttünk. 

S a döntés nem a mienk volt egyedül, mert Lili aki korábban hozzászokott, hogy az oviban tanulnak is a következő napokban követelni kezdte, hogy menni akar. Ez az egész ovi dolog innen jött, hogy ő igényelte Malajziában, hogy bemenjünk, ott legyünk a gyerekkel. Eléggé bántónak találom azokat a feltevéseket amikor a kedves anyuka meglát és felcsattan, ja persze jön a tesó. A frászt! Eszembe nem jutna e miatt lepasszolni a gyereket, sőt ha nem lenne igénye rá nem is menne oviba.

Megyünk hát, elkezdtünk a múlt hét közepén. Beszoktatás, nulla, egyszerűen nem igényelte az ott együtt eltöltött nézelődős délelőtt után. Persze csak délig marad, pár órácska ez, de több mint a semmi, és az itthon töltött órákban is mindig csipeget valamit fel.
A TV gyerekműsora közül az eredeti angolt választjuk számára, bízva, hogy hasznára van. Kényszer nincs, az agya mint a szivacs olyan, amit vétek lenne nem kihasználni. Az elmondott szavakat utánozza, énekel egy még kint tanult dalocskát (twinkle twinkle little star ... ), és pár kínai szót is van amit használ (alma, banán, kutya, macska) a szintén kint is hallott dallal együtt.

Az, hogy mi lesz és mennyit profitál belőle kiderül, a lehetőséget igyekszünk megadni, azt amit ő kíván meg. Minden gyerek más, máskor kezd járni, beszélni, dalolni, verselni, igényt tartani mások társaságára vagy éppen délután többet vagy kevesebbet aludni, vagy azt elhagyni. Nekem most csak ő van, akit figyelek és aki körül forog a világ.