Mikor nekikezdtünk nézelődni, hogyan is menjünk, éppen lecsúsztunk egy remek 3 Rm/fő Airasia repülőjegyről, aztán halogattuk, hátha lesz még, azt eltelt az október, majd a november ... Egy véletlen során kiderült hogy K és TZ régi munkatársak, így adva adódott az alkalom, hogy megkérje nézzen nekünk valami remek kis hostelt.
Persze végül nem hostelben kötöttünk ki, hanem TZ és családja fogadott be minket 3 változékony időjárású, de annál remekebb napra.
Indulásunk előtti napon, délelőtt Lili még lázas, majd délben bevágott egy adag ebédet, után még egy kicsi ez, majd az is kellett, s a vége az lett, hogy láznak szerencsére nyom veszett, de helyette egy huncunt lányka maradt aki délután 4-7 ig aludt. El lehet képzelni, hogy este mikor tért nyugovóra. A láz viszont véglegesen megszűnt, ki lehetett jelenteni, hogy kutya baja sincs a gyereknek, lehetett pakolni, mindet éjfélkor, és gyorsan aludni egy kicsit egészen 6ig. Iszonyatosan korán volt a kelés. Bár ez Magyar szemmel nem kirívóan korai időpont, de itt Malajziában ahol a nagy áruházak is 9 kor nyitnak, a kis boltok meg nemritkán 11 kor és az első "BKV" 6 kor indul, szóval itt ez egy nagyon korai időpont.
A busz odafelé viselhető volt, még aludtunk is egy kicsit, bár tudtunk volna jóval többet. Az állomáson, pedig ott várt minket TZ, s irány a lakás. Lili elsőre megszeppent, Dorkától, Barnitól és Anditól, de nem kellett sok idő és jött ment, otthon érezte magát, csacsogott, játszott és mesét nézett a gyerekekkel.
Cserébe finomakat ettünk, és kicsi adventoztunk is.
Aztán utolsó nap egy kis tengerpartos sétálós, nemzeti park megtekintős délelőttön vettünk részt. Az idő mikor elindultunk gyönyörű volt, végre gondoltuk....
Aztán ahogy haladtunk az úton előre megjelentek a fekete felhők,
s ez az utolsó percben készült az eső előtt, ami alatt szó szerint mindenki bőrig ázott.
Persze a legszerencsétlenebbnek az ázott kisveréb Lili tűnt, aki ült a babakocsiban, hogy gyorsabban haladjanak az esőben amiben a végére egy kisebb medence alakult ki. Egyben azért ő volt a legszerencsésebb is, az egyetlen akinek volt teljes garnitúra száraz váltóruhája.
Gyors szárítkozás, és finom ebéd után kicsit fájó szívvel indultunk vissza a fővárosba, jó lett volna még egy kis idő, még egy kicsit nézelődni. De várt a város és a rengeteg teendőnk. Nagyon köszönjük a szállást, a remek társaságot és a kalauzolást a városban.
Várt KL, meg mi is a buszra. A buszokkal eddig a néha erős légkondit leszámítva nem volt gondunk. Most azonban késett, a kezdet fél óra volt. Majd ez után már szokatlan módon (nem jellemző ez, általában várnak mint a birkák) mindenki türelmetlen volt, de nem is csoda. A busztársaság kirendel mindenkit az indulás előtt fél órával és a plusz fél óra késés már így 1 óra várakozássá nyúlt, úgy hogy még senki se tudta mivel megy el a tömeg KL-ba. Végül az egyik buszosnak be kellett adnia a derekát és 4 helyett 3/4 5 kor el is indultunk. Szépen haladtunk egészen Ipoh-ig, ahol egyszer csak letértünk az autópályáról be a városba. Mindenki lesett, mert mindenki KL-ba tartott, de a város szépsége ezen fél órás áthajtós szakaszon is megcsillantotta magát. Ipoh gyönyörű. Igaz se tengerpart, se magas házak, viszont voltak hegyek, mit hegyek sziklák és sziklába vájt templomok. Nem kétséges ide is el kell majd látogatni. De a busz csak ment ment, megtankolt és ment. Megálló? Na az volt a tankolás alatt, hiszen mindenki már ki volt "éhezve" rá. S csak felháborodást váltott ki, hogy utána 15 perc múlva újra megállt a sofőr, ej, ha szólt volna korábban. Plusz fél óra. Na végül csak megérkeztünk KL Sentrálra fél 11 kor, és soha soha többet Plusliner.
Itthon Lili bevetette magát az ágyba, nem hiába otthon édes otthon, mi pedig megkezdtünk a kicsomagolást amit hamarosan újra becsomagolás követ.
2 megjegyzés:
Szép kirándulásotok volt. És öröm, hogy Lili meggyógyult! :)
Hekka, az a legnagyobb öröm, mert volt bennem egy hatalmas pánik, hiszen nagyon magas volt a láza. De szerencsére semmi komoly baj nem lett és pik-pakk meggyógyult :)
Megjegyzés küldése