Két hét ügyintézés, két hét újabb mert még kell valami, kétszer várakozás, hogy kiérjen gyorspostával minden. Ezek után még két ember elment szabadságra aki kéne hozzá, s csúszunk már a júniusba, júliusba ki tudja éppen meddig. Két hét az első kör, de kettő van. S mondhatom már nincs két hét hogy tudjuk mi az eredmény. Bízunk, hogy lesz eredmény és bízunk, hogy pozitív. Persze a sok sok megállás és újraindulás rengeteg lendületet és lelkesedést vett ki belőlünk. A "B" tervet amit csak végső esetre szántam tovább kellett itthon szőnöm, hiszen akkor se áll(hat) meg az élet, ha nem megyünk. De a "B" terv csak részleges, nem teljes, nincs benne a felmondott helyett új munkahely, az eladott helyett új autó, nincs nagyobb lakás csak egy félig összepakolt amibe vissza kell rendezni mindent.
Az eredménnyel egy lebegésből szállunk majd ki ami nem jó. Várom is meg nem is, hogy pozitív akkor is összerándul a gyomrom majd, s a pakolás és búcsúzás gyors befejezését kell megoldani, s ha negatív akkor is rándul. Nekem sehogy se lehet jót tenni? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése