Ideje lenne írni. Lassan két hónapja itt, lassan megszokom azt ami korábban furcsa és szokatlan volt. Lassan olyanná válok, mint a helyiek, színben és lassúságban. A nap, nap mint nap teszi amit tennie kell melegít, kábít, szívja az erőm, na meg perzseli a bőrt. Kutya egy meleg van. Be kell valljam, s szinte menekülök előle valami hűvösebb helyre, vagy ázok a medencében mig teljesen át nem hűlnek a csontjaim, de a hidegre arra a télire nem vágyok.
Írnom kellene, kifejteni, azokat az apró leírt szavakat amiket felvéstem magamnak, hogy el ne felejtsem mit jelentettek.
Most azonban már az éjfelet is elütötte az óra, az írást elteszem holnapra. Majd akkor kalauzolok mindenkit a maláj életbe tovább.