2010. december 6., hétfő
A maláj Mikulás
Ma reggelre erre is járt a Mikulás. Nem hiszem, hogy a környékünkön túl sok dolga lett volna, itt ezt a szokást nem ünneplik. Ráadásul szegény öreg valószínű eléggé meglepődött, hogy kis csizma helyett szandál és crocs várta :)
2010. december 5., vasárnap
Család
A "Kiasu" cikk révén előtérbe került a család kérdés. Mi is lehetne fontosabb mint a család, a karrier, a siker?
A család más alapokon nyugszik, kicsit máshogy működik, mint náluk. Van az anyukánk, az apukánk, testvérünk/testvéreink. Néha már fiatalon lehagyjuk a szülői házat, csak mehessünk, szabadulhassunk, ne szóljanak az életünkben. Lesz férjünk/feleségünk, lesznek gyerekeink. Ha szerencsések vagyunk élnek még a nagyszüleink, akivel nagy ritkán találkozunk, aztán ahogy fogy a rokonságunk döbbenünk rá, hogy mennyivel lettünk szegényebbek, s milyen jó lett volna akkor mégis időt szakítani a sűrűbb látogatásra.
A család itt összetartó. A gyerek nem azért kap jó nevelést és erős iskoláztatást, nevelik bele a Kiasu szellemét, hogy magas karriert érjen el, s ezért tudjon magáról gondoskodni, élje az életét. A gyerek azért tanul jól, hogy jó munkája legyen és tudja segíteni szüleit! Amíg gyerek ezért nincs is más dolga tanulni, tanulni. A szülők azok akik állják a beiskolázás költségeit ( itt igyekeznek a gyerek külföldre küldeni tanulni), és elvárják a jó eredményeket. Legtöbbször a család több generációja együtt lakik, s a szülők azok akik megveszik a gyerek első lakását, autóját. Nem a gyerek próbálja hitelből évek, évtizedek alatt összetenni az ingóságokat. De ennek is ára van, az időskori gondoskodás. A nyugdíjas korhatár itt 55 év (nem nem írtam el! ötven öt, amiről lehetne még külön cikket is írni, de ezt megtettem már helyettem K, majd elkérem tőle). A szülő, aki e korban már általában nagyszülő pedig vállalja a frissen született gyermek gondozását miután az anyuka néhány hónap múlva visszatér a munkájába. Hogy is lenne ez megvalósítható, ha nem laknának közel egymáshoz?
Amíg nem ünnepeltük a moon cake fesztivált, addig számunkra teljesen ismeretlen volt ez a fajta családi összetartozás, együttélés. Ezt az ünnepet mi, a tulajunkkal és annak családjával ünnepeltük, úgy 25-30ad magunkkal együtt. Mert itt lakik ugyan ebben a házegyüttesben a nagyapa, a testvér, az unokatestvér és azok gyerekei. Számíthatnak egymásra, segítik egymást. A család igenis fontos. Az alkalom pedig nekünk volt fontos, és elgondolkodtató. Örültünk, hogy részesei lehettünk. (Mindenki végiggondolhatja maga milyen messze is lakik a szüleitől, a nagyszüleitől vagy az unokatestvéreitől és őket milyen sűrűséggel látogatja, látják egymást)
K kolléganője 1 hónapja ment el a cégtől, mert hívta a család. Tanult, dolgozott, jól dolgozott és szerette a munkáját. A családnak van egy vállalkozása, amiben a vezető szerepet a lánynak adnák tovább, ehhez azonban szükség van arra, hogy mielőtt átveszi a vállalatot már ott dolgozzon. Éppen abban a korban van, 30 éves, amikor még elfogadják, hogy ha velük dolgozik és növi ki magát vezetőjükké. Nem volt választás, csak egy, a munkahelyen felmondani és elfoglalni a cégben kijelölt szerepet.
De nézhetünk nem anyagi kérdésről szóló történetet. Huszon éves fiatalon arra vágyunk mi otthon, hogy szülőktől függetlenül éljünk, a haverokkal vagy barátokkal eljárjunk szórakozni, nyaralni. Azt hiszem mindenkinek fenn akadna a szeme, ha egyedülállóként, de közel a harminchoz a szülei még kérdőre vonnák, hogy ő miért nem akar velük nyaralni, miért nem hívta meg a szüleit a barátaival tartott bulira. Pedig ez itt nem szokatlan.
Persze éppen a Kiasu kapcsán kaptam ismeretet a Szingapúri helyzetről is, ahol ez sokkal sokkal erősebben van jelen, mint itt Malajziában. A szülők a gyerekeket azért, hogy visszatérhessenek a munkába és többet és jobban tudjanak dolgozni általában cselédre bízzák. A szülő-gyerek kapcsolat ellaposodik, nem alakul ki a szoros kötődés és odafigyelés, hiszen a szülő nem figyel annyira oda a gyerekre, s a felnövő gyerek ezért is ugyanannyi figyelmet ad vissza szüleinek. Marad az idős szülő cselédre bízva.
Vasárnaponként, azaz ma is, family sunday van. Apa-anya-gyerekek együtt töltik az egész napot. Sok családban ez az egyetlen nap amikor mindenki otthon van, hiszen nem ritka a 6 napos munkahét. Így ki is használják a családi napot, s felkerekednek kirándulni, vásárolni, szórakozni.
A család más alapokon nyugszik, kicsit máshogy működik, mint náluk. Van az anyukánk, az apukánk, testvérünk/testvéreink. Néha már fiatalon lehagyjuk a szülői házat, csak mehessünk, szabadulhassunk, ne szóljanak az életünkben. Lesz férjünk/feleségünk, lesznek gyerekeink. Ha szerencsések vagyunk élnek még a nagyszüleink, akivel nagy ritkán találkozunk, aztán ahogy fogy a rokonságunk döbbenünk rá, hogy mennyivel lettünk szegényebbek, s milyen jó lett volna akkor mégis időt szakítani a sűrűbb látogatásra.
A család itt összetartó. A gyerek nem azért kap jó nevelést és erős iskoláztatást, nevelik bele a Kiasu szellemét, hogy magas karriert érjen el, s ezért tudjon magáról gondoskodni, élje az életét. A gyerek azért tanul jól, hogy jó munkája legyen és tudja segíteni szüleit! Amíg gyerek ezért nincs is más dolga tanulni, tanulni. A szülők azok akik állják a beiskolázás költségeit ( itt igyekeznek a gyerek külföldre küldeni tanulni), és elvárják a jó eredményeket. Legtöbbször a család több generációja együtt lakik, s a szülők azok akik megveszik a gyerek első lakását, autóját. Nem a gyerek próbálja hitelből évek, évtizedek alatt összetenni az ingóságokat. De ennek is ára van, az időskori gondoskodás. A nyugdíjas korhatár itt 55 év (nem nem írtam el! ötven öt, amiről lehetne még külön cikket is írni, de ezt megtettem már helyettem K, majd elkérem tőle). A szülő, aki e korban már általában nagyszülő pedig vállalja a frissen született gyermek gondozását miután az anyuka néhány hónap múlva visszatér a munkájába. Hogy is lenne ez megvalósítható, ha nem laknának közel egymáshoz?
Amíg nem ünnepeltük a moon cake fesztivált, addig számunkra teljesen ismeretlen volt ez a fajta családi összetartozás, együttélés. Ezt az ünnepet mi, a tulajunkkal és annak családjával ünnepeltük, úgy 25-30ad magunkkal együtt. Mert itt lakik ugyan ebben a házegyüttesben a nagyapa, a testvér, az unokatestvér és azok gyerekei. Számíthatnak egymásra, segítik egymást. A család igenis fontos. Az alkalom pedig nekünk volt fontos, és elgondolkodtató. Örültünk, hogy részesei lehettünk. (Mindenki végiggondolhatja maga milyen messze is lakik a szüleitől, a nagyszüleitől vagy az unokatestvéreitől és őket milyen sűrűséggel látogatja, látják egymást)
K kolléganője 1 hónapja ment el a cégtől, mert hívta a család. Tanult, dolgozott, jól dolgozott és szerette a munkáját. A családnak van egy vállalkozása, amiben a vezető szerepet a lánynak adnák tovább, ehhez azonban szükség van arra, hogy mielőtt átveszi a vállalatot már ott dolgozzon. Éppen abban a korban van, 30 éves, amikor még elfogadják, hogy ha velük dolgozik és növi ki magát vezetőjükké. Nem volt választás, csak egy, a munkahelyen felmondani és elfoglalni a cégben kijelölt szerepet.
De nézhetünk nem anyagi kérdésről szóló történetet. Huszon éves fiatalon arra vágyunk mi otthon, hogy szülőktől függetlenül éljünk, a haverokkal vagy barátokkal eljárjunk szórakozni, nyaralni. Azt hiszem mindenkinek fenn akadna a szeme, ha egyedülállóként, de közel a harminchoz a szülei még kérdőre vonnák, hogy ő miért nem akar velük nyaralni, miért nem hívta meg a szüleit a barátaival tartott bulira. Pedig ez itt nem szokatlan.
Persze éppen a Kiasu kapcsán kaptam ismeretet a Szingapúri helyzetről is, ahol ez sokkal sokkal erősebben van jelen, mint itt Malajziában. A szülők a gyerekeket azért, hogy visszatérhessenek a munkába és többet és jobban tudjanak dolgozni általában cselédre bízzák. A szülő-gyerek kapcsolat ellaposodik, nem alakul ki a szoros kötődés és odafigyelés, hiszen a szülő nem figyel annyira oda a gyerekre, s a felnövő gyerek ezért is ugyanannyi figyelmet ad vissza szüleinek. Marad az idős szülő cselédre bízva.
Vasárnaponként, azaz ma is, family sunday van. Apa-anya-gyerekek együtt töltik az egész napot. Sok családban ez az egyetlen nap amikor mindenki otthon van, hiszen nem ritka a 6 napos munkahét. Így ki is használják a családi napot, s felkerekednek kirándulni, vásárolni, szórakozni.
2010. december 3., péntek
A befőtt és az örök nyár
Ha nyáron vagy ősszel valaki a konyhában tüsténkedik és befőz, biztos kezébe kerül egy-két befőttes gumi. Na most itt nálunk nincs befőzés, se olyan gyümölcs, se kedv nem lenne hozzá, hogy nekiálljunk. Minek is az örök nyárban mindig friss a gyümölcs - legalábbis a helyi. Mégis nap mint nap kezünkbe akad egy-két befőttes gumi.
Azt már egyszer bemutattam, hogy az ételeket zacskózzák, természetesen ennek a zacskónak a szájára is kerülhet gumi. De ha véletlen nem ide szánják akkor kerül a roti (vékony palacsinta vastagságú kenyérlepény) papírcsomagolására, vagy a műanyag ételszállító doboz köré, az összes zacskóra, esetleg a pénzre.
Igen, a pénzre. Itt ugyanis a nagy helyi bankban (Maybank), ha felveszünk pénzt azt nem a megszokott cég logójával ellátott borítékba pakolják, hanem szépen összegumizzák és átadják. Elsőre kicsit furcsa, de megszokható. Mint az is, ami a képen látszik, hogy nálunk csupa 1-es van összegumizva. Aprópénz gondolhatnánk, de nem, ebből itt rengeteg mindent lehet csinálni, ha nem is egyből, de nem kell hozzá sok tíz, húsz, meg száz, ezer meg végkép nem. Ez itt az utazó pénzünk. Jegyezd meg busz 1-el megy, vissza pedig nem ad a sofőr!
Azt már egyszer bemutattam, hogy az ételeket zacskózzák, természetesen ennek a zacskónak a szájára is kerülhet gumi. De ha véletlen nem ide szánják akkor kerül a roti (vékony palacsinta vastagságú kenyérlepény) papírcsomagolására, vagy a műanyag ételszállító doboz köré, az összes zacskóra, esetleg a pénzre.
2010. december 2., csütörtök
Kiasu
Furcsa egy szó ez, Kiasu, amit ennyire hasonítani lehet a szingapúri és a maláj lakosságra.
Ha pontosan fordítanám akkor annyit tenne, hogy félelem a veszítéstől. Azaz csak nyerni, nyerni és nyerni lehet, s a legjobbnak, a legelsőnek a leg-nek lenni. Egy részét ez érthető, ha sportról van szó, hiszen a másodikat, harmadikat, sokadikat ki jegyzi meg? Viszont itt az élet minden területén fellelhető a kiasu "szelleme".
- Tipikus Kiasu - mondta Jet apukája mikor távoztak tőlünk, s meglátta a főbérlőnk (velünk szembe laknak) kislányát este 9 kor a zongora mellett ülni.
- Van testvére?
- Van, egy öccse.
- Sportol igaz, valami küzdősportot?
- Igaz.
Tipikus kiasu, ha a gyerek (márpedig itt a legtöbb család gyereke) sportolni jár ha fiú, és zongorázni vagy zenélni ha lány. Természetesen a tanulásban és az iskolában is elsőnek kell lenni, ezért bármily furcsa nincs súgás, hiszen azzal előnyhöz juttatnád a társad. Ha pedig kikerül az iskolából és várja a munkahely sokszor egy európai embernek furcsa, csak a munkájának élő emberrel találkozikunk, aki képes minden este késő éjjelig bent lenni és ebből szinte versenyt űznek (képesek családi vacsoráról visszamenni dolgozni), akinek segíteni nem lehet mert ő tudja azt csak jól, aki megosztani információt nehezen oszt meg, hiszen ha már te is tudod, ő mitől lenne több. Csapat munka, sokszor kizárva. De a munkájára büszke. Van ennek jó és rossz oldala is.
De számtalan esetet, magatartás van amit ezzel a szóval magyarázhatunk, vagy belemagyarázhatjuk, íme egy cikk még erről angolul, s tőlem két apró történet.
Karácsonyra készülünk, itt is, a muszlim országban, hiszen a multikulti lehetővé teszi, hogy minden vallás ünnepét ünnepeljük. Jasmin már feldíszítette a karácsonyfáját, mire kérdően néztünk rá.
- Nem korai még ez, így november végén?
- My nick name is Kiasu :). - jött a válasz.
Hétfő reggel korán keltem, s még mielőtt a többiek magukhoz tértek volna már felöltözve indultam a rendelőhöz. Korán volt, csak 8, s ők 9 kor nyitnak, de nem akartam órákat várni, s egy gyors sétával pár perc alatt elérhető tőlünk. 8.10 kor megkaptam az 0001 sorszámot, amit büszkén mosolyogva vittem magammal haza, s közben az jutott eszembe, kiasu. Lehet, hogy már elég időt töltöttem el itt ahhoz hogy egy picit szívjak a kiasu érzésből?
Ha pontosan fordítanám akkor annyit tenne, hogy félelem a veszítéstől. Azaz csak nyerni, nyerni és nyerni lehet, s a legjobbnak, a legelsőnek a leg-nek lenni. Egy részét ez érthető, ha sportról van szó, hiszen a másodikat, harmadikat, sokadikat ki jegyzi meg? Viszont itt az élet minden területén fellelhető a kiasu "szelleme".
- Tipikus Kiasu - mondta Jet apukája mikor távoztak tőlünk, s meglátta a főbérlőnk (velünk szembe laknak) kislányát este 9 kor a zongora mellett ülni.
- Van testvére?
- Van, egy öccse.
- Sportol igaz, valami küzdősportot?
- Igaz.
Tipikus kiasu, ha a gyerek (márpedig itt a legtöbb család gyereke) sportolni jár ha fiú, és zongorázni vagy zenélni ha lány. Természetesen a tanulásban és az iskolában is elsőnek kell lenni, ezért bármily furcsa nincs súgás, hiszen azzal előnyhöz juttatnád a társad. Ha pedig kikerül az iskolából és várja a munkahely sokszor egy európai embernek furcsa, csak a munkájának élő emberrel találkozikunk, aki képes minden este késő éjjelig bent lenni és ebből szinte versenyt űznek (képesek családi vacsoráról visszamenni dolgozni), akinek segíteni nem lehet mert ő tudja azt csak jól, aki megosztani információt nehezen oszt meg, hiszen ha már te is tudod, ő mitől lenne több. Csapat munka, sokszor kizárva. De a munkájára büszke. Van ennek jó és rossz oldala is.
De számtalan esetet, magatartás van amit ezzel a szóval magyarázhatunk, vagy belemagyarázhatjuk, íme egy cikk még erről angolul, s tőlem két apró történet.
Karácsonyra készülünk, itt is, a muszlim országban, hiszen a multikulti lehetővé teszi, hogy minden vallás ünnepét ünnepeljük. Jasmin már feldíszítette a karácsonyfáját, mire kérdően néztünk rá.
- Nem korai még ez, így november végén?
- My nick name is Kiasu :). - jött a válasz.
Hétfő reggel korán keltem, s még mielőtt a többiek magukhoz tértek volna már felöltözve indultam a rendelőhöz. Korán volt, csak 8, s ők 9 kor nyitnak, de nem akartam órákat várni, s egy gyors sétával pár perc alatt elérhető tőlünk. 8.10 kor megkaptam az 0001 sorszámot, amit büszkén mosolyogva vittem magammal haza, s közben az jutott eszembe, kiasu. Lehet, hogy már elég időt töltöttem el itt ahhoz hogy egy picit szívjak a kiasu érzésből?
2010. december 1., szerda
vendégség
Ez kimaradt a sorból, pedig ígértem.
Szóval van egy ismeretségünk, akiknek éppen akkora a kislányuk, mint Lili. A két hancúrlány születésnapja között tényleg csak néhány nap eltérés van. Nyomon követtük hát mi is, ők is a lányok fejlődését a flickr-en. Ők figyelték Lilit, mi meg Jet-et és vártuk, hogy egyszer eljön a nagy találkozás.
Múlt hét szerdán, az ünnepnapon végül ellátogattak hozzánk egy vacsorára. A menü magyaros volt, amennyire itt az lehet, így került az asztalra Gulyás leves, Brassói aprópecsenye (eszik a disznót ezt előre letisztáztuk) és Császármorzsa. Szerencsére ízlett nekik, vagy csak voltak olyan jó vendégek, hogy mindent megettek. :)
A két lány pedig egymásra talált. Jet egy szívbéli lányka, aki szinte az első perctől feloldott és jött megölelni és puszit adni mindenkinek. Lili kicsit váratott magára, de onnantól... sinkongató, nevető szaladgáló lányokat láttunk csak magunk körül.
Az idő rövidsége és a lányokra tapadó szemeink egy alapos beszélgetést nem tettek lehetővé, azonban betekintést nyerhettünk az ázsiai nevelésbe közelebbről is.
A gyerek szó szerint arra lett trenírozva (tudom csúnya szó ez ezt egy gyerekre használni), hogy azt tegye amit az anyja mond. Neki ez az egy feladata van. Igen, szót kell fogadni nálunk is, lehet gondolni, csakhogy ez picit mégis más. Szóval a gyereknek nem kell kanalazni az ételt, nem kell felemelni a poharat, egyetlen dolga van csak kinyitni a száját és nyelni. S ez az elv működik minden más téren is, úgymond semmi más dolga nincs csak tanulni, jónak lenni, elsőnek lenni ... Sokkal jobban vigyáznak rá, nehogy elessen, leessen, beüsse a fejét, bármi baja is legyen. Amúgy is már fogantatástól ez a központi kérdés náluk, hogy a gyerek okos, nagyon okos legyen, s ezért rengeteg reklám szól arról, hogy mit egyen a kismama, mit egyen a kisgyerek, hogy okos legyen.
Elég nehéz ezt pontosan leírni, megfogalmazni mitől is mások, miben mások itt az emberek, miért viselkednek másként a munkahelyükön, a boltban, csak annyit veszel észre, hogy furcsák. Van viszont egy szó ami sok mindenről lerántja a leplet, amit megtanultunk ezen az estén. Ezt fogom a következő alkalommal leírni.
Szóval van egy ismeretségünk, akiknek éppen akkora a kislányuk, mint Lili. A két hancúrlány születésnapja között tényleg csak néhány nap eltérés van. Nyomon követtük hát mi is, ők is a lányok fejlődését a flickr-en. Ők figyelték Lilit, mi meg Jet-et és vártuk, hogy egyszer eljön a nagy találkozás.
Múlt hét szerdán, az ünnepnapon végül ellátogattak hozzánk egy vacsorára. A menü magyaros volt, amennyire itt az lehet, így került az asztalra Gulyás leves, Brassói aprópecsenye (eszik a disznót ezt előre letisztáztuk) és Császármorzsa. Szerencsére ízlett nekik, vagy csak voltak olyan jó vendégek, hogy mindent megettek. :)
A két lány pedig egymásra talált. Jet egy szívbéli lányka, aki szinte az első perctől feloldott és jött megölelni és puszit adni mindenkinek. Lili kicsit váratott magára, de onnantól... sinkongató, nevető szaladgáló lányokat láttunk csak magunk körül.
Az idő rövidsége és a lányokra tapadó szemeink egy alapos beszélgetést nem tettek lehetővé, azonban betekintést nyerhettünk az ázsiai nevelésbe közelebbről is.
A gyerek szó szerint arra lett trenírozva (tudom csúnya szó ez ezt egy gyerekre használni), hogy azt tegye amit az anyja mond. Neki ez az egy feladata van. Igen, szót kell fogadni nálunk is, lehet gondolni, csakhogy ez picit mégis más. Szóval a gyereknek nem kell kanalazni az ételt, nem kell felemelni a poharat, egyetlen dolga van csak kinyitni a száját és nyelni. S ez az elv működik minden más téren is, úgymond semmi más dolga nincs csak tanulni, jónak lenni, elsőnek lenni ... Sokkal jobban vigyáznak rá, nehogy elessen, leessen, beüsse a fejét, bármi baja is legyen. Amúgy is már fogantatástól ez a központi kérdés náluk, hogy a gyerek okos, nagyon okos legyen, s ezért rengeteg reklám szól arról, hogy mit egyen a kismama, mit egyen a kisgyerek, hogy okos legyen.
Elég nehéz ezt pontosan leírni, megfogalmazni mitől is mások, miben mások itt az emberek, miért viselkednek másként a munkahelyükön, a boltban, csak annyit veszel észre, hogy furcsák. Van viszont egy szó ami sok mindenről lerántja a leplet, amit megtanultunk ezen az estén. Ezt fogom a következő alkalommal leírni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)