Vasárnap egy futó eseményen vettem részt, melyről készítettem egy kis összefoglalót, hátha más is kedvet érez itt Malajziában futócipőt húzni.
1985 óta rendezik meg Penangon a hídfutást. Maga a híd 13,5 km hosszú és ez év végéig az egyetlen lehetőség a szigetre való jutáshoz (kompot kivéve). Minden kategória felfut a hídra, a 10 kmen indultak "domb" előtt a félmaratont futók utána fordulnak, míg a maratont futók végig futnak rajta és vissza. Ezzel meg is van a szint emelkedés fel a hídra és rajta szépen egyenletesen.
A versenyre már márciusban lehetett jelentkezni ekkor kedvező árakkal (maraton és félmaraton: 60Rm, 10 km: 40 RM )csalogatták a futókat. A verseny, nemzetközi, de itt nem tettek különbséget hazai és nemzetközi futók regisztrációs díja között (sok eseményet sajnos magas különbséggel hirdetnek meg, pl helyinek 50 RM, külföldinek 50 USD). Összesen 47000! futót vártak az eseményre. Néhány kategóriát már július, augusztusban lezártak, mert a férőhely betelt.
A szervezők levelekben és facebook oldalon értesítettek minden újdonságról, készítettek térképet megjelölve rajta a frissítő helyeket és hogy ott éppen mivel lehet frissíteni, szerveztek oktatást amire jelentkezni lehetett és sok hasznos információt mondtak el a bemelegíésről, a futótechnikáról, a frissítés technikájáról, tartottak előadást a maraton előtti étkezésről... ezeket a videókat a youtube-ra töltve meg is lehet még nézni. Mivel a legtöbb futó más városból érkezett, speciális szállásajánlatokat is küldtek.
Csomagfelvétel: A futás előtt egy hónappal kézbesítették a futócsomagokat, benne futó mez, btag, információs könyv és promociós anyagok. Aki nem postával kérte az előző héten és a futam előtt 3 napig felvehette maga is a csomagját.
Már pénteken megérkeztünk, hiszen tőlünk 400 kmre van Penang. Péntek szombat így városnézéssel telt. Szombaton érkezett a legtöbb futó, a világ minden tájáról, jó volt a közösségbe tartozni, látni hogy nála is az a kék csomag van amit én is kaptam :) Aztán volt akiről csomag nélkül is tudtunk, hogy oda tart, a kenyaiak éppen akkor kerestek szállást a már, szinte reménytelenül, hiszen a szállások nagy része már szeptemberben megtelt.
A szervezők ingyenes buszokat ígértek szombat éjféltől délig, így szombat délután ellátogattam az egyik megnevezett helyre. Óriás pláza alatt hatalmas buszmegálló, sehol egy tábla, hogy majd itt lesz a busz :( Úgy döntöttem inkább megcélzom a limitált számú parkolót, hátha bejutok. Gyalog is el lehetett volna menni a 1,5 kmre lévő Komtárig, de valahogy hajnal 5 kor egy idegen városban egyedül nőként futó mezben és sortban nem szívesen indultam neki gyalog.
A rendezvény éjjel 1 kor indult, beszélt a helyi kormányzó, a főszervező, volt show és kis eső is. Éjjel kettőkor rajtoltak el a maratont futó és 7 óra volt a szintidő. Persze sokakban felmerülhet hogy éjjel meg hajnalban futni milyen is lehet? De itt ez még mindig sokkal könnyebb mint nappal a perzselő napban amikor minden és mindenki lelassul. Éjjel egy kellemes 22-24 fokos hőmérsékleten lehet futni, bár volt némi eső szerencsére inkább csak szitált és nem volt jelentős. Hajnal 5 re a beton már por száraz volt, csak a föld volt vizes, saras.
5:10 indultam, végül autóval. Örömmel vettem mikor néhány perc autózás után futókat láttam menni az egyik ingyenes busz állomás felé, meg is fordult a fejembe de jó lenne velük, mégse lennék teljesen idegen helyen, csoportba lehetne menni legalább odáig, nem kellene keresgélnem. Aztán 2 perc múlva lezárt úttal találkozva vissza is fordultam, leparkoltam és már a buszon is voltam 5:20 kor. 98% kínai, 2 % maláj (a buszvezetővel együtt :)) és én. Alig vártam hogy odaérjünk, de a busz csak keringett, megállt minden lámpánál elment moszk előtt meg piac mellett, végül 6:01 kor letett. Senki se aggódott csak én, hogy jesszus már 1 perce elrajtolt a lány futam. A busztól a startig ment a bemelegítés,másra már nem volt idő, ez kb még 7-8 perc gyalog. Egy lánycsapat mögé beálltam ők törték az utat a fiúk között akik már beálltak a start elé, s miközben elhaladt a kb 10-15 fős lány karaván buzdítottak minket, hogy érjük utol a tömeget. Jól esett!
 |
| a nők 10kmes startja amiről szépen lemaradtam :) |
A starttól pedig mindenki a maga útján, szerencsére itt volt bőven hely a 4 sávnyi úton így a sétálókat simán lehagytam. Az idő kellemes volt, a sötét nem zavart, az út rendesen ki volt világítva. Ahogy haladtunk a szembe sávon jöttek vissza a maratont, félmaratont futók, aztán egyszer csak úgy 10 perccel a startom után beértem a tömeget. Lassú, masszív kupac lányon rendkívül nehéz volt átvágni, jó 10 percbe került, sok sok útkereséssel. El is gondolkodtam, hogy ha már az elején sétálnak miért nem inkább a fun run-ra neveztek, hiszen akkor nem kell olyan korán kelni. Volt aki telefonált, fotókat készített a kivilágított hídon futó tömegről ami valóban fantasztikus látvány volt.
Az első frissítőt a hídon kaptuk, víz palackból vagy pohárból. Mivel előttünk már futották a maratont, a félmaratont és a juniorok is előttünk mentek rengeteg üres az út közepére eldobott poháron át kellett óvatosan átmenni, s sajnos néhány palack is hevert ugyan így a földön. Ez egész hosszan eltartott, hiszen a két hosszú futamot éppen az ellenkező irányba futották a hídon, szóval jóval a frissítő előtt és után is volt szemét bőven. A híd forduló után jött az 5 km-es kapu. Kicsit lehangoló volt, hogy nem volt semmi nagyméretű kapu ami jelezte volna elértél a feléhez, még egyszer ennyit fuss. Az élénkítő nem sokkal 5 km után érkezett, amikor a még odafelé tartó ág felmorajlott és talán 2-3 perc múlva mellettünk is elfutott az első fiú (30 perccel a női start után indultak 6:30 kor, akkor tartottam a 35. percemnél úgy hogy 6:11 kor startoltam). A fekete srác csak úgy száguldott és végre valami színt vitt az amúgy kellemes és szép környezetben lezajló futásban. Lefelé a hídról megindult mindenki, az utolsó 2,5 km, már bevegyülve a korábbi futókkal, de kevesebb útkereséssel lehetett futni a saját tempót és az órám szerint még volt majd 13 percem hogy 1 órán belül beérjek. A 8. kmnél volt egy gyors ápoló csoport aki fagyasztott, kötözött ha kellett. Itt már világosodott a javából (7 kor kel a nap) a célig már nem volt sok, és csak mentem amíg lehetett, mert éppen a cél előtt leszűkítették az utat és hiába akartam volna még rákapcsolni egy kicsit erre már lehetőség nem volt. 1:00:22 lett az eredmény, amivel elsőre meg vagyok elégedve, persze jó lett volna 23 másodperccel kevesebb, de hát csak januárban kezdtem a futást és volt egy hónap szünetem is. Pulzusom átlaga 170 volt, de nem éreztem magam se fáradtnak, se kimerültnek.
A futás végén jó lett volna ha ott a család, de ők éppen még békésen aludtak a hotelben, így csak anyukámmal chateltem aki otthonról követte végig hogy futok. A szervezők ugyanis készítettek egy felületet amin egy egy versenyző állapotát lehetett követni, mikor melyik ellenőrző állomáson megy keresztül és a facebookra automatikus üzenetet is küldött ha engedtük neki :)
A medált megkapva jutottunk be a frissítőt és ételt osztó pihenő térbe. Lehetett soyatejet, kakaót, izotóniás italt inni, paradicsomlevest enni sült rösztivel és még ki tudja mit. Leginkább azonban egy tiszta száraz helyre lett volna szükség ahol ki lehet nyújtani az izmokat, s majd kicsit leülni. E helyett egy elkerített sáros földön voltunk, a szemét óriás kupacokban gyűjt már a kuka mellett, s csak a beton úton lehetett leülni. A Starbucks persze az eseményre tekintettel már nyitva volt, várta a futó vendégeket :)
Műsor volt még valahol, és még csak ez után jött az eredmény hirdetés és a fődíj sorsolás, de egyedül nem volt kedvem már megvárni, s inkább a busz felé vettem az utam.
Világosban kicsit nehezebb volt a tájékozódás merre is kellene menni, hiszen egy nagy bevásárló egyik oldaláról indultunk egy másikra érkeztünk . A busz 20 percenként indult, s ahogy felmentem rá már szívem szerint szálltam is volna le az indulásig. A sok izzadt ember szagát még az erős légkondi se vitte el, pedig iszonyat hidegre tudják kapcsolni. Hosszú út várt ránk, mert ami idefelé is sokáig 25 percig tartott az vissza 1 óráig, mert a busz most se kapott szabad, gyors sávot és a lezárások bénították a város amúgy is dugóra hajlamos útjait. Éppen egy olyan helyre sikerült szervezniük a buszt ahol mellette a kompra váró autók 2 sorban csak álltak (máshogy nem juthattak ki a szigetről, hiszen a híd éppen a futás miatt lett lezárva), a másik oldalt pedig egyszerű útlezárás volt renoválás miatt.
Összegezve a futás jó volt, a busz szervezésén még lenne mit finomítani, a létszám pedig olyan magas volt, hogy a minőséget ezen számon rendkívül nehéz fenntartani. Az már csak hab a tortán, hogy van akinek már eltört a medált tartó akasztója, 24 órával az átvétel után...
Ennek ellenére szívesen térek vissza akár jövőre a már valóban a második Penang hídon rendezendő eseményre, amit már most hirdetnek (már ez évben a II. hídra szervezték, de a híd építése közbe baleset történt, leszakadt egy elem és rázuhant az alatta közlekedő autóra) és jövő hét vasárnap szívesen állok starthoz újra hogy egy helyi ismerőssel fussunk együtt és remélem végre lesz egy képem is a futásomról.
