Ramadán

Ünnep ott, ünnep itt. Muzulmán országban vagyunk, s nem is felejtkezhetünk el a Ramadánról. Nehéz is lenne, hiszen a boltok hirdették, és az újságok is erről cikkeztek már hetek óta. 30 napon át tart a muszlim hit szerinti böjt időszaka, amikor napkeltétől napnyugtáig nincs evés, ivás, kerülni kell a mindent ami a vallás szerint árt a szellemi megtisztulásnak (dohányzás, zenehallgatás, szex, téves gondolatok, pl irigység, pletyka).

jellegzetes Hari Raya szimbólus és dísz a kókuszlevélbe csomagolt rizssütemény

Az ünnep színe a zöld, ezért kicsit karácsonyinak érezhetjük, mert hatalmas zöld gúla alakú ajándékcsomagok várnak a boltok ajtajában és a díszítésre is égősort használnak.

Az egy hónapnyi, 30 napi böjt idén augusztus 11-én, azaz a múlt hét szerdáján kezdödött meg. Előző nap az áruházak tömve voltak malájokkal, akik hatalamasra púpozták bevásárlókocsijaikat és eddig nem ismert tömeget alkottak a pénztárak előtt. Tanulság ne Ramadán előtti napon menjünk vásárolni.

Ramadan idejére népszerű ramadán-bazárok nyitnak, s délután fél5 től várnak mindenkit aki ételt és italt szeretne vásárolni. Az ideiglenes bazársorok egy-egy szélesebb, kevésbé forgalmas utcába települnek, s a szélességük hamar elvész a 6 órakor már hömölygő tömegben. Az árusok csak erre az egy hónapra kapnak engedélyt, se előtte se utána nincs itt semmi. De addig mindenképp érdemes legalább egyszer kilátogatni.

Merre is van? Meg kell kérdezni a szomszédokat, helyieket, biztos meg tudják mondani és a tömeg is elárulja merre tartsunk. A közelünkben SS6/1 utcában nyílit az egyik legnagyyobb bazár, így hát felkerekedtünk megnézni, mi is ez valójában.
Az utca két oldalán 2-3 méter széles asztalok sűrűn követik egymást s mind dugig rakva (érdemes az elején menni 5 óra körül) étellel és itallal. Arra, hogy itt angolul beszéljen valaki elég kevés esélyünk van, de néhány maláj szó ismeretével elboldogulunk az asztalok fölé kifüggesztett árlistán. Egy-egy árus csak néhány 3-4 fajta ételt kínál, így ki lehet silabizálni melyik-melyik lehet. A mutogatás persze működik itt is.
Egy a lényeg, mindenből csak keveset, s majd a következő alkalommal lehet többet is venni belőle. Tehát próba, próba, próba!

Az ételeket és az italokat is gondosan elcsomagolják, hiszen a  nap még néhány órát fent van. Minden belekerül egy-egy zacskóba és a végére hatalmas zacskócsomaggal a kézben szépen el lehet indulni hazafelé ahol megnézhetjük, megkóstolhatjuk mi is az azanap vásárfiánk. Igen még mi is hazavittünk mindent, nem illik ugyanis ilyenkor a böjtölők előtt enni. Otthon azonban már nem vártunk semmiféle napnyugtát kicsomagoltunk mindent és kóstolgattuk, mi érdemes legközelebb is venni, s mit érdemes kihagyni.

Kaptunk a kezünkbe hazafelémenet ajándékot is, egy pohár vizet, datolyával és egy kis táblázattal, mely megmondja a ramadán melyik napján percre pontosan mikor kel fel és mikor megy le a nap. A malájok e szerint élnek ebben a hónapban, ki korán kell és reggelizik még egyet ki későn ébred, lényeg, hogy minnél ügyesbben használja ki a böjti órákat.

Utazás - Singapore 2

A singopore-i út leírásának folytatása ez. Megkaptam a reklamációt, hogy olvastátok volna még tovább,  de annyi minden látnivaló van azon az egyetlen kb Margitszigetnyi területen, hogy soknak tűnt egy napra. Éppen ezért aludtunk egyet előtte :)

Ha pedig alvás, akkor pár szóban említést teszek a singapore-i szállásokról. Drágák. Ezzel el is lehetne intézni. Néhány visszajelzésben olvasható, hogy a szoba nagyon kicsi volt egy bőrönd se fért be, vagy zajos volt, vagy nagy a szoba, viszonylag kedvező árú, de utcalányokkal teli piroslámpás környéken van a hotel, esetleg a légkondi leállíthatatlan és éppen a párnára vagy a fejre csepeg. :(

Azt tudtuk, hova nem, piroslámoás kizárva, s valljuk meg az egy éjszakára 20-30000 Ft-tól induló szobaár (kivéve piros lámpásban) nem éppen pénztárca barát, ezért ezeket is ki zártuk. Azt viszont tudtuk, hogy a Little India nevű kerület kellemes és árban is "eléhetőbb". De nem tudom azt mondani, hogy sokkal olcsóbbat találtunk, mert az átlagár 100 SGD, azaz 16000 Ft, ezt csak max a közös nagy termekben való (dorm) ágyakkal lehet lejebb vinni, ami hátizsákos turistáknak, s annak aki ezt bírja jó, de ennél kicsit finnyásabbak voltunk régen, s most a gyerek eleve kizáró tényező. Hohó, gyerek, volt ahova nem is lehetett volna vele szállást foglalni, mert eleve nem lehet a szálló vendége. Azért nem keseredtünk teljesen el, de nem kaptuk a nyakunkba a világot szállás nélkül, hanem előre foglaltunk.

Hotel 81 Dickson-ra esett a választás, ami egy hotellánc legújabb tagja. Volt néhány "olyan pici a szoba, hogy egy bőrönd se fér be" típusú visszajelzés, de belevágtunk, mondván annyira nem lehet kicsi. Nem is volt. Szép, új, nem túl nagy, de elférhető modern szobát kaptunk, csendes utcában, tiszta környéken. Itt aludtuk ki az első nap és az utazás fáradalmait és vehettük nyakunkba újra a várost. Irány Sentosa szigete, irány Ázsia legkedveltebb játszótere!

singapore-i metró

A sziget folyamatos építés, fejlesztés alatt áll, ezért valószínű sok sok évig lesz még mindig valami új, ami várni fog ránk. Az elérésére a metrót ajánlom (HarbourFront MRT megálló), s innen lehet menni busszal vagy közvetlen magasvasúttal s ha kész lesz a felújjítás akkor ismét lehet majd Cablecarral is. A buszon kívül bármelyik választás sokkal izgalasabb.

magasvasút vs cablecar

A sziget bejárható gyalog is, de akár a belső kisvonatszerű alkalmatosság, akár a busz, de még a Sentosa magasvasút is sokat segíthet nekünk. A programlehetőségek száma nagy sok, ezért nem tudok részletesen mindent bemutatni, sőt biztos ki is marad jópár érdekesség, de aki a szigetre szeretne látogatni az keresse fel a Sentosa weboldalát, vagy fogjon a Sentosa állomáson egy ingyenes térképet és böngéssze végig.

Lehetőségek:
Vadregényes, őslény és sárkánycsontokkal kirakott úton sétálhatunk, majd egészen a partig csúszhatunk a kalandparkkal, ahol szépen el lehet gondolkodni, hogy a kivessük magunkat a fehér homokos tengerpartra, pirulni, vagy ha már egyszer itt vagyunk nézzük meg a vízalatti világot az Underwater World Sinagpore parkban. Nem érdemes kihagyni,  menni kell és simogathatunk már az előtérben teknőst és ráját, majd láthatunk az tengeri élőlényeket, sokat sokat! A külső medencébe pedig rószaszín delfinek mutatványoznak. Rózsaszín! Világosan él bennem a négy évvel ezelőtti kép amikor még egy másik nyílt öbölben voltak ezek a delfinek, tűzött a nap, alig álltam a lábamon és azon gondolkodtam a delfineket nézve, hogy hogyan festették be őket rózsaszínre. Azt hiszem megsüthetett a nap, s észbe zártam hogy kalapot vigyünk legközelebb :)

Most a part csakis a strandolóké, a fürdőzőké, a strandröplabásoké. Gyönyörűen kiépített tiszta zuhanyzókkal és öltözőkkel, csomagmegőrzővel, éttermekkel és büfékkel, s ha véletlen nem hoztál volna magaddal fürdőruhát a parti boltban gyorsan beszerezhetsz egyet. Szóval jó kis tengerparti srtand ez.
Ráadásul több nagyobb öblöt alakítottak ki, így aki kicsit csendesebb helyre vágyik választhat abból is. A nem csendesebb Palawan Beachről egy kötélhídon át az ázsai kontinens legdélebbi pontjára jutunk. Azért egyáltalán nem biztos hogy ez a legdélebbi, vagy ez a kontinens legdélebbib része, tudván Singapore is egy sziget amit egy majd' 1 kilométer széles szoros  választ el Malajziától, de legyen.

A látnivalók között van még oroszlános körút amit most se láthatunk, mert vagy már megint vagy még mindig felújjítják, de nem kell aggódni van helyette hatalmas torony ami évről-évre más sörmárka nevét viseli, s most éppen a Tiger a szponzor. Fentről körbenéztetünk a szigeten, láthatujuk a közeli hajókat, kikötőt, s a távolabbi olajfinomítókat. Választhatunk ott is hogy merre menjnk tovább.
Lehet pillangóparkba menni, segway-t próbálni, libegőzni, gocarttal leszáguldani a dombról, 4D-s moziba menni, hullámlovagolni, golfozni vagy meg is szállhat itt. De akinek mind ez nem elég ... menjen el az UNIVERSAL stúdióba és még egy napnyi program várja.

Bevallom nem tudom mennyi idő kellene az egész sziget és az összes létesítmény kipróbálására, de saccra legalább 3 nap. A másfél éves viszont leginkább a vizet értékelte, nem is a tengert. Kiépített pancsolótavak várták időszakosan fel fel törő vízzel. Megúnhatatlan volt számára mint a parti homokozás.
Ez Sentosa egy hatalmas kaladsziget, ami élvezetes a gyerekek és felnőttek számára egyaránt.

Ami viszont kimaradt nem ettünk még sehol semmit (na jó ettünk, de itt a blogon még nem). Ez a nehezebbik kérdés. Az árak csillagászatiak, ha meg nem találjuk a megfelelő helyet. Ez eddig mindig az utolsó pillanatban sikerült, a továbbindulás előtt, szó szerint néhány órával. A nyugati ételek nagyon drágák (helyi, maláj és thai viszontlathoz képest még inkább), az indiai méreg erős nem nekünk való, és drága, a kínai "csak" 2,5 szer annyi mintha Malajziában ennénk kínait, de jó helyen kapisgáunk. A Little Indiától nem messze, át a Silom centerhez (itt lehet venni az olcsó fényképezőgépeket, tartozékokat, laptopokat és sorolhatnám) és ott mögött már hamarosan megláthatjuk a kínai teplomot és a piacot. Itt van elfogadható áru étel és ital egyarát és az európai írlésnek is megfelelő.

Singapore-tól való búcsúzás képpen pedig még néhány kép a városról. A városról ami nagyon tökéletes,  nagyon tökéletesen szabályzott... mégis jó ide utazni!

Utazás - Singapore 1

A múlt héten egy kis utazás tettünk Szingapúrba, a városba ahol ismerni kell a szabályokat.

Rengeteget gondolkodtunk mivel és hogyan és mennyi időre menjünk a szomszédos országba, ami egyetlen város. A lehetőségek:

Repülőgéppel csak 45 perc az út Kaula Lumpur és Singapore között, s a két helyi fapados légitársaság (AirAsia és JetStar) nagyon kedvező árakkal szállít.  Az egyetlen bibi, hogy a reptér a várostól 60 kilóméterre található, melyhez vagy taxit fogunk, s amit nyerünk a réven vesztjük a vámon, vagy buszra szállunk mindössze fejenként 9 Rm-ért a KL Sentralról induló reptéri járatra és egy óra alatt kint is vagyunk. Ha kiszámoljuk, hogy egy óra a busz, s a reptérre az indulás előtt legalább 1-1,5 órával orábban ki kell érni, továbbá a leszállásnál jön a határátlépéses várakozás akkor látjuk, hogy az a röpke 45 perc levegőben töltött időért legalább 2-3 órát vártunk buszon vagy transzferben, azaz a teljes út közel 4 óra lesz. Ráadásul a kedvező jegyek hajnali vagy késő esti járatok ami jelentősen megnöveli az utiköltséget, hiszen akkor tájt tömegközlekedés még vagy már nincs és marad a taxi ami kb annyiba kerül mint maga a repjegy.

vonat ágyak az éjszakai vonat kétszemélyes kabinjában: az alsó két székké alakítható, a felső felhajtható

Vonattal: több járat, de leginkább az éjszakai az ami érdekes lehet. Este 8 kor indul a KL Sentralról és másnap reggel 8 ra ér Singapore központjába. Az elhelyzés vagy 2 ágyas-fürdős kabinokban vagy közös hosszú fülkében ahol sorra vannak egymás mellett az ágyak. Az ár nem vészes, 4 éve kb 14000 Ft volt az oda-vissza út, de ezt egyben Kuala Lumpurban vettük meg. A két oszrágban egyforma az ár azaz 7000 Ftnyi Ringi mostani számítás alapján kb 100 Rm KL-ban, és 100 SGD (szingapúri dollár) Singapore-ban, csak annyit nem szabad elfelejteni, hogy a két pénznem között egy kettes szorzó volt (mostmár nagyobb az szorzó). Szóval utikönyvek és ismerősök hívták fel a figyelmünket rá, hogy egybe vegyük meg a jegyeket itt KL-ban!

Busszal 4,5-5 óra az út határátlépéssel együtt (ezt lentebb kifejtem bővebben). Bár nekem sehogy se akaródzott először busszal menni,  visszagondoltam a régi kénylemetlen Görög buszos utakra, s irtóztam tőle. Ha csak ketten felnőttek vagyunk, nincs a félellem, de az örökmozgó másféléves kihívás ad ezeknek az utaknak. Számos busztársaság szervez utat a két ország között, s az árak és szolgáltatások minimális eltérésűek. A válassztott társaság a FirstCoach lett, s telejsen meg voltunk vele elégedve. Aki megnézi az oldalukat egy hatalmas hátradöntött űlést lát meg először, majd elgondolkodik. Képről nősülni? Ázsiában? Na nem, ez biztos nem ilyen, nem lehet ilyen. Pedig de, az ülések pont ilyenek, nagyon, szélesen és kényelemsek. Egy sorban csak 3 ülés, ami tágasságot kölcsönöz, hatalmas lábtér, felhajtható lábrész, nem kicsit dönthető ülés. Ráadásul a gyereknek nem számoltak fel semmiféle helyárat ami a légitársaságoknál akár az akciós jegy duplája is lehet. Az út kényelmesen telt, az utasok aludtak, egy idő után Lili is. Fél út 20 perc pihenőt tartottunk, lehetett enni inni, pisilni... kultúrált tiszta volt minden.

A határ. Sok minden nem vihető be az országba, ezt szívesen bemutatnám akár képpel is milyen tilótlista van, de a határon nem lehetett fényképezni. Viszont élesen emlékszem a 4 évvel ezelőtti utunkra amikor vonattal jöttünk és a határon csomaggal együtt le kellett szállni, a falon pedig hatalmas piktogrammal a tilótlista és az elrettengtés a fegyveres határőrökkel, miszerint aki drogot visz be azt azonnak lelövik. Nincs fotó sem, nincs nincs. A határon most is minden csomaggal együtt le kellett szállni a híd egyik,Maláj, majd másik, Singapore-i oldalán, s mint egy reptéri vizsgálatnak megfelelő szintű csomag átnézés és okmánykezelés várt. Alapból 90 nap amit túrista Magyarként Singapore-ban lehet tölteni, ennyi a Maláj is.

A hátárok átlépése után hamarosan elkezdőtek a lakóházak, rögtön sokemeletes tömbök, majd egy egy kisebb foltban kertesházak és végül nagyon-nagyok, magasak, tornyok és toronyházak, azaz a belváros.

Igyekszem feleveníteni a régi benyomásokat is, hogy teljes legyen a kép erről a városról. Leginkább azt tudnám elmondani, hogy ez a város sokunk álma, de sokunk rémálma. Erősen szabályozott élet, város.

Csak néhány példa amit nem szabad és amiért igen kemény bűntetés, pénzbírság jár. Utcai cigarettázás nem kijelölt helyen, szemetelés, rágógumizás teljesen be van tiltva, nem is lehet kapni, piros lámpán áthajtás, vagy átkelés gyalogosként, és akkor itt van a tömegközlekedés tiltótáblája, ezen talán egy kép van amit magyarázni kell, a jobb alsó ami egyszerűen csak tilos duriant ("helyi" gyümölcsöt) szállítani a metrón. (a "helyi" szó kifejtése lejebb). A város a sok tiltásnak és szabályoknak megfelelően nem csak hogy ázsiai szempontból, de még európai szempontból is nagyon nagyon tiszta!

Az árak, ha úgy nézzünk minden olyan mint KL-ban, azaz ami ott 1Rm , az itt 1 SGD. Igen mint a vonatjegynél. S míg 1 RM=70 Ft, addig 1SGD=160 Ft, ami így nézve már elég combossá teszi az utat, s teljes hajtépés azoknak akik eddig olcsó árakhoz szoktak. De ennek is megvan a miértje, még hozzá abban az apró "hazai" szóban. Mert itt olyan ételben és italban nincs, minden import, még az ivóvíz is! Sigapore az elektronikáról, fotó és számítógépek olcsóságáról és a kikőtőiről híres, ez a helyi termék.

Bár az elektronikai cuccok is Kínából jönnek már nagyrészt, ez volt az egyik iparág amitől Singapore elérte azt ami most, s kezdte meg hatalmas fejlődését. Az ország a napokban, augusztus 9-én ünnepli függetlenségét, elszakadását Malajziától. Az ünnepre való készülődét már egy héttel előtte is jól lehetett látni a minden lakásból! (értsd úgy hogy egy-egy társasház szó szerint MINDEN lakásának LEGALÁBB egy ablakából ott lógott a zászló) Büszkék is lehetnek az országra, aki a történelmükre egy kicsit is kíváncsi annak ajánlom a Wikipediat, de rákeresve a neten nagyon jó dolgozatokat, írásokat is lehet olvasni.

A város látnivalókaban dúskál és élmény egyszerűen mertózni is, még gyerekkel is. Nincsnek hatalmas távolságok, hamar elérhetjük gyalogszerrel is az egyik vagy másik látványosságot, akár a föld felett akár alatt. Felette az impozáns és színes házak adnak látnivalót, alatta pedig egy olyan világ amit el se tudtam addig képzelni míg meg nem érkeztünk. Feltűnő volt, hogy hogyan lehet jobb ez a város KL-nél, ha nincsenek fedett járdák? Hát így, a házak és a metrókijáratok hatalmas forgalamas föld alatti utcákkal vannak összekötve. S mint minden utcában itt is minden van, üzlet, étterem de még kiállítás is. Gigászi méretű alagutak és terek vezetnek a metróhoz is, ahol egy egy föld alatti csomópont nem féne be a Pesti plázákba. Az semmi, hogy lift van benne, ami működik és simán közlekedhetünk babakocsival, vagy kerekesszékkel az is semmi, hogy a vakoknak is végig pálya van a kőbe építve, a mozgójárdára is lehet legyinteni, de a méretekre? Azonon csak csodálkozni és ámulni lehet. A metró is szélesebb, dupla ajtóval nyílik a balesetek ellen (ám hibának írható, hogy a szerelvény és a peron között nagy a rész így egy gyerekláb simán belelép, sajnos tapasztaltuk egyszer :( ) a kocsik ajtaval egyszerre nyílik az egész peronon végigfutó üvegfal ajtaja is. A bemondó több nyelven közli a következő állomást, de akinek ez se lenne elég ledes tábla mutatja az ajtók felett melyik állomás lesz a következő.

A tájékoztatás magasfokú, a kiírások egyértelműek és informatjvak, mi kell ennél több egy túristának?

Látnivaló! Az van bőven, bár az idő rövidsége most viszonylag kevés felderítenivalót tett lehetővé, de annyira nem is bántuk, volt már ebben részünk, ráadásul a 1,5 éves gyereknek mindegy hogy Budapesten, Kuala Lumpurban vagy éppen Szingapúrban látta az állatkeretet.

De mégis, ezt nem szabadna kihagyni annak aki először jön ide! Sőt ha már ott van, időzítse délutánra a látogatást, hogy utána az éjszaki állatkertet (nem ugyan az a terület, de egymás mellett található a kettő) is megnézhesse.
Aztán nem hagyható ki a hosszú, öblökkel tagolt part sem (sorba így látható),

a durián formájú színházzal,

az óriáskerékkel (ha valaki nem tériszonyos annak jó, utoljára a Práterben ülten az óriáskerékre fel, de az idő legnagyobb részét középen a padon töltöttem várva a végét, ennek ellenére kipróbálnám :) ),
vagy az alatta, körülötte, már augusztusban készülő F1 pálya.

öböl panorama

Érdekes, meghökkentő látnivaló a legújabb hotel aminek tetején egy hajóalakú építmény van, s nem messze tőle az oroszlán szobrot is meg kell nézni, ami Singapore jelképe.

Egész napos, vagy akár több napos program a Sentosa, ami egy csodasziget.
De azt hiszem éppen olyan (nagyon) hosszú lett a bejegyzés, hogy ember legyen a talpán aki végigolvassa, ezért Sentosa-t, a szálláshelyzetet és az étkezést egy következő bejegyzésre hagyom.

don't touch

Szívesen a gyerekre írtam, rajzoltam volna ezt a feliratot az első héten, a polójára, a homlokára vagy bárhova, annyira zavart, hogy minden "koszoskezű idegen" tapogatta.

Még éppen hogy megérkeztünk, fel se tudtunk lélegezni, mikor bárhová is menünk, az utcára, étterembe, boltba, bárhol megtalálták a tolakodó kezek. Persze én értezem ez így, na meg ő, de itt ez természetes. Az arcát birizgálták, hogy feléjük forduljon, jobban láthassák, de éppen ellenkező hatást értek el. A lábát vagy a karját tapogatták, mintha csak valami amulett lenne és szerencsét hozna, jobban menne tőle az üzlet.

Még az is mindegy volt, hogy a babakocsiban van, a karomban, az etetőszékben vagy éppen a hátamra kötve, valahogy mindig sikerült egy picit, ha csak egy négyzetcentimérnyit is de megérinteniük. Brrr. Irtzótam, tőle, s szívesen rácsaptam volna mind kezére!

Persze lehetne "so cute" a nélkül is, hogy megfogják, de ez nem megy az indiaiaknak. A kínaiai csak beszélnek hozzá, ez a jobb. De azért az elképesztő, hogy a 4-5 éves forma gyerek is visszafordul Lilihez és rámondja, hogy milyen aranyos. Nem korai ez még? Hiszen még ő is az az aranyos méretű helyes kisgyerek, felesleges lenne neki mást dícsérni, de ezt látja mástól is.

Aztán találkoztunk az egyetlen maláj ismerősünkkel, egy fiatal lánnyal és annak lányrokonaival. Na ez aztán ... Lilit pillanatok alatt körbevették, teszett nekik, felvették, fényképezték... még a facebookra is felkerült, mert hű de jó egy fehér gyerekkel vannak a fényképen. Fehér gyerekkel. Már meg se lepődtünk amikor egy hete egy idősebb házaspár Lilivel szeretett volna egy fényképet, vagy hogy a lányok a gyerek után néhány Ausztrál sráccal fényképezkedtek.

Úgy látszik ez valami olyan mánia, mint a tapogatás.

Ideje lenne írni. Lassan két hónapja itt, lassan megszokom azt ami korábban furcsa és szokatlan volt. Lassan olyanná válok, mint a helyiek, színben és lassúságban. A nap, nap mint nap teszi amit tennie kell melegít, kábít, szívja az erőm, na meg perzseli a bőrt. Kutya egy meleg van. Be kell valljam, s szinte menekülök előle valami hűvösebb helyre, vagy ázok a medencében mig teljesen át nem hűlnek a csontjaim, de a hidegre arra a télire nem vágyok.
Írnom kellene, kifejteni, azokat az apró leírt szavakat amiket felvéstem magamnak, hogy el ne felejtsem mit jelentettek.
Most azonban már az éjfelet is elütötte az óra, az írást elteszem holnapra. Majd akkor kalauzolok mindenkit a maláj életbe tovább.