Készülődés a karácsonyra

Malajzia muszlim ország, s így vallásból fakadóan a karácsonyt nem kéne ünnepelni. Azonban ez az az ország ahol annyiféle vallási ünnepet ülnek meg, hogy minden hónapra jut belőle egy-kettő. Aztán nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a karácsony nem csak esztétikailag vonzó de gazdaságilag is jó (karácsonyi akciók ugyan úgy mint egy keresztény országban). A nem keresztény otthonokban és a cégeknél rendszeresen állítanak fát és csinálnak karácsonyi partyt mert milyen szép. Valóban, bár az alap, a miértje, vagy Betlehem sehol nem látható. Van helyette hóember fánkokkal, rénszarvassal, szánnal, mikulással, tavaszi rét kék gombával és normál lombos fára akasztott gömbdíszekkel, hamupipőkével. (Ez utóbbi hogy kapcsolódik ide nem tudom de nem egy nagy áruházban ez a karácsonyi "menü" hamupipőke karácsonyfával, de látni barbie-val díszített fát is brrr)

Tehát karácsony tombol minden bevásárló központban és boltban. A hőmérséklet ezekben a bvkban legalább hűvös szóval nálunk is elkezdődik valami érzés, és nyílna a pénztárca ... ha. Na ha nem a gyerekekkel együtt lennénk (el ne vesszen a varázs!) és nem vásároltunk volna már otthon be minden jót.
Mivel az ajándék rendelések egész évben jöttek és ahogy bekapcsolódott a TV és zúdultak a gyerekre a reklámok ő csak mondta és mondta. Ebből amit felsorolt azért lett valami, vagyis némi, hogy kedvét ne szegjük és lássa, hogy van azért annak a kívánság listának értelme.

A miért nem itt vettem meg, felmerülhet, de volt pár jó okom. Amit szeretne otthon látta itt nem kapható, itt kapható de jóval drágább (hiába a borsos hazai ÁFA megminden mégis pl a LEGO itt még drágább) és mivel volt elég hely a csomagnak miért ne hozzam inkább el, aztán a nyelvi kérdés volt a másik azaz vettünk pár sikeres magyar nyelvű könyvet. Szóval ajándékok jó része letudva, némi apróság meg csak becsúszik itt is :) Egyébként meg az átállás, a berendezkedés elvett annyi energiát, hogy ajándék után menni már nem lett volna kedvem.

A fontos szereplő a FA! Sose fogom elfelejteni anyósom üzenetét úgy 6 évvel ezelőttről mikor szintén itt Ázsiában töltöttük a karácsonyt "ne vegyetek műfenyőt inkább szerezzetek egy fenyőágat". Hm, hát abból itt nem sok van, kivéve, ha felmegyünk a hegyekbe, mondjuk a Gentingre, ott lehet némi a út szélén, de valószínű csúnyán néznének ránk. Akkor beértük a szállás (mű)karácsonyfájával, most azonban a gyerekek miatt kell a fa. A malajziai IKEA árul élő fát (később láttam az ikeafamily hírlevélből hogy már Magyarországon is), valamikor november végétől. Nos ekkor a kitett fák a tökéletességükkel teljesen megtévesztenek és akár műnek is nézhetnénk, hiszen a légkondi hűvösétől még illatuk sincs! Fa megvéve! Két méretből lehetett választani 1,6 és 2,5 méretes, ami annyit takar, hogy vettünk egy 2 méteres fát de mivel még nem 2,5 méter így az 1,6as árat kellett fizetni érte (Ikea kártyával 128 RM azaz 74es árfolyamon 10000 alatt a normand fenyő ). Fának talp szintén az áruházban. A fa szépen behálózva, majd meglepi, hogy milyen a formája. De meglepi az is, hogy mire feldíszítjük lesz e még levele, hiszen mégis élő fa, mégis csak pár hétre szóló élettartammal és ez ugye november végén már kivágva, csomagolva hűtve áll a fakkokban. Ahogy megvettük és kijöttünk vele a normál levegőre illata is lett, szóval tényleg igazi a fa. Ennyi idő elteltével pedig nem is maradt minden tűlevél a helyén, de még eddig nem állítottuk fel ... na majd holnap mert azért tartunk tőle mégiscsak meddig bírja. (A héten visszanézve a nagy svéd boltba az áruházba kitett fák félig kopaszok, lehangolóak, de csomagot fákat még lehet kapni és azok szép frissnek és zöldnek látszanak)

Díszeket lehet kapni mindenhol de arra számítani kell, hogy mivel itt nem a szentestéhez kötik a karácsonyfa állítását jóval hamarabb el is fogynak és december második hetében már alig találni. Még jó, hogy nálunk a gömbök mellé törhetetlen varrott díszek is kerülnek :)

A szentestei menü. Na hal az van dögivel, csak találjuk ki melyiket és hogyan is szeretnénk elkészíteni. Ezzel nem is lesz gond. Bejgli nem lesz. Tervben volt, de lemaradt, de annyira nem is vágyom most azt a tömény ízt (ez persze még változhat és a nosztalgia előhozhatja a kívánást is). Süti lesz, mandulás kifli meg narancsos-csokis keksz, meg lesz egy kis joghurt torta, hogy valami ünnepi és könnyű legyen. Szaloncukor még Magyarországról szintén van :)

Szóval holnap feldíszítjük a fát ... és várjuk a hangulat érkezését így 30+ fokban a légkondi hűvösében. Nálunk előbb lesz karácsony :)

Újra itt

Az újra itt azaz, hogy újra a blogon vagyok, és újra itt mint hogy itt vagyunk KL ban. Immáron három hete szívjuk magunkba a párás meleg levegőt szokjuk az újdonságokat és még picit kapaszkodva a megannyi megszokotthoz és ismerős dologhoz olvadnak le rólunk a hazai sémák.
Mert van bőven ismerős. Ugyan abba a condóba költöztünk ahol 2 éve laktunk, ugyan az az épület, ugyan az az alaprajza, csak másik emeleten másik égtájra tájolva. Megszokott ismerős arcok köszönnek így ránk, tudom hol az orvos, hol a kisebb bolt ahol csuda dolgokat lehet venni, közel az LRT, na és közel a munka. Bár annyira nem szerencsésen közel mint akkor, hogy K kisétált és néhány háztömbbel később csak felment az irodába, de vállalható és néhány megállónyira elérhető.
Ami változott az a létszámunk, hiszen Patrik ugyan "made in malaysia" de nem járt még erre útlevéllel a zsebében. Annyit a viccelődni vágyó rokonoknak és ismerősöknek azért elárulok, nem tervezünk (sőt kifejezetten figyelünk rá) többen hazamenni a mostani ázsai utunkról! (Lili tudtával egy kínai körútról tértünk haza, Patrikéval pedig innen).
Van persze változás itt is, szépen felfedezünk mindent és berendezkedünk, hogy ismét jól tudjuk magunkat érezni magyarul Malajziában.

Újratervezés

Nem is telt el sok idő, talán egy két hét, mikor elkezdünk újra a kimenetelről beszélni. Nem Malajziában sincs kolbászból a kerítés, hogy mindenáron csak oda lehetne menni, de mi valamiért nagyon megkedveltünk, s a sok ismeretség segít a kudarcunkon való átlépésen és az új felépítésében. 

Szóval új terv készül, kicsit összeszedettebben, nem "gyerecipóhammbekaplak" módjára, rákészülünk és tervek szerint még ez év őszén elindulunk két fordulóban. Számolunk, tervezünk, és folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Malajziával.

Vízumunk a 22es csapdájában

Amikor először jött szóba az indulás, mintha gyomron vágtak volna, mert bár akartuk az indulást a változás ilyen mértékű megélése nehéz. Főleg, hogy egy gyorsított eljárással kezdtük meg a vízum intézését, amire az úgynevezett MSC státuszú cégeknek lehetősége van. Ez az eljárás 2 hét leforgása alatt kevés papír birtokában kiadja a vízumot. A második ütést akkor kaptuk mikor elutasították a gyorsított vízumot mert a cég állítólag csak 99%ban MSC kompatibilis. Nem értette senki, hogyan is lehet ez. Jött a várakozás mi is legyen tovább, várnak e még ránk akkor is ha a normál vízum hosszú sorát kell kivárni? Három-négy gyötrelmes nap után felszabadultunk, várnak. Nagy levegő és irány a hosszú teendő lista elvégzése, mert a papírok beszerzése egyáltalán nem egyszerű. a kiadott iskolai papírokat és személyi papírjainak érvényesíteni kell a minisztériumban, majd fordíttatni, majd külügy és konzulátus. Sok sok papír, sok sok pecséttel sok sok pénzért. Egyszer elment. Nem volt jó. A Magyar anyagkönyvi kivonaton ugyan angolul is szerepel minden, de a hamisítás elleni háttér és az apró betűk egy másolással olvashatatlanná váltak, így azokat le kellett fordíttatni angolról angolra! (pofátlanság csúcsa) és után külügy, konzulátus és újra postázás. Persze minden idő. Az óvódai helyünk megszűnt, a gyerek itthon, a munkahely éppen csak áll, de ki tudja meddig, s mi se tudjuk mi tévők legyünk, hogyan tovább. 100%-kal nem lehet két tervet bonyolítani egyet itthonra egyet kintre. A cég itthon is kint is vár,  hogy mi lesz és mi reménykedtünk abban, hogy a héten végre kiderül megyünk vagy maradunk. 

Vannak álmok amikhez sok követ kell elgörgetni, de van egy pont ahol el kell engedni. Ma elengedtünk? 

A hagyományos vízum két lépcsőből áll DP10 és DP11 mind a kettő minimum 10 munkanaptól kb 1 hónap határidővel. A DP10es "lépcsőnk" eredményét a hétre ígérték, de nem számítottunk rá, hogy már ma és ez lesz az eredmény. Visszaküldtek a MSC, gyorsított vízumhoz, azzal az indokkal, hogy a cég MSC státuszú. Az utolsó ütés amit már csak rezignáltan, kábán élünk meg. Van élet itthon is tudjuk, hiszen dolgozunk rajta itt is, de mégis ebben a szürke esős időben olyan mintha a világnak a mai nappal vége lenne... a maláj világunknak. 

kettő meg kettő meg kettő ...

Két hét ügyintézés, két hét újabb mert még kell valami, kétszer várakozás, hogy kiérjen gyorspostával minden. Ezek után még két ember elment szabadságra aki kéne hozzá, s csúszunk már a júniusba, júliusba ki tudja éppen meddig. Két hét az első kör, de kettő van. S mondhatom már nincs két hét hogy tudjuk mi az eredmény. Bízunk, hogy lesz eredmény és bízunk, hogy pozitív. Persze a sok sok megállás és újraindulás rengeteg lendületet és lelkesedést vett ki belőlünk. A "B" tervet amit csak végső esetre szántam tovább kellett itthon szőnöm, hiszen akkor se áll(hat) meg az élet, ha nem megyünk. De a "B" terv csak részleges, nem teljes, nincs benne a felmondott helyett új munkahely, az eladott helyett új autó, nincs nagyobb lakás csak egy félig összepakolt amibe vissza kell rendezni mindent.
Az eredménnyel egy lebegésből szállunk majd ki ami nem jó. Várom is meg nem is, hogy pozitív akkor is összerándul a gyomrom majd, s a pakolás és búcsúzás gyors befejezését kell megoldani, s ha negatív akkor is rándul. Nekem sehogy se lehet jót tenni? :)