Pasar chow kit piac

Az előző kisebb piac után belevágtunk a sűrűjébe, a velejébe, a tetőtől talpig ázsiai piacba.

Nem kellett korán kellni és nem is volt akkora lelki készülődés, pedig érdemelt volna, mert egy merőben másfajta piacot láthattunk. Ilyet elsőre nem is ajánlok mindenkinek.

A piac helyileg a belváros közepén, néhány megállóra az üzeleti negyedtől helyezkedik el, hatalmas, de mégse könnyű megtalálni. A fő utcán sétálva el is haladhatunk mellette a nélkül hogy észrevennénk, pedig a jelek árulkodóak. Sok ember műanyag szatyrokkal a kezében jön kifelé egy teljesen normális utcából ami bejáratánál jópár italos és sütőspult takarja el a fő látnivalót, mint egy paraván.

Bent már annál inkább érezi a savát borsát a piacnak. A szagok erőteljesek a rengeteg fűszertől az árutól a kész ételektől, a fények sejtelmesek a fejünk fölé kihúzott lemezekből, műagyagokból, rongyokból és fémekből összeeszkábált tető résein átszűrődő fénytől. Már a bejáratnál tudható, hogy ez nem az a steril, patyolat piac. Tisztában is voltunk ezzel, s zárt cipőt húztunk a szandál és flip-flop helyett.

Zöldséggel és gyümölccsel kezd, bevezet a mélyére az út. Hatalmas a választék, az árusok hangosan kiabálnak a dúsan rakott pultok föltött. Friss édes a mangó 1 kiló 5 ringi hallom és már nyújta is felém a frissen vágott kostoló falatot. Hmmmm, mint a méz olyan édes! De rajta menjünk beljebb a végeláthatalan sorok között.

mi lehet ez a babszerű növény?

Az asztalok betonból épültek, 20-30 centivel magasabban mint a talaj, a lábunk alatt szintén beton közepén vízelvezető árokkal ami most még üres. Most még. A zöldségek és gyümölcsök között. Ahogy haladunk beljebb és beljebb kerülnek elénk a halak, először szárított változatban, majd éppen még élőben. Vannak rákok, tintahalak még cápauszony is. Jégen fekszenek addig míg el nem olvad alóluk és szépen a víz csöpög-csorog le a padlóra.

Itt már igazán jól érzem magam a zárt cipőben, elszigetelve minden a földön folyó létől, mely származása behatárolhatatlan, de nem nem nézem a földet csak a pultot. Már erőssen 10 óra van de ez a piac még javában áll. Látszik minden árun, hogy friss, a halak szeme szépen csillog, némelyik még mozog is. Az eladó éppen csikrét pörköl, az utolsó pihét is leégeti róla mielőtt kitenné a sorba.

Ugyan ezt a műveletett végzik a borjún is, előtte jól átsikálta a fejet.

Hatalmas, mint néhány giga kakas és tyúk amit persze mutogat nekem az árus, azt vegyem meg, ne csak fényképezzem! Á, dehogy! Olyan hosszú a lába mint egy zsiráfé, tuti, hogy ide tenyésztették, hogy csupákolhassanak rajta. De vágni már ma nem vágnak belőle, ezek ma úgy néz ki még este is kapnak egy kis tápot. Néhány friss zöldségárus már csomagol, papírt terít és rárakja a leveles kitudja milyen és mire való zöldjét és belehengergeti, áttekeri és már mehet is, de maradnak még bőven árusok így is.

Még egy kör a hús körül, na rajta. Ismét bevetjük magunkat közéjük. A marha már darabokban a halak és a rákok a pulton figyelnek, a pici kagylók magas púpba halmozva, mint a kavicsok. Azért ennyi talán elég is lesz, főleg hogy hopp, rossz időben rossz helyre néztem. Valami termestes 20 centis ott szaladt az asztalok alatt át az úton. Legyen ennyi a húsból elég, és ne nézzünk itt be az asztal alá. Kifelé menet sokkal szebb és tisztább újra a terület, ismét a zöldségek, mögöttük néhány műanyag és lakásfelszerelés árus, de van aki már pihen. Hosszú a nap, jó egyet aludni... az újságpapír alatt.

A helyiek is jót mulatnak a fényképen, és szívsen be is állnak egy egy fotó kedvéért.

Megéheztünk, a szélen a napsütésben frissen sült sütemények várnak. Ismét egy új ízt próbálunk ki ép, s bár kép nem készült a belsejéről, de finom ananásszal van töltve. Még forrón kézbekaptuk, s nem is vártunk hamm bekaptuk.

Lángos? az nincs, se sajttal se tejföllel, se üresen, fánk van. Lehet menni újra, holnap piacolni, más szemmel nézni.