Pasar chow kit piac

Az előző kisebb piac után belevágtunk a sűrűjébe, a velejébe, a tetőtől talpig ázsiai piacba.

Nem kellett korán kellni és nem is volt akkora lelki készülődés, pedig érdemelt volna, mert egy merőben másfajta piacot láthattunk. Ilyet elsőre nem is ajánlok mindenkinek.

A piac helyileg a belváros közepén, néhány megállóra az üzeleti negyedtől helyezkedik el, hatalmas, de mégse könnyű megtalálni. A fő utcán sétálva el is haladhatunk mellette a nélkül hogy észrevennénk, pedig a jelek árulkodóak. Sok ember műanyag szatyrokkal a kezében jön kifelé egy teljesen normális utcából ami bejáratánál jópár italos és sütőspult takarja el a fő látnivalót, mint egy paraván.

Bent már annál inkább érezi a savát borsát a piacnak. A szagok erőteljesek a rengeteg fűszertől az árutól a kész ételektől, a fények sejtelmesek a fejünk fölé kihúzott lemezekből, műagyagokból, rongyokból és fémekből összeeszkábált tető résein átszűrődő fénytől. Már a bejáratnál tudható, hogy ez nem az a steril, patyolat piac. Tisztában is voltunk ezzel, s zárt cipőt húztunk a szandál és flip-flop helyett.

Zöldséggel és gyümölccsel kezd, bevezet a mélyére az út. Hatalmas a választék, az árusok hangosan kiabálnak a dúsan rakott pultok föltött. Friss édes a mangó 1 kiló 5 ringi hallom és már nyújta is felém a frissen vágott kostoló falatot. Hmmmm, mint a méz olyan édes! De rajta menjünk beljebb a végeláthatalan sorok között.

mi lehet ez a babszerű növény?

Az asztalok betonból épültek, 20-30 centivel magasabban mint a talaj, a lábunk alatt szintén beton közepén vízelvezető árokkal ami most még üres. Most még. A zöldségek és gyümölcsök között. Ahogy haladunk beljebb és beljebb kerülnek elénk a halak, először szárított változatban, majd éppen még élőben. Vannak rákok, tintahalak még cápauszony is. Jégen fekszenek addig míg el nem olvad alóluk és szépen a víz csöpög-csorog le a padlóra.

Itt már igazán jól érzem magam a zárt cipőben, elszigetelve minden a földön folyó létől, mely származása behatárolhatatlan, de nem nem nézem a földet csak a pultot. Már erőssen 10 óra van de ez a piac még javában áll. Látszik minden árun, hogy friss, a halak szeme szépen csillog, némelyik még mozog is. Az eladó éppen csikrét pörköl, az utolsó pihét is leégeti róla mielőtt kitenné a sorba.

Ugyan ezt a műveletett végzik a borjún is, előtte jól átsikálta a fejet.

Hatalmas, mint néhány giga kakas és tyúk amit persze mutogat nekem az árus, azt vegyem meg, ne csak fényképezzem! Á, dehogy! Olyan hosszú a lába mint egy zsiráfé, tuti, hogy ide tenyésztették, hogy csupákolhassanak rajta. De vágni már ma nem vágnak belőle, ezek ma úgy néz ki még este is kapnak egy kis tápot. Néhány friss zöldségárus már csomagol, papírt terít és rárakja a leveles kitudja milyen és mire való zöldjét és belehengergeti, áttekeri és már mehet is, de maradnak még bőven árusok így is.

Még egy kör a hús körül, na rajta. Ismét bevetjük magunkat közéjük. A marha már darabokban a halak és a rákok a pulton figyelnek, a pici kagylók magas púpba halmozva, mint a kavicsok. Azért ennyi talán elég is lesz, főleg hogy hopp, rossz időben rossz helyre néztem. Valami termestes 20 centis ott szaladt az asztalok alatt át az úton. Legyen ennyi a húsból elég, és ne nézzünk itt be az asztal alá. Kifelé menet sokkal szebb és tisztább újra a terület, ismét a zöldségek, mögöttük néhány műanyag és lakásfelszerelés árus, de van aki már pihen. Hosszú a nap, jó egyet aludni... az újságpapír alatt.

A helyiek is jót mulatnak a fényképen, és szívsen be is állnak egy egy fotó kedvéért.

Megéheztünk, a szélen a napsütésben frissen sült sütemények várnak. Ismét egy új ízt próbálunk ki ép, s bár kép nem készült a belsejéről, de finom ananásszal van töltve. Még forrón kézbekaptuk, s nem is vártunk hamm bekaptuk.

Lángos? az nincs, se sajttal se tejföllel, se üresen, fánk van. Lehet menni újra, holnap piacolni, más szemmel nézni.

Piac

Korán keltünk, legalábbis a mostani viszonylatban korán volt a 6 óra, aki későn feküdt az talán éppen elcsípte a reggeli kelésünket.

Szóval miután 6 kor, még sötétben felkeltünk elkezdtünk készülődni a piacra. Izgatottan vártuk milyen is lesz?!

Sötétben indultunk, a nap csak 7 órakor kel és szép lassan emelkedik, egyszóval sötét és kellemes hűvös fogadott minket. A kapuban az újságáru előtt hatalmas köteg lap hevert. Ismertük már látásból őt, úgy 9 tájt látjuk, de akkor már alig van napilapja. A megállóban türelmesen vártak az emberek a buszra, mindenki frissen és szépen felöltözve. Ilyenkor talán még egy farmer is elhordható, s érthető, hogy a helyiek nagy része hosszúban van. Még kellemes a levegő, s ha beér a munkahelyére ott úgy is a légkondi és a ventillátor fog felette folyamatosan pörögni. A busz már meg is állt, alig kellett rá várni. Szépen nyugodtan mindenki az első ajtóhoz megy és miután kifizette a díjat már lép is beljebb. Csak egy megállót megyünk, de azért szinte mindenki leül. Meg is érkeztünk, nem volt talán csak 10 perc az egész út, és már szállunk is át a sokasággal az LRT-re. Hideg van rajta mint mindig, de ezzel is csak egyet megyünk. Pik-pak ott is vagyunk a piactól 5 percre, de azért még a megállóban egy helyi asszonytól veszünk egy olajban kisütött táskát. Csípős? Nem, mondja ő, de bizony azért ez nem mentes a fűszertől, de mégis nagyon jól esik. Krumpli és finom puha zöldségkrém lapul a félkör alakúra összehajtott sütiben, s mire elfogy már a látjuk is a piacot.

Nem nagy, kb a Tátra téri piac nyitott részének a fele az egész, de a választék gazdag, az áru pedig szép.Ráadásul nagyon izgalmas, pedig semmi különlegeset nem árulnak . Reggel 5-9 ig van csak nyitva, amig a hőmérsékelet is tűrhető, az áru frissességét tekintve pedig minden korábbi aggodalmunk elszállt.

A zöldséges standokon látható sok fajta termék közül csak néhányat tudunk azonosítani, de van itt minden, csak kicsit máskép. A fejes saláta csak kb 15-20 levélből áll és a javát a zsenge leveleket adják csak, nincs már félig elrohadt alsó levél. A padlizsán hosszú és vékony, de van paradicsom, karfiol, brokkoli, kaliforniai paprika (sajnos sima TV paprika nincs) és még sok sok zöldség, na meg gyümölcs is! ezek között már kevésbé könnyű eligazodni, mert az almán kívül semmi más nincs amit otthon átlagosan megkapunk. Van helyette sárkánygüymölcs, mangó, licsi és még ki tudja mi lehet az a lilás bogyó.

Tofu is van egy asztalnyi, mindenféle formában préselt, tudusos folyékony, szárított, meg még ki tudja milyen. Az íze valóban szójás és nem a  tartosítószert lehet rajta érezni.

Vannak halak, rákok, frissen,

aztán tovább menve csikrék már kopasztva fekszenek az asztalon, fejük lelóg. Hm, és fekete csirke is van! Most lehetne elbizonytalanodni, de csirke hangot hallunk. A pult mögött 3 ember szorgoskodik az egyik a kasból csikrét vesz elő, megfogja a nyakát és már kerül is a másik kasba. Mellette a másik éppen szétbont egy már csupasz pipit. A harmadik pedig kiszolgál.

A következő pult mögött a férfi éppen görnyedve kopasztja a csikrét miközben az eladónő árul, a vevő pedig láthatóan elégedett. Friss? Nem kérdés. Ha élve hozzák a piacra annál frissebb nem lehet.

Amint lépünk még kettőt előkerülnek a malacosok. Na ezt nem lehet minden boltban kapni, éppen az iszlám miatt, ez ugye egy nem tiszta állat. Pedig finom egy jó kis ránott hús, vagy brassói. A hölgy aki kiszolgál gyönyörűen beszél angolul, s meg is állapodunk, hogy melyik részből kérnénk, hogyan szeletelje. 3-4 perc mondja, addig nyugodtan nézzünk körbe és vmajd jövünk érte. A bárdjával finom vékony szeleteket hasított otthoni henteseket megszégyenítő ügyességgel. Profi volt. Jött még mellé egy kis karaj, és egy kis darált hús. Érdekesség, hogy ez itt 250 grammos kis csomagokba készítik elő, szóval ennyi hús egy családnak 1 adag. Ha belegondolok, hogy valóban amikor kínait eszünk az egész meg van rakva sok rizzsel, sok roppanósra párolt "nevenincs" zöldséggel és néhány, 5-6 falat hússal, rákkal. Mégis jól lakunk minidg.

A sor legvégén tojást árultak több méretben és több fajtát. Ez számunkra megfoghatatlan, hogy több fajta, de próbára vettünk mi is mást és meg is kaptuk az istrukciókat, hogy hogy kell elkészíteni. Ha ez meglesz beszámolok róla.

Miután ennyi minden alapanyagot láttunk és az a pici süti is elfogyott már rég amit még az állaomáson vettünk, ki kellett próbálni a helyi palacsintát. Egy fiatal fiú 3 seprenyőben sütött 3 fajtát: cukrosat, kukoricásat és pörkölt földi mogyorósat. A mogyorós készült éppen akkor el így két szeletet rögtön meg is vettünk még melegébe. Csak ajánlani tudom a piaccal együtt ami mindig egy érdekes a helyi életet bemutató tér! Tessék menni piacra, élmény!