Pasar chow kit piac

Az előző kisebb piac után belevágtunk a sűrűjébe, a velejébe, a tetőtől talpig ázsiai piacba.

Nem kellett korán kellni és nem is volt akkora lelki készülődés, pedig érdemelt volna, mert egy merőben másfajta piacot láthattunk. Ilyet elsőre nem is ajánlok mindenkinek.

A piac helyileg a belváros közepén, néhány megállóra az üzeleti negyedtől helyezkedik el, hatalmas, de mégse könnyű megtalálni. A fő utcán sétálva el is haladhatunk mellette a nélkül hogy észrevennénk, pedig a jelek árulkodóak. Sok ember műanyag szatyrokkal a kezében jön kifelé egy teljesen normális utcából ami bejáratánál jópár italos és sütőspult takarja el a fő látnivalót, mint egy paraván.

Bent már annál inkább érezi a savát borsát a piacnak. A szagok erőteljesek a rengeteg fűszertől az árutól a kész ételektől, a fények sejtelmesek a fejünk fölé kihúzott lemezekből, műagyagokból, rongyokból és fémekből összeeszkábált tető résein átszűrődő fénytől. Már a bejáratnál tudható, hogy ez nem az a steril, patyolat piac. Tisztában is voltunk ezzel, s zárt cipőt húztunk a szandál és flip-flop helyett.

Zöldséggel és gyümölccsel kezd, bevezet a mélyére az út. Hatalmas a választék, az árusok hangosan kiabálnak a dúsan rakott pultok föltött. Friss édes a mangó 1 kiló 5 ringi hallom és már nyújta is felém a frissen vágott kostoló falatot. Hmmmm, mint a méz olyan édes! De rajta menjünk beljebb a végeláthatalan sorok között.

mi lehet ez a babszerű növény?

Az asztalok betonból épültek, 20-30 centivel magasabban mint a talaj, a lábunk alatt szintén beton közepén vízelvezető árokkal ami most még üres. Most még. A zöldségek és gyümölcsök között. Ahogy haladunk beljebb és beljebb kerülnek elénk a halak, először szárított változatban, majd éppen még élőben. Vannak rákok, tintahalak még cápauszony is. Jégen fekszenek addig míg el nem olvad alóluk és szépen a víz csöpög-csorog le a padlóra.

Itt már igazán jól érzem magam a zárt cipőben, elszigetelve minden a földön folyó létől, mely származása behatárolhatatlan, de nem nem nézem a földet csak a pultot. Már erőssen 10 óra van de ez a piac még javában áll. Látszik minden árun, hogy friss, a halak szeme szépen csillog, némelyik még mozog is. Az eladó éppen csikrét pörköl, az utolsó pihét is leégeti róla mielőtt kitenné a sorba.

Ugyan ezt a műveletett végzik a borjún is, előtte jól átsikálta a fejet.

Hatalmas, mint néhány giga kakas és tyúk amit persze mutogat nekem az árus, azt vegyem meg, ne csak fényképezzem! Á, dehogy! Olyan hosszú a lába mint egy zsiráfé, tuti, hogy ide tenyésztették, hogy csupákolhassanak rajta. De vágni már ma nem vágnak belőle, ezek ma úgy néz ki még este is kapnak egy kis tápot. Néhány friss zöldségárus már csomagol, papírt terít és rárakja a leveles kitudja milyen és mire való zöldjét és belehengergeti, áttekeri és már mehet is, de maradnak még bőven árusok így is.

Még egy kör a hús körül, na rajta. Ismét bevetjük magunkat közéjük. A marha már darabokban a halak és a rákok a pulton figyelnek, a pici kagylók magas púpba halmozva, mint a kavicsok. Azért ennyi talán elég is lesz, főleg hogy hopp, rossz időben rossz helyre néztem. Valami termestes 20 centis ott szaladt az asztalok alatt át az úton. Legyen ennyi a húsból elég, és ne nézzünk itt be az asztal alá. Kifelé menet sokkal szebb és tisztább újra a terület, ismét a zöldségek, mögöttük néhány műanyag és lakásfelszerelés árus, de van aki már pihen. Hosszú a nap, jó egyet aludni... az újságpapír alatt.

A helyiek is jót mulatnak a fényképen, és szívsen be is állnak egy egy fotó kedvéért.

Megéheztünk, a szélen a napsütésben frissen sült sütemények várnak. Ismét egy új ízt próbálunk ki ép, s bár kép nem készült a belsejéről, de finom ananásszal van töltve. Még forrón kézbekaptuk, s nem is vártunk hamm bekaptuk.

Lángos? az nincs, se sajttal se tejföllel, se üresen, fánk van. Lehet menni újra, holnap piacolni, más szemmel nézni.

csomagolás technika

azaz papír VAGY zacskó VAGY porisztiroltálca ÉS befőttes gumi VAGY zsineg. Néha mind közrejátszik, de most lássuk a zacskó és zsineg összeállítást.

A forgalamasabb "ABC"-kben csütörökön és szombaton nem adnak zacskót a csomagoláshoz, ez OK. Ugyan itt többféle nagyon környezetbarát textiltáskát vehet, ami arra enged következtetni, hogy nagyon tudatosan vásárolnak errefelé.

A tudatosság hite azonban hamar átvált prakitkussággá, látván az alábbi csomagolás technikát.

Íme egy zacskó leves, takeaway, azaz elhozva.

Mi is kell hozzá?
- Egy zacskó , ebből rengeteg van minden ételárusnál és persze egymás mellett sorakoznak a különböző méretek is,
- Egy zsineg, amit "szabad" idejükben szépen felvágnak és összekötik, hogy alkalmas pillanatban a zacskó szájára hurkolják
- Belevaló. Itt éppen leves, de lehet ez akár ital is szívószállal. Ja már feltalálták a poharat? Valóban, de ezt bárhova fel lehet akasztani, vagy le lehet tenni és max annyira borulékony mint egy pohár, s ha nincs megtöltve kisebb helyet vesz igénybe.

Természetesen a zacskóslevest további zacskóba kell belenni amibe belekerül még a zacskózott tészta, és a csípős szósz is.
Tiszta Ázsia :), de az a jó, hogy ha elviszed az ételt még mindig tudhatod, hogy a zacskó tiszta volt és otthon szépen tiszta tányérből, tiszta evőeszközzel jót ehetsz belőle.

Az ételt egyébként mindig ott helyben előtted készítik el (mármint főzik ki a tésztát és a húsgombócot) és csomagolják, így akár utazhatsz is vele egy kicsit még mindig éppen olyan meleg marad az étel hogy azonnal eheted.

Jó étvágyat!

Virág kiállítás

Néhány hete az újságban olvastam, hogy PutraJayában virág kiállítás lesz. Hurrá menjünk el, nekem ezt látni kell!

Kissé lehűtött K, hogy ő járt már arrafelé és nem egyszerű odajutni, de ettől még nem ment el a kedvem. Meg is néztünk, hogy az U43-as busz megy oda, és itt nálunk, Kelana Jayában fel is lehet szállni rá. Igaz nagyon ritkán jár, 7:15, 8, 8:30, 9:15, de még ez se vette el a kedvünket.

Korán keltünk, elmentünk az állomásra, még korábban is érkeztünk, nehogy lekéssük, így már 7:50 kor a padon ültünk. Na nem késtük le. Vártunk helyette még 1+ órát, mert jaja, hát majd jönni fog, NÉHA előfordul, hogy késik a busz-mondta az állomás személyzet. Már éppen azon gondolkodtam, hogy meddig is várjunk, mert magam még csak csak elvoltam, de a gyerek már mászókának használt, amikor befutott a busz 9:10 kor. Szívem szerint az összes átkot rászortam volna a késés miatt, de inkább felmentem, leültem és örültem, annak, hogy végre megyünk. Háromnegyed órás volt az út, át autópályán keresztül, kb Velence távolságba érkeztünk.

Az újabb feladat  megtalálni, hogy a sok várakozó busz közül melyik lesz az ami bevisz a városba éppen a fesztiválhoz. Putrajaya egy gyönyörű tervezett város, az épületei mind, egytől egyig precíen kivitelezve, hatalmas tereket hagyva egymás között, parkokkal, tavakkal, risztán, sterilen, egyedül a nyűzsgést hagyták ki a tervekből.

Az állomáson minimális nyelvtudású éppen induló buszok sofőrjei is segítőkészen kérdezgettek merre mennénk. A második már el is vitt, 2x0,5 Rm a díj, buszra fel, egy kis városnézés körbe majd 10 perc és a város központjánál találtuk magunkat mellettünk a kiállítással.

Virág, virág és virág mindenhol. Fromáztak képet belőle, készítettek szobrokat, vagy csak simán egymás mellé állították őket, a fényképezőgépek nem maradtak senki kezébe használatlanul. Ezernyi, szebbnél szebb virágok, persze rengeteg orchidea! Még verseny is volt és bárki megnézhette a díjazottakat. Meg vásár is volt és bárki megvehette a neki tetsző virágokat.

A vásár a virágok mellett a kézműves termékekről szólt, festett selymek, ruhák, táskák, bútorok. A fiatalok pedig az alkotó sátrakban ki is próbálhatták magunkat. Ami érdekes volt, hogy a tini fiúk ugyan úgy nekiültek selymet festeni, mint a lányok, vagy fém képet készíteni.

ezek a virágok bárhol megtalálhatók az utcán, a parkokban

A kiállítás folytatódott minikertekkel, majd ugrálóvárakkal, melyet érdekes módon tizen-huszonévesek használtak és nem kisgyerekek, nekünk pedig a kilátó lett az választott irány.

A kilátó is természetesen nagyon szép és nagyon megtervezett, spirálisan egy oszlop körül mentünk fel, de nem szabályos kör hanem mindenféle elipszises alakban. A korláton pedig végig 1400-tól egészen 2000-ig minden évnek vagy nagyobb eseményben az üvegbe gravízotott története látható.

Fentről pedig rá lehetett csodálkozni a steril város magjára.

Az idő rendkívül kegyes volt hozzánk, nem volt túl meleg (bár szakadt rólunk a víz a végére), felhős volt az ég de nem esett. Mire hazaértünk addigra pedig úgy elfáradtunk, hogy a "finom" melegben aludtunk egyet, s el is felejtettük milyen nehezen indultunk, csak ilyen szépre emlékezünk. Jó volt!

eső

Éppen a száraz évszakban vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem esik az eső. Két naponta biztos akad egy kiadós égszakadás.

Megjelennek először a hatalmas felhők, nagyon sötétkékek, innen lehet már tudni, hogy ebből cseppet sem lesz vicc. A mozgásuk ráadásul nagyon gyors. Hét elemetet lemenni lifttel ugye nem egy hosszú idő, két hete ennyi idő kellett ahhoz hogy a fent még pont jónak itélt időből leérve már az esőt lássunk. Elképesztő sebességgel jönnek és mennek.

Ami viszont egyedülálló ebben a térségben, hogy az esők villámmal és mennydörgéssel érkeznek, szinte 100%ban! Ha belegondolunk hogy hányszor láttunk otthon villámos, mennydörgős esőt, és hányszor a csak megnyitják a csapot típusút akkor az utóbbi győz. De itt! Aki szereti a viharokat, a villámokat annak ez a paradicsom. Az ablakból szoktuk lesni, hogy villámlik majd dörög, majd ismét és ismét. Tegnap kb percenként csapott be fél órán keresztül, meg is örökítettem egy kis videóban az egyiket, ahogy a közelünkbe csapott le.

Persze eső is jön mellé rendesen. A forgalom nem áll le, csak a motorosok ritkulnak, tűnnek el a hidak, felüljárók alatt, vagy a megállókba leparkolnak és ott állnak egymás mellett a sofőrök a fedett váró alatt :)
A meleg miatt az eső után 1-2 órával már száraz lábon végigmehetünk az úton. Lehűlés általában nagyon kis mértékű, helyette viszont van pára!

nyelvi kérdés

Kezdhetném úgy is a bejegyézést, hogy amikor ... még a pocakomban volt ... ez valami reklámszöveg, de éppen ide illik. Szóval amikor még olyan apró volt, hogy csak terveztük hogyan terelgetjük, felmerült a nyelvi kérdés.

Ismerőseinkkel mentünk hosszú hétvégére. A család teljesen Magyar, mégis anyuka angolul is beszélt születése óta az akkor már 13 hónapos gyerekhez. Értette mindkét nyelvet. Elgondolkodtatott. De én mégis csak én vagyok, nem is jutott végül eszembe, hogy az anyanyelvem helyett máshogy vagy máshogyis szóljak a megszületett babához. Azért annyit tettem egy idő után, hogy kisgyereknek szóló énekeket hallgattunk kínaiul és angulul.

Most viszont itt vagyunk, egy három nyelvű országban, ahol a saját anyanyelvünk a negyedik. A lakosság a saját nyelvét használja, a maláj a malájt, a kínai a kínait az indiai a tamilt vagy hindit, bár ők a leginkább angolosok. A nagy közös nyelv pedig az angol megannyi akcentusban, bár az ország hivatalos nyelve a maláj.

A nyelv tanítását már jóval iskola előtt megkezdik. Amikor a játszótéren együtt játszott az indiai, a kínai és a magyar gyerek, meglepődve kérdezték a helyiek, hogy Lili nem ért angolul? Nem, mondhattam, sajnos nem. Mert ugyan ebben a korban még működhet a metakommunikáció a gyerekek között, de ő már ért mindent magyarul, viszont a vele együtt játszó gyerekek nyelvét nem. Ért és próbál is kommunikálni, de most nem érti mások mit mondanak neki és ez a helyzetet kudarcba fullasztotta a kapcsolatteremtést az első időben.

A helyi gyerekek otthon már angolul is tanulnak, a szülőktől, vagy ha nem otthon akkor éppen az ovodában, bölcsödében. Például itt a mi kondominiumunk területén is működik egy bölcsi-ovi-iskolaelőkészítő ahol a gyerekekkel angolul beszélnek és a gyerekek aki műr 2-3 évesek gyönyörűen beszélnek. Játszi könnyedséggel ugrálnak az "anyanyelvük" és az angol között.

Persze, lehet, hogy ezt kívülről én látom csak így. Lehet, hogy nehezebb volt a kisgyerek korai nyelvi fejlődése, és később szólalt csak meg egy-egy nyelven, vagy keveri őket. Lehet. Saját, utazás előtti aggodalamam is ez volt, hogy vajon az éppen beszélni kezdő gyerekre milyen hatással lesz a más nyelv. Nem áll e meg a fejlődése és lesz "kuka" egy időre.

Az elmúlt egy hónapban nem kukult meg. Bár szókincse még könnyen összeszámolható, de napról napra les el magyar és angol szavakat és mondja utánunk. A legnagyobb meglepetés hogy az angol szavakat is használja, nem csak a magyar szavakat. Rendszeres, hogy veszünk toját, én mondom magyarul ő angolul. Persze könnyebb is az egg, mint a tojás szó.
S mi a vágy? Jó lenne, ha az angol, vagy a kínai alapokat magába szívná. Egyiket se bánnám, mert jó lenne ezen a téren, ha tovább fejlődne, s talán mi is továbbfejlődnénk az egyszerű "niháo"-n vagy a gyerekdalokon túl.



Gyerekdal! Ülünk a fent említett bölcsi-ovi-előkészítő  termében, körülöttünk sok gyerek. (A gyerekek vonzák Lilit így be szoktunk kéredzkedni egy kicsit) Játszanak, próbálják magukkal hívni Lilit is aki a szoknyámmögé bújva nem akar menni nélkülem. Dalolni kezd két kínai kislány, s ez megüti a fülem, hogy én ezt ismerem. Úgy hatott rám, mintha magyarul szólaltak volna meg, pedig nem, csak egy egyszerű kínai dalocskát adtak, adtunk elő.

A dalt erről a CDről hallgattuk, amit az Amazonról rendelt a férjem, de van egy DVD-nk is. Lili nagyon szerete nézni. A TV-t egyébként nem nézi, nem köti le, most se, egy picit sem. Kivéve a BBC Teletubbies műsora abban is a kisbaba aki a napban mosolyog és a Tikkabila.

Sajnos itt se DVD lejátszó, se BBC. TV adások között van maláj és van kínai. A kínai soksor kínai felirattal, de néha még rányomják az angolt vagy a malájt is. Szép mikor egymás alatt felett egybeúszó feliratok kuszálódnak össze. A malájok ennek megfelelően a TV3-as csatornát szeretik ami maláj, a kínaik kedvene pedig a TV7, de a legjobb mikor eredeti angol hanggal megy a film.

A maláj nyelvet olvasni egyébként könnyű. Szinte mindent úgy mondanak ahogy írnak. Tanulni is lehet bőven! Szóval lecke feladva, nyelvtanulás!