vendégségben

Csütörtök este meghívást kaptunk a szomszédainkhoz ebédre. De jó, gondoltam megismerhetjük őket, bekukkanthatunk egy igazi maláj-kínai lakásba. Na ja, de ha megyünk vinni is illik valamit.


Mivel nem is olyen rég volt nekem a fősulin etikett órám, s milyen érdekes éppen a kínai etikettből írtam házidolgozatot tudtam egy csomó mindent nem illik vinni. Na de mégis mit vigyünk? Jöhet a mindenfél külföldi ital, szivar és egyéb. Hurrá, egy muszlim országban alkohol! Persze kreatív oldalam is elő-elő sandított, hogy de jó lenne valami kis kézi munkát vinni, egy hímzett kis házi áldást, lévén a vendéglátóink katolikusok. Az idő rövidsége azonban sajnos elvetette velem ezt az ötletet. Így végül, el mentünk a helyi "spárba" ahol külön sarok van a non-halal termékekek azaz az alkoholnak és néhány egyéb külföldi árunak ami nem felel meg az iszlám előírásoknak.


A választékban sok ausztrál, kevesebb újzéladi, néhány délamerikai és egy tucatnyi francia bor szerepelt amit kiegészített a whisky-k és likőrök sora. Meglepő, de ezek szinte egy árban voltak a borokkal azaz kb 40 és 200 RM között. Magyar bor vagy bármi párlat nem volt a kínálatban, így végül egy ausztrál fehérbort választottunk, aminek a cimkéjén egy ló szalad. Furcsa cimkéről választani, de mivel számunkra semmit nem mondanak az ausztrál borok, így maradt a kínai művészeteknek gyakran ábrázolt lóhoz való kötődésünk.


Miután bele is rejtettük egy borostasakba és szépen felöltöztünk a párom átment rákérdezni biztos áll e még a meghívás. Furcsa, de ennek itt van jelentősége, mert ez az első meghívásunk ami valóban akkor valósult meg amikorra el lett tervezve és nem hetekkel később. Jellemzően eddig 2-3 hetet mindig késett az előre egyeztetett találka. Éppen ezért arra is felkészültünk, ha mégse lenne most jó. Azaz ne legyünk éhesek, na meg ki tudja mit kapunk, szóval a biztosra mentünk és nem teljesen üres gyomorral vártunk. "Mehetünk", jött a válasz, és családot felkapva már mentünk is a kb 15 méterre lévő másik ajtóhoz.


Bent sok ember fogadott, az egész család ott volt aminek miértjét csak a vendégség végefelé értettük meg. Ott voltak a testvérek, sógorok és unokaöcs, aztán betoppan még egy kisebb csapat a nagymamával, szóval lettünk végül vagy tizenöten, s szépen forgott mindenki az asztal körül. Meg volt rakva rendesen elsőként négy fajta főétellel a nem csípőstől a nagyon csípősig. Ezekről sajnos képpel nem, csak leírással szolgálhatok. Előre kikészítettek egy-egy nagy tányérnyi sáfrányos rizst melyre szedhettünk a bundázott csikradarabokat (ezek csak kisebb részek, kb 4-5 centi nagyságúak, de a csirke szétbontása eleve eltér a megszoktottól, szóval látványra meghatározhatatlan, hogy éppen melyik részét kapod, de mind egy-két falatnyi és mindben van egy kis csont) ezek pikánsan éppen hogy citromfüves ízűek voltak, csípősebb rákok valamilyen számomra eldönthetetlen zöldséges paradicsomos csilis szószban, de ez is finom volt, jöhettek a csípős dizsnó és marha pörköltek, sok csilivel! Ez viszont amolyan cupákos volt, náluk ez a menő. Azért volt disznó is meg marha is mert volt muszlim tag is a családban aki csak a halat, csirkét és a marhát ette, ez egyértelmű. Kiegészítésként zöldséget kaptunk mellé mely egy hatalmas jénaiban világos húsleves színű enyhén savanyú folyadékba gazdagon rakott karfiolból, brokkoliból, répából és kaliforniai paprikából állt.


Enni kezdtünk, villával és kanállal, helyi szokás szerint, kést nem használnak az asztalnál. Aztán csatlakozott a háziasszony, aki elnézést kért, hogy ő kézzel eszik. Ez szintén helyi, de az arab világban is sokszor látható, hogy a jobb kéz három- néggy újjával kisebb falattá alakítják az ételt és így veszik a szájukba. Pálicika érdekes módon nem került elő, pedig számítottam rá, a kanál-villás megoldás pedig számomra még szokatlan.


A főétel után a desszertek, elsőként egy kis fagyi zselével. A zselé hatalmas népszerűségnek örvend errefelé a szivárvány összes színében, bár nem tudom mit esznek rajta. Nem gumicukor, nem cukrozott, egyszerűen mintha a gyümölcstortára öntött ízesített zselét formába öntenék és felvágnák. Szerencsére a fagyi több volt mint a zselé így egymáshoz adagolva kellemes volt. Jöhetett a sajttorta és tiramisu a háziasszony készítésében ez is finom volt. A főételek között is volt egy európai étel, de itt említem meg, mert ez nem kóstoltuk a lasagne-t.


Ennyi emberre kell is a sok étel, főleg, hogy kiderült ez egy születés napi összejövetel. Na nem kell hatalmas ajándékokra vagy bármi hasonlóra gondolni, elintézték egy egyszerű "Happy Birthday" énekléssel és gyertyafújással. De mi úgy éreztük, jó lett volna tudni ezt az apró részletet.

A hangulat persze emelkedett folyamatosan, hiszen ahogy telt mindenkenek a gyomra a lapátolás egyre lassabban ment, helyette egyre több lett a beszéd. Ismekedés a másikkal, információk a többi szomszédról és persze ha Magyarország akkor Puskás, és ha Puskás akkor a foci na meg a VB. A csapat hihetetlen focilázban ég, természetes hogy nézik a mecseket, de az hogy évtizednyire visszafelé tudják a melyik döntő hol és milyen eredményekkel zárult és, hogy a Magyar aranycsapatra is emlékezett az egyik családtag, az szívmelengető volt. Mint az is, hogy tudta, a fővárosunk Budapest és jól mondta! Persze ez egy a sokból, de mégis olyan jó ha ilyen távolságban tudják honnan jöttél.

Végül a kellemes 3 órás beszélgetés után amit végig az asztal mellett töltöttünk pikk-pakk felálltunk és kalap-kabát ott se votlunk. Semmi még három kört futunk az elmenetel előtt (itt nem szokás), jöttünk mentük, jól éreztük magunkat.  Jöhet a válasz ebéd, amire már gondolatban készülünk valami finom magyarossal, mondjuk egy gulyással. Meg látjuk mi fő ki belőle, mert a beszerezhető alapanyagok nagyban meghatározzák a menüsort!

Petronas tornyok

Ki ne látta volna a Briliáns csapda című filmet Sean Connery és Catherine Zeta-Jones szereplésével?! Éppen a Petronas tornyokban játszódott a lényeg jó 10 éve!

A két világhírű torony alatt hatalmas bevásárlóközpont található 4 emeleten + alagsorban. Van itt minden, ami egy ilyen hatalmas és frekventált helyen elhelyezkedő plázába illik, még Herendi porcelán is!

Ide bárki bármikor betérhet egy kicsit hűsölni, nézelődni, vásárolni. De természetesen mindenki a tornyokba szeretne feljutni. Lehet, s a belépés ingyenes! Egyetlen kritérium van, korán kell kellni. Ha a nyaralás egyik napján sikerül reggel úgy felkellni, hogy a 7re már a tornyok alatt mélyen -3. emeleten elhelyezkedő látogató központ elé menni akkor nyert az ügy. Ekkor már biztos hogy néhányan lesznek előttünk, de nagyon előkelő helyet kapunk, kb 30-40 ként is jó feljutni.
Reggel 8 kor megkezdik a sorszám és csoportba osztást. Nem kell egész nap ott állnod és várnod, a felajánlott időpontok közül kiválaszthatod mikorra szeretnél visszajönni. Ha tényleg korán kelltél akkor nem is érdemes elmenned, mert rögtön bemehetsz az interaktív területre ahol sok érdekes dolgot tudhatsz meg a tornyokról. Példaként néhány: mekkora a torony hozzád képest (lézerrel mérve),

mekkor a kilengése (székbe ülsz ami sínen mozog fel alá)
hogyan néz ki egy szint, amitől ilyen szép külsőt kap az épület

Ha a Te csapatodra kerül a sor még egy kisfilmet is bemutatnak az építkezés mozzanatairól és már irány is a híd. A lift kb 1 emelet/1 msp sebességgel felröpít, 

s itt megvártunk az előző csapat távozását.

Az épület közelről is nagyon szép

Lehetett fotózni, bámészkodni, kérdezősködni a fenn töltött kb 20 percben, aztán irány le. A tériszony ezen a magasságon eltűnik és csak körbe körbe lesünk. Látható alattunk a hatalmas park, bal oldalán egy medence ahol a gyerekek játszhatnak a vízben és a fák alatt a játszótér, kishíd, tó és rengeteg növény, hogy pihenni is lehessen a belváros szívében és egy művelődési, kongresszusi központ.

Belvárosi látkép felhőkarcolókkal.

A másik oldal, mi pedig valahol ott a távolban lakunk

Kellemes program. A szépséges pedig az egészben, hogy ha távolról is de a mi ablakunkból is láthatóak a tornyok :) Mellette a másik a TV torony.

Ugye gyönyörű?

papaja

Álltam a Giantba, azaz a helyi SPAR-ban a zöldség és gyümölcs pultok előtt. lestem, hogy mennyi féle fajta van azt se tudom mivel mit kezdenék, mikor hirtelen megszólított egy bácsi:

Nézze meg, ez a jó!

Mi? -a alig eszméltem fel a saját gondolataim fogságából és a meglepetéstől, hogy megszólított.

Nézze, papaja! Ez a jó!

Melyik a sárgább vagy a zöldebb?

Ez, ez- mutatja és már vesz is elő egy kisebbet és egy nagyobbat - ez holnapra tökéletes lesz!

El is tettem a nagyobbat, aztán visszafordultam és kicseréltem e kisebbre, gondolván ez sokba fog kerülni, ráadásul nehéz is!

Sokba? Inkább sokkoló az, hogy árulnak hűtve is gyümölcsöt ananászt, papaját, mangót, dinnyét minden nagyobb forgalmú helyen szeletelve kis pálcikával megtűzve 1 RMért (70 Forint). Ezért a darabért meg fizettem 2,75 öt. Ej, hogy legalább 6 szelet kijön belőle. Ez az amikor azt hiszem olcsón vettem, holott van annál még olcsóbb is. Hiába a helyi árak megszokásához idő kell.

Másnapra tényleg nagyon finom lett! A külső héj nem volt puha, de jobban besárgult, annak ellenére, hogy a hűtőben volt végig. A gyümölcsöt kettévágtam, a kisebb borsónyi magokat kikapartam, meghámoztam, felszeleteltem, és hmmm....

Ilyen édeset még nem ettem sehol! 

Másnap egy néni szólított meg, hogy vegyek cukrot, mert holnaptól drágább lesz!

Na ezt nem vettem. Minek ide cukor mikor minden gyümölcs ilyen édes? :)

És cikken kívüli kérdés, van ötletem mit írjak ezzel nincs is gond és minden napra jut valami meglepő, de mégis Ti mire lennétek kiváncsiak? Legalább 30 kommentet várok :)

Madárpark

Ha valahol a egy kedves helyen jársz ami nagyon tetszik, az indulás pillanatában nem merengsz el, hogy vajon visszajutsz e még újra ide? 

Az első héten egy remek helyre látogattunk el, 4 év után ismét a Madár parkba de mostmár hármasban. Ez a világ legnagyobb fedett madár parkja. 

A központból (Pasar seni állomástól) könnyen akár gyalog is 20 perc alatt megközelíthető a park ami egy dobon van de nem magas, de persze taxival is lehet jönni, aki nem szeret sétálni.

Nagy élmény, hogy a legtöbb madár szabadon garázdálkodik a hatalmas területen. A hely fedettsége csak madárhálóval van megoldva, tehát nem teljesen zárt térre kell gondolni. Annyira magasan is van, hogy nem is zavar semmilyen látványban. 

Lehet madarakkal fotózkodni, kisebb papagájokat etetni és 1-2 napos csibéket és kacsát fogni. 4 éve madarakkal fotóztak minket, de most inkább a kisebb papagájok etetését választottuk.

ez a kép egy kis csalás, mert ez 4 éve készült :)

Természetesen Lili is aktívan részt akart venni benne, egészen addig míg túl közel nem jöttek a papagájok, aztán végül rászálltak a fejére, a kezére, a vállára, s az egyik meg is kóstolta. Persze azóta is emlegeti, hogy a "papa-papa" és mutatja vállát, hogy rászállt és csip és elszállt. Ő talán egy picit pici még hozzá, de ettől függetlenül nagyon élvezte az egész kirándulást.

Ha valaki erre tervezi egyszer az útját érdemes eljönni! Ráadásul a parkkal szemben hatalmas orchidea és hibiszkus kert van és  kb. 10 perc sétára a pillangópark. Gyerekkel egyszerre egyet ajánlok, de felnőttként sorra lehet venni az összeset.

Mit eszünk ma?

A kérdés jó! Sőt nem is olyan könnyű eldönteni, mert a választék igen gazdag.

A helyi ételek közül lehet választani malájt, indiait és kínait. Képtelenség lenne egy posztban részletesen bemutatni ezeket, ezért mindig lesz ebből is egy pici meg abból is.
Ja nem lehet megfeledkezni, hogy van western azaz nyugati kaja és persze japán és vietnámi is, szintem minden kajakörzetben, ha véletlen valaki elbátortalanodna eheti az "otthoni" ízeket.

kertvárosi választék, kínai sor

Gondolhatnánk, hm kínai azt már ismerem. Na nem, ez nem az a szörnyű kínai (elnézést attól aki az otthoni vietnámi-mongol-kínaiiaktól és egyéb vidékről származó kinaiaktól kikerülő ételért rajong) hanem eredeti kínai kínai! Ha valaki ilyet szeretne otthon enni javaslom neki a Kínai piacot, na jó ez a legbrutálisabb, de a mellette lévő soron rengeteg kínai bolt és kifőzde van gőzgombócokal, vagy egy szintel feljebb lépve már beülős hely a VII. kerület István utcában, kb Hernád utca magasságában egy kínai büfé az utca bal oldalán (egyirányú az utca a Dózsa György út felé) a top pedig Wang mester éttermét (keress rá így a googliban meg fogod találni!). Na de vissza a maláj kínaiakhoz! Van itt minden rizs és tészta és minden féle hús és rengeteg zöldség. Van csípős és nem csípős és a nem csípős tényleg nem csípős, gyereknek is adható. Megnyugtató, hogy ott előtted hevítik a wokkot süti át ropogósra a húst és ott előtted forrázzák le a vékony cérnametélt szerű rizstésztát vagy a kézzel nyújtott vastagabbat. Két-három perc és már kész is a friss étel. Tesznek még mellé zöldséget, mi is lehet nem tudom, zöld és hasonlít alakjában a spenóra, és zöld ízű. Na majd meglesem a boltba mi is a neve. A legfinomabbak itt a tészták, rizst bárhol ehetsz.

tésztafőző néni napi 10-12 órában ezt csinálja, a helyi újsági is cikkezet az ételről

Például Indiai éttermekben. Tudni kell, hogy minden ami még nem is fűszeres az bizony az! Ha csíp az bizony nagyon! Valószínű éppen ezért nem tettem mély túrákat eddig az indiai konyhában mert nem bírom a csípőset.

Malájkonyhában elég nehéz meghatározni mi honnan lett vagy hova tartozik, mert nagy a behatás indiai, indonéz és egyéb konyhákból. Viszont az biztos, hogy sütnek mindent. Bő olajban vagy roston, lehet az zöldségféle, hal, vagy valami kevert tészta amit mártogatva esznek és apró halacskák vannak benne, a zöldségek kifejezetten finomak, van ami a pl rántott tökre hajaz. A nemzeti "gulyásuk" a Nasi Lemak ami rizs kókusztejben főzve, néha szárított hallal bekeverve, mellé mogyoró és uborka egy kis zöldséggel, fél főtt tojás és egy currys főtt csirke darab (combja, melle ami éppen érkezik). Ehhez az egészhez adnak pirosas színű Sambal szószt ami hagyma rákpaszta csili keveréke, és iszonyatosan erős.

lcyetbrlosa/wordpress.com

Na ezt sem én próbáltam ki :) Helyette tudom, hogy szinte mindent borsoznak, brrr. K nagy Mc-i rajongó (ez is brrr) na de itt nincs hagyma a szendvicsben és sóhelyett borsot adnak mellé.

Enni tehát van mit, lehet beülni étterembe, vagy van rengeteg foodcourt vagy az út szélén álló kisbódé, asztalka ernyővel felette.

kertvárosi foodcourt, olyan olcsó, hogy nem főznek otthon

Ehhez képest hihetetlen örömmel töltött el mikor a boltban megláttam egy üveg pirospaprikát. Nem is akármilyet, Hungarian style!

Azt vallom, hogy ha külföldön vagyunk együnk helyit, na de mi most kicsit más értelemben vagyunk itt. Ha nem lenne konyhánk persze csak a helyiből választhatnánk, de van. Így mikor elmegyünk és ebédre nem érünk haza helyit eszünk. Finom és olcsó, átlag 5-6 RMből ki lehet jönni, de 10-zel már az italnak is bele kell férnie. Ugyan ez plázában kicsit több, étel 10-15 RM.
Ha pedig itthon vagyunk akkor fözök, Malájból Magyart, amit lehet.

A boltok kínáltat elég széles. Rizsből pl annyi van mint egy bevásárló üzlet csak zöldség-gyümölcs standja, szóval van egy külön ember rá aki segít választani. Ha sikerült akkor még a mennyiségben is dönthetsz mert az 1 kilós rizs az semmi, van 5, 10 és 20 kilós zsák is. A nagy választék igaz még tésztára, persze rizstésztára, a zöldségekre is, de egészen másfajtáik vannak mint nekünk. Szerencsére az alap krumpli, hagyma, fokhagyma megvan :) Van rengeteg hal élő, frissen bontott (közel a tenger) és fagyasztott is, van csirke és marha, de disznót pl még nem láttam és ennek megfelelően bacont sem. A petrezselyem is csak a zöldjét növeszti errefelé, a gyökerét alig, de van.
Szóval főzök, Magyarosat, otthoni ízeket, ami tulajdon képpen nem is mindig otthoni, mert pl a rizottó vagy a penne nem kifejezetten Magyar étel. De Malájt nem főzök, mert nem tudok, meg különben is akkor már inkább lemegyek és veszek eredeti Malájt.

Megjegyzem nem tudom honnan vette "Ben nagybácsi" hogy itt aszltszilvás szószt esznek, de ha megfejtem megírom!