pénztárca elvesztés/megtalálás/rablás

Egyik nap hazafelé jövet egy pénztárcát találtam a kondominiumonkon belül a váró padja alatt. Felvettem, megnéztem, tényleg tárca. Benne hitelkártya, tesco kártya, egyetemi belépő, igazolvány, némi pénz. Kerestem benne valami elérhetőséget, hátha benne van hol lakik és egyszerűen felviszem. Cím nem volt, de a névjegye mobil számmal szerencsére igen.

Írtam hát neki, hogy leadtam a tárcáját a management irodában. Jött is a válasz, hogy köszöni és megy érte. Az irodában kicsit meglepődtek mikor bevittem a tárcát és sokszor elmondták milyen szerencséje van a srácnak hogy megtaláltam. Majd a fiú is üzent hogy nagyon nagyon köszöni és milyen hálás. Persze, hogy jó ha az elveszett dolgunkat visszakapjuk, én is igen hálás lennék ebben az esetben, de akkor még nem tudtam, hogy miért is van tényleg szerencséje a srácnak.

Kíváncsi lennék, ha Kuala Lumpur szerepelne egy ehhez hasonló teszten, akkor mennyi pénztárca jutna vissza.

Másnap ugyan ott a váróban ültem és vártam a barátnőmet együtt mentünk a gyerekekkel el. Meséltem neki, hogy találtam egy tárcát és beadtam az irodába, de csak úgy mellékesen a gyerekülés elrendezése közben. A megvilágosodás ekkor jött. Szóval a helyiek itt ha találnak valamit azt nem adják le, be, vissza, sehova. Sőt! A bankkártyát és hitelkártyát elkezdik szépen használni. Elmennek megtankolnak vele, bevásárolnak ... mert megtehetik. Mert a kártyákon nincs pin kód, mert a kártyán szereplő név sokszor annyira ismeretlen a pénztárosnak hogy meg se tudja ítélni férfi vagy nő kártyájáról van e szó, ergo be se tud azonosítani, az aláírást összehasonlítását még sose vettem észre, az okmányaimat meg aztán végkép nem kellett bemutatnom. Szóval a helyi kártyával nagyon óvatosan kell bánni, mert ha idegen kézbe kerül nem félnek használni is.

Mikor júliusban repültünk vissza, két Magyar lánnyal együtt utaztunk, akikkel csevegtünk minden féléről útközben. Megérkezésnél leírtam a helyi számom, ha bármi gond lenne (bár inkább arra gondoltam, hogy az utazásuk végén megiszunk egy limonádét valahol ...). A lányok meg is kerestek, de nem éppen jó hírrel. Kirabolták őket. Egy motoros leszakította a keresztbe vetett táskáját a nyakából, benne útlevéllel, mobillal, pénzzel és kártyával. Szerencsére az ijedségen kívül bajuk nem történt, és gyors hazatelefonálással mindent letiltottak. Ekkor még azt gondoltuk, hátha meglesznek még a papírjaik és valaki leadja őket, mint ahogy otthon ez elő szokott fordulni. A történtek után már tudom, esélytelen. Az iratok pótlása pedig hatalmas hercehurca mivel Malajziában nincs Magyar nagykövetség!