Ma, azaz augusztus 31-én ünnepli Malajzia a függetlenségének napját.
Független, és a ma is ismert állammá, föderális únióvá vált 1963-ban, az után, hogy 1957-ben Malájföld megszabadult az utolsó idegen fennhatóságtól is, az angoloktól, majd csatlakozott hozzá Sabah és Sarawak (és Szingapúr is, de ő nem sokkal később békésen kivált). Malajzia törnténelme kacskaringós úton vezetett idáig, befolyások indiai, kínai, indonéz területekről, majd a portugál, a holland és az angol gyarmat része volt, mire eljutott függetlenségéig.
S hogy ünneplik ezt a függetlenséget?
Kicsit felemásan. Nemzeti ünnepnap, munkaszüneti nap, de a boltok egy része nyitva, az éttermek is nyitva, még ha rövidített nyitvatartással is, de mégis. Ünnep van ugyan, ott vannak a zászlók a házakon, az autókon, csak a parádé kevesebb vagy kevesebb róla a hír. Azt hihetnénk nincs nemzeti tudat. De van.
Reggel, a város szélén Bukit Jalil-i stadionban húszezreket vártak az ünnepségre. Csak a TV-n keresztül szemléltük a tömegeket mozgató műsort, ahol fiatalok ültek a stadion egyik felében, egyen szín ruhában és sapkában, kezükben egy táska különböző színű zászló. Vezényszóra kerültek elő, majd tekeredtek újra hengerré, s formáztak tartományizászló-mintákat, szövegeket. Középen fényjáték, és képek, majd szónoklat, fogadalom, nemzeti himniusz. Éltették a Maláj népet, a Maláj nemzetet.
Az ünnep részről ennyi, kisebb, alacsonyabb költségvetésű ceremóniát rendeztek idén. Rossz nyelvek szerint, nincs pénz, mások szerint lopják, ki tudja, nem a mi dolgunk. A medence ugyan azt a hűs vizet adta ma is mint máskor, csak annyi különbséggel, hogy szokatlanul többen voltunk benne. Nem csak mi nem éreztük magunkénak az ünnepet, sokan mások se, még akkor is ha az idei év mottója is az 1 Malajzia, 1 nemzet volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése