Hol élünk mi?

Mehetne a kérdés úgy is, hol élünk mi külföldiek itt Malajziában, de ez messziről nehezen értelmezhető.

Kuala Lumpur nagy, s összenőtt megannyi kisebb nagyobb településsel amiről tájékozatlanul azt hinnénk na ez még KL, és mi ott lakunk, de nem. Kuala Lumpur körül ott van Petaling Jaya, amit talán úgy lehet elképzelni mint Budapestet és körülötte Pest megyét. Pest megyén belül pedig van jó néhány város, mit itt is, és ez a jó néhány úgy összenőtt egymással és a fővárossal is, hogy csak térképen állapíthatóak meg a határok. S az egész nagy Selangor államban található! Nem, nincs tengerpart mellett és a folyója is elég jelentéktelen, sajnos.

Az elsőre szokatlan nevek és rendszer idővel megszokhatók, a térkép szép lassan kialakul a fejünkben és a sok számos utca (a legtöbb utca PJ-ben azaz Petaling Jayaban számmal van elnevezve) nem lesz annyira idegen.

Mikor még csak ismerkedünk a várossal vagy ide látogatunk az LRT-n találkozunk a terültek neveivel: Universit, Bangsar, Pasar Seni, Kampung Baru, Ampang (Universiti a város határa és a vonal egyik vége, Kelana Jaya már PJ) most néhány jellegzetest emeltem csak ki. Aztán autóba ülünk, utaznunk, bevásárlunk új életet kezdünk. munkába járunk, iskolát keresünk, felfedezünk, találkozókat beszélünk meg és máris kezdjük tudni mi merre lehet, hova hogy érdemes menni és mikor vagy éppen mikor nagyon nem!
Megannyi TAMAN és BANDAR, BUKIT nevű résszel fogunk találkozni és ismerősen fog csengeni, már csak az nem mindegy mi lesz ezen nevek előtt után. Egyébként Taman=park, Bandar=város, Bukit=hegy malájul.

Hamar megjegyezzük a vicces vagy mondjuk érdekes nevű helyeket mint Proton City (Proton a helyi autó márka) vagy Alor Star (nekem erről valami country énekes jut eszembe) vagy egy lényeges IT élettér mint Cyber Jaya.
Aztán a fő expat lakóhelyek jönnek, Ampang, Bangsar, Mont Kiara.

De hogy ki és hol lakik? Legfőképpen ésszerű helyen, hiszen majd minden környéknek van kifejezetten magasra pozicionált, expatok vagy gazdagabb réteg számára épített Kondominiuma*, parkvárosa... A dugók a városban hatalmasak, az utak cseppet sem egyenesek és azt kell mondjam senki nem tölt szívesen napi 1-2 órát a sorban. Érdemes a munkahelyhez közeli vagy jól megközelíthető helyen keresgélni, legyen az autó a preferált vagy akár a tömegközlekedés (főként zárt pályás). Létezik élet az expat negyedeken kívül is, bár el kell ismerni, hogy nagyon szépek és rendezettek ezek a negyedek, de nem csak a lakás árak vannak magasra tartva, hanem az élet is magasabb pénztárcához van szabva, ha csak egy kis zöldséget szeretnénk venni, vagy szolgáltatást szeretnél igénybe venni.

Ampang a város szívében a KLCChez közel található, majd Bangsar (Universiti, Kerinchi, Bangsar állomások környéke) lett a következő kedvelt terület a kis rózsadombi hangulatával (szintén dombon van) aztán ezt váltotta Mont Kiara, mely a felhőkarcoló házak nagy szigete autópályával körbe véve. Egy érdekes és kedves választás még Desa Park City, mely ideális azoknak akik nem nagy tömb házakba (Kondominiumokba) vágynak hanem házra, mely mégis a város szívében, de csendes helyen van.
Az előnyök amiket tapasztalunk ha ezeken a környékeken élünk: a boltok berendezkedtek európai, amerikai igényekre is (van itt bőven külföldi csak a legtöbb indiai, pakisztáni, iráni, indonéz vagy filippinó) és a legtöbb nemzetközi iskola ezekre e környékekre települt, a nyugati színvonalú kórházak itt vannak, a legtöbb nagykövetség is itt található (Ampang), a nyugati társasági élet nagyobb, könnyebb talán ilyen kapcsolatokat kiépíteni. A legnagyobb előny még ezeken a helyeken, ha újonnan érkezel Ázsiába, hogy kevésbé érzed magad mély vízbe, az ázsiai életben beledobva.

Egy kis lakás/lakóegység meghatározás:
Kondominium: sok sok lakás egyben, egy vagy több tömb ahol a felszereltségbe beletartozik medence, edzőterem, tenisz, tollas, squash pálya vagy ezek közül legalább az első három.
Terasz house: két vagy három szintes sorházi lakás ahol hátsó udvar nincs, az első pedig maximum autóbeállásra elég (erre is használják a helyiek miután alaposan lebetonozták, lecsempézték)
Semi-detached house/Bungalow: na itt már számíthatunk nagyobb kertre is, sok bungalow ház parkban van mint pl a Desa Park City (csendes kis falu hangulat egy nagy tó körül, autópálya mellett de szerencsére ebből semmit nem lehet érzékelni és ez itt majd mindenhol így van és egy jól felszerelt nemzetközi iskolája is van bent.) vagy jártunk ilyenben Cyber Jayan, ahol kisebb kertünk is van rendesen szeparálva, de a lakópark kiépít saját medencét, közös helyiséget, edzőtermet.

Ha lakást házat bérlünk, tehetjük azt üresen, de akkor nem lepődjünk meg, ha még lámpa sincs! Vagy félig bútorozottan, ami még mindig elég becsapós lehet, mert előfordul, hogy nincs se főzőegységünk, de mosógépünk vagy légkondink se, de van egy két bútor bent, szóval ezt a típust alaposan körbe kell kérdezni. S ott van a teljesen bútorozott ami egy általános élet kezdéshez megfelelő felszereltségű, általában.

Az ingatlan vétel expatoknak összeghatárhoz van kötve, ami korábban 500.000 Rm alsó határhoz volt kötve, de ezt a számot 2014 januárjában duplájára emelték és minimum 1.000.000 Rm-et kell fizetni egy ingatlanért külföldiként, a határ persze a csillagos ég.

S hogy hol élünk Mi Magyarok itt Kuala Lumpurban (és környékén)?  Változó. Néhányan Bangsarban annak központi vagy déli részén, vannak Ampangon, Mont Kiarán, de van Puchongon, Cyber Jayan, Subangon, Wangsa Majun ismerősök.

Kitekintő, avagy az ablak törzsfejlődése

Az ablak amit ki nem állhatok itt Malajziában.

Az eredeti házak ablakai vagy inkább nyílászárói - mert az ablak inkább ajtó volt valaha ami előtt korlát állt - fából készültek mint a hát egésze. A spalettákat ki lehetett nyitni esetleg szögüket mozgatni. A magas lábakon álló házakat alulról is és a nyílászárókon keresztül is hűthette a szél. Ezekben a házakban nem volt klíma, de ennyi bőven elég volt az akkor még nem ennyire meleg éghajlaton.

Később a házak már kőből épületek velük együtt a fa spaletták is új anyagból, üvegből készültek, de megmaradt a formájuk és funkciójuk, így nem zártak teljesen.

Újabb lépés mikor az üveg, már ablaktábla alumínium keretben csúszik. Záródása hagy némi kívánni valót, mert se a hangot se a port, ja és az esőt is csak részlegesen tartja kint. Ha megtelik a fém sín, ami itt simán előfordul szépen csorog át, befelé a falon a víz. A sín egyébként annyira rossz minőségű, hogy az ablakok simán kieshetnek a helyükről (mindez akár 15 emelet magasról ... halálos)

Végre kilinccsel (nevezzük így mert erre hasonlít, de elég egyszerű darab) zárjuk az ablakot és hangot is szigetel. Jobb mint a korábbiak, de messze nem az amit Európában el lehetne adni. Védelem tekintetében semmit se ér ezért rácsot szerelnek ezekhez is (ha elérhető magasságban van az ablak). Nem kívülre ám, hanem belülre! Merthogy ezek az ablakok kifelé nyílnak áááá, borzasztó. 

Aztán vannak a felhőkarcolók, irodák nyithatatlan ablakai ...

Szóval ablak, amin át süt a nap, ami alapból színezett üveggel készül. Erre még lehet extra fóliát kérni amitől az egész szoba lilában úszik és jó sötét lesz hogy nappal is lámpát kelljen kapcsolni :) Egyébként a függöny is ezt a célt szolgálja (már ha van, mert sok helyen este lehet látni az autó utak mellett hogy itt se függöny se semmi ami az intimitás nyúltana) így van hogy el se húzzák inkább lámpát kapcsolnak. A kifelé nyílás és a rácsok alapvetően megnehezítik az amúgy nem sűrűn mosott ablakok tisztítását (az eső úgy is lemossa igaz?), de biztonság érzetet ad, főleg kicsi gyerekes családban, mert nagyon könnyen nyithatók az ablakok :(.  

Ja hogy szúnyogháló az ablakokra? nos el lehet képzelni, belülről rács, aztán ablak kifelé nyílik (általában belül fém kilinccsel ami az ablak keretére szorítja a táblát) mondhatni esélytelen. (Megoldható, csak legyen pl az ablak mindig nyitva, vagy legyen speciális mágneses csíkkal rögzíthető kereten a háló amit fel lehet nyitni)

Kampung Baru - vidék a város szívében

Utazgathatunk az országba ahhoz, hogy az igazi Maláj kultúrával és élettel találkozhassunk, de a néha kívánság sokkal egyszerűbben és gyorsabban megvalósítható mint gondolnánk.

Kuala Lumpurban van egy hely ahol eredeti maláj faházakban élnek még az emberek. A város szívében a KLCC-től éppen egy LRT megállónyira van Kampung Baru (ez az állomás neve is). A hely ahol mintha megállt volna az idő. A Petronas tornyok és a TV torony árnyékában igazi vidék hangulat fogad.

a válaszfal a régi és új között

A környék csendes, de lehet, hogy csak éppen jókor érkeztünk, hiszen vasárnap volt. A két városrészt a nagyon új, modern és csillogó, folyamatosan újuló belvárost egy autópálya választja el a régi, kampungtól. Az oszlopokon álló faházak sorakoznak egymás mellett. A háromnegyed embernyi magasságú oszlopok közé éppen berendezhető még egy nyitott nappali, vagy befér a családi autó, motor. A kertben a konyha, idős néni éppen a konyhájában áll, az asztal mellett,  mosolyogva fogadja kíváncsi tekintetünket. Katt-Katt.

Lányok az ablakon lesnek ki és integetnek. A fából készült házak "ablakai" zsalukkal záródnak, üveg nincs bennük. Faragott deszkakorlát teszi ajtó helyett ablakká, melyhez festett betonlépcső vezet fel, rajta sorba minden fokon egy egy papucs.

Csodálatosak a házak, nagy kár, hogy legtöbbjüket nem tartják karban se alapból se műemlékvédelemmel, pedig milyen nagyszerű hely is lenne. Néhány házat már kőből építettek, de még a hagyományos stílust megőrizve. Megérdemelne mind nagyobb odafigyelést és nem csak egy kaput építeni neki.

Ha valaki szeretne ilyen házakban megszállni van erre is lehetőség, vidéken sok homestay várja a vendéget. Mi 2010be Melakkán egy ilyen otthonba tértünk be, csak ajánlani tudom.

melakkai homestay hostel

melakkai homestay hostel

első lecke külföldön

felejtsd el, hogy otthon hogyan csináltad, hogyan szokták!

Ez elég sok mindenre igaz. Az emberek teljen más mentalitásuak, és lehet hogy ami neked természetes, az nekik nem. Lehet, hogy ami neked bukóságnak tűnik az ők észre se veszik.

Az egyik legrosszabb ilyen élményem mikor Kínában, Pekingből Xian felé utaztunk a vonaton és velünk szemben 45-50 es üzletember ült. Egészen az ebédidőig nem is volt vele semmi gond, olvasta az újságját ...na de akkor! Elővette a kis ebédjét és olyan módon szűrcsölve és csámcsogva ette, hogy egyszerűen nem bírtam végigülni míg megeszi. A csámcsogásra amúgy is hárklis vagyok.

Na nem szaladok vissza ennyire az időben és ráadásul más országba. Lássuk az első nagy feladatot ami még K dolga volt, mielőtt megérkeztünk volna: Lakásbérlés.

Hogy menne otthon: megveszed a helyi expresszt és kinézed a lakást majd felívod a tulajt, vagy felmész az internetre és egy közösségi oldalon megpróbálsz találni neked valót. Ez járható út. 

Ezzel szemben itt ezzel KL-ban semmire se lehet menni. 

Két lehetőség:

- vagy ügynököt fogadsz, aki megy és mutatja neked a szerinte jobbnál jobb ingatlanokat, a saját keretednél 2x többért, hiszen fehér ember vagy meg tudod fizetni. Van akinek bejött, nekünk éppen nem.

- elmész a kiszemelt helyre és megkéred a portást engedjen be, hogy kirakd a hirdetésed a faliújságra. Jaja itt jön néhány újdonság. Itt a nagyobb házaknak, házcsoportoknak úgynevezett Kondominiumoknak (röviden Kondóknak) saját örszolgálata van. Ilyet nagyobb gazdagabb magánházaknál is lehet még látni, de a kertesházaknál is figyelnek körbe motorozó rendőrök és/vagy van szomszédfigyelés (neighbourhood watch), amelyre a kapun kilógatott tábla figyelmeztet. A másik új dolog ami otthon is van de max a közös képviselő száma van kitűzve meg gy két gyorsan ugró víz-gáz szerelő száma a faliújság. Ami eladó ami kiadó és aki keres ide rakja ki a céduláját.

K. egy hét lakáskeresés után megkapta a helyi ismeretségtől a "hogyanra a választ" kitűzte az itteni házakba a nevét és a számát és nem telt el 1 óra máris csörgött a telefonja. 

A lakásbéléshez még: ne lepődj meg ha a kiadó lakás hiredtésénél kiköti a tulaj, hogy csak maláj, csak kínai, csak indiai bérlőt fogad el! Hm, furcsa ez egy olyan országban ahol együtt élnek, együtt dolgoznak! (nem hasonlítható össze az otthoni nem dolgozó kisebbséggel) emberek, mégis így van. A malájok egyébként ritkán adják ki a lakásukat, a kínaiak viszont azt mondják akár az anyjukat is eladják jó pénzért :) Tény, hogy sokkal jobban üzletelnek és a cégek vezetőségében itt Malajziában is inkább kínaiak ülnek.

A lakásokról még jövök, hiszen semmi sem olyan mint gondolnánk :)