NU - KL Sentral

Ha Kuala Lumpurban járt valaki, elkerülhetetlen hely volt a KL Sentral állomás. Ide ér be és innen indul a gyors KLIA vonat járat és a buszok is innen indulnak a reptérre, Genting Highlands-re és úgy általánosan a városba is, továbbá nagy KTM csomópont, vonat  megy Szingapúrba és az LRT is itt fut. Repjegyet, vonatjegyet, LRT jegyet, KLIA jegyet lehet venni... Egyszóval valóban központ.

Ez a KL Sentral épülete, a nagy üres jobb oldali parkoló helyére került a NU, és itt még ugyan ezen oldalt, alul a buszpályaudvar nyitott. A két magas épület két híres hotel lánc tagja, a Hiltoné és a Le Méridiené és persze látni a KL Towert és az ikertornyokat is.

Az épület maga nem meghatározó, nagy pályaudvar jelleg, alul a föld alatt egy részt a KTM és a KLIA expressz, aztán a nagy csarnok ami mindig tele, mindig zajos jegyvásárló sorokkal teli, sok (számomra piszkosnak tűnő) gyors-éttermi lehetőséggel és és felette a házon belül elhúzó LRTvel. Mindehhez még számoljuk hozzá a már kívülről megközelíthető igencsak utált részt a buszpályaudvart. Az utálatra rászolgált, mert zárt rész volt, a buszok eleve hangosak voltak hiszen a motorjuk folyamatosan járt, a elhajtók el el kiabálták magukat, hogy éppen hova megy a buszuk, aztán ott volt az építkezés, ami még több koszt és hangot hozott.

Pedig a rész megkerülhetetlen volt, ha a KL Sentrál másik kapcsolódó részét a monorailt akartuk elérni vagy Little Indiát szerettük volna megtekinteni. Át a buszokon, át az aluljárószerű részen egy keskenyebb járdán ami mindig tömve volt, aztán még kordonok között is, brrr.

Az a lépcső már az új NU Sentral a központi pályaudvarról nézve, s még látható egy kis lila rész az LCCT-hez vezető vonalhoz, na igen nem csak a KLIA nemzetközi reptérre megy innen a vonat, nem árt tudni hova is szeretnénk menni :)

De eljött a nap és a kordonok megszűntek, az építkezés zaja eltűnt sőt már le se kell menni a buszokhoz, ha a monorailt vagy kis Indiát szeretnénk elérni, megnyílt a NU, Kuala Lumpur jelenleg legfrekventátabb helyén épült bevásárló központ. Az épületbe össze fogja kötni (kész de még nem nyitották meg az utolsó kis szakaszt, de már így is kikerülhetők a buszok) a két Sentrál állomást így utcaszint felett kényelmesen átsuhanhatunk a monorailhez. Az épület hatalmas, belül kellemesen tagolt 7 emelettel, elveszni maximum a mérete miatt veszhetünk el, de alaprajzilag jól követhető, friss, lendületes, egy jó magas irodatornyot is építettek hozzá és hotel is van benne (mellette ALOFT Kuala Lumpur Sentral).

kis hidak kötik össze az elemetek két oldalát és sok ücsörgő hely is van

A nyitás kicsit ugyan késett és olyan igazán helyire sikeredett, hogy be-be kell csukni a szemünket, hogy a csilivili plázában itt ott még hiányoznak a burkolatok, vagy éppen befejezetlen a gipszkartonozás. Szép lassan majd elkészül miközben belakják, merthogy a boltok 90%-a a nyitás utáni napokban is csak névileg szerepelt az épületben, az elfalazott terek mögött szorgosan dolgoznak. A maradék 10% ami megnyitott, annak nagy része étterem, ami jó, mert végre normális kulturált körülmények között lehet enni, ha a Sentrálon vagyunk kénytelenek várakozni. Így mi is bekaptunk egy kis sushit és indultunk is tovább, elvégre ez is csak egy mall a sok közül ami itt Malajziában van.

a makett, ahogy most kinéz a KL Sentral, a NU Sentrallal a nagy hotelekkel és még néhány friss épülettel. A város folyamatosan változik.

Nyelvtanulás

Malajzia nagy vonzó ereje, hogy elboldogulunk a mindennapi életben az angollal, sőt munkavállaláshoz is elég. Azonban rá kell jönnünk, vannak helyek, vidékek, sőt körzetek vagy egyszerűen csak a kisebb helyi piac ahol nehezen értetjük meg magunkat csak az angollal. Az idősek nagy része jól, sőt feltűnően jól beszél angolul, de aztán van egy nemzedék a közép korúak és az utána következők akik már alig vagy sehogy. Ennek ellenére nagyon kevés az a felnőtt külföldi aki nekiáll a maláj elsajátításának. Ennek több oka is lehet, a környezet ahol élnek, ahol dolgoznak nem igényli, nem találkoznak a nyelvvel, nekik nincs rá extra igényük, nem tartják fontosnak vagy egyenesen feleslegesnek (na ez a véglet :( )

Az ország hivatalos nyelve pedig a maláj, és a hivatalos levelek mindegyike kivétel nélkül malájul érkezik, míg a reklám alapúak két, vagy három nyelven.

Az "iskola"-preschool is három nyelvet tanít (helyi és international egyaránt). Alapból az angolt használják ezen megy az oktatás nagy része, majd becsatlakozik a maláj és a kínai is. A nemzetközi iskolákban az első osztályokban nem probléma, ha még nem tud a csemete angolul, kap néhány külön órát szépen rövid idő alatt megtanul. De ez után már alap követelmény és ezért a felvételnél is szükséges, hogy legalább egy szintet elérjen.

A maláj kiejtése, olvasása általában nem okoz gondot hiszen egy egy betű eltérő kiejtésétől eltekintve úgy olvassák ahogy írják, nyelvtana pedig nagyon egyszerű, mondhatni primitiv. A szavak a mindennapi életben (kivéve nagyon steril expat környék) is ragadnak ránk, a helyiek pedig végtelenül hálásak amikor mi megszólalunk malájul, így miért ne akarnánk megtanulni? A nyelvre nagy hatással volt arab amire aztán jön egy kis hindi, tamil, angol hatás, így bőven felfedezhetünk hangzásban ismerős, írásban egyszerűsített angol szót, de azért magyart nem találunk benne :D

A kínait aki picit is ismeri az tudja hogy nehéz nyelv, a hogyan ejtjük, hogyan olvassuk na és a hogyan írjuk le mind-mind külön kihívást jelent. Gyerekként még megvan az esély, hogy a felnőtt bot fülnek hallhatatlan kiejétési különbségeket megtanulják és el tudják választani egymástól. A gyerek könyvek legtöbbje szépen megtanít az írás sorrendjére, így mondjuk egy google fordító segítségével angolra vagy magyarra tudom fordítani és meghallgatni, hogy is lehet a kiejétse. Kapunk ugyanis leckét kínaiból, ahol annyi "csak" a kérés hogy olvasni. Mondhatnám, hogy átmegyek a kínai szomszédhoz és megkérem olvassa el, na de nem minden kínai tud itt írni olvasni a saját nyelvén, sőt a nagy átlag nem tud és vannak azok is akik már beszélni se.

Így tanulunk hát mi, délutánonként három nyelven, kihívásokkal tűzdelve. Felnőtteknek is van elérhető maláj, angol, kínai és még sok más nyelvtanfolyam városszerte, csak elhatározás kérdése.

Száraz évszak problémái

Idén a szokásosnál is szárazabb évünk van itt Malajziában. Az eső két hónapja nem esett csak szórványosan ami vajmi kevés. Az a belevaló csapkodós özönvíz elkerülte a térséget egy ideje. Ennek következménye, hogy óriási a szárazság és az csak egyre nő.

Kb egy hónappal ezelőtt akad néhány szmogos szürke napunk. A helyi ismerősök egyből a szomszéd Indonéziára mutogattak hogy biztos megint onnan jön. De hát ilyenkor? Nem megszokott. Egész addig mi is ezzel a tudattal éltünk míg pár hete el nem kirándultunk az ország másik részébe s az autópályán haladva égő erdőket láttunk nem is keveset. Világossá vált, a tűz és a füst itt van!

Felmerült a kérdés bennünk miért nem jelzi senki a hatóságok felé? miért nem szól erről semmi hír? A waze rendszerbe miért nem lehet ilyen veszélyt jelenteni egyből amikor minden más megálló autóról, teherautóról, útjavításról lehet bejelentést tenni és értesít is minket folyton a rendszer?

A füst hol elérte KL-t, hol visszább szorult, de március elején bizonyossá vált, hogy a nagy szárazságnak nem csak a füst az eredménye, hanem a vízhiány is. A hatóságok bejelentették, hogy víztakarékossági intézkedéseket vezetnek be. Selangor tartományban ahol vagyunk a városrészeket két napos rotációval osztották be, így 52 órát volt/és nem volt víz. Már ahol. Megannyi apartman ház rendelkezik saját víztárolóval így mi például eddig nem vettük észre hogy korlátozás lenne, ami számomra annyit is jelent, hogy a korlátozás eddig nem túl eredményes.

 A vízkészlet mára a 40%-ra csökkent, így valószínű ha az időjárás továbbra is ennyire száraz marad mégiscsak meg fogjuk érezni a vízhiány hatását. Amit egyébként a kampungokon már rég éreznek, csakhát ez egy gazdagabb rész itt mégse zárják csak úgy el a csapot.

A nagy bevásárló egységek vizes polcai a kezdeti korlátozás idején hirtelen kiürültek, s máig nem normális a feltöltésük, cserébe kikerült még egy plakát, mely szerint napi 3 palack vizet vehet egy család az 5,5 literes óriásból.

Már pedig meleg van, szárazság van, tüzek vannak országszerte, több mint 600 helyen ég az erdő. A tűz és a meleg miatt óriási szmog alakult ki amely a héten elérte az egészségügyi határt, sőt van ahol már az ap index (air pollution) a 300-at éri. Ha pedig a szél fordul még rosszabb is lehet a helyzet :(
Az iskolák ma zárva, s akinek nem szükséges nem is megy ki a lakásból, kint pedig csak maszkos embereket lehet látni.

A minap a visszapillantó tükörben egy felismerhetetlen alakot láttam, aki a fejét a szemét eltakaró napellenzőt, az arca többi részén pedig egészségügyi maszkot viselt. Még jó hogy semmi paranoiám nincs :) De a maszk most tényleg fontos.

A helyzetre megoldást a hatóságok nem találnak? csak várnak hogy majd jön az eső, alábbhagy a meleg, a szárazság megszűnik és nem lesz szmog. Nincs korlátozás se autókra, se teherautókra, se gyárakra. Nincs és az átlag nem is érti hogy lehetne ilyet bevezetni, hiszen akkor hogy mennek dolgozni? De nem is csodálkozok, mikor az autók, buszok olyan füstöt engedhetnek ki magunkból amilyet éppen tudnak/akarnak, nincs környezetvédelmi előírás, hogy meddig futhat a jármű.

Nincs hibás, nincs megoldás, csak várunk majd az idő mindent helyretesz ahogy el is rontott, mert mi más lehetne a hibás, mint az időjárás?!

Az utasítás amit kiadtak erre a helyzetre, hogy igyunk sokat, hogy a szmog káros hatásait csökkentsük és lehetőleg ne tartózkodjunk szabadtéren. Bízunk benne, hogy hamarosan valóban megérkezik az eső, addig is járhatjuk az esőtáncot az eltűnt MH370 repülőt varázsszőnyeggel kereső sámánokkal.

Farm in the city

Gyerekprogram kicsiknek is!

Malajziában található néhány állatkert, madárpark a tapasztalatok igen vegyesek. Van kiemelkedő mint a Madárpark, de van olyan amit 2010 és 2013 ban is láttunk de nem tett ránk jobb benyomást a második látogatás sem. Éppen ezért kicsit kételkedve indultunk neki az útnak Sri Kembangan felé, majd némi kacskaringó után meg is érkeztünk egy puszta közepére ahol a parkoló autókkal szemben egy hatalmas a semmibe mutató emelvény várt. Előtte parkoló, mögötte puszta, mellette némi ablak nélküli épület ami inkább bunkerre hasonlított. De a GPS szerint jó helyen voltuk. A kapun át jobbra, végi a bunker mellett el, s a végén valami olyan kezdett körvonalazódni ami kicsit is hasonlít egy park bejáratához. 

Ahogy a lépcső lementünk két segítőt is kaptunk és rögtön sikerült megvenni a jegyeinket, családi, két felnőtt, két gyerek. Még tartott épp a kínai új évi akció így a jegy mellé kaptunk egy-egy kör ingyen póni lovaglást a gyerekeknek és szívószálas innivalókat kifejezetten gyerek és felnőtt részre is. Kisebb térkép is a kezünkbe került, bár ennek átláthatósága nem az igazi, mégse lehet eltévedni, hiszen egy tó körül vezet az út, s jól ki van táblázva, mit merre találunk.

köszöntés a beszélő papagájjal: HELLÓ

Jobbra vettük az irányt a tiszta és karbantartott, árnyékoló hálóval fedett úton s miután HELLÓ-t köszönt az egyik óriás papagáj már bent is voltunk az első aktív állatos részben. Éppen csak beértünk már nyújtotta is az egyik állatgondozó a pici csibét a gyerek kezébe, finom pelyhes sárgát egyet-egyet egyiknek is, másiknak is. A csibék alacsony régi fagerendákból épített, barátságos és tiszta helyen voltak, hogy az aprónép számára is jól láthatóak legyenek üvegfalat tettek két két oldalra. Mellette a másik hasonló tágas boxban kis nyuszik, amik szintén kézbe kerültek kérés nélkül is. Tetszett ez a hozzáállás ami nem volt tolakodó, de nem is váratott, valahogy mindig éppen a megfelelő időben érkezett a kisállat (csibe, nyuszi, papagáj). Egy kis simogatás, nézelődés, kis teknősök, vidrák, hüllők és irány tovább. 

A következő hely már dupla kapus, egy aprócska fehérpamacsos selyemmajom éppen egy virág áthúzásával küzdött a rács mellett mikor beléptünk. Az állatok amik szelídek, szavadon közlekedhettek, a többi üvegfalon át tekinthető meg, de itt is emberközeli maradt az élmény. A majmocskák szotyit kaptak a gyerekek kezéből, s mivel mindenhol ott állt a gondozó és nyújtotta az állat eledelét eszébe se jutott senkinek, hogy bármi, az állat számára káros ételt adjon.

Fel is emelhettük, nagyon barátságos volt :)

Hatalmas tengerimalacos/nyuszis tér fogadott minket és a körbe halas "folyó", mellé gondosan kikészített kicsi vödrök, halászhálók bárki próbára teheti magát (de a halak ügyesek :) )

Ha megéheznénk itt egy büfé, sok sok paddal, asztallal, fedett helyen, de a park egész területén sok kis pihenő hely van ahol ha elfáradtunk csak nézelődhetünk, feltöltődhetünk. Ugyan így megannyi kézmosót is találtunk, ha simogattunk utána gyerek és felnőtt magasságban is ott várt a csap szappannal.

Kézmosók

Egy kis kert is felfedezésre vár, benne mindenféle trópusi számunkra csak az áruház vagy piac standjairól ismert növény és nagy örömre azok is amik számunkra is mindennapi. Láttuk a helyi kedvenceinket a passion fruitot (otthon hatalmas golgotavirág fánk volt, mégse gondoltam sose, hogy ennek a termése a passion gyümölcs vagy maracuja) és a jack fruitot is, hmmm. A kert végében igazi vidéki stílusban fára kötözött hinta és libikóka várt. 

Némi háztáji állat, kecske, kakas, pulyka és őz is volt ott. Spenót szerű leveleket kaptunk és az állatok csak jöttek és ettek. A madarak területe nagyon érdekes volt, eleve a lenyűgöző szépségű és színű madarak mindenki számára érdekesek, de az etetésük is fantasztikus érzés. Míg egy részük szorosan a markomba szorított apró banánt csipegetett ki kezemre szállva, addig más kisebb fajok a tenyerünkből ettek.

A hüllők se hiányoztak, hatalmas teknős szabadon sétált, az óriás kígyó pedig terráriuma teljén aludt a fejünk feletti üvegen. A tó se csak úgy véletlen van a park közepén, megannyi aranyhal és hattyú úszkál, amiket persze hogy megetettünk/megetethettünk.
  

A végére csak a póni lovaglás maradt. Vágta lett, mert az eső éppen leszakadóban volt, a fejünk felett lévő háló némi védelmet adott a kezdeti csepegéstől, de a zuhétól már semmit nem védett volna, így két gyors kört lezavartunk és irány az első papagájos csibés állomás ahol kivártuk az esőben lévő szünetet.

Ez lenne itt a GPS szerinti érkezési pont. Jó helyen vagyunk. A kép már kifelé jövet készült amikor az eső elöl beugrottam az autóba.

Sajnos a park egy része a pillangók kimaradtak, az eső miatt, de volt annyira jó élmény mind a négyünk számára ez a 2,5-3 óra, hogy jövünk még ide máskor is. Farm in the city a Facebookon megtalálható.

I-City

Nem is olyan rég valaki megosztott egy képet, melyen a fák színes égősorral voltak díszítve. Nem gondoltam, hogy ez itt van Malajziában.

Az I-City, Kuala Lumpurtól kb 40 percnyire Shah Alam városban van. A világító fák csak egy része a helynek, van még itt egy kis vidámpark, viasz szobor múzeum, horror háza, Snow walk 5 fokkal, egy vízi vidám park és mozi.

várandósok nem mehetnek a snow walkba! kiváncsi lennék miért?

A helyiek egy része oda van érte, a helyért, minket nem fogott meg. Az élő fákra tekert égősor jól mutat, bár kicsit lehangoló a betonszerűen kemény és szürke föld, sehol egy kis fű és a műanyag, holtbéli táj érzetet tovább növeli a villanyoszlopokra applikált napraforgófejek, vagy a már giccsbe csapó flamingó csapat.

Az amúgy is hangos vidámparkrész "zenéjét" némi építkezési zajok tarkították. Épülnek a luxus lakóházak körbe.

Még látszik a kínai új éves díszítés, a vágtató lovak és a lampionok sokfelé a parkban.

A park egyik oldala.

Az este fénypontja (haha) a világító park helyett a vacsora volt, egy jó mamakban (neve BARRA, mely hatalmas sarkon elhelyezkedő etető), mely a parkból visszafelé a benzinkút mögött egy hatalmas éttermekkel teli övezetben található.