Csomagolás

így karácsony táján annyira nem meglepő, hogy csomagolunk. Az viszont, hogy nem ajándékot, hanem táskákat és bőröndöket ... hát kevésbé kellemes időtöltés.
Otthon, tudjuk sokan nagy szeretettel és várakozással várnak már minket, ami nagyon jól esik, mégse könnyebb. Sőt a "felkészültetek már az útra?", meg a "vágjátok a centit" kérdések most kifejezetten rosszul esnek :(.

Mikor nekiindultunk KL-nek semmiről nem volt fogalmunk, arról, hogy hol fogunk lakni, hogy hol fog k dolgozni, hogy lesznek e barátaink. Csak egy volt biztos, a repülőjegy oda, meg vissza. Aztán lett hol lakni, lettek barátok, ismerősök, lett munka, és lett terv, mely szerint a karácsonyi haza út csak hazalátogatás lesz. Ez így is volt, aztán lett egy kis újra tervezés és sok gondolkodás. Terveztük, hogy esetleg K visszajön áprilisig, de el lehetett volna mondani a karácsonyt (na ilyet ki hallott már? mi se gondoltuk jónak, ha már mindenki erre készült) sőt maradhattuk volna még sokáig, csak néhány új helyzettel kellett volna megbarátkozni. Ezt én nem vállaltam, bár szívem szakad közben, hogy a visszaútra várni kell.

Pozitív, hogy K-t várják vissza és nagyon megkedvelték. A lakás tulaja szintén vár vissza. Az ismerősök úgy köszöntek el, ma, hogy újra látnak. Szóval minden rendben, és mi is pozitívan és nagy várakozással állunk a jövő előtt. Persze bízunk benne, hogy visszajövünk.

Lili már alszik, legújabb babájával amit a szomszédunk hozott neki karácsonyra, K úton a reptérre, én meg lassan végzek a csomagolással. Kicsit szanaszét vagyunk ma, és ugyan egy napon utazunk, csak elfelejtettük, hogy a 0:30 és a 23:30 között az a 23 óra mégis elég nagy különbség. Így mire K hazaér mi elindulunk a reptérre egy szomszédunk segítségével, hiszen sok a csomag. Holnap még megfőzöm az ebédet, majd szépen elmosogatok, eltörlök mindent, elteszek mindent ami a mienk a megbeszélt kamrába, ami várni fog ránk. Valahol mindig várnak ránk :) S valahogy mindig nehéz az elválás, sose sikerül megúszni könnyek nélkül, én már csak ilyen vagyok :)

Addig is egy elő karácsonyi képpel búcsúzom innen Malajziából. Visz lát KL, Helló Budapest!

A blog nem szűnik meg, lesz még bejegyzés arról ami kimaradt, akár mennyire is szerettem volna leírni mindent, nem sikerült ez alatt a röpke 8 hónap alatt. Aztán ki tudja lehet, hogy az újabb utazás tervezésével folytatom.