Melaka

Melaka, vagy Malacca, de lehet még Melakka is, egy a lényeg szép tengerparti kisváros.

A hétvégén ott jártunk, s tegnap ahogy a Merdeka naphoz olvastam Malajzia történelmét még inkább felértékelődött bennem az amúgy megkedvelt város. Az első mondatomhoz azonban kiegészítést kell tennem, mert a tegnerpart itt nem azt a szép homokos partot jelenti, kihasználtsága csak a hajózásra koncetrálódik. A kisváros pedig annyira nem is kicsi, sőt, de az a része ami az óváros, ami lényeges és érdemes a látogatásra az bejárható gyalogszerrel.

A városmag nagyon hangulatos, megtartották a régi épületeket, színesek, vidrálóak, folyó kacsakaringózik a házak között, kis gyalogoshidakkal. Megtalálható a kínai hutong, a maláj magas lábakon álló ház és az angolszász építkezés néhány holland minimalommal, s mindezt kifestették india összes színével kéket zölddel és pirossal társítva, vagy kicsit visszafogottabban, de mégis jellegzetesen. Nem maradhatott ki a sorból az anglikán templom és az óratorony sem, piros lett mind a kettő.

A sok színt jótékony hatását az esti kirakodóvásár a finom chicken riseball-al, chendol-al, kínai zöldteával és a szállásunk emelte még meg. A vásárról a másik blogon olvashatsz, a chendolt és a chicken riseball-t most nem taglalom részletesen, elég legyen annyi, hogy mennyei és nem szabad kihagyni annak aki arra jár!

A szállásunk teljesen elbűvült, s hogy miért? Egy home&stay vendégházban szálltunk meg, ami igazi kínai hutong mintára épült, belül minden felé csecse-becsével, maláj textilekkel, s a város színeivel kékkel, zölddel, sárgával, pirossal. Betekintést nyerhettünk egy picit az életükben, az által hogy az otthonuk egyben a kiadandó szobáik is. Mind e mellé hihetetlen barátságosak és segítőkészek. Mi kell még? Újra elmenni ide, és újra látni :)