Nevek

A neveink elárulják merről jöttünk. Van akinek könnyű bármilyen nevet megjegyezni, vannak aki csak az angol származású nevekkel boldogulnak és olyan is akad aki fotóval ellátott térképet használ a munkahelyén is a kollégák nevének megjegyzéséhez bárhol is éljen a világban.

Megkönnyíti de van hogy megnehezíti életünket a nevünk, legyen az extrém, vagy túl átlagos, vagy nehezen kiejthető, mondjuk éppen itt Malajziában. Amikor névadásra került a sor, olyan nevet választottunk a gyerekeknek ami nemzetközileg ismert is, még ha esetleg az írása el is tér némileg, hiszen már akkor tudtuk szeretnénk errefelé élni (vagy másmerre). Nincs is ezzel gondunk. 

Bár a gyerekeinknél már tudatos választás volt a saját nevemmel itt jobban belesimulok a tömegbe. Az egyetlen ékezetet ugyan el kellett hagynom hiszen a legtöbb rendszer nem tudta ezt értelmezni az É betűt így lett BEÉ ből BEE. Ugye milyen ázsai? :) A nevem így simán beillene egy felvett angol nevű kínainak. Csak a név alapján ezért azt is hiszik, hogy egy helyivel van dolguk és simán elkezdenek a telefonba malájul karattyolni velem (meg kell tanulnom malájul :D ).

A legtöbb kínai itt a mindennapi életben angol nevet használ és a közösségi oldalakra is ezen a néven regisztrál. Valljuk meg messze megkönnyítik a dolgunkat ezzel, hiszen könnyebb megjegyeznünk Steve nevét mint Hong Xian-ét. Ki tudjuk mondani helyesen, és ha nem látjuk az illetőt akkor is tudjuk róla, hogy fiú vagy lány! :D Persze az ő szüleik se gondoltak anno még rá (vagy csak tartották a tradíciót), hogy hogy is fog illeszkedni a név egy fejlődő vándorló világba. Így a legtöbbnek a valós kínai neveik mellé egy angol választott nevük is van amin általában ismerik őket. Ez az angol név vagy nagyon hasonló hangzású az eredetihez vagy illik a személyiséghez. Az angol név persze nem kerül bejegyzésre hivatalos iratban.

Egyébként a kínaiak a családnevüket ugyan úgy előre írják mint mi, általában :)

Hogy ne legyen annyira könnyű követni kinek melyik a vezeték és kereszt neve csereberélik, mikor melyiket írják előre és hátra, és persze a Malájoknál és sok Indiainál is teljesen más rendszerben van a névadás. 

A Maláj muszlim családoknál van az a szócska amit rengeteget láthatunk nevekben "bin", talán fel is sejlik "híres" bin akiről hallottunk már. De ha nem lássunk egy jó példát rá (Tun) Abdul Razak bin Hussein, Malajzia második miniszter elnökéét. Szóval ez a szócska annyit tesz, valakinek a fia. A névadás ugyanis úgy működik hogy lesz a keresztnév (1 és 2) bin (azaz a fia) és jön az apa keresztneve/keresztnevei (1 és 2 általában)!  Ha lánya akkor a binti szót használják.

Kövesd vissza a családfát, ha tudod! Az azért segít, hogy a keresztnévből kettőt adnak és ez a kettő megy tovább mindig. 

Ezt, az apa keresztneve megy a teljes névbe rendszert használják még nem muszlim őslakosok is, de itt már van családnév és hiányzik a "fia/lánya" szócska.

Egy szóval ahány nép annyiféle képen alakul a nevük, s írhatják a keresztnevet előre vagy hátra. Tényleg ember legyen a talpán aki meg tudja állapítani.

De ne maradjanak ki a rangok se!

Malajzia föderatív alkotmányos monarchia, akinek az élén a Maláj Király áll akit a malajzai szultánok közül választanak. Sok rangot a szultánok adnak ki, de a miniszter elnök rangját a Király adja. Malajzia mai miniszter elnöke Dato' Sri Haji Mohammad Najib bin Tun Haji Abdul Razak. 

Nevének elején Dato' Sri az uralkodó által adott legmagasabb állami cím, melyet az állam és a nemzet érdekéhez legtöbbet hozzátevő személy kap. 

Haji azaz már megtette az élete során a Mekkai zarándoklatot, mely minden muszlim kötelessége életében legalább egyszer.

Tun a legmagasabb rangú szövetségi cím, mintha nemesi cím lenne 

Most hogy jól megtanultuk és átlátjuk a rendszert, akkor a nélkül is, hogy tudnánk pontosan Malajzia törtélemét, tudni fogjuk, hogy Malajzia mai miniszter elnökének az apja éppen a fent említett második miniszter elnök volt.

Aki további malajzai rangokról szeretne tudni, hiszen élnek itt még bőven Datuk-ok, Dato-k annak figyelmébe ajánlom a wikipedia erre vonatkozó részét. 

Hol élünk mi?

Mehetne a kérdés úgy is, hol élünk mi külföldiek itt Malajziában, de ez messziről nehezen értelmezhető.

Kuala Lumpur nagy, s összenőtt megannyi kisebb nagyobb településsel amiről tájékozatlanul azt hinnénk na ez még KL, és mi ott lakunk, de nem. Kuala Lumpur körül ott van Petaling Jaya, amit talán úgy lehet elképzelni mint Budapestet és körülötte Pest megyét. Pest megyén belül pedig van jó néhány város, mit itt is, és ez a jó néhány úgy összenőtt egymással és a fővárossal is, hogy csak térképen állapíthatóak meg a határok. S az egész nagy Selangor államban található! Nem, nincs tengerpart mellett és a folyója is elég jelentéktelen, sajnos.

Az elsőre szokatlan nevek és rendszer idővel megszokhatók, a térkép szép lassan kialakul a fejünkben és a sok számos utca (a legtöbb utca PJ-ben azaz Petaling Jayaban számmal van elnevezve) nem lesz annyira idegen.

Mikor még csak ismerkedünk a várossal vagy ide látogatunk az LRT-n találkozunk a terültek neveivel: Universit, Bangsar, Pasar Seni, Kampung Baru, Ampang (Universiti a város határa és a vonal egyik vége, Kelana Jaya már PJ) most néhány jellegzetest emeltem csak ki. Aztán autóba ülünk, utaznunk, bevásárlunk új életet kezdünk. munkába járunk, iskolát keresünk, felfedezünk, találkozókat beszélünk meg és máris kezdjük tudni mi merre lehet, hova hogy érdemes menni és mikor vagy éppen mikor nagyon nem!
Megannyi TAMAN és BANDAR, BUKIT nevű résszel fogunk találkozni és ismerősen fog csengeni, már csak az nem mindegy mi lesz ezen nevek előtt után. Egyébként Taman=park, Bandar=város, Bukit=hegy malájul.

Hamar megjegyezzük a vicces vagy mondjuk érdekes nevű helyeket mint Proton City (Proton a helyi autó márka) vagy Alor Star (nekem erről valami country énekes jut eszembe) vagy egy lényeges IT élettér mint Cyber Jaya.
Aztán a fő expat lakóhelyek jönnek, Ampang, Bangsar, Mont Kiara.

De hogy ki és hol lakik? Legfőképpen ésszerű helyen, hiszen majd minden környéknek van kifejezetten magasra pozicionált, expatok vagy gazdagabb réteg számára épített Kondominiuma*, parkvárosa... A dugók a városban hatalmasak, az utak cseppet sem egyenesek és azt kell mondjam senki nem tölt szívesen napi 1-2 órát a sorban. Érdemes a munkahelyhez közeli vagy jól megközelíthető helyen keresgélni, legyen az autó a preferált vagy akár a tömegközlekedés (főként zárt pályás). Létezik élet az expat negyedeken kívül is, bár el kell ismerni, hogy nagyon szépek és rendezettek ezek a negyedek, de nem csak a lakás árak vannak magasra tartva, hanem az élet is magasabb pénztárcához van szabva, ha csak egy kis zöldséget szeretnénk venni, vagy szolgáltatást szeretnél igénybe venni.

Ampang a város szívében a KLCChez közel található, majd Bangsar (Universiti, Kerinchi, Bangsar állomások környéke) lett a következő kedvelt terület a kis rózsadombi hangulatával (szintén dombon van) aztán ezt váltotta Mont Kiara, mely a felhőkarcoló házak nagy szigete autópályával körbe véve. Egy érdekes és kedves választás még Desa Park City, mely ideális azoknak akik nem nagy tömb házakba (Kondominiumokba) vágynak hanem házra, mely mégis a város szívében, de csendes helyen van.
Az előnyök amiket tapasztalunk ha ezeken a környékeken élünk: a boltok berendezkedtek európai, amerikai igényekre is (van itt bőven külföldi csak a legtöbb indiai, pakisztáni, iráni, indonéz vagy filippinó) és a legtöbb nemzetközi iskola ezekre e környékekre települt, a nyugati színvonalú kórházak itt vannak, a legtöbb nagykövetség is itt található (Ampang), a nyugati társasági élet nagyobb, könnyebb talán ilyen kapcsolatokat kiépíteni. A legnagyobb előny még ezeken a helyeken, ha újonnan érkezel Ázsiába, hogy kevésbé érzed magad mély vízbe, az ázsiai életben beledobva.

Egy kis lakás/lakóegység meghatározás:
Kondominium: sok sok lakás egyben, egy vagy több tömb ahol a felszereltségbe beletartozik medence, edzőterem, tenisz, tollas, squash pálya vagy ezek közül legalább az első három.
Terasz house: két vagy három szintes sorházi lakás ahol hátsó udvar nincs, az első pedig maximum autóbeállásra elég (erre is használják a helyiek miután alaposan lebetonozták, lecsempézték)
Semi-detached house/Bungalow: na itt már számíthatunk nagyobb kertre is, sok bungalow ház parkban van mint pl a Desa Park City (csendes kis falu hangulat egy nagy tó körül, autópálya mellett de szerencsére ebből semmit nem lehet érzékelni és ez itt majd mindenhol így van és egy jól felszerelt nemzetközi iskolája is van bent.) vagy jártunk ilyenben Cyber Jayan, ahol kisebb kertünk is van rendesen szeparálva, de a lakópark kiépít saját medencét, közös helyiséget, edzőtermet.

Ha lakást házat bérlünk, tehetjük azt üresen, de akkor nem lepődjünk meg, ha még lámpa sincs! Vagy félig bútorozottan, ami még mindig elég becsapós lehet, mert előfordul, hogy nincs se főzőegységünk, de mosógépünk vagy légkondink se, de van egy két bútor bent, szóval ezt a típust alaposan körbe kell kérdezni. S ott van a teljesen bútorozott ami egy általános élet kezdéshez megfelelő felszereltségű, általában.

Az ingatlan vétel expatoknak összeghatárhoz van kötve, ami korábban 500.000 Rm alsó határhoz volt kötve, de ezt a számot 2014 januárjában duplájára emelték és minimum 1.000.000 Rm-et kell fizetni egy ingatlanért külföldiként, a határ persze a csillagos ég.

S hogy hol élünk Mi Magyarok itt Kuala Lumpurban (és környékén)?  Változó. Néhányan Bangsarban annak központi vagy déli részén, vannak Ampangon, Mont Kiarán, de van Puchongon, Cyber Jayan, Subangon, Wangsa Majun ismerősök.

NU - KL Sentral

Ha Kuala Lumpurban járt valaki, elkerülhetetlen hely volt a KL Sentral állomás. Ide ér be és innen indul a gyors KLIA vonat járat és a buszok is innen indulnak a reptérre, Genting Highlands-re és úgy általánosan a városba is, továbbá nagy KTM csomópont, vonat  megy Szingapúrba és az LRT is itt fut. Repjegyet, vonatjegyet, LRT jegyet, KLIA jegyet lehet venni... Egyszóval valóban központ.

Ez a KL Sentral épülete, a nagy üres jobb oldali parkoló helyére került a NU, és itt még ugyan ezen oldalt, alul a buszpályaudvar nyitott. A két magas épület két híres hotel lánc tagja, a Hiltoné és a Le Méridiené és persze látni a KL Towert és az ikertornyokat is.

Az épület maga nem meghatározó, nagy pályaudvar jelleg, alul a föld alatt egy részt a KTM és a KLIA expressz, aztán a nagy csarnok ami mindig tele, mindig zajos jegyvásárló sorokkal teli, sok (számomra piszkosnak tűnő) gyors-éttermi lehetőséggel és és felette a házon belül elhúzó LRTvel. Mindehhez még számoljuk hozzá a már kívülről megközelíthető igencsak utált részt a buszpályaudvart. Az utálatra rászolgált, mert zárt rész volt, a buszok eleve hangosak voltak hiszen a motorjuk folyamatosan járt, a elhajtók el el kiabálták magukat, hogy éppen hova megy a buszuk, aztán ott volt az építkezés, ami még több koszt és hangot hozott.

Pedig a rész megkerülhetetlen volt, ha a KL Sentrál másik kapcsolódó részét a monorailt akartuk elérni vagy Little Indiát szerettük volna megtekinteni. Át a buszokon, át az aluljárószerű részen egy keskenyebb járdán ami mindig tömve volt, aztán még kordonok között is, brrr.

Az a lépcső már az új NU Sentral a központi pályaudvarról nézve, s még látható egy kis lila rész az LCCT-hez vezető vonalhoz, na igen nem csak a KLIA nemzetközi reptérre megy innen a vonat, nem árt tudni hova is szeretnénk menni :)

De eljött a nap és a kordonok megszűntek, az építkezés zaja eltűnt sőt már le se kell menni a buszokhoz, ha a monorailt vagy kis Indiát szeretnénk elérni, megnyílt a NU, Kuala Lumpur jelenleg legfrekventátabb helyén épült bevásárló központ. Az épületbe össze fogja kötni (kész de még nem nyitották meg az utolsó kis szakaszt, de már így is kikerülhetők a buszok) a két Sentrál állomást így utcaszint felett kényelmesen átsuhanhatunk a monorailhez. Az épület hatalmas, belül kellemesen tagolt 7 emelettel, elveszni maximum a mérete miatt veszhetünk el, de alaprajzilag jól követhető, friss, lendületes, egy jó magas irodatornyot is építettek hozzá és hotel is van benne (mellette ALOFT Kuala Lumpur Sentral).

kis hidak kötik össze az elemetek két oldalát és sok ücsörgő hely is van

A nyitás kicsit ugyan késett és olyan igazán helyire sikeredett, hogy be-be kell csukni a szemünket, hogy a csilivili plázában itt ott még hiányoznak a burkolatok, vagy éppen befejezetlen a gipszkartonozás. Szép lassan majd elkészül miközben belakják, merthogy a boltok 90%-a a nyitás utáni napokban is csak névileg szerepelt az épületben, az elfalazott terek mögött szorgosan dolgoznak. A maradék 10% ami megnyitott, annak nagy része étterem, ami jó, mert végre normális kulturált körülmények között lehet enni, ha a Sentrálon vagyunk kénytelenek várakozni. Így mi is bekaptunk egy kis sushit és indultunk is tovább, elvégre ez is csak egy mall a sok közül ami itt Malajziában van.

a makett, ahogy most kinéz a KL Sentral, a NU Sentrallal a nagy hotelekkel és még néhány friss épülettel. A város folyamatosan változik.

Nyelvtanulás

Malajzia nagy vonzó ereje, hogy elboldogulunk a mindennapi életben az angollal, sőt munkavállaláshoz is elég. Azonban rá kell jönnünk, vannak helyek, vidékek, sőt körzetek vagy egyszerűen csak a kisebb helyi piac ahol nehezen értetjük meg magunkat csak az angollal. Az idősek nagy része jól, sőt feltűnően jól beszél angolul, de aztán van egy nemzedék a közép korúak és az utána következők akik már alig vagy sehogy. Ennek ellenére nagyon kevés az a felnőtt külföldi aki nekiáll a maláj elsajátításának. Ennek több oka is lehet, a környezet ahol élnek, ahol dolgoznak nem igényli, nem találkoznak a nyelvvel, nekik nincs rá extra igényük, nem tartják fontosnak vagy egyenesen feleslegesnek (na ez a véglet :( )

Az ország hivatalos nyelve pedig a maláj, és a hivatalos levelek mindegyike kivétel nélkül malájul érkezik, míg a reklám alapúak két, vagy három nyelven.

Az "iskola"-preschool is három nyelvet tanít (helyi és international egyaránt). Alapból az angolt használják ezen megy az oktatás nagy része, majd becsatlakozik a maláj és a kínai is. A nemzetközi iskolákban az első osztályokban nem probléma, ha még nem tud a csemete angolul, kap néhány külön órát szépen rövid idő alatt megtanul. De ez után már alap követelmény és ezért a felvételnél is szükséges, hogy legalább egy szintet elérjen.

A maláj kiejtése, olvasása általában nem okoz gondot hiszen egy egy betű eltérő kiejtésétől eltekintve úgy olvassák ahogy írják, nyelvtana pedig nagyon egyszerű, mondhatni primitiv. A szavak a mindennapi életben (kivéve nagyon steril expat környék) is ragadnak ránk, a helyiek pedig végtelenül hálásak amikor mi megszólalunk malájul, így miért ne akarnánk megtanulni? A nyelvre nagy hatással volt arab amire aztán jön egy kis hindi, tamil, angol hatás, így bőven felfedezhetünk hangzásban ismerős, írásban egyszerűsített angol szót, de azért magyart nem találunk benne :D

A kínait aki picit is ismeri az tudja hogy nehéz nyelv, a hogyan ejtjük, hogyan olvassuk na és a hogyan írjuk le mind-mind külön kihívást jelent. Gyerekként még megvan az esély, hogy a felnőtt bot fülnek hallhatatlan kiejétési különbségeket megtanulják és el tudják választani egymástól. A gyerek könyvek legtöbbje szépen megtanít az írás sorrendjére, így mondjuk egy google fordító segítségével angolra vagy magyarra tudom fordítani és meghallgatni, hogy is lehet a kiejétse. Kapunk ugyanis leckét kínaiból, ahol annyi "csak" a kérés hogy olvasni. Mondhatnám, hogy átmegyek a kínai szomszédhoz és megkérem olvassa el, na de nem minden kínai tud itt írni olvasni a saját nyelvén, sőt a nagy átlag nem tud és vannak azok is akik már beszélni se.

Így tanulunk hát mi, délutánonként három nyelven, kihívásokkal tűzdelve. Felnőtteknek is van elérhető maláj, angol, kínai és még sok más nyelvtanfolyam városszerte, csak elhatározás kérdése.

Száraz évszak problémái

Idén a szokásosnál is szárazabb évünk van itt Malajziában. Az eső két hónapja nem esett csak szórványosan ami vajmi kevés. Az a belevaló csapkodós özönvíz elkerülte a térséget egy ideje. Ennek következménye, hogy óriási a szárazság és az csak egyre nő.

Kb egy hónappal ezelőtt akad néhány szmogos szürke napunk. A helyi ismerősök egyből a szomszéd Indonéziára mutogattak hogy biztos megint onnan jön. De hát ilyenkor? Nem megszokott. Egész addig mi is ezzel a tudattal éltünk míg pár hete el nem kirándultunk az ország másik részébe s az autópályán haladva égő erdőket láttunk nem is keveset. Világossá vált, a tűz és a füst itt van!

Felmerült a kérdés bennünk miért nem jelzi senki a hatóságok felé? miért nem szól erről semmi hír? A waze rendszerbe miért nem lehet ilyen veszélyt jelenteni egyből amikor minden más megálló autóról, teherautóról, útjavításról lehet bejelentést tenni és értesít is minket folyton a rendszer?

A füst hol elérte KL-t, hol visszább szorult, de március elején bizonyossá vált, hogy a nagy szárazságnak nem csak a füst az eredménye, hanem a vízhiány is. A hatóságok bejelentették, hogy víztakarékossági intézkedéseket vezetnek be. Selangor tartományban ahol vagyunk a városrészeket két napos rotációval osztották be, így 52 órát volt/és nem volt víz. Már ahol. Megannyi apartman ház rendelkezik saját víztárolóval így mi például eddig nem vettük észre hogy korlátozás lenne, ami számomra annyit is jelent, hogy a korlátozás eddig nem túl eredményes.

 A vízkészlet mára a 40%-ra csökkent, így valószínű ha az időjárás továbbra is ennyire száraz marad mégiscsak meg fogjuk érezni a vízhiány hatását. Amit egyébként a kampungokon már rég éreznek, csakhát ez egy gazdagabb rész itt mégse zárják csak úgy el a csapot.

A nagy bevásárló egységek vizes polcai a kezdeti korlátozás idején hirtelen kiürültek, s máig nem normális a feltöltésük, cserébe kikerült még egy plakát, mely szerint napi 3 palack vizet vehet egy család az 5,5 literes óriásból.

Már pedig meleg van, szárazság van, tüzek vannak országszerte, több mint 600 helyen ég az erdő. A tűz és a meleg miatt óriási szmog alakult ki amely a héten elérte az egészségügyi határt, sőt van ahol már az ap index (air pollution) a 300-at éri. Ha pedig a szél fordul még rosszabb is lehet a helyzet :(
Az iskolák ma zárva, s akinek nem szükséges nem is megy ki a lakásból, kint pedig csak maszkos embereket lehet látni.

A minap a visszapillantó tükörben egy felismerhetetlen alakot láttam, aki a fejét a szemét eltakaró napellenzőt, az arca többi részén pedig egészségügyi maszkot viselt. Még jó hogy semmi paranoiám nincs :) De a maszk most tényleg fontos.

A helyzetre megoldást a hatóságok nem találnak? csak várnak hogy majd jön az eső, alábbhagy a meleg, a szárazság megszűnik és nem lesz szmog. Nincs korlátozás se autókra, se teherautókra, se gyárakra. Nincs és az átlag nem is érti hogy lehetne ilyet bevezetni, hiszen akkor hogy mennek dolgozni? De nem is csodálkozok, mikor az autók, buszok olyan füstöt engedhetnek ki magunkból amilyet éppen tudnak/akarnak, nincs környezetvédelmi előírás, hogy meddig futhat a jármű.

Nincs hibás, nincs megoldás, csak várunk majd az idő mindent helyretesz ahogy el is rontott, mert mi más lehetne a hibás, mint az időjárás?!

Az utasítás amit kiadtak erre a helyzetre, hogy igyunk sokat, hogy a szmog káros hatásait csökkentsük és lehetőleg ne tartózkodjunk szabadtéren. Bízunk benne, hogy hamarosan valóban megérkezik az eső, addig is járhatjuk az esőtáncot az eltűnt MH370 repülőt varázsszőnyeggel kereső sámánokkal.