Na jó, ez már talán tényleg sok. Az újévi ünneplés még ma is folyt. Az egy dolog, hogy néhány korábbi gondolatom kimaradt nem csak egy, hanem két bejegyzésből is, na de ezért mégse írtam volna egy harmadik CNY köszöntőt. Hanem történt, hogy talán egy vagy két hete kitettek egy plakátot a faliújságra és minden lépcsőházba, hogy a mai napon még egy kis újévi ünneplés lesz. Mindenki hozzon magával egy kis ételt, süteményt ami HALAL és a gyerekek öltözzenek be kínai ruhába mert köztük verseny lesz!
Kicsit készültünk rá, de úgy módjával. Sütöttünk sütit, krumplis pogácsát tökmaggal megszórva és répatortát, Lilit beöltöztettem a kínai ruhába és kényelmesen vártunk míg elmúlt a kiírt időpont, majd még, még, még ... - malaysian time - most "csak" fél óra késéssel meghallottunk a jellegzetes dob hangot, még elvégeztük az utolsó simításokat és indultunk.
Ami miatt szeretni valók az általunk is lakott condominiumok, hogy általában van valami közösség ami szervez, összetart legyél akár kínai, maláj, indiai vagy más.
Szóval doboltak, ment a cintányér táncolt a két oroszlán (a legtöbb üzlethez vagy házhoz megrendelésre eljönnek a táncosok és úgymond áldásukat adják a következő évre) mindeni fotózkodott velük, majd megszállták a terített asztalsort ahova mindenki letette a maga által hozott ételt. Kínaiakkal enni annyi jelen, hogy neked nagyon oda kell figyelni, hogy még jusson. Képesek sáska módjára ellepni az ételt és mielőtt még felocsúdnál már csak az üres tányérokat látod. Nem teljesen értem, hogy miért is van ez, de az ismerős kínaiak 98%a ilyen. De ezt elviselem, mert megfontolásból sose megyek éhesen egy ilyen vacsorára. Bár szeretem a helyi ételeket a legtöbbje számomra olyan csípős (egyáltalán nem bírom a csípőset) hogy nehezen eszek belőle és ezzel a gyerekek is így vannak. Ha mi rendelünk akkor nem csípőssen és nem borsosan kérjük az ételt, de ez vendégségben vagy nagyobb összejövetelen nem megoldható. A helyiek viszont arra "panaszkodnak" mikor a mi ételeinket kóstolják, hogy a desszert túl édes (jelzem semmivel sem édesebb mint ahogy ez egy magyar háztartásban megszokott és semmivel sem édesebb mint néhány helyi ital syrap ice és társai) na de milyen legyen egy desszert? Ha meg sós akkor nagyon sós, egyszóval más az ízlésvilágunk és kiszámíthatatlan mi ízlik nekik. Azért ízlett nekik a mai süti mert talán a leghamarabb el is fogyott :)
Ha már az étel elfogyott jöhetett a mulatság, a kis ajándékozás és a gyerekek versenye. Büszkék lehetünk kínai kislányunkra aki megnyerte a 2013as versenyt a maga fehérségével.
A kedvenc képem a napra: a sokszínű Malajzia (kínai, indiai és maláj ruhákban)
Kicsit készültünk rá, de úgy módjával. Sütöttünk sütit, krumplis pogácsát tökmaggal megszórva és répatortát, Lilit beöltöztettem a kínai ruhába és kényelmesen vártunk míg elmúlt a kiírt időpont, majd még, még, még ... - malaysian time - most "csak" fél óra késéssel meghallottunk a jellegzetes dob hangot, még elvégeztük az utolsó simításokat és indultunk.
Ami miatt szeretni valók az általunk is lakott condominiumok, hogy általában van valami közösség ami szervez, összetart legyél akár kínai, maláj, indiai vagy más.
Szóval doboltak, ment a cintányér táncolt a két oroszlán (a legtöbb üzlethez vagy házhoz megrendelésre eljönnek a táncosok és úgymond áldásukat adják a következő évre) mindeni fotózkodott velük, majd megszállták a terített asztalsort ahova mindenki letette a maga által hozott ételt. Kínaiakkal enni annyi jelen, hogy neked nagyon oda kell figyelni, hogy még jusson. Képesek sáska módjára ellepni az ételt és mielőtt még felocsúdnál már csak az üres tányérokat látod. Nem teljesen értem, hogy miért is van ez, de az ismerős kínaiak 98%a ilyen. De ezt elviselem, mert megfontolásból sose megyek éhesen egy ilyen vacsorára. Bár szeretem a helyi ételeket a legtöbbje számomra olyan csípős (egyáltalán nem bírom a csípőset) hogy nehezen eszek belőle és ezzel a gyerekek is így vannak. Ha mi rendelünk akkor nem csípőssen és nem borsosan kérjük az ételt, de ez vendégségben vagy nagyobb összejövetelen nem megoldható. A helyiek viszont arra "panaszkodnak" mikor a mi ételeinket kóstolják, hogy a desszert túl édes (jelzem semmivel sem édesebb mint ahogy ez egy magyar háztartásban megszokott és semmivel sem édesebb mint néhány helyi ital syrap ice és társai) na de milyen legyen egy desszert? Ha meg sós akkor nagyon sós, egyszóval más az ízlésvilágunk és kiszámíthatatlan mi ízlik nekik. Azért ízlett nekik a mai süti mert talán a leghamarabb el is fogyott :)
Ha már az étel elfogyott jöhetett a mulatság, a kis ajándékozás és a gyerekek versenye. Büszkék lehetünk kínai kislányunkra aki megnyerte a 2013as versenyt a maga fehérségével.
A kedvenc képem a napra: a sokszínű Malajzia (kínai, indiai és maláj ruhákban)
Szeretem, hogy itt Malajziában sokan használják a népviseletüket. Az Indiai sokszor visel szárit, ha alkalomra kell öltözni akkor pedig biztos, hogy a nők ezt hordják. A hétköznapi ruhájuk is igen díszes és jól összeválogatott. A malájok szintén fel tudnak szépen öltözni és a fejükre tett kendő elrendezése, a hozzá tartozó tű is lehet díszes, de azért a hétköznapokban a többség semmi extrát, díszt nem hord. A kínaiak pedig inkább nyugati jellegű ruhákat hordanak, kifejezetten slamposak tudnak lenni (velünk együtt :( ), de most az újév alkalmából viszonylag sok nő és kislány hordott hagyományos kínai ruhát, ami igen jól állt nekik.
Ünneplés még lesz, de több újévi már nem :)
2 megjegyzés:
Nagyon élvezem a tudósításaidat, érdekes a mindennapi élet egy teljesen más világban.
Csak egy ötlet: Lilinek küldethetnétek itthonról valamilyen magyar népviseleti ruhát úgy még különlegesebbnek tartanák az összejöveteleken.
Márti, a népviseleti ruha tervben volt, de sajnos elmaradt. Lehet hogy varrok Lilinek egy kis kékfestős szoknyát és hímzek neki pólót úgy is jön a március 15.e :)
Megjegyzés küldése