Újratervezés

Nem is telt el sok idő, talán egy két hét, mikor elkezdünk újra a kimenetelről beszélni. Nem Malajziában sincs kolbászból a kerítés, hogy mindenáron csak oda lehetne menni, de mi valamiért nagyon megkedveltünk, s a sok ismeretség segít a kudarcunkon való átlépésen és az új felépítésében. 

Szóval új terv készül, kicsit összeszedettebben, nem "gyerecipóhammbekaplak" módjára, rákészülünk és tervek szerint még ez év őszén elindulunk két fordulóban. Számolunk, tervezünk, és folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Malajziával.

Vízumunk a 22es csapdájában

Amikor először jött szóba az indulás, mintha gyomron vágtak volna, mert bár akartuk az indulást a változás ilyen mértékű megélése nehéz. Főleg, hogy egy gyorsított eljárással kezdtük meg a vízum intézését, amire az úgynevezett MSC státuszú cégeknek lehetősége van. Ez az eljárás 2 hét leforgása alatt kevés papír birtokában kiadja a vízumot. A második ütést akkor kaptuk mikor elutasították a gyorsított vízumot mert a cég állítólag csak 99%ban MSC kompatibilis. Nem értette senki, hogyan is lehet ez. Jött a várakozás mi is legyen tovább, várnak e még ránk akkor is ha a normál vízum hosszú sorát kell kivárni? Három-négy gyötrelmes nap után felszabadultunk, várnak. Nagy levegő és irány a hosszú teendő lista elvégzése, mert a papírok beszerzése egyáltalán nem egyszerű. a kiadott iskolai papírokat és személyi papírjainak érvényesíteni kell a minisztériumban, majd fordíttatni, majd külügy és konzulátus. Sok sok papír, sok sok pecséttel sok sok pénzért. Egyszer elment. Nem volt jó. A Magyar anyagkönyvi kivonaton ugyan angolul is szerepel minden, de a hamisítás elleni háttér és az apró betűk egy másolással olvashatatlanná váltak, így azokat le kellett fordíttatni angolról angolra! (pofátlanság csúcsa) és után külügy, konzulátus és újra postázás. Persze minden idő. Az óvódai helyünk megszűnt, a gyerek itthon, a munkahely éppen csak áll, de ki tudja meddig, s mi se tudjuk mi tévők legyünk, hogyan tovább. 100%-kal nem lehet két tervet bonyolítani egyet itthonra egyet kintre. A cég itthon is kint is vár,  hogy mi lesz és mi reménykedtünk abban, hogy a héten végre kiderül megyünk vagy maradunk. 

Vannak álmok amikhez sok követ kell elgörgetni, de van egy pont ahol el kell engedni. Ma elengedtünk? 

A hagyományos vízum két lépcsőből áll DP10 és DP11 mind a kettő minimum 10 munkanaptól kb 1 hónap határidővel. A DP10es "lépcsőnk" eredményét a hétre ígérték, de nem számítottunk rá, hogy már ma és ez lesz az eredmény. Visszaküldtek a MSC, gyorsított vízumhoz, azzal az indokkal, hogy a cég MSC státuszú. Az utolsó ütés amit már csak rezignáltan, kábán élünk meg. Van élet itthon is tudjuk, hiszen dolgozunk rajta itt is, de mégis ebben a szürke esős időben olyan mintha a világnak a mai nappal vége lenne... a maláj világunknak. 

kettő meg kettő meg kettő ...

Két hét ügyintézés, két hét újabb mert még kell valami, kétszer várakozás, hogy kiérjen gyorspostával minden. Ezek után még két ember elment szabadságra aki kéne hozzá, s csúszunk már a júniusba, júliusba ki tudja éppen meddig. Két hét az első kör, de kettő van. S mondhatom már nincs két hét hogy tudjuk mi az eredmény. Bízunk, hogy lesz eredmény és bízunk, hogy pozitív. Persze a sok sok megállás és újraindulás rengeteg lendületet és lelkesedést vett ki belőlünk. A "B" tervet amit csak végső esetre szántam tovább kellett itthon szőnöm, hiszen akkor se áll(hat) meg az élet, ha nem megyünk. De a "B" terv csak részleges, nem teljes, nincs benne a felmondott helyett új munkahely, az eladott helyett új autó, nincs nagyobb lakás csak egy félig összepakolt amibe vissza kell rendezni mindent.
Az eredménnyel egy lebegésből szállunk majd ki ami nem jó. Várom is meg nem is, hogy pozitív akkor is összerándul a gyomrom majd, s a pakolás és búcsúzás gyors befejezését kell megoldani, s ha negatív akkor is rándul. Nekem sehogy se lehet jót tenni? :)

csúszás

Már alig lenne néhány nap és már nagyon izgulnánk, hogy minden bent van e a pakkban, de ... mégse. Csúszunk az úttal, s remélem csak csúszunk és nem elúszunk.
A mikor? most kérdéses, rajtunk nem múlik semmi, s várjuk már nagyon annak ellenére, hogy most itthon is nyár lett. Így most lesz még itthon anyák napja és valószínű itt üljük Pati egy éves születésnapját is.

szelektálás

Elkezdődött.
A szekrényünket kifordítottuk, s ami már biztos nem kell azt szépen elcsomagoltuk. El kell válni sok mindentől amire ott biztos nem lesz szükség, és tulajdonképen nyáron itt se lenne, de mégis más ez a pakolás mint az.
A gyerekek ruhái következnek. Emlékszem az első indulásra mikor a még tökéletes méretű kantáros nadrágokat, hosszú ujjú pólókat és pulóvereket raktam félre mert ott nem fog kelleni. Most azért viszek hosszút is, de csak töredékét a polcon lévőnek.

Dönteni kellene még a babakocsi kérdésben, van kettő is ami velünk jöhet: Maclaren, Cybex és van kettő amitől biztos meg kell válni.