Virág kiállítás

Néhány hete az újságban olvastam, hogy PutraJayában virág kiállítás lesz. Hurrá menjünk el, nekem ezt látni kell!

Kissé lehűtött K, hogy ő járt már arrafelé és nem egyszerű odajutni, de ettől még nem ment el a kedvem. Meg is néztünk, hogy az U43-as busz megy oda, és itt nálunk, Kelana Jayában fel is lehet szállni rá. Igaz nagyon ritkán jár, 7:15, 8, 8:30, 9:15, de még ez se vette el a kedvünket.

Korán keltünk, elmentünk az állomásra, még korábban is érkeztünk, nehogy lekéssük, így már 7:50 kor a padon ültünk. Na nem késtük le. Vártunk helyette még 1+ órát, mert jaja, hát majd jönni fog, NÉHA előfordul, hogy késik a busz-mondta az állomás személyzet. Már éppen azon gondolkodtam, hogy meddig is várjunk, mert magam még csak csak elvoltam, de a gyerek már mászókának használt, amikor befutott a busz 9:10 kor. Szívem szerint az összes átkot rászortam volna a késés miatt, de inkább felmentem, leültem és örültem, annak, hogy végre megyünk. Háromnegyed órás volt az út, át autópályán keresztül, kb Velence távolságba érkeztünk.

Az újabb feladat  megtalálni, hogy a sok várakozó busz közül melyik lesz az ami bevisz a városba éppen a fesztiválhoz. Putrajaya egy gyönyörű tervezett város, az épületei mind, egytől egyig precíen kivitelezve, hatalmas tereket hagyva egymás között, parkokkal, tavakkal, risztán, sterilen, egyedül a nyűzsgést hagyták ki a tervekből.

Az állomáson minimális nyelvtudású éppen induló buszok sofőrjei is segítőkészen kérdezgettek merre mennénk. A második már el is vitt, 2x0,5 Rm a díj, buszra fel, egy kis városnézés körbe majd 10 perc és a város központjánál találtuk magunkat mellettünk a kiállítással.

Virág, virág és virág mindenhol. Fromáztak képet belőle, készítettek szobrokat, vagy csak simán egymás mellé állították őket, a fényképezőgépek nem maradtak senki kezébe használatlanul. Ezernyi, szebbnél szebb virágok, persze rengeteg orchidea! Még verseny is volt és bárki megnézhette a díjazottakat. Meg vásár is volt és bárki megvehette a neki tetsző virágokat.

A vásár a virágok mellett a kézműves termékekről szólt, festett selymek, ruhák, táskák, bútorok. A fiatalok pedig az alkotó sátrakban ki is próbálhatták magunkat. Ami érdekes volt, hogy a tini fiúk ugyan úgy nekiültek selymet festeni, mint a lányok, vagy fém képet készíteni.

ezek a virágok bárhol megtalálhatók az utcán, a parkokban

A kiállítás folytatódott minikertekkel, majd ugrálóvárakkal, melyet érdekes módon tizen-huszonévesek használtak és nem kisgyerekek, nekünk pedig a kilátó lett az választott irány.

A kilátó is természetesen nagyon szép és nagyon megtervezett, spirálisan egy oszlop körül mentünk fel, de nem szabályos kör hanem mindenféle elipszises alakban. A korláton pedig végig 1400-tól egészen 2000-ig minden évnek vagy nagyobb eseményben az üvegbe gravízotott története látható.

Fentről pedig rá lehetett csodálkozni a steril város magjára.

Az idő rendkívül kegyes volt hozzánk, nem volt túl meleg (bár szakadt rólunk a víz a végére), felhős volt az ég de nem esett. Mire hazaértünk addigra pedig úgy elfáradtunk, hogy a "finom" melegben aludtunk egyet, s el is felejtettük milyen nehezen indultunk, csak ilyen szépre emlékezünk. Jó volt!